2022.

2022. október 16. vasárnap - Juhász András
2022.10.17
Lectio: Filemon 1-7.
Textus: Filemon 8-19.

A Filemonhoz írott levél a Szentírás egyetlen magánlevele, amelyet Pál – nem úgy mint a Titushoz vagy Timótheushoz írt levelet  - amelyek ugyancsak magán emberekhez íródtak egy gyülekezet vezetésével kapcsolatban, hanem egy személyes ügyben, magánügyben írt.

Azonban, a levél olyan horderejű kérdéssel foglalkozik, és olyan fontos kérdést feszeget, vizsgál, valamint annyi tanítást hordoz, hogy az egyetemes keresztyénséget is megszólítja, időtől és tértől függetlenül. Pál e levelet Efézusból írta, ahol éppen fogságot szenved Krisztus nevéért.

Két ember konfliktusáról, annak rendezéséről szól a levél. De ki is ez a két ember?

Az egyik személy Onézimosz, egy rabszolga. Nevének jelentése: Hasznos. A korszakban gyakran adták e nevet rabszolgáknak, hasonlóképpen az Onéziforosz névhez, amely azt jelenti: hasznot hozó, hasznot hajtó. Gazdáik vagy így gondolkodtak a rabszolgáról, vagy ez volt a velük kapcsolatos reménységük. Egy rabszolga ugyanis egy ember, sokszor egy család megélhetését is biztosította, karjának erejével. Júdás, amikor elárulja Jézust, árulásáért 30 ezüstöt kap, amely pénz egy egészséges, fiatal, felnőtt rabszolga árának felelt meg.

A másik ember Onézimosz gazdája Filemon, aki Krisztus követője, Pál ismerőse, sőt szolgatársa. Gazdag ember.

Azt olvassuk róla, hogy háza a keresztyén közösség istentiszteleti helye, itt gyűlnek össze alkalomról-alkalomra.

Van egy másik vélemény is – Kálvin is ezt vallja, - hogy amikor Pál arról beszél, hogy hálát ad a Filemon házában lévő gyülekezetért, akkor tulajdonképpen arról beszél, hogy Filemon hitét követi családja. Azaz, a család tagjai követték a családfő hitét, hitelesnek látva azt.

Akár az előbbi, akár az utóbbi értelmezést fogadjuk el, mindenképpen egy hiteles keresztyén ember áll előttünk személyében.

Van olyan írásmagyarázói értelmezés, amely szerint ő az adott gyülekezet pásztora. Azt is tudjuk róla, hogy háza nyitva volt a máshonnan érkező keresztyén igehirdetők előtt, akiket szívesen látott vendégül, szeretetét Pál kiemeli, mint amelyben sok öröme volt több keresztyénnek is.

Pál apostol a levél első szakaszában hálát is ad Filemonért, hitéért, és a hitéből következő szeretetért, amely látható formában is megjelenik életében. Hit Istenben és megélt szeretet az embertárs iránt! Mi lehet ennél tökéletesebb összefoglalása egy valódi, igazi keresztyén életnek?

A hálaadás után pedig azt írta az apostol, hogy könyörög is Filemonért. Elgondolkoztató és követendő ez a magatartás! Ha hálát adunk valakiért, annak hitéért, szeretetéért, könyörögjünk is érte! Mert nincs oly tökéletes ember, akit ne fenyegetne az elbukás a Krisztus útján, hiszen a Sátán folyamatos támadásának van kitéve a keresztyén ember élete. Szükséges könyörögnünk tehát a másik emberért, hogy az mindvégig megmaradjon a hit útján, Krisztusban. és azért is, amiért Pál könyörög, a másik testvér lelki erősödéséért, lelki növekedéséért.

Filemon személye rámutat arra, hogy nem csak a társadalom alsóbb rétegeiben nyert teret a korai keresztyénség, hanem a gazdaságilag erősebb, középréteg, vagy akár felsőréteg tagjai közt is.

