Gyülekezet története
A szegedi reformátusok, és az evangélikusok kezdetben a hódmezővásárhelyi egyházközséghez tartoztak, és 1847-ben közösen alapítottak Szegeden leányegyházat. A reformátusok még ez évben különváltak az evangélikusoktól, mint azt április 18-án tartott első gyűlésükön kimondták: "... a Helvét Hitvallást követők mind imaház, mind pénzkezelés, mind egyházi hivatalnokok tekintetében az Ágostai Vallást követő Atyafiaktól közakarattal és megegyezéssel ...-elkülönözik. "Megválasztják a presbitériumot, meghatározzák a pecsétjüket, és az istentiszteletek tartására legalább havonkénti egy alkalommal lelkipásztort kérnek Hódmezővásárhelyről.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, illetve az azt követő megtorlás légkörében a felekezetek ügyének rendezése háttérbe szorult. Az egyház életéről 1848 és 1855 között szinte semmit sem tudunk, annál is inkább, mert ezen 8 évről a jegyzőkönyvek semmilyen adatot nem tartalmaznak. 1855-ben a 93 családból álló szegedi közösség kérvényezte a békésbánáti egyházmegye esperesét, hogy engedélyezze az ekklésia megalakítását, amit még ez évben engedélyeznek.
1857. április 29.-én önálló egyházközség alapítását határozták el, ami július 14.-én meg is valósult. Mind a hódmezővásárhelyi, mind a szegedi egyházközség a Tiszántúli Református Egyházkerülethez tartozott egyház-igazgatásilag. Ekkorra, a lélekszám megnövekedett, 110 családra, valamint katonák, mesterlegények, cselédek tartoztak még a gyülekezethez összesen kétszázan.
1858 június 6-án választotta meg a szegedi gyülekezet első lelkipásztorát, Varga Pál hódmezővásárhelyi segédlelkészt, aki korábban az egyház gondozásának szolgálatában ismertette meg magát a gyülekezettel. Varga Pál Debrecenben végezte teológiai tanulmányait, majd Gyomán volt iskolarektor, mielőtt Hódmezővásárhelyen lett volna segédlelkész. Nyugdíjazásáig, 1890-ig vezette az egyházközséget. A református egyházközség a Szentháromság utca 40. sz. házat és telket szerezte meg, egy árverésen ahol először imaház, majd később iskola nyílt, valamint itt kapott helyet a parókia is. E ház ekkor már ismerős volt a reformátusoknak, mert már három éve bérelték.
Az újonnan alakult egyházközség iránti bizalmat mutatja, hogy 1862. március 26.-29.-ig Szegeden tartotta közgyűlését a békés-bánáti református egyházmegye Az egyházközséghez tartoztak szórványként: Algyő, Kistelek, Horgos, Dorozsma , Deszk, Gyála, Tápé, Szőreg valamint i-Kanizsa települések.
A városi közgyűlés 1859-ben 1080 négyszögöles telket adományozott a református egyháznak, majd 1861-ben a lelkész javadalmazására megszavazott 300 forintot, amit 1877-ben 650 forintra emelt, miután az Egyháztanács kérvényezte azt, hivatkozva arra, hogy a helyi szerb papot ugyanekkora összeg illeti meg.
Az 1879. év mind a város, mind a gyülekezet életének szempontjából döntő. Ez évben, március 12.-én hajnalban a várost körülvevő gátak egy viharnak köszönhetően átszakadtak, így a megáradt Tisza akadálytalanul zúdult a városra. Az árvízben 165 személy életét vesztette. A közel 33 millió m3 vízmennyiség körülbelül 3 hónapig 3-4 méter magasan borította a várost és annak környékét. Szeged több mint 5500 lakóházából és középületéből 5100-5200 elpusztult. Az elpusztult épületek között volt a Szentháromság utcai református imaház is. A város újjáépítése külhoni, illetve belföldi pénzeken szinte azonnal megindult. Az országgyűlés az újjáépítés elősegítésére két törvényt alkotott, melyek közül az első lehetővé tette, hogy a város új alaprajzon, a legkorszerűbb árvízvédelmi, közlekedési, urbanisztikai valamint városesztétikai alapokon épüljön újjá.
