Prédikációk

Péter megtagadta Jézust. Ez a történet, a mai Igénk azzal kezdődik, hogy azt olvassuk, Péter távolról követte Őt. Távolról követte Jézust, akit elfogtak, és kihallgatásra vittek.

Péter árulásának voltak előzményei. Péter már egy ideje csak távolról követte Jézust. Észrevétlenül távolodott el tőle.

A Gecsemáné-kertben Jézus azt kéri a tanítványoktól, többek között Pétertől, hogy imádkozzanak. Jézus maga imádkozik is. Vért izzadva imádkozik, a tanítványok pedig, köztük természetesen Péter is: alszanak. Sokféle magyarázat létezik arra vonatkozólag, hogy a tanítványok miért aludtak. A mai Igehirdetésen hadd emeljek ki annyit ebből a történetből: A Mester imádkozik, és erre kéri a tanítványt is. A tanítvány pedig alszik, hiába kérte őt Jézus, hogy imádkozzon.

Jézus elfogatásakor Péter kardot rántott, és levágta a főpap szolgájának a jobb fülét. Jézus pedig meggyógyította a levágott fület. Ebben a történetben is az mutatkozik meg, ahogy Péter indulatból, Jézussal ellentétesen cselekedett, ahelyett, hogy Őt követné, vagy Róla venne példát.

Aztán Jézust elfogták. Amíg Jézus a tárgyalásra várt, addig Péter a tűznél melegedett. Ennél távolabbról aligha lehetett volna követni Őt.

Péter szóban háromszor tagadta meg Jézust aznap éjjel. Valójában azonban megtagadta Őt az előbb sorolt esetekben is minden alkalommal. Megtagadta, amikor nem imádkozott, megtagadta, amikor kardot rántott a védelmében, és akkor is, amikor leült a tűzhöz melegedni.

Végül megtagadta szóban, nyíltan és háromszor egymás után.

Először egy asszony kezdte őt fürkészni, miközben Péter a tűz mellett melegedett. “Ez is vele volt” - mondta az asszony. És Péter megtagadta Jézust. Asszony, nem is ismerem őt - mondta Péter az asszonynak. Csak ennyi kellett ahhoz, hogy elbukjon. Gyakorlatilag semmi.

Azt olvassuk, röviddel ezután a dolog megismétlődött. Azután azt olvassuk, körülbelül egy óra múlva ismét megkérdezik tőle, ő pedig ismét megtagadta az Urat. Tehát kapott egy óra gondolkodási időt, és mégis elkövette újra ugyanazt az árulást.

Ráadásul a tűz körül összegyűlt emberek előtt, több tanú előtt, gyakorlatilag nyilvánosan tagadta meg Jézust Péter.

A bűnök láncreakcióját láthatjuk itt elhatalmasodni egy ember felett.

Először az Úr kéri, hogy imádkozzon Péter, de ő elalszik.

Majd Péter értelmetlenül csap, vág, hadakozik, ahelyett, hogy bízna az Úrban, vagy egyáltalán csak figyelne rá.

Aztán távolról követi Jézust, igyekszik a háttérben maradni. De nem bírja ki, hogy ne üljön a tűzhöz melegedni, amíg Jézus a tárgyalásra vár, Péter megmelegszik. Ellágyul a tűznél. És háromszor, tudatosan elárulja az Urat, hogy a saját bőrét mentse.

Meg akar menekülni, így veszik el.

Aki Jézust akarja követni, annak számolnia kell azzal Testvérek,

hogy az óemberünk menteni akarja majd az életét.

Meg akarunk menekülni önmagunk feladásától, éppen ezáltal veszhetünk el.

Jézus mondja:

Aki meg akarja menteni az életét, elveszti,

aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.

Ehhez a Jézustól való tanításhoz a mai Igénkben egyedül Jézus tartja magát. Ő az egyetlen, aki hajlandó elveszíteni az életét, hogy megmentse azt. És Ő nem is a saját életét menti meg ezáltal, hanem másokét, így Péterét is.

Péter elárulta ugyan Jézust, de Jézus nem árulta el Pétert. Péternek ebben a helyzetben egyetlen esélye maradt még: ha bűneit megbánva visszatér Jézushoz.