A levél központi kérdése egy nehéz ügyben való állásfoglalás. Onézimosz elszökött keresztyén gazdájától, valószínűleg ki is rabolva őt. Nem tudjuk, hogy mi okból, valószínűleg ismerve Pál személyét, hitét, tanítását a szeretetről, az apostolhoz menekült. Pál pedig Isten eszköze számára a megtérésben. Olyan szépen beszél a Krisztusért éppen fogságban lévő apostol: „Kérlek téged az én fiamért, akit fogságban szültem, Onézimoszért”. Új életet nyert Krisztusban a szökött rabszolga, ám földi élete korábbi tette miatt nincs biztonságban. A szökött rabszolgákat ugyanis az egész birodalom területén körözték, üldözték. Az elfogott rabszolga pedig semmi jóra nem számíthatott, főleg ha még meg is lopta urát. A minimum büntetése a tüzes billoggal való megbélyegzés volt, verés, ám az esetek döntő többségében az elrettentés miatt keresztre is feszítették a szökött rabszolgákat. A keresztre feszítés jellemzően a rabszolgákat megillető kivégzési mód volt, ezért is akarták többek közt Jézust e halállal megcsúfolni ellenségei.

Pál apostol, aki jól ismert Isten törvényét, tudta, hogy a rabszolgaság, a rabszolgatartás beleütközik abba. Hiszen a Tízparancsolat egyik alapvető törvénye, a második kőtábla parancsai közül, a „Ne lopj!” parancsa, eredetileg nem a tulajdon védelmét szolgálta, hanem az ember szabadságáét. A törvény jelentése ez volt: Ne lopj embert, azért hogy őt rabszolgává tedd. A személyes szabadság védelme volt a parancsolat értelme, és gondoljuk meg, hogy Izrael népe amikor kapja ezt a parancsot, pontosan tudja, hogy mit is jelent rabszolgának lenni, hiszen Egyiptomban rabszolgaként tartották és sanyargatták a választott népet. Pál nem pártolhatta tehát a rabszolgaságot, és egyetlen keresztyén ember sem pártolhatja azt, annak sem fizikai módjait, sem szellemi, lelki oldalát, a másik lelkének elrablását – amit oly sok szekta tesz, sem pedig semmilyen tudati befolyásolást, amely a másik embert akarattalan bábbá teszi. A keresztyén etikának következetesen harcolni kell a rabszolgatartás minden formája ellen, a raffinált, szinte láthatatlan formák ellen is, nemhogy a mindenki előtt nyilvánvaló formák ellen!

Ezért is különösen fájdalmas nekem, hogy a világ egyik nagyhatalma, amely keresztyén alapokon jött létre, az Amerikai Egyesült Államok volt az egyik utolsó olyan nemzet, amely eltörölte a rabszolgaságot. Ám annak minden negatív kirekesztő oldalát még az 1980-as években is megtartotta, sőt időről-időre ma is tetten érhető a „Szabadság hazájában” ahogy magukat nevezik, és épp ezen ország oktat ki bennünket rendszeresen szabadságról, demokráciáról.

A korabeli római törvények azonban lehetővé tették, sőt támogatták a rabszolgatartást, és Pál tudja, hogy a törvények ellen nem beszélhet. Illetve beszélhet, ám csak egy módon, a szeretet nevében. Az apostol pedig így szólítja, engeszteli Filemont! Kéri a bocsánatát a rabszolga iránt, a szökevény által vállalt károkért pedig maga kész helytállni. Olyan szépen beszél, nem arról beszél, hogy elszökött tőle, hanem arról, hogy egy időre elszakad tőle. Nem relativizálja a rabszolga tettét, csak a Krisztus szeretet felől nézi a bűnt.

Gondoljuk végig ezt testvérek! Pál, az apostolok apostola, egy szökött rabszolgáért esedezik! És, nem is akárhogyan beszél a szökevényről!

Pál apostol korának, és a keresztyénség történek egyik legnagyobb hatású misszionáriusa, igehirdetője, teológusa volt.

Tanulmányait Jeruzsálemben folytatta, ott lett rabbivá, mesterré, a legjobb mester, Gamáliel rabbi mellett tanulva. Társadalmi helyzetét tekintve pedig római polgár, amely polgárjogot a létező legelőkelőbb módon szerezte meg: beleszületett.

Egy nyelvzseni, aki héberül, arámul, görögül, latinul beszél, egyes források szerint még akár fél tucat Kisázsiában beszélt nyelvjárást is ismer.

