2022.

2022. augusztus 14. vasárnap - Juhász András
2022.08.15
Lectio: Jelenések 3:7-13.
Textus: Jelenések 3:7-8.

Heteken át olvastuk a Jelenések könyvét, amely az apokaliptika műfajában íródott újszövetségi könyv, a Biblia utolsó könyve. A könyvben János apostol a végidőkről szól, azokról a napokról, amelyekben mi is élünk, hiszen Krisztus Urunk mennybemenetele óta az utolsó világkorszakban élünk. János, Patmosz szigetén száműzetésben volt, és ott kapta a kijelentést, amint arról a könyv első része is tanúbizonyságot tesz.

Az elmúlt hetek alkalmain több alkalommal is szólhattam e könyvről, ma pedig szeretnék még visszatérni a könyv elejére, ahol hét üldözött Kisázsiai keresztyén gyülekezetet szólít meg Jánoson keresztül Jézus.

Ma, a Filadelfiai gyülekezethez írott levelet szeretném szívetekre helyezni, és üzenetét Isten Lelkét segítségül hívva magyarázni.

Filadelfia nevének jelentése is csodálatos. Testvéri szeretet, vagy ahogyan régebben visszaadták: atyafiúi szeretet. Milyen csodálatos az, hogy egy városban annyira fontosnak tartották a testvéri szeretetet, hogy a város arról kapta e nevét! A keresztyén gyülekezet pedig, amely e városban élt még egy módon is megélte a „filadelfiát”, a testvéri vagy atyafiúi szeretetet, mégpedig úgy, hogy a közösség tagjai egy Atyának a gyermekei, a Mennyei Atyának, akit Jézus Krisztus által mondhat minden keresztyén „Mi Atyánknak”.

Ha megnézzük a hét levelet, akkor felépítésük közel azonos. Mindenek előtt a küldő bemutatkozik, megszólítja a gyülekezetet az angyalán, azaz pásztorán, vagy elöljáróján keresztül. Ez után, egy különleges bevezetéssel: tudom a te dolgaidat, azaz ismerlek, következik a gyülekezet erényeinek dicsérete, majd pedig feddés, és útmutatás a jövendőre nézve.

A Filadelfiai levél más! E levélben ugyanis nincs feddés, csak dicséret, bátorítás! Gondoljuk végig Testvérek! Adott egy gyülekezet, amelyet bár nem földre szállt angyalok alkotnak, tagjai hozzánk hasonló gyarló emberek, mégis életét és működését tekintve Isten semmilyen kivetnivalót nem talál a közösség működésében, életében!

Itt van hát előttünk a példa, minden keresztyén gyülekezet előtt! Lehet még annál is jobb egy közösség, amilyen most éppen, van lehetőség a fejlődésre, előre lépesre!

Pedig a Filadelfiában élő keresztyének nem voltak könnyű helyzetben! A hatóságok részéről erős üldöztetésnek voltak kitéve, vértanúkat is adtak a korai egyháznak, a Jézusba vetett hitéért 11 filadelfiai keresztyént végeztek ki a hatóságok. És, mégis, mindennek ellenére a kicsiny közösség megmaradt, sőt lélekben gyarapodott, ma is példát adva helytállásból, kitartásból.

Csodálatos dolgokat sorol fel az ige a közösséggel kapcsolatban: megtartotta Krisztus igéjét, nem tagadta meg Krisztus nevét, megtartotta az Úr állhatatosságra intő beszédét. Ma is ez a kulcs: hűség Krisztushoz, az Ő szavához!

Azt olvashatjuk, hogy Isten nyitott ajtót adott a gyülekezet elé, amelyet senki nem zárhat be.

Mi lehet ez a nyitott ajtó?

A szövegkörnyezetből, és más igékből egyértelműen kiderül, hogy ez a mennyországot jelenti. Annak ajtaja nyitva van a gyülekezet előtt. Mert bizony, a megtérésben ez történik: Isten kinyitja az ember előtt a menny kapuját. A Krisztusban elfogadott kegyelem következtében senki nem zárhatja be azt. Ám, a kapun be is kell lépni. El kell indulni felé.

A megtérést, az Istenhez való fordulást tehát követnie kell egy folyamatnak, amelyben az ember a megtérésben hozott értelmi és érzelmi döntéséhez következetesen tartva magát lépdel előre. Nem egy helyben áll.

A keresztyéni létforma ugyanis soha nem statikus, hanem mindig dinamikus létforma!

Szükséges a lelki előrelépés, a fejlődés! Szükséges, hogy a megszentelődés útjára rálépjünk. Amint a Biblia tanítja: „Szentek legyetek, mert én az Úr szent vagyok!” De mit is jelent ez? Ha e szót halljuk, hogy szent, eszünkbe jutnak a katolikus egyház szentjei, arcok a múltból, kivételes emberek, akiket haláluk után először boldoggá, majd később egy szigorú feltételrendszer alapján szentté avattak. Nyilvánvaló, hogy e bibliai hely másról szól, hiszen élő embereket hív fel a megszentelődésre, a szent életre. A szent fogalom, ószövetségi alapokon azt jelenti, hogy valami vagy valaki Isten számára elkülönített.

