Prédikációk

Testvérek, ma egy olyan témáról szeretnék beszélni, ami azt hiszem, hogy mindannyiunkat foglalkoztat. Kell, hogy foglalkoztasson, mert minket érint, mert Istenre mutat, és mert elkerülhetetlenül jelen van az életünkben, és mert erről szólt a Bibliaolvasó Kalauzunk szerinti mai ószövetségi napi Igénk. Ez a dolog a szenvedés. A fájdalom, a testi-lelki kín. Előbb-utóbb minden embert utolér, előbb-utóbb mindenkinek része lesz benne így, vagy úgy.

Miért létezik a fájdalom, miért hagy minket az Úr szenvedni, miért kell keresztül mennünk olyan folyamatokon, amiket soha senkinek nem kívánnánk?

A fájdalom, annak összes módja, fajtája, a testi fájdalom, a lelki fájdalom, mind egy kérdés körül keringenek, és ez a kérdés a miért.

Ez a miért kínoz és gyötör mindenkit, aki szenved.

Hogyan is panaszkodik Jób a mára rendelt ószövetségi igeszakaszban?

Hatalmas erővel kapta el ruhámat, szorosan átkarolt derekamnál fogva, és belevert a sárba; hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.

Aki vizuális típus, az szintje látja maga előtt ezt a jelenetet. A fájdalom erősebb nála. Megragadja, megemeli, földhöz vágja, és Jób úgy érzi, nem marad belőle más, csak por és hamu.

Azon gondolkodtam, vajon ha tudjuk a fájdalom okát, vagy célját, akkor könnyebben kibírjuk-e.

Nézzünk egy konkrét példát.

Tavaly december 24-én karácsonyi színdarabot adtunk elő itt, a templomban. Este véget ért a színdarab, minden jól sikerült, mi pedig, a feleségem és én egy családi vacsorára mentünk tovább, majd pedig be a kórházba, a szülészetre, mert feleségemnek, akivel kisbabát vártunk, elkezdődtek a szülés előtti fájásai.

És a fájásokból vajúdás lett. 10 órán át tartó vajúdás. Végig ott lehettem mellette. Foghattam a kezét, beszélhettem hozzá.

De mit lehet ilyenkor mondani?

Vajon segít-e, ha elmondom neki a fájdalom okát?

Hogy a bűneset óta Isten átka van minden emberen, ezért a gyermekszülés borzalmas fájdalmakkal jár? Maga Isten a biztosíték arra nézve, hogy fájni fog, hiszen Ő megmondta, tőle van ez. Nem kellett volna enni a tiltott gyümölcsből, most nem így lenne…

Azt hiszem, semmit nem segít, ha tudja az ember a fájdalom okát. A szenvedőnek nem segít. Egy vajúdó asszonynak biztosan nem segít, ha az ember hittanórát tart neki.

Beszéljünk esetleg a fájdalom céljáról?

Arról, hogy ezt most ki kell bírni, erősnek kell lenni, ki kell tartani, mert a sok fájdalom után meg fog születni a Baba. És ezért megéri. Ezért megéri tíz órán át vajúdni, ha kell!

Őszintén szólva ezzel a válasszal sem próbálkoztam. Inkább egyszerűen csak ott voltam a feleségem mellett. Fogtam a kezét, ha jött a fájás.

De később azért elgondolkodtam azon, hogy az ember milyen fájdalmakat kibír és helytáll, ha tudja, hogy van egy cél, amiért megéri.

Tehát segít, ha a fájdalom célját megtudjuk.

De vajon minden fájdalomnak van célja?

A mai Igénkben Jób ezt mondja:

Bizony, jót reméltem, de rossz következett. Világosságot vártam, és sűrű homály jött. Nyugtalanság tört rám, mely nem csillapodik; elértek a nyomorúság napjai;

Célja van-e annak a fájdalomnak, amin egy gyógyíthatatlan beteg megy át a klinikán, egy lassú lefolyású, hónapokig, akár évekig tartó betegség során? Milyen célja van annak, hogy az ember először lefogy, aztán szinte elfogy a betegségben?

Vagy célja van annak a gyásznak, ami olyan mély sebet üt az ember lelkében, hogy gyászol, amíg csak él?

Mind a kettőre láttunk már példát talán mindannyian. Láttunk életerős embert a szemünk előtt elfogyni, és sehogy nem lehetett rajta segíteni.

Láttam idős férfit egy szeretetotthonban nap nap után a tizenkét éve elhunyt testvére miatt keseregni. És nem lehetett rajta segíteni. Nem talált békét, nem  talált enyhülést. Ott, tizenkét évvel ezelőtt a testvére temetése környékén megállt az élete.

Ugyan mi célja lehet ezeknek a gyötrelmeknek? Emberileg nézve ez a sok fájdalom nem vezet sehová.