Azt olvassuk a mai Igénkben, hogy Péter keserves sírásra fakadt. Szégyenében sírt. Ez a szégyen volt az első jó dolog nagyon régóta, amit Péter érzett, ez a keserves sírás volt az első jó dolog régóta, amit tett.

Ez a szégyen, a bűneink miatti megszomorodás szégyene. Ez a szégyen segít visszatalálni Istenhez. Segít, hogy Péter visszataláljon majd Jézushoz.

Megtanulhatjuk Pétertől, hogy merjünk szembenézni a bűneinkkel. Ez a szembenézés segíteni fog nekünk, hogy visszataláljunk Istenhez. Hiszen nála már készen van a bűnbocsánat.

Péter semmit nem hozhat fel mentségére. Annak ellenére tagadta meg Jézust, hogy korábban így fogadkozott: Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba.

Az az ember, aki ilyen elszánt bátorsággal akart kitartani Jézus mellett, elárulta Őt az első adandó alkalommal. Nem erőszakos nyomásra, nem kényszerítő erők hatása alatt, hanem egy kíváncsiskodó asszony kérdésére tagadta meg az Urat.

Nem kellett kényszeríteni, nem kellett fenyegetni, bántani, nem kellett megtörni őt. Megtört magától. Azonnal elárulta az Urat, ahogy elárulhatta.

Nem volt kínvallatás. Nem volt Péter valódi veszélyben. És mégha abban lett volna, akkor is ki kellett volna tartania az Úr mellett. De neki sokkal kevesebb is elég volt, hogy elárulja Őt. Előre tudta, hogy ez fog vele történni, mégsem állt ellen. Semmit nem hozhat fel mentségére. Ez az ő szégyene.

Bűnbánó módon, keservesen sír, mert nincs a számára mentség.

Testvérek, a bűn súlya alatt nyög minden ember. A bűn beszennyezi, tönkreteszi az ember életét, az ember kénytelen saját bűnei tudatával élni, létezni.

Ne a mentséget keressük. Ne felmenteni akarjuk magunkat. A szabadulás nem ebben az irányban van. A szabadulás a bűnbánaton, a bűn megbánásán és megvallásán át vezet. Ha megvalljuk, és megbánjuk bűneinket, bűnbocsánatot kapunk Istentől, és alkalmat kapunk Isten dicsőítésére. Így juthatunk el Isten szabad, őszinte dicséretére: bűnbánaton, bűnvalláson, bűnbocsánat vételén át vezet az út a dicsőítésre.

Péter számára nincs mentség. Mint ahogyan az ember számára sincs mentség.

Éppen akkor válik nyilvánvalóvá az ember számára a kegyelem, ha nem akar már semmit sem felhozni a mentségére. Kálvin így tanít bennünket:

Amíg az embernek van mit felhoznia saját védelmére, addig csorbát szenved Isten dicsősége. Isten nevét leginkább a saját gyarlóságaink beismerésével dicsőítjük. (Ins, 3.13.1.)

Ezért a mai Igénk önvizsgálatra hív bennünket, engem is önvizsgálatra hív, és most én is arra hívom a Testvéreket.

Péter árulása sajnos nem rendkívüli eset.

Azt kell, hogy mondjuk, hogy az ember minden egyes bűnével Istent árulja el. Eláruljuk Őt, mert minden bűnünk egyedül ellene elkövetett bűn, egyedül Isten ellen vétkeztem, mondja a zsoltár, Isten ellen vétkezünk akkor is, ha a felebarátunk ellen vétkezünk, vagy ha önmagunk ellen vétkezünk.

Isten ellen vétkezünk, mert bármilyen bűnünkkel Őt tagadjuk meg.

Az ember szeret mérlegelni, relativizálni, szereti elkenni, elmosni a bűn súlyát. Szeretnénk azt hinni, hogy azért a saját bűneink, vétkeink, mulasztásaink nem egyenrangúak a felségárulással, Krisztus nyílt és nyilvánvaló megtagadásával. De valójában egyenrangúak.

Isten szemében egyenrangúak, mert a bűnre kiszabott büntetés is egyenrangú: aki nem vétkezett, az bemehet az Isten Országába. Aki vétkezett, az nem üdvözülhet. Aki vétkezett, az nem érdemli meg, hogy Istennel legyen. A bűn zsoldja a halál.

