Prédikációk

Kedves Testvérek!

Bevezetés:

Immár harmadik napja foglalkozunk a konfliktushelyzettel, ami az Úr Jézus és a farizeusok csoportja között alakult ki. Azért fontos szakasz ez, mert sok tanulsággal szolgál a számunkra is. Első nap arra szerettem volna rámutatni, hogy sokszor megkísért minket is a régiek rendelése, a vének hagyománya. Hajlamosak vagyunk mi is arra, hogy egy emberi követelményrendszer alapján ítéljük meg az embereket ahelyett, hogy a Bibliára támaszkodnánk. Mert mi jól tudjuk, hogy egy jó református ember, milyen ruhában jár, milyen szavakat használ, hogyan viselkedik, és ha valaki ettől eltér, az biztos helytelen. A kisteleki református templom tavaly épült fel, még csak ideiglenes berendezés van benne, de nagyon örülünk, hogy már ott lehetünk. Valaki mégis megjegyezte, hogy miért nincs külön férfi és női padsor. Előírja ezt a Szentírás? Nem mondtam neki, hogy ülhetnénk az ablakba is, mert arra legalább van bibliai példa, amikor Pál tanítása közben ott ül és alszik el az ifjú. A tegnapi napon arról volt szó, hogy Jézus Krisztus e helyett a magaválasztotta kegyesség és hit helyett a biblikus istentiszteletet ajánlja. A szívünkre helyezi, hogy Istenhez úgy lehet közeledni, úgy lehet tisztelni Őt, ha figyelembe vesszük, hogy Ő milyen, hogy mit mond magáról, és ahhoz igazodunk. Nagyon jó ez így, hogy nem nekünk kell gondolatolvasóként kitalálni, hogy mi tetszik Neki és mi nem, mi kedves Neki és mi nem. Az Úr mindent kijelentett, leíratott, ami ehhez szükséges. Éppen ezért a mai napon arról szeretnék beszélni, hogy az Úr Jézus Krisztus szavaiból azt lájuk, hogy a Szentírásról, mint egy egységről beszél. Isten igéje a legfontosabb forrásunk, és a leghitelesebb is. Nem ember az Isten, hogy hazudjon, azaz, amit Ő közöl, amit Ő leíratott, az igaz, tévedésektől mentes és megbízható.

1. Az írás egységes üzenete:

Jézus az Őt ért vádra a Szentírással válaszolt. Idézett Ézsaiás prófétától, idézet Mózes könyveiből és még egy rövid szemléltető példát is hozott, a Korbán kapcsán. Ezzel a példaként felhozott esettel nem csak arra mutat rá, hogy Isten Igéje felette áll a hagyományoknak. Nem csak az látszik hogy Jézus a Szentírást adja meg legfelsőbb tekintélynek, hanem az is kiviláglik belőle, hogy a teljes Szentírásról beszél. A Biblia Isten szava, az Ő kijelentése. „A teljes írás Istentől ihletett.” Ebben találjuk mind azt, amit Ő közölni akart velünk. Ebből ismerhetjük meg Őt, itt tárja elénk az Ő jellemét, láthatjuk az Ő tetteit. Mivel Istent nem látjuk közvetlenül, nem halljuk közvetlenül, ezért a Szentírás nélkül nem tudnánk Róla semmit. Isten igéjéből ismerjük meg igazán a teremtett valóságot is. A Bibliából tudjuk meg, hogy milyen a világ, és miért olyan, amilyen. Tapasztalunk is valamit az érzékszerveinkkel, látjuk, halljuk, szagoljuk, tapintjuk a bennünket körülvevő dolgokat, de az átfogó és objektív ismeretet az Úr adja. Ő teremtett mindent és a kijelentésében meg is mutatja, hogy miként tekintsünk az Ő alkotásaira. A Szentírásból nyerhetünk szintén független és teljes információt az emberről, saját magunkról is. Innen tudhatjuk meg, hogy miért olyan nagyszerű az ember, és hogyan lehetséges, hogy mindeközben olyan botrányosan rossz is. A Szentírásból tudjuk meg, hogy Isten a maga képmására teremtette az embert, ezért olyan különleges minden állat és növény között. De innen tudjuk meg azt is, hogy a bűneset következtében milyen romlottság van mindenkiben. Velünk születik a hajlam arra, hogy rosszat gondoljunk és tegyünk. A Bibliából tudjuk meg, hogy a bűn következménye a halál. Isten, aki maga szent és tökéletes, nem fér össze a bűnnel, így az emberrel sem, akinek a szíve azzal fertőződött meg. Viszont arról is beszámol az írás, hogy az Úr nem akarta, hogy a világ és az ember a romlásban maradjon, hanem ígéretet tett, hogy Ő maga fog mindent helyreállítani. Elküldi a Szabadítót, aki legyőzi a bűnt, legyőzi a gonoszt, legyőzi a halált. Nem csak ígéretet tett, hanem meg is tartotta azt, véghez is vitte az üdvözítést. Erről olvashatunk az ószövetségben, hogy miként tanítja az Ő népét, miként mutatja meg nekik egyre részletesebben, hogy milyen lesz a Messiás. Végig az Ő érkezését munkálja és készíti elő. Az újszövetségi részben pedig már arról olvashatunk, hogy eljött a Megváltó, elvégezte a szabadításunkat, ezért hálával és hittel fogadjuk Isten kegyelmét. Ez a Bibliának az egységes üzenete, a fő esemény szála, ehhez kapcsolódik minden egyéb. Nekünk is így kell tekinteni a Szentírásra. Sokan azt gondolják, hogy ez csak egyfajta szabály gyűjtemény. Sokszor hallom, hogy nyugodtan olvassam, vagy tanítsam a gyerekeknek a Bibliát, mert rosszat nem tanulnak belőle. De a Biblia nem útmutató arra, hogy miként legyünk kicsit jobb, kicsit erkölcsösebb emberek. Sajnos a farizeusok e fölött elsiklottak, és ők is a törvényekre, azok betartására koncentráltak csak. Pedig ennél sokkal nagyobb dologról van szó. Arról, hogy az ítélet alól, amit a bűneinkkel érdemlünk ki, Isten irántunk való irgalmából hogyan ment fel, hogyan visz át a kárhozatból az örök életre, a szenvedésből a boldogságba. Az egész Szentírás erről szól, és arra hív, hogy ebben higgyünk. Bízzunk Jézus Krisztusban, mert Ő a Messiás, és egyedül Ő érte, az Ő vére érdeméért lehet üdvösségünk!

