2022.
Textus: Jn 20, 8
Húsvétot Ünneplő, Keresztyén Testvéreim!
A sír üres! Csodálatos bizonyíték ez arra, hogy mindaz, amit Jézus mondott haláláról és feltámadásáról, igaz. Isten kegyelméből már mi is megéltük és átéltük idén a nagycsütörtöki, nagypénteki és nagyszombati emlékezést. És lám! Ezen a délelőttön emlékezetünkbe véshetjük ismét: Krisztus feltámadt a halottak közül!
Az imént felolvasott történet jól ismert már mindenki számára. Olvassuk ezt szinte minden évben, húsvét ünnepén, mert ezekben a napokban Krisztus feltámadását ünnepeljük. De vajon nem válik megszokottá az üzenet? Mit lehet még elmondani a hallottak, leírtak alapján, melyek segítenek minket tényleg az örülésben, még pedig a feltámadás feletti győzedelmes örvendésben?!
Mosoly volt az arcomon, amikor készülésem során ezeket a kérdéseket megfogalmaztam. Az a Szentírás, amely sok-sok éve bátorítást ad az emberiségnek; az a Szentírás, amelyik még 2022-ben is aktuális és időszerű; az a Szentírás, amely oly sok apró részletet elárul nekünk egy-egy történetben, ne tudna nekünk újat adni?
Az üres sír is tanít minket, szeretett Testvérek! Megtaníthat minket a lelki látásra. De csak akkor, ha különbséget tudunk tenni látás és látás között! Ehhez segít mai három alakunk: magdalai Mária, Simon Péter és a szeretett tanítvány, János.
Mindhárman oda sietnek harmadnap a sírhoz. Látszólag mindhárman ugyanazt látják… de csak látszólag! Mária „látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.” (Jn 20, 1b). Ezután azt olvassuk róla, hogy el is futott a sírtól, és értesítette Jézus két tanítványát. Azt mondja nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!” (Jn 20, 2b).
Meg is állok itt egy kicsit, és óvatosan ki is mondom: ez a baj! Az a baj, hogy Mária nem tudja hova tették a Mestert! Ez az a látás, amikor nézünk, még látunk is valamit…de egészen pontosan csak a szemmel szabadon látható tényeket látjuk. Jézus nincs ott. Nem tudjuk, hol van…
Máriát leuralja az aggódás és kétségbeesés, hogy talán Jézus testét valaki ellopta. El sem jut a feltámadás gondolatáig, hisz fut is tovább, hogy szörnyű tapasztalatát tovább adja!
Eszembe jut Máriáról a ma embere. Húsvét ünnepén miről is lenne szó, mint Krisztus feltámadásáról?! A szép húsvéti tradíciók mellett olyan jó hallani újra és újra ezt a szép történetet. Talán lehet is ebben a szép történetben valami, mert akkor ez a hagyomány –hogy oly sok ember elmegy a templomba- nem maradt volna fent.
Mégsem gondolja tovább a ma embere, hogy mi az értelme ennek az ünnepnek saját maga életére nézve…
Meghallja a szavakat, hogy Krisztus feltámadt, de odáig már nem tud, vagy nem akar eljutni, hogy Krisztus feltámadása, saját feltámadásának is a záloga! Az már teljesen a háttérben marad, hogy ha Krisztus valóban feltámadt a halálból, akkor mi is fel fogunk támadni, amikor eljön az idők teljessége!
Mária látása mellett ott a Simon Péter látása is. Érdekes, hogy János ért hamarabb oda a sírhoz, látta is, hogy ott fekszenek a lepedők, még sem ment be a sírba. Ellenben Péter! Azonnal bement, és látta a lepleket ott feküdni, és azt a kendőt is, mely Jézus fején volt. A kendő azonban nem a lepleknél, hanem összegöngyölítve, külön volt, egy másik helyen.
Péter, Máriával ellentétben be is ment a sírba. És látott. De mit? A puszta tényeket. A test ott volt, de már nincs. Csak pár ruhadarab marad ott. Hogy lehetséges ez? Felfoghatatlan. Érthetetlen.