Az 1879. évi XX. tc. pedig a Szeged város törvényhatóságába kiküldendő királyi biztos hatásköréről és kinevezéséről intézkedett. E törvénycikk értelmében a király gróf Tisza Lajos volt közmunka és közlekedésügyi minisztert nevezte ki királyi biztossá, aki a miniszterelnök öccse volt, vallására nézve pedig református. Kezdetben a királyi biztost mind személyében, mind munkájában keményen támadták. Ám miután megbizonyosodott rátermettsége, ellenlábasai elhallgattak.
Tisza Lajos nem feledkezett meg hitsorsosairól, és így az ő közbenjárására Szeged városa a Tisza Lajos körút, valamint a Völgy és Vidra utca találkozásánál egy 500 négyszögöles telket adományozott a református egyháznak templomépítés céljára. A templom terveit az országosan ismert építész Schulek Frigyes készítette el, figyelembe véve a nem túl nagy telek háromszög alakját, valamint azt, hogy a protestánsok hite nem tiltja az építészek gondolatgazdagságát.
A templom alapkövét 1882. augusztus 25-én helyezték el, egy emlékirattal, melyben a szegedi reformátusság történetét vázolták. A kivitelezéssel a norvég származású Gregersen Guilbrand-ot bízták meg, aki 1847 óta élt Magyarországon, résztvett a szabadságharcban, és maga is a Helvét hitvallást követte. Gregersen a mély fekvésű terület 2 méteres feltöltését a saját költségén végeztette el, valamint pontos és alapos munkájával járult hozzá ahhoz, hogy a templom a megadott határidőre 1884. májusára elkészüljön, és a város egyik ékessége legyen. A templom felszentelését 1884. május 25-én tartották, amelyen a korabeli híradások szerint annyi ember jelent meg, hogy "ezernyien" még a templomba sem jutottak be.
A szegedi reformátusok 1911 és 1912 között felépítik a református egyház bérpalotáját - amely bérlakásoknak és az egyházi hivataloknak, valamint gyülekezeti termeknek ad helyet. Az épület Magyar Ede utolsó szecessziós, és egyben városképi jelentőségű alkotása. Az épületet mozaikok, valamint kovácsoltvas kapuk díszítik. Az első világháború alatt a templom harangjait beolvasztották. Pótlásukra csak 1924-ben, majd 1934-ben, a templom felszentelésének 50. évfordulóján került sor. Az első világháború, illetve Trianon sokkjából éledező, most már határszéli városban a reformátusságban a 20-as évek derekán fogalmazódik meg a vágy, hogy új, Szegeden kívüli területeken is induljon meg a reformátusság gondozása. Így, 1928-ban, a Tisza túlsó partján található, ma Újszeged néven ismert területen, illetve a Körtöltésen kívül eső Somogy telepen (ma Petőfi telep) megindul a reformátusság gondozása a Kálvin tér lelkészeinek közreműködésével. 1928. december 15-én felszentelték az újszegedi lelkészlakot, és imaházat. Az ünnepi presbiteri ülésen hangzott el a bejelentés és történt megy a szent elhatározás: "Most pedig kezdődjék el a második szegedi református templom ... építési akciója."[1] 1937-ben megépül a Sándorfalvi templom, 1938-ban Somogyi telepi templomot is megépítik, mindkettőt a Kálvin téri gyülekezet nagy segítségével. A gyülekezet közben Szegeden is örvendetesen növekszik, és a Kálvin téri templomot lassan kinövi. Ezért elhatározzák Szeged belterületén egy újabb templom építését, melynek az "Új Magyar Hajnal Temploma" nevet adják. Az új templom alapkőletételére 1941. októberében került sor. Ez az épület ma Honvéd-téri templom néven ismert . Kezdetben az új templomban a Kálvin tér lelkipásztorai szolgálnak. 1950-ben azonban a gyülekezet önállósul. Első lelkésze Seres Zoltán. Közben, 1948-ban, a Somogyi telepen is változás történik. Az eddig börtönlelkész Szabados László státusát megszüntetik a börtönben. Ezért magának állást követel. Ekkor válik le a Kálvin térről a Petőfi telep, amelynek napjainkig összesen 3 lelkésze volt. A két világháború közötti korszak legendás hírű, Istentől megáldott életű lelkipásztora volt Bakó László nagytiszteletű úr, akit a II. világháborút követő kommunista átrendeződéskor erőszakkal távolítottak el a gyülekezetből.
