Prédikációk

Az elmúlt héten olvastuk ószövetségi napi igékként Jósiás király viselt dolgait a Krónikák könyvéből. Jósiás, a korszaknak egy meghatározó, Istenes uralkodója volt. Jósiás unokája Manassénak, és gyermeke Ámónnak,   mégis másként élt mint istentelen apja és nagyapja. Az Úr útján járt, olvashatjuk róla a Királyok és a Krónika könyvében egyaránt. Azt tette, amit az Úr jónak látott. Mi jellemezte uralkodását?

Jósiás 8 évesen került a júdai trónra, Kre. 641-ben, és 609-ig uralkodott. Uralkodásának 8. évében kezdte el keresni Isten akaratát, majd a rendelkezésére álló módszerekkel, ha kellett szelíden, ha kellett vasakarattal és vaskézzel küzdött népéért, hogy őket a jó úton tartsa. Uralkodásának 18. évében pedig elkezdte a templom romos épületének renoválását. Az újjáépítési munkák alatt pedig a munkások megtalálták a törvény könyvét, azaz, a Szentírás egy részét. A kutatók szerint ez Mózes 5. könyve lehetett, amelyet a Mózesi utasítás szerint a Szüvetség ládája mellett kellett tartani. Megtaláltak tehát egy olyan bibliai könyvet,  amelyet elfeledtek, amelyet elrejtett valaki, vagy azért, hogy védje, vagy azért, hogy elpusztítsa. Gondoljunk ebbe bele!

Elveszett a Tóra, Isten Törvénye, amely az akkori emberek számára a Bibliát jelentette, hiszen akkor még sem a prófétai sem a Szent Iratok csoportja nem létezett, nem volt kanonizálva. Elveszett a Biblia, ráadásul egy templomban. A Templomban, Jeruzsálemben, az egyetlen legitim kultuszhelyén Izraelnek! Gondoljuk végig, hogy mit is jelent ez! Izrael népének élete nagyon szorosan összefüggött az Élő Istenbe vetett hittel. A Törvény, Isten Törvénye minden életterületet áthatott. Minden életterületen jelen volt Isten az Ő parancsai által. Nem lehetett egyetlen életterületet sem kiszedni a Törvény hatálya alól. Nekünk, ma élő embereknek talán kicsit furcsának hat, de még a hadviselés szabályai, a piacokon való kereskedés, a pénzügyek is összefüggtek az Istenbe vetett hittel, amely hit dokumentuma, alkotmánya volt a Törvény. A Törvény pedig elveszett.

Ha elveszett, akkor nem ismerték, nem lehetett hatása a hétköznapokra, az emberek életére. Ismerjük a mondást: amilyen a mosdó, olyan a t

örölköző. Egyenes következménye van a mosdó állapotának az ott használatban lévő törölközőre. ha tiszta, akkor a törölköző is tiszta, ha mocskos, akkor a törölköző is piszkos.

Ugyanez volt igaz Izraelre egykoron. A templomban eltűnt Tóratekercs következtében minden életterület bemocskolódott. Idegen istenek kultusza férkőzött be Izrael életébe, mert nem ismerték a Törvényt, amely így szólt: „Halld Izrael, az Úr, a mi Istenünk egyedül az Úr!” Az idegen Istenek kultusza megfertőzte a nép életét. Kimutatható a régészeti feltárások által, hogy a korban gyakori, divatos nevek már nem az Istenbe vetett reménységet tükrözték, hanem a baalokba vetett bizodalmat.

A piacokon meghamisították a mértékeket, becsapták a vásárlókat, mert elfeledték a Törvényben írtakat: „Ne lopj!”

A bírók megvesztegethetőek voltak, a gazdagok, befolyásosok elmondták mit akarnak, és számukra kedvezően ítéltek, a hamistanúk gátlástalanul okozták mások vesztét, mert a Törvényt elfeledték, annak tanítását, amely így szólt: „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!”.

Az özvegyek, az árvák nyomorogtak, és sokszor nyomorultul pusztultak el, mert a Törvény ismeretének híján nem gyakorolták velük szemben a szeretet nagy parancsának második részét: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” És, ahogy minden életterületére Izraelnek pozitív hatást gyakorolt a Törvény, Isten igéje, az Ő szava, úgy annak hiánya is érezhetően hatott ki minden életterületre.