Ha Isten van, és Isten mindenható, és Isten jó, akkor hogyan engedheti ezt? Hogyan történhet ez a teremtményeivel?

És teljesen természetes emberi reakció, hogy akinek nincs mély, élő, biblikus hite, az a fájdalmába merülve úgy érzi, hogy Isten elhagyta az embereket. Nem törődik velünk.

A mai Igénkben Jób így vádolja Istent:

Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz. Ott állok előtted, de észre sem veszel.

Kegyetlenné váltál irántam.

Jób vádolta Istent, és válaszokat vár.

Milyen válaszaink vannak?

Hívőként intézzük el a kérdést annyival, hogy a bűneink miatt szenvedünk? Ez az oka. Ezt látjuk, ha hátranézünk. Jób barátai ezzel vádolták Jóbot.

Testvérek, a bűn megrontotta, megfertőzte, kis híján teljesen tönkretette az életünket. Nem tudom, hogy ennek a súlyát, a horderejét napról napra átérezzük-e. Minden nap, amíg csak élünk, könyörögnünk kell a bűnbocsánatért. Erre tanított minket Jézus is, amikor imádkozni tanított. Bocsásd meg bűneinket.

Ugyanúgy kellene könyörögnünk minden nap a mindennapi bűnbocsánatért, mint ahogyan könyörgünk minden nap a mindennapi kenyérért.

De nem ezért szenvedünk.

Az első emberpár bűne nélkül persze soha el sem kezdődött volna semmilyen földi szenvedés, ilyen értelemben természetesen minden szenvedés eredeti oka a bűn.

De az ember azt látja, hogy a bűn és a szenvedés ezen a világon nem igazságosan van elosztva. Címeres gonosztevők nem szenvednek sokat, egyszerű, szerényebb kiadású bűnösök pedig sokat szenvednek.

Odahajolunk a szenvedőhöz, és azt mondjuk, a fájdalom oka a bűn. De a szenvedő jogosan azt fogja kérdezni: talán ennyivel bűnösebb vagyok, mint mások? A bűnei szerint kapja mindenki a szenvedést? Mi a bűnöm, hogy így kell szenvednem? Ez Jób kérdése. Soha nem kapott rá választ.

Azért nem kapott rá választ, mert nem a bűnei miatt szenved.

A tanítványok is ezt kérdezik a vakon született embert látva: ez vétkezett, vagy ennek szülei? Kinek a bűne miatt vak ez az ember?

Olyan, mintha azt kérdeznék: hol itt az igazság? Ez az ember nem lát, de miért? Mi ennek az oka? Mi ennek az értelme? Ki vétkezett, hogy ez az ember nem láthat?

De az az ember nem azért nem lát, mert ő maga, vagy körülötte valaki vétkezett. Ha így lenne, mind vakok lennénk.

Azt látjuk Testvérek, életszerű és bibliai példák alapján is, hogy nem sokat segít a szenvedőnek, ha tud a bűnről. Ettől csak még több kérdése lesz.

Milyen válaszunk van még?

A másik válaszunk, hogy ez a föld egy siralomvölgy, de a hívők innen egy napon majd megmenekülnek, várja őket Isten Országa, és ott nem lesz fájdalom. Ez a cél. Ezt látjuk, ha előrenézünk.

Aki hátranéz, aki magába néz, az a bűneit találja. Aki előre néz, aki felemeli a fejét, az Isten Országát látja, mint előtte lebegő célt.

Akkor talán nézzünk előre. Isten Országa csodálatos hely. A legtöbbet Jézus beszélt róla. Ott nem lesz szenvedés. Isten letöröl minden könnyet, és tökéletes világába fogad minden hívő embert. Boldogok akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.

Ezzel odahajolhatunk a szenvedőkhöz. Ebbe bele lehet hittel kapaszkodni. Ez erőt és kitartást ad. Ez tényleg segít.

Ott lebeghet a cél a szenvedő előtt: vár rám Isten Országa. Ott majd jó lesz.

De Testvérek, megint jogos a kérdés: ott majd jó lesz… rendben, de miért kell most rossznak lennie? Kapok-e arra választ, hogy miért csak a túlvilágon lesz enyhülése a fájdalmamnak?

Tudjuk pedig, hogy akik az Istent szeretik, minden a javukra van. Minden. A szenvedések is. A gyász is. A betegség, a kéztörés, a foghúzás, a műtét, az autóbaleset is beletartozik a mindenbe? Minden a javunkra szolgál?

Isten keresztülvisz bennünket a szenvedéseken is, mert ez a javunkra szolgál.

Jób szenvedett. Vádolta Istent értelmetlen, céltalan és igazságtalan szenvedéséért.

Eljöttek hozzá a barátai, Bildád, Cófár és Elifáz, végül Elíhú. A barátok szerint Jób a bűnei miatt szenvedett. A barátok szerint aki követi Isten rendeléseit, azzal ilyen nem történhet.