A kereső lélek kutató látása ez, szeretett Testvérek! Próbálja felfogni a felfoghatatlant, és próbál magyarázatot találni, hogy a rejtélyt megfejtse.
Sokan vannak így ezzel ma is! Meg akarják érteni, hogyan lehet az: valakinek megszűnt szíve dobogni, kileheli lelkét, és aztán mégis életre támad, és minden úgy megy, mintha mi sem történt volna?
A természet törvényének ellene szól! Orvosok is megmondják: ez lehetetlen! Van, aki szívesen teologizál a feltámadás kapcsán; van, aki új teóriákat állít fel, de a húsvét igazi lényegétől mégis távol maradnak.
Talán azért, mert a mi emberi értelmünk valóban fel nem foghatja azt, ami Krisztusban történt! Nem csak az embert kell Benne meglátnunk, hiszen akkor teljességgel elfogadhatatlanok a húsvéti történések!
Krisztusban meg kell látnunk a valóságos Istent is, Aki viszont nagyobb a természet erőinél, és hatalmasabb a halálnál!
Kicsit később bemegy János is. És mit olvasunk róla? „Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt.” (Jn 20, 8). Igen, itt valóban kicsit többet olvasunk a látásnál! János látott is, de hitt is! Hogy mit hitt? Azt, ami a magdalai Máriának eszébe sem jutott, és azt, amivel Péternek gondja akadt: hogy hogyan is lehetséges mindez?!
János túllát a pusztán szemmel láthatókon, a külsőségek mögé lát, és megragadja a lényeget! János már azt látja meg, hogy Jézus a lepedőkkel és a kendővel együtt a sír és a halál hatalmát is összehajtogatta, felszámolta, és félretette örökre. János már nem töpreng, és nem akarja megfejteni a titkot! Ő magát a titkot látja. Azt, hogy JÉZUS LEGYŐZTE A HALÁLT!
Szeretett Testvérek, ez a belső látás, a hit szemével való látás, amelyre szükségünk van nekünk is, hogy megragadhassuk húsvét lényegét! Nem elég csak meghallgatni a húsvéti Igét, mert szép szokás ilyenkor a templomba elmenni. Nem rekedhetünk ott, ahol Mária. Eszébe sem jut, hogy esetleg Krisztus feltámadt, amint megmondta! Még csak be se megy a sírba…
Nem ragaszkodhatunk csupán csak az ész-érvekhez, és miközben hallgatjuk újra és újra a húsvéti eseményeket, azon gondolkodunk, vagy az után nyomozunk: vajon lehetséges-e mindez? Azért is kell vigyáznunk az efféle hozzáállással, mert ez teljesen félrevisz minket az ÚT-ról, Aki maga Krisztus!
Emberi értelemmel nem foghatjuk fel a feltámadás csodáját! De jusson eszünkbe: emberi értelmünkkel fel tudjuk fogni Krisztus kettős természetét? Azt, hogy Ő valóságos Isten ÉS valóságos ember is? Ó, nem! Több szükséges ahhoz! Belső, lelki látás!
Ezen a húsvéti délelőttön próbáljunk meg túllátni az elképzeléseinken, teóriáinkon, és világnézetünkön, amelybe nem fér bele a feltámadás csodája! Próbáljunk meg túllépni a Szentírás betűin, sőt, ezen az igehirdetésen is! Hiszen… nem ez a fontos, hanem az a Valaki, Akire az egész ünnep, és a Szentírás, és minden prédikáció mutat: az élő JÉZUS!
Engedjük, hogy belénk áradjon a nagy isteni csoda, hogy JÉZUS ÉL! Ne megérteni akarjuk a feltámadást, hanem hinni! Megérteni nem lehet, de hit által megélni, átélni igen!
Így tudunk valami egészen kézzel foghatót, valami valóságosat tovább vinni majd hétköznapjainkba: ha végre elhisszük, hogy a halál után igen, VAN FOLYTATÁS!
Még pedig testünk feltámadása, az örök élet, és így találkozás nem csak a Krisztusban elhunyt szeretteinkkel, de a minket annyira szerető, szabadító Istenünkkel is, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök, igaz Isten! Ámen.
Szabó-Lovász Adrienn