De jó lenne itt megállni, és azt mondani, hogy ez a múltban egyszer megtörtént, de ma már nincs ilyen, de ha megállnék itt, akkor a hamis prófétákhoz lennék hasonlatos. Szólnom kell a mai magyar valóságról is, és egyéni életünk visszásságairól is, amely annak a következménye, hogy a Biblia, Isten szava ma is nagyon gyakran elvész, eltűnik.

Néhány éve egy parasztházban jártam, amelynek csodálatos gerendázata nagyon megtetszett. A gerendákon volt egy hely, és ott volt a Biblia. Védett helyen, de kéznél. Mindig elővehető módon. Aztán megtudtam, hogy ez volt az általános gyakorlat Magyarországon, de másutt is a parasztság körében. Az anyanyelveken rendelkezésre álló Szentírás az élet szerves részét képezte! Olvasták, forgatták, családi körben és egyéni csendességben. Erre utal például Petőfi verse, a Szeget szeggel azon részlete, amelyben így írt a költő: „Lopni jár ő, csókot lopni nénihez, mig anyánk a Bibliában levelez” – azaz az újszövetségi leveleket olvasta.

De erre utalnak a falakra kitett életigék, az ágyak felett kifüggesztett igés-táblák is. Olvasták és forgatták, még nagyszüleink generációja is a Bibliát és a hitmélyítő irodalmat. Szikszai: Keresztyéni tanítások és imádságok című könyve a Biblia után Magyarország legtöbbet forgatott könyve volt. A benne foglalt tiszta, biblikus, az élet szinte minden területére kiterjedő tanítások, és imádságok a lelkek épülését hozták.

Nagymamámtól örököltem nagyapám egykori „öreg Szikszaiját”, amely két helyen volt különösen is elhasznált: a fegyverhordozó és a földművelő ember imádságánál. A második világégés poklában, és a mindennapi küzdelmekben nagyapám, egy egyszerű, dolgos parasztember ezt olvasta!

Aztán jött egy időszak, amely veszélyesnek ítélte Isten szavát, és hol keményebb, hol puhább diktatúrában tiltották, vagy igyekeztek tiltani annak olvasását. Ceaucescu Romániájában például nem engedték új Bibliák kiadását, amit lehetett azt begyűjtötték, és bezúzták. Közben pedig Európa boldogabb felén a jólét miatt, az Istentől magát egyre inkább függetlenítő ember ítélte feleslegesnek a Bibliát.

Megrázó példa volt számomra, egy történet. Svájcban, az akkor még keresztyén Svájcban, a 70-es években történt, hogy egy missziós társaság Bibliákat gyűjtött. Jelentkezett egy vendégfogadós, aki több tucat Bibliát adott át nekik. Megkérdezték honnan van, mire elmondta, hogy a kisvárosban a főtéren van egy templom, és vele szemben van az ő vendégháza. Az ifjú párok az esküvő után a lakodalmat ott ülik meg, majd, reggel, távozva a szobákból, a templomi esküvőn kapott Bibliák első lapjait, amely megörökíti a házasságkötésüket kitépik, a Bibliákat pedig otthagyják. És ez a gondolkodás szépen beszivárgott Magyarországra is.

Ugyanennyire megrázott, amikor egy szegedi hotel egyik vezetője felhívott, és elmondta, hogy az új tulajdonos koncepciójába nem illeszkedik bele az, hogy a Gedeon társaság által terjesztett Bibliák ott legyenek minden szobában, és ezért azok eltávolítására utasította őt. Még jó, hogy a hölgy engem hívott, mert tudtam új helyet a Bibliáknak.

Elgondolkodtatott, hogy az Európai kultúrát úgy tartják számon, mint ami három pilléren nyugszik: a római jog, a görög műveltség és a keresztyénség. A keresztyénség alapja a Biblia, egyetlen szent iratunk, Istentől ihletett, tőle kapott kincsünk. Ha a Biblia elvész a „keresztyén Európában”, akkor az alapjaiban támadja a keresztyénséget. Ha pedig a keresztyénség megdől Európában, két pilléren nem áll meg tovább Európa. Itt tartunk most, külső hatások, ártó kezek, és ártó szellemiség támadja a Szentírást, el akarja távolítani mindenhonnan.

És, sajnos nem csak így, fizikális módon tűnik el a Biblia. Családlátogatáson voltam egy helyen. Örömmel láttam a polcon, előkelő, jól látható helyen a Bibliát. Majd ahogy közelebb léptem, szomorúan konstatáltam, hogy a könyv poros. Mint a későbbi beszélgetésből kiderült, hetek óta nem nyúltak hozzá. Elgondolkoztató volt számomra egy írásmű, amit kaptam valakitől, címe: Egy Biblia naplója.

