Prédikációk

Szeretett Testvéreim!

Karácsony másodnapján, ünnepi istentiszteletre érkeztünk. Ünneplőben a szívünk, és ünneplőben vagyunk mi magunk is, hiszen az év legszebb ünnepe van. Legalábbis ezt mondják sokan.

Ez érdekes! Az őskeresztyének nagyon sokáig a nagypénteket és a húsvétot ünnepelték, mint legnagyobb keresztyén ünnepet. Ma már még a ’nem-keresztyének’ is ünneplik a karácsonyt. Elsősorban ajándékokkal, pompával, fénnyel, finom ennivalókkal, és szép ruhákkal.

Az ünneplésünk mindig különleges. Nem csak karácsonykor, hanem bármikor, amikor ünneplésre kerül a sor. Ajándékok, pompa, fény helyett esetleg torta, finom ennivalók és szép ruhák.

Ha megyünk egy különleges eseményre, nagyon fontos a jó megjelenés, vagy a megvásárolt ajándék, röviden kifejezve: fontos a külsőség! Ha hozzánk érkeznek, akkor is fontos a tökéletes összhang: akár a menüről, a terítésről, a ház vagy lakás rendjéről van is szó. Csupa külsőségek.

Azért kezdtem ünnepi gondolataimat így, mert óhatatlanul is eszembe jutott az, hogy az első karácsony éjjele a legegyszerűbb, legszerényebb volt, és ettől is lett olyan különleges. Különleges, hiszen több mint 2000 éve ünnepeljük! S azért különleges leginkább, mert a legszegényebb környezetbe született meg az Úr Jézus, a mi Megváltónk!

Drága Testvérek! Az első karácsony éjjelén megszületett az Úr Jézus. Mária „bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.” (Lk 2, 7). Manapság, mielőtt megszületik egy csecsemő, bevásárolnak mindenfélét: kiságyat, takarót, ruhácskákat, plüss játékot, kis kádat, pelenkázót, csak hogy egy párat említsek… Ezzel szemben a kis Jézus egy istállóban fekszik, ráadásul az állatok etetőjében, a jászolban.

Én kislányként azt hittem, hogy a jászolbölcső egy valódi bölcső a kisbabák számára, ami jászolból készült. Azt gondoltam, hogy a jászol egy olyan anyag, mint pl. a fa. Én azt nem is sejtettem, hogy a jászol tulajdonképpen az állatok tányérja…

Továbbá az első karácsonyon a szent család számára nincs hely… Ez a második megdöbbentő a karácsonyi történetben. Akárcsak ma! Van hely minden pompának, dísznek, fénynek, vendégeknek, lakomáknak, ajándékoknak…, csak az Ünnepeltet hagyják ki az ünneplésből!

Nincs már hely a Megváltónak! Nincs helye az otthonokban, a családi kapcsolatokban, a szívekben… Nincs helye, mert helyette ott az önzőség, a nagyravágyás, a képmutatás, és nincs senki, aki hódolna a Legnagyobb előtt!

Nincs az Úr Jézus számára hely, mert helyére be kell férnie a családnak, a barátoknak, az üzleti kapcsolatoknak, és még az érdekbarátságoknak is… Van más az Úr helyére…

A harmadik megdöbbentő részlet a karácsonyi történetben a pásztorok megszólítása. Abban az időben a társadalom legalján szerepelt a pásztornép, mégis az ő szívükbe ragyogta bele az angyal: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus” (Lk 2, 11a).

Nem volt nekik szép ruhájuk; nem is volt sok ismeretük a nyájon, meg a mezőn túl, mégis őket szólítja meg az Úr angyala, és ők megértik, amit kell!

Manapság sokan nem értik a karácsonyi történetet. Ismerik már kívülről-belülről: Mária – József – pásztorok – csillag - napkeleti bölcsek, mégsem értik a lényeget. Azt, hogy ez nem egy mese, egy szép hagyomány, melyet mai napig tartunk, hanem a valóság, amely azt beszéli el: hogyan jött hozzánk egészen közel Isten, és hogyan kezdődött a mi megváltásunk!