Ennek következtében viszont egyikünk sem érdemli meg, hogy Istennel legyen. Mindannyian távolról követjük az Urat. Péter kapott egy órányi gondolkodási időt, mielőtt harmadszor is elárulta az Urat. Mi mennyi időt hagyunk magunknak gondolkodni két, Isten ellen elkövetett bűn között?

Péter áruló lett. Keservesen sírt az árulása miatt.

Mi mikor sírtunk utoljára, sírtunk-e már valaha keservesen a bűneink miatt?

A harmadik árulás után megfordult az Úr, és ránézett Péterre. Péter egy életen át emlékezhetett Jézus nézésére, hogy többé ne árulja el Őt.

Emlékezhetett Jézus szavaira, aki azt mondta neki:

“én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!”

Eljött a megtérés ideje Péter számára. Eljött a sokadik megtérés ideje.

És ez a megtérés a bűnbánaton át vezetett. És Péter keservesen sírt.

Az Evangéliumban, az Örömhírben ott van az ember tragédiája. Az a tragédiánk, hogy halandó és bűnös emberek vagyunk, és senki önmagát meg nem válthatja. Senki egymaga nem üdvözülhet. Senki nem elég jó, hogy Isten Országába kerülhessen, ha rajtunk múlik, egyikünk sem marad meg.

De nem rajtunk múlik. Jézus Krisztuson múlik.

Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad,

mert önmagát meg nem tagadhatja.

Benne, általa készen van a kegyelem. Elegendő minden bűnünkre.

Péter megtagadta Jézust, Jézus azonban hű maradt mindhalálig, és meghalt a kereszten mindannyiunkért.

Péter háromszor megtagadta Jézust. Ennek a történetnek a légköre nyomasztó, súlyos és sötét atmoszférája van. Van benne valami klausztrofób. Az ember össze van zárva másokkal, sokan vannak egy kevés tűz körül, egy sötét udvaron, míg végre megtörténik a három tagadás,

mintha Péter az árulásával, mintha az ember a bűneivel lenne összezárva ebben a történetben, és akkor Péter kimegy és sírni kezd.

Keresztülment ezen a helyzeten, keresztülment rajta és elbukott, de aztán bűnbánatot tartott.

És ezt a történetet rövidesen, Krisztus halála és feltámadása után egy másik történet követi. Abban a történetben tágas tér nyílik az ember szeme előtt. Reggel van, éppen csak felkelt a nap, a tanítványok pedig egy hajón vannak, közel a parthoz. És a parton ott áll Jézus.

Ott áll a Feltámadott egymaga.

És amikor a tanítványok felismerik, a part felé fordítják a hajót, de Péter nem tud addig várni, amíg a hajó a partra ér, hanem beugrik a vízbe, hogy kiússzon Jézushoz a partra.

Ez a legrövidebb út Jézus felé: át a vízen. És Péter ezt választja, hogy minél előbb Jézussal lehessen.

Péter örül, hogy látja a Mestert. A szíve tele van örömmel és hálával. Szereti Jézust.

Már nem messziről akarja követni Jézust, hanem közelről, olyan közelről, amilyen közelről csak lehetséges.

Már nem egyenesen, nyíltan megtagadta Őt, hanem vágyott hozzá, vágyott vele lenni, és egyenesen és nyíltan ment felé, ment a legrövidebb úton, úszott át a vízen. Ez a Péter már egy boldog, hitben járó ember volt, aki tiszta, őszinte szívvel válaszolhatta Jézus kérdésére:

Uram, te tudod, hogy szeretlek téged.

És ebben az egyszerű válaszban ott van a bűnbocsánatért érzett összes hála.

Az Úr adja Testvérek, hogy így tudjunk Jézus Krisztus előtt megállni, ezzel a hittel, ezzel a szeretettel, ezzel a hálával tudjunk megfelelni neki mi is, és ha lehet, ezzel a lelkülettel tudjuk hirdetni Őt másoknak is.

Adja az Úr, hogy Őt el soha ne áruljátok, hanem mellette kitartsatok, Őt szeressétek, és ha ellene mégis vétetek, nála bűnbocsánatot találjatok!

Így legyen Ő a Megváltótok!

Úgy legyen!

Ámen

Busch Péter