A második világháború utolsó két éve, a nyomor és a félelem egyre inkább közel hozta a város különböző felekezetű lakóit egymáshoz. Közös óvóhelyeken tartottak istentiszteleteket, könyörgéseket.
A második világégést követő új belpolitikai helyzetben ezek a kapcsolatok meg is maradtak, sőt a református ébredés is éreztette hatását. Kis közösségek alakultak ki, a gyülekezeten belül, a lelkész pedig állandóan járta őket. Gyülekezeti tagok elbeszéléséből tudom, hogy egyetemisták - főiskolások imaközösségekre gyűltek össze, vizsgák előtt és után, a bibliaórákon pedig állandóan száz körüli volt a létszám. Minden reggel 7 óra 30 perctől áhítat volt a templomban. Az emberek előbb istentiszteletre mentek, és csak utána indultak dolgozni.
Közben pedig megtörténtek az államosítások, amelynek áldozatul esett a "Református Bérpalota" is. Szeged város tanácsa 1953. március 10-én kelt értesítőjében államosította a palotát, azzal a kiegészítéssel, hogy az egyházközség három napon belül fellebbezhet a határozat ellen. A presbitériumot váratlanul érte ez a helyzet, amit mutat az is, hogy az 1953. március 8-án tartott presbiteri gyűlés tárgysorozati pontjai semmi erre vonatkozót nem tartalmaznak. Egyik napról a másikra, egy negyedíves papíron megfosztották az egyházat téglánként közadakozásból épült ingatlanjától.
1960-61-ben a Kálvin téri gyülekezet még egy lelkészállást teremt. E helyet Munkácsy György esperes úr, Szentes - Központi lelkipásztor tölti be. Haláláig, 1981-ig, a Kálvin téren található a Csongrádi Református Egyházmegye Esperesi Hivatala.
1981-ben új lelkész kerül a gyülekezetbe, Dr. Bartha Tibor. Ekkor már tervbe van véve a református palota IKV általi rendbetétele.
1983-ban a ház lakóit kiköltöztetik - cserelakásokba, azonban az egyházközösség ígéretet kap, hogy 1984 nyaráig az épületben maradhat.
1984 februárjában, egy hideg téli napon azonban a gázvezetéket az IKV alkalmazottai elvágják, költözésre kényszerítve az egyházközösséget, mínusz húsz fokos hidegben. A lelkészi hivatal egy órásműhelybe költözött, a gyülekezeti terem egy korábban légópincének használt raktárba került. Az első itt tartott bibliaóra mindenki számára örökké emlékezetes marad: a résztvevő mintegy 30 ember mindegyike hálaadással imádkozott. Az itteni létet csőtörések és a lakók állandó utálata nehezítette, noha csak heti 3 alkalommal használta a gyülekezet a pincét. Az állapotokra jellemző, hogy az IKV még két évig nem nyúlt a Református Palotához, és az átépítés 1991-ig tartott.
1989 változást hozott a gyülekezet életében is. A szabadabb légkörben megindult a börtönmisszió, a Szegedi Fegyház és Börtönben. A gyülekezet lelkipásztorán kívül, aki hetenként egyszer tartott istentiszteletet az elítélteknek, több gyülekezeti tag is részt vett e szolgálatban, az úgynevezett "Egyházi beszélő" keretein belül. Megindult a hitoktatás is, gyülekezeti szinten, mivel az egyházközség közigazgatási körzetébe több mint harminc iskola tartozik.
1992. tavaszán megjelent a Szeged-Kálvin téri Református Egyházközség gyülekezeti levele, az "Üzenet a Kálvin térről", amelynek 2002 tavaszáig több mint 50 száma jelent meg.
Szintén tavasszal, a szegedi városi önkormányzat döntött arról, hogy a háború után államosított "Clarisseum", felekezeti óvodaként működhet tovább, az egyházközség kezelésében. Jelenleg a "Clarisseum" Szeged város legjobb adottságokkal rendelkező óvodája, mely egyre inkább népszerű a város lakóinak körében, amit a többszörös túljelentkezés is igazol.