Január: Most nagyon el vagyok foglalva. A család legtöbb tagja elhatározta, hogy ebben az évben végigolvas. Az első két hétben valóban gyakran használatban voltam, de azóta ismét elfeledkeztek rólam.

Február: Nagytakarítás. Tegnap leporoltak és visszatettek a helyemre. Tulajdonosom a múlt héten néhány percre elővett. Vitába keveredett valakivel, és keresett néhány bibliai textust, hogy igazát bizonyítsa.

Március: A hó elején alaposan lapozgattak bennem. A tulajdonosomat megválasztották a szülők-tanárok egyesületének elnökévé, és székfoglaló beszédének elkészítéséhez engem használt fel. 

Április: Ebben a hónapban látogatóba jött a nagypapa. Egy óra hosszat az ölében tartott, és elolvasta az 1 Korintus 13-at. Mintha többet tartana rólam, mint a család némely tagja.

Május: Néhány zöld folt volt az oldalaimon. Ez attól van, hogy a szedett tavaszi virágokat a lapjaim közé teszik száradni.

Június: Úgy festek, mint valami gyűjtőalbum. Megtömtek újságkivágásokkal - férjhez ment az egyik lány a családból.

Július: Ma betettek a kofferbe. Azt hiszem nyaraláshoz visznek magukkal. Pedig milyen szívesen maradnék otthon. Biztos vagyok benne, hogy legalább két hétig bezárva maradok ebben a bőröndben.

Augusztus: Még mindig a kofferben vagyok.

Szeptember: Végre megint otthon vagyok, régi helyemen. Számos társam is van. Két női magazin és négy vicclap közé vagyok beszúrva. Bárcsak engem is olyan gyakran olvasnának, mint azokat. 

Október: Ma olvastak belőlem egy keveset. A család egyik tagja súlyosan megbetegedett. Most az ebédlőasztal közepére tettek. Valószínű, hogy eljön a lelkész látogatóba.

November: Ismét visszatettek régi helyemre. Valaki megkérdezte a napokban, hogy emlékalbum vagyok-e?

December: A család lázasan készülődik karácsonyra. Azt hiszem, az idén is, mint sok éve már, elborítanak majd az ajándékok és a csomagolópapírok.

És, sajnos a Biblia más módokon is eltűnik életünkből, és életünkben. Eltűnik, akkor, amikor azért megyünk Isten házába, hogy lelkünknek kedves, azt cirógató beszédet halljunk, amikor a feddő, dorgáló, intő, minket megjobbítani akaró isteni szót nem fogadjuk. Pedig hogy olvassuk a Timótheushoz írott levélben? „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.” De eltűnik akkor is, amikor a Szentírás hatása már a templom ajtajában nem érezhető rajtunk, amikor az istentisztelet után ugyanott folytatjuk, ahol előtte elkezdtük. Amikor bibliaolvasásunk rutinná silányul, amikor úgy érezzük, hogy nem szólít meg minket az ige, hogy már mindent tudunk belőle, akár szó szerint is. Ilyenkor nekünk is szükségünk van arra, hogy újra „megtaláljuk a Szentírást”.

Jósiás, amikor megtalálta a szent tekercset, és felfogta, megértette az abban foglaltakat, akkor onnantól kezdve már nem csak ösztönösen folytatta kultuszi reformját, hanem tudatosan, Istenre figyelve a Szentírásban foglaltakra tekintve, amelynek az lett az eredménye, hogy a nép vezetőjeként megújította a szövetséget Istennel.

A Biblia a mi számunkra adott. Fizikálisan jelen van mindannyiunk életében. Számunkra pedig több és fontosabb dokumentum már, mint egykoron a zsidóság számára, hiszen benne megtalálható minden ami az örök életre és az üdvösségre vezet. Benne ismerhetjük meg igazán Istent, azt az Urat, aki elküldte egyszülöttjét, hogy a benne való hit által üdvösségünk legyen. Benne ismerhetjük meg Jézust, a mi üdvözítőnket. Ahogy Luther nagyon szépen mondta: a „Szentírás egy bölcső, amelyben Jézus fekszik!”. Legyen hát számunkra Isten igéje kimondhatatlanul fontos. Vegyük elő, forgassuk szívünkben drága igéit. Legyen előttünk folyton e könyv, hogy a Szentlélek által megelevenített holt betűk az életre vezessenek. Ámen

Juhász András