Ha valakinek, hát neki igazán lenne oka annál, hogy különbnek tartsa magát környezeténél. Mégis, hogy vélekedik Onézimuszról, egy rabszolgáról, aki ráadásul még szökevény is? Az Úrban szeretett testvérként hivatkozik rá! Milyen alázatosságról ad számot az öreg apostol! Milyen szeretetről, amikor magát semmiben nem tartja különbnek Onézimosznál, hanem testvérként beszél róla.

A kutatók véleménye megegyezik abban, hogy a korai keresztyén misszió hatásosságának egyik titka az volt, hogy így, ilyen módon álltak egymáshoz a gyülekezetek tagjai. Nem tartotta senki magát különbnek sem társadalmi rangja, helyzete, sem pedig anyagi lehetőségei, sem származása miatt a másiknál! Meg vagyok győződve róla, hogy ma is ez lehet a megoldás, akár az Európai keresztyénség válságára is! Tudatosítani magunkban, majd másokban, hogy semmiben nem vagyok több a másik embernél. Emlékszem, egyszer valakire nagyon dühös voltam, és szidtam őt nagyapámnak, elmondva róla minden rosszat. Nagyapám hosszan és szelíden hallgatott, majd ennyit mondott: „Biztos igazad van vele kapcsolatban, ám egy dologról ne feledkezz meg! Jézus érte is ugyanúgy meghalt, mint érted!” Ez a kulcs drága testvérek, a másik emberhez való viszonyulásunkban: Jézus érte is meghalt! Azaz, ugyanannyira értékes az élete, mint az enyém. ha zet tudom, akkor nem tartom magam különbnek egyetlen embernél sem! Ha pedig tudják rólunk, keresztyénekről, hogy így gondolkozunk, és élünk, akkor az vonzóvá fogja tenni a keresztyén gyülekezeteket.

Tanúja voltam annak, néhány évvel ezelőtt, Budapesten a Zsinaton, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság két református egyháza, a holland gyökerű, és fehéreket tömörítő egyháza, valamint a másik református egyház, a feketéket összegyűjtő egyház egyesült. Az egyik gazdag volt, a másik szegény, és egy olyan országban, ahol erre semmiféle világi példa nem volt, mint csillagok világítanak az égen, és teszik vonzóvá milliók számára a Jézusban való hitet!

Ez a mi utunk is! Semmiben nem tartva magunkat különbnek másoknál, felmutatni Krisztus urunk szeretetét!

Bizonyságtételem elején említettem, hogy Onézimosz nevének jelentése az, hogy hasznos. Pál, a rá jellemző logikával, éles elmével, azzal a játszi könnyedséggel, ahogy a szavakkal bánt, ki is használja az Onézimosz névben rejlő lehetőségeket. Azt mondja, hogy Onézimosz, azaz Hasznos, aki egykor haszontalan volt neked, most neked és nekem is hasznos!

A szép szójátékon kívül mit jelent ez a mondat? Azt, hogy Onézimosz, akit gazdája hasznosnak tartott, hiába volt sok hasznot hozó rabszolga, értékes a gazdája számára, mégis haszontalan életet élt. Ám, Krisztusban e haszontalan élet igazán hasznossá lett! Azt jelenti e szójáték, hogy Krisztus nélkül a leghasznosabbnak tűnő élet is haszontalan, mert Krisztusban teljesedik ki az élet, és válik igazán hasznossá. Nem véletlenül mondja Pál magáról, Krisztus előtti életéről, a csodás adottságairól, teljesítményeiről, hogy „Krisztusért kárnak és szemétnek ítéltem mindent!”.

Végezetül elmondom nektek, hogy ilyen lett Onézimosz hasznos élete, a Krisztusban kiteljesedett élet! A korai keresztyén hagyományból tudjuk, hogy Filemon megbocsátott neki, és Pál és az evangélium szolgálatára rendelte őt. Onézimosz pedig szolgálta Jézust. Efézus püspöke lett, és a többi Efézusival együtt nagyon sokat tett azért, hogy Pál apostol gyülekezetekhez írt leveleit összegyűjtse, továbbadja.

Élete legyen példa előttünk, ha már hitben járunk, és Krisztust követjük, legyünk azért hálásak, és igyekezzünk Onézimoszok, hasznosak lenni Isten gyülekezetében, ha pedig még nem, akkor óhajtva e létformát, kérjük istent, hogy adja meg nekünk az új élet csodáját, hogy életünk benne kiteljesedett, hasznos élet legyen! Ámen

Juhász András

 

vissza