2. A teljes írás:

Az is jól látszik a mai szakaszból, hogy Jézus szemében az írás fel nem bontható. Nem szedhető olyan értelemben részekre, hogy van, ami tekintély, van, ami nem az. Nem úgy kezeli az ószövetségi Igéket, hogy van, ami fontos, van, ami nem az, vagy kevésbé fontos. A teljes írás az, ami Istentől kilehelt, ezért nem lehet sem válogatni, sem szembeállítani őket egymással. A farizeusok ugyanis ezt csinálták, kijátszották egymás ellen az Igéket. Ismerték ők az ötödik parancsolatot, de amikor a korbán kapcsán előjött az Úrnak tett eskü törvénye, akkor az ő szemükben az felülírta a másikat. Kialakult egy helyzet, amiben a kettő szembekerült egymással, és ők ezt úgy oldották meg, mint ahogy a kártyajátékokban szokás. Ez az erősebb lap, az üti a másikat. Csakhogy nem ez a megoldás! Jézus mindig is azt képviselte, hogy a Szentírást egységben, a maga teljességében kell értelmezni, gondoljunk csak arra, amikor a sátán kísértette. „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” A sátán idéz egy részt a Bibliából, de helytelenül, mert csak egy kiragadott mondatot vesz figyelembe, nem az írás egészét. Az Úr Jézus helyre is teszi azzal, hogy idéz mellé egy másik igehelyet, így mutatja meg, hogy a szélsőséges értelmezés helytelen. „Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” Az Igét egységben kell kezelnünk, értelmeznünk. Nem fordíthatjuk maga ellen.