1992. őszétől a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola és a Debreceni Református Teológiai Akadémia közötti együttműködési szerződés eredményeként az egyházközség épületeiben megindult a vallástanárképzés. A város példás gyorsasággal tette lehetővé, hogy az egyház a Református Palota pincéjét átalakítsa, és ott négy tantermet hozzon létre. A tanszék vezetőjévé Dr. Bartha Tibor professzor urat nevezte ki, az Akadémia javaslatára a Tiszántúli Református Egyházkerület Elnöksége. Ez a tanszék volt Magyarország első vallástanári tanszéke. Diplomája államilag elfogadott, és az innét kikerülő végzős hallgatók szinte kivétel nélkül el tudnak helyezkedni.
1995. nyarán megkezdődött a templom külső és belső felújítása, mely 1996. tavaszán Isten kegyelméből sikeresen befejeződött.
1996. év februárjától a gyülekezet börtönmissziós tevékenysége bővült, a Nagyfai fogház és Börtön elítéltjeinek lelkigondozásával, melyet hetente felváltva végeztünk.
1997 szeptemberében megalakult a Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet. Lelkésze Juhász András, az eddigi Kálvin téri segédlelkész lett. Elhelyezéséről illetve támogatásáról ezen idő alatt a Kálvin téri Egyházközség gondoskodott. A két gyülekezet közti együttműködés példaértékű. Ugyanezen évben megkezdődik az orgona felújítása és bővítése, amely 1998. március 30-án fejeződik be.
1999-ben megtörtént a fűtésrendszer korszerűsítése, valamint a gyülekezet termeiben működő Vallástanári tanszék akkreditációja, "erős" minősítéssel.
2000-ben megszervezésre kerül a konfirmált fiatalok bibliaórája, a Kisifi.
2001-ben az egyházközség könyvesboltot létesít.
2002-ben a templom a várostól díszkivilágítást kap.
A Szegedi Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet 2006/2007. tanévben munkásságának 10. évét fejezte be a gyülekezetben.
A gyülekezetnek, kezdetektől napjainkig mindössze nyolc lelkipásztora volt, ami mutatja azt, hogy a gyülekezet ragaszkodott egyszer már megválasztott lelkészeihez, és a lelkészek is szerették a gyülekezetüket:
Varga Pál (1858-1890)
Beretzk Sándor (1891-1921)
Bakó László (1922-1952)
Kádár László (1952-1982)
Munkácsy György esperes (1959-1981)
Dr. Bartha Tibor (1981-2007)
Dr. Bartha Tiborné (1996-2009)
Juhász András (2007-)
Szeged-Kálvin téri Református Egyházközség Presbiteri jegyzőkönyve XI. kötet 1941. október 26.
Összeállította: Juhász András
Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva vettük tudomásul, hogy Dr. Bartha Tiborné sz: Zsiros Anna Katalin lelkésznő, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának bírája, a Csongrádi Református Egyházmegye tanácsosa, az Egyházmegye volt főjegyzője, a Szeged-Kálvin téri Református Egyházközség hűséges másodlelkésze, az Esztergomi Gyülekezet volt pásztora, 2009. november 17-én, életének 62. évében hazatért Teremtő Istenéhez.
Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva vettük tudomásul, hogy Dr. Bartha Tibor lelkipásztor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem volt egyetemi tanára, a Szegedre kihelyezett Vallástanári Tanszék volt tanszékvezetője, az Esztergomi Református Egyházközség volt lelkipásztora, az MRE Társadalmi Missziója Börtön missziójának volt vezetőlelkésze a Szeged-Kálvin téri Református Egyházközség volt vezetőlelkésze 2010. június 4-én, életének 67. évében hazatért Teremtő Istenéhez.
Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva adjuk tudtul, hogy Dr. Veress Lászlóorvos, c. egyetemi tanár, a Szeged-Kálvin téri Református Egyházközség hűséges gondnoka és orgonista kántora, 2011. január 11-én, életének 79. évében hazatért Teremtő Istenéhez.