Ez tévedés volt. A barátai nem igazán hittek Istenben. Nem jutottak igazi Istenhitre. Így valószínűleg elkárhoztak volna. De nem maradtak így.

Jób szenvedése megváltoztatta Jób hitét is, és a barátok hitét is. Mert egyszer csak megszólalt Isten. És Jób rájött, hogy Isten ott van vele. Eddig nem szólt, de végig ott volt.

Mit mondunk a szenvedőnek?

Sokszor csak ott vagyunk vele. Isten nem csak sokszor van ott a szenvedőkkel. Isten mindig ott van velük. Isten soha egy percre sem hagyja magára az embert.

És amikor erre Jób rájön, hogy a hatalmas Isten, minden Teremtője és Gondviselője ott van, és hallja, akkor Jób hite átalakul.

És még valami, egy számunkra nagyon fontos üzenet: Jóbnak, miután megmenekült, áldozatot kellett bemutatni a barátokért, és imádkoznia kellett értük.

Jób ezzel megmentett négy embert. És a barátok nem vesztek el.

Jézus Krisztus megváltó halála, és előtte átélt egész borzalmas szenvedése során elhordozta a bűneinkért járó bűntetést.

Azért szenvedett, hogy nekünk ne kelljen elkárhoznunk.

Mit látunk ebben a két példában?

Jób valahogyan Jézus előképe. Jób Jézusra mutat.

Neki nem a bűnök miatt kellett szenvednie. Hanem a bűnösök miatt.

Nem Isten Országáért kellett szenvednie, hanem annak leendő lakóiért.

A szenvedésével másokat mentett meg. Isten mentette meg az embereket, de Jób ebben eszköz volt. És megmenekült Jób maga is, és az a négy ember is, aki eljött hozzá. Jób szenvedése ebben nyert értelmet.

Jézus Krisztus szenvedése abban nyert értelmet, hogy általa megmenekül bárki, aki az Őt Megváltójának elfogadja. Nem négy embert mentett meg, hanem hatalmas tömegeket, Isten Országa népét, az egész igaz Egyházat.

Krisztus szenvedése által, de még Jób szenvedése által is embereket ment meg Isten a halálból az életre.

Az egyik dunántúli szeretetotthon egyik lakója egy alig harminc éves lány, nyaktól lefelé lebénulva. Semmijét nem tudja mozgatni. Folyamatos ellátásra szorult. De hatalmas a hite.

Amikor először bementem hozzá, nem tudtam mit mondjak neki. Hogyan vigasztaljak valakit, akinek ennyire rossz lehet?

Felém fordult és azt mondta:

Mondd el, hogy létezik Isten Országa. Mondd el, hogy ott majd én is tudok mozogni és járni. Mondd el, hogy ott leszünk Jézussal.

Ehhez a lányhoz bejárnak az ápolók beszélgetni, ha rossz kedvük van. Ehhez a lányhoz bekéredzkednek a szeretetotthon alkalmazottjai, hogy megmelegedjenek a hite mellett.

Testvérek, a szenvedés alkalom a bizonyságtételre.

A hatásos bizonyságtétellel pedig Isten mások életét menti meg.

Aki szenved, és mégis bizonyságot tud tenni az Úrról, az fontos eszközzé válhat Isten kezében. Sokakat megmentő eszközzé.

Az ember ilyenkor megérzi, hogy Isten kezében van, és az Úrra tud mutatni a gyászban, az Úrra tud mutatni kórterembem, az Úrra tud mutatni bárhol, bármilyen krízisben.

Akik az Urat szeretik, azoknak minden a javukra szolgál. Minden. Ha valaki szenved, és közben az Úrra tud mutatni, azzal segít másokon, és segít saját magán is. Mert átéli, átélheti, felismerheti saját szenvedése értelmét, és egyúttal azt is, hogy itt is, ebben a helyzetben is vele van az Úr.

És ettől a szenvedés, bármilyen szenvedés értelmet nyer. Az ember eljuthat így oda, hogy hálát tud adni a nehéz időkért is, mert építette vele az Úr a hitét, és segítette a róla szóló hiteles bizonyságtételt.

A vajúdó asszony szenvedése értelmet nyer, ha ezzel segíti egy gyermek megszületését.

Bármilyen fájdalmat, bármilyen nehézséget élünk is át, ha közben tudunk az Úrban bízni, és tudunk ezzel az Úrra mutatni, azzal ki tudja, talán éppen egy ember újjászületésén munkálkodunk...

Az Úr kezében vagyunk.

Minden ember az Úr kezében van.

Senki nem kivétel.

De a hívő ember eszköz Isten kezében. Hasznos eszköz mások megmentésére.

Az Úr adja Testvérek, hogy ilyen eszközök legyünk az Úr kezében!

Úgy legyen! Ámen

Busch Péter