Jézus szavai megmutatják nekünk, hogy ha ütközést, vagy ellentmondást látunk, ha egyfajta patt helyzet áll előttünk az Igében, akkor nem az Igével van a baj, hanem velünk. És nem az a megoldás, hogy az egyiket félretesszük, hanem az, ha megkeressük magunkban a hibát. Mit rontottam el? Mit értettem félre? Az lehetetlen, hogy Isten hazudjon, ahogy az is lehetetlen, hogy magának ellentmondjon. Az Ige igaz, Jézus is mondja, hogy „A te igéd igazság”, akkor bennünk van a hiba. „A hiba az ön készülékében van.” Valamit nem jól gondolok, valamit nem jól értek. Mi a teendő? Alázatos szívvel igyekszem megérteni, hogy mit akar mondani az Ige. „Az Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” Nem kezdhetem el kritizálni, nem köthetek bele. Nem én vagyok felül, nem én vagyok a mérvadó, hanem Isten és az Ő kijelentett szava. Nem én kritizálom a Bibliát, a Biblia kritizál engem. Ehhez kell, hogy társuljon az imádságos lelkület. Mert az Ige megértésében a legnagyobb segítséget az tudja adni, aki magát az Igét is adta. Isten tudja előttünk igazán megnyitni a Bibliát. Isten, ahogy a lelket kilehelte, úgy a teljes írást is, és a Szentlélek Isten tudja megnyitni a szívünket, az értelmünket, átformálni a gondolatainkat, hogy igaz hitismeretre juthassunk. Ez az Ő munkája, magunktól ez nem megy. De a legjobbat kapjuk, mert maga szerző érteti meg velünk, hogy mit is akart közölni a megíratott helyeken. Ezért az alázatosság és az imádság muszáj, hogy jellemezze azt, ahogy Isten igéjéhez viszonyulunk. Ezek mellett azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a Szentírás magyarázza a Szentírást. Maga magyarázza magát. Vannak nagyon jó igemagyarázók, igehirdetők. Vannak nagyon jó könyvek, jó kommentárok, amelyek segíthetnek megérteni a Biblia egyes részeit. A bibliaolvasó kalauzban is van egy rövid üzenet megfogalmazva az Igével kapcsolatban. Ezek mind nagyon jók, és nyugodtan használjuk is őket. Csak tudjuk azt, hogy egyik sem übereli azt, ahogy a Szentírás magyarázza saját magát, és ahogyan a Biblia egyes részei segítenek más részek megértésében. Vannak egészen világosan megfogalmazott egyértelmű részek, és vannak kicsit sejtelmesebb, bonyolultabb, nehezebben értelmezhető részek. De mind a Szentírásnak a része, kiegészítik egymást, a világosabb szakaszok fényében nézhetjük a nehezebbeket, mert Istenben és az Ő szavában teljes az összhang. Ezt látjuk Jézusnál, hogy az Igével korrigálja a félremagyarázott Igét.

Összegzés:

Nagyon fontos, hogy mi is egységesnek és a maga teljességében lássuk Isten Igéjét, mert ez az ellenszere annak a magatartásnak és azoknak a hibáknak, ami a farizeusokat jellemezte. A farizeusok a maguk büszkeségével, mások lenézésével, az Isten igéjétől való eltávolodással és a hagyományok erőltetésével pont oda jutottak, hogy épp hinni nem tudtak. Ott állt előttük a megigért Messiás, Magával Jézussal, a Krisztussal a menny és föld királyával beszéltek, és nem ismerték fel. A helyett, hogy oda borultak volna elé, és azt mondták volna neki, hogy „Megváltóm”, helyette kérdés formájában vádaskodtak A Szentírás teljessége azt mutatja be, hogy miként nyer kegyelmet a bűnös ember. A teljes írás középpontjában a meghalt és feltámadott Krisztus áll, aki életét adta az Ő népéért. A farizeusok nem csak az írás egy részét veszítették el, amikor elhagytak belőle, hanem azzal együtt magát Krisztust. Ha nem akarunk mi is félresiklani, vagy, ami még rosszabb, szembe kerülni Jézussal, akkor olvasni kell az Igét. Meg kell ismerni az egész Bibliát, tudni kell, hogy mi van benne, ismerni kell a teljes írást. Bennünket is fenyeget a veszély, hogy nem értjük, vagy rosszul értjük az Igét, nem látjuk át, vagy olvasás közben úgy tűnik, mintha ellentmondana magának. Ez mind megeshet, sőt meg is fog esni mindenkivel, aki elkezd foglalkozni a Bibliával. Azért mondható ilyen biztosan, mert a velünk született bűn vakká és érzéketlenné tesz minket ilyen téren. Isten kegyelme az, ha már valamit megérthetünk belőle. Istennek újjá kell szülnie az embert ahhoz, hogy az embernek összeálljon a kép és hit ébredhessen a szívében. Szóval nem kell megijedni, ha először nem értjük. Nem szabad elcsüggedni, ha idegennek, vagy furcsának tűnik. Maradjunk a kegyelem forrásánál, Jézusnál, az Ő Szavánál, mert csak Ő tud segíteni! És, ha Isten kegyelméből elhittük az evangéliumot, elfogadtuk, hogy Jézus a mi Megváltónk és Urunk, utána a Szentlélek által ugyanígy lépésről lépésre adja vissza a lelki látásunkat. Akkor kezdjük el megérteni a Szentírásból, hogy mit vár tőlünk Isten. Lehet, hogy először még homályosan, de elkezdjük meglátni, hogy mit mond. Elkezdjük megérteni, hogy miként élhetjük meg biblikusan a hétköznapjainkat. Tanítson erre bennünket is Igéjéből, és Szentlelke munkálja bennünk, hogy mi is előrébb jussunk az Ő megismerésében, és nagyságának, dicsőségének felismerésében és magasztalásában. Ámen!

Szabó János Bence