A negyedik megdöbbentő a karácsonyi történetben az engedelmesség. A pásztorok meghallják az örömhírt, és azt mondják: „Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.” (Lk 2, 15).

Olyan nagy hiányosságunk az engedelmesség, még pedig az Úrnak való engedelmesség! Sokszor feledkezünk meg a szeretet-parancsáról, a megbocsátásról, az Istennel való rendszeres kapcsolattartásról. Pedig az Isten iránti engedelmességből rengeteg áldás fakad!

Az ötödik megdöbbentő részlet az első karácsonyban az, hogy Mária meghallgatta a pásztorok angyali beszámolóját, s mindezeket megőrizte és forgatta szívében.

Évről évre meghallgatjuk a karácsonyi történetet a Szentírásból, s mivel ismerős a leírás, gyakran bele sem gondolunk, hogy ha nincs a testté létel, nincs megváltás, így örök életünk sem.

Olyan jó volna ezt újra és újra átgondolni, megőrizni és forgatni szívünkben!

A hatodik megdöbbentő pedig az, ahogyan a pásztorok visszatértek, hiszen dicsőítették és magasztalták Istent mindazért, amiket láttak, s amit megéltek.

Isten dicsőítése és magasztalása sem lenne megdöbbentő, sokkal inkább természetesnek kellene lennie. A pásztorok figyelmeztetnek minket: van miért, ill. Kiért hálát adnunk karácsony ünnepén! Bátorítanak minket, hogy magasztaljuk mi is a Szentháromság Istent, mert olyan nagyon szeret minket, hogy Egyszülött Fiát adta nekünk, értünk, hogy megváltson minket bűneinkből! Áldassék ezért is az Ő szent neve!

Számomra a legmegdöbbentőbb mindaz, amit Luther fogalmazott meg több száz évvel ezelőtt: „Az igazi istálló sötét, piszkos, büdös; nem tiszta benne más, csak a jászol,” és benne az isteni Gyermek. Az első karácsony éjjelén semmi nem volt tökéletesebb, mint az az idillinek egyáltalán nem mondható istálló, ahol az újszülött isteni Gyermek feküdt!

Ambivalens ez a mondat, de azért, mert maga a körülmény, vagy körülmények is azok: a Királyok Királya egy koszos, poros istállóba születik. Sehol a pompa, a nagy felhajtás, csak az őszinte hódolat, dicsőség és hálaadás. Az egész karácsonyi jelenetben ez a legszebb: felismerni a csecsemőben a Megváltót, a megszületésében szabadításunk, és megváltásunk kezdetét, emberré lételében pedig irántunk való végtelen szeretetét!

A Lukács írása szerinti történet alapján azt szerettem volna végig venni –a teljesség igénye nélkül,- hogy mennyire nem ideálisak a külső körülmények az Úr Jézus születése körül, és mégis mennyire nem a körülmények határozzák meg a történések minőségét és jelentőségét!

Ezt fogalmazza meg egy katolikus pap, amikor ezt mondja: „Tulajdonképpen kétezer év óta azt is ünnepeljük, hogy nem minden múlik azon, hogy milyen körülmények között vagyunk. Hogy nem mindent határoz meg az, hogy milyen feltételek, adottságok és lehetőségek vesznek minket körül.” (Pál Feri atya)

Nos, szeretett Testvérek! Én nem tudom, ki hogyan ünnepel idén! Magányosan vagy családosan, békességben vagy békétlenül, örömmel vagy gyásszal a szívében, csalódottan vagy reménységgel teli…

A lényeg, hogy nem a körülményeink határozzák meg a karácsony csodáját, hanem az Úr Jézus Krisztus, Aki értünk született, értünk élt, értünk szenvedett, értünk halt meg, és értünk támadt fel! Ezért magasztaljuk és dicsőítsük a mi Urunkat, és forgassuk szívünkben mindazt, amit az Írások és a Szentlélek Isten feltár nekünk!

Így kívánok az Úr Jézus jelenlétében eltöltött karácsonyt és hétköznapokat mindenkinek! Ámen.

Szabó-Lovász Adrienn