A szent, a profántól megkülönböztetett, Istennek átadott. Mindez kizárólagosságot jelent. Így lehet szentté egy tárgy, amit mondjuk a keresztelőn használunk kizárólag, vagy az idő, amit Istennek adunk, az ő templomában, és egy ember, azaz mi magunk is.

De hogyan lehetünk szentek?

Ha önerőből próbáljuk, akkor az nem fog menni. A próbálkozásba előbb utóbb belebukunk. Ha te magad akarsz szentté válni, akkor a legtiszteletreméltóbb szándékod is a cél elérésére csak vakolás lesz, a vakolat vastagítása, a megrepedező vakolat javítgatása. Hanem “Szentek legyetek!” - azt jelenti, hogy hagyj föl minden jó szándékú erőlködéssel, önmagad gyötrésével, ehelyett nézz inkább Krisztusra, az egyetlen Szentre! Engedd, hogy Ő áradjon szét benned az Ő Szentlelke által! Értsd meg, hogy nem a te cselekedeted által leszel szentté, szent életűvé, hanem a Krisztusnak rajtad és általad való cselekedete által. Ne magad akard megszentelni magad! Ez úgysem sikerül, hanem engedd, hogy Krisztus szenteljen meg téged! Ne akarj Krisztus nélkül szentté válni! A megszentelődés tehát csak Krisztus által, csak Krisztusban lehetséges! Így pedig már nem lehetetlen, csak merjünk elindulni, kezét fogva!

Sok ember nem indul el. Nem hiszi el ugyanis azt, hogy Isten számára is megnyitotta a mennyországot, Jézus által, csak el kell fogadni a benne megjelent kegyelmet. A Sátánnak sok trükkje van, amely eltántorítja az embert ettől.

A legalapvetőbb munkamódszere, amellyel a legtöbb embert megtéveszti az, hogy elhiteti, nincs is menny! A földi élet törékenységét, végességét látva a legtöbb ember el sem indul Isten felé, hanem megpróbál itt, a neki adott kevesebb vagy több idővel gazdálkodni, jól vagy rosszul. Hogy énekelte a világhírű együttes? „Képzeld el, hogy nincs se menny, se pokol!” Vagy a népszerű énekes: „Tudod nincs mennyország, de minden síron nő virág.” Mindkét idézett dalszöveg ugyanarra a reménytelen, kétségbeejtő, csak a földi valóságot szem előtt tartó gondolatra utal, hogy csak a földi életben gondolkodj, mert nincs tovább. Milyen jó, hogy mi tudhatjuk, hogy Isten utat nyitott számunkra a menny dicsőségébe Jézus által!

A Sátán másik munkamódszere az, hogy bár a menny létezését nem tagadja, de azt mondja, hogy oda bejut minden ember, így azért semmit nem kell tenni. Népszerű gondolat ez, amelyet oly sok ember vall, az üdvuniverzalizmus. Mindenki üdvözül, hisz Isten szeret, ő maga a szeretet. Ezzel ellentétben mit mond világosan a Szentírás? Idézzük fel a János 3:16-ot: „úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” Az idézett igéből az derül ki tehát, hogy Isten üdvözítő szándéka valóban univerzális, mindenkire kiterjedő, azonban az üdvösség nem automatikus. Van feltétele, mégpedig a Jézusban való hit. „Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz!” -  Tanítja más helyen az Írás.

Aztán, sokakat téveszt meg azzal, hogy a mennybe eljutáshoz elég a döntés Jézus mellett, a döntés mellett nem mindig kell kitartani. Lehet kicsit az Isten szerint, és kicsit a világ szerint is élni. Egy egyszerű képet használnék, hogy megértsük ezen álláspont hazug voltát. Ha egyszer Istennel, egyszer a világgal járunk, az olyan, mintha egyet lépnénk előre, egyet meg hátra. mit tesz az ilyen ember? Egy helyben topog, nem jut előre, nem halad semerre. Lelki értelemben is így topogunk egy helyben, amikor  - hogy a Szentírást idézzem – „kétfelé sántikálunk”.

Sokakat téveszt meg azzal az érzéssel is, amely talán már mindannyiunkat érintett, amikor bűneink terhe nyomasztott, hogy nem vagyok én méltó oda. Bűneim miatt nem juthatok el oda soha. Vétkeim elválasztanak Istentől – és ilyenkor az ember lemondóan legyint, és nem is indul el. Ennek a gondolkodásnak van alapja, azért is különösen veszélyes. Mert tényleg, egyikünk „sem való oda” egyikünk sem méltó rá. Azonban Isten nem ránk tekint közvetlenül, hanem Jézuson keresztül néz ránk. Látja gyengeségeinket, látja botladozásunkat, bűneinket, vétkeinket, de nem ezeket nézi. Hanem azt, hogy a Jézusban megjelent kegyelmet elfogadtuk-e, vagy nem. Ha elfogadtuk, akkor kegyelmet nyert bűnös emberreként ugyan, de mennyei polgárjogunk van!

Földi életünk harcai közt bátorítson minket a Menny csodája, a számunkra is nyitott kapuja, ahová egyedül Jézus által, Isten ingyen kegyelméből juthatunk be.

Juhász András

 

vissza