2021.

2021. november 21. vasárnap - Szabó-Lovász Adrienn
2021.11.22
Lekció: 1Móz 1, 26-28 és 2, 5-9 és 15-22
Textus: Zsolt 8, 4-10

Szeretett Testvéreim!

Emberi létünk velejárója a sok kérdés – többek között. Minden érdekli az embert, és foglalkoztatja a körülötte lévő temérdek történés. Miért? Mi célból? Hogyan? Miért nem amúgy? Biztos, hogy úgy történt?

Napjainkban különösképpen a világszerte jelenlévő vírus foglalkoztat minket, és talán az a legerőteljesebb kérdés bennünk: mikor lesz már vége? Nos, ezzel a válasszal nem szolgálhatok, nincs senki, aki birtokában lenne a válasznak.

Viszont vannak olyan kérdések, amelyekre tudhatjuk a választ. Az embereket minden korban érdekelte például az is, hogy kicsoda az ember egyáltalán. Az is izgalmas kérdés lehet, hogy Isten hogyan gondolkodik az emberről!

Minekutána ezt a Szentírásból megtudhatjuk, fókuszáljunk most arra, mit üzen Istenünk Igéje ránk vonatkozóan!

Két helyről olvastam fel az Igét. Az egyik a jól ismert teremtéstörténet, Mózes 1. könyvéből, a másik pedig egy gyönyörű zsoltár, Dávid tollából, melynek címe: a Teremtő és az ember.

Megtudhatjuk azt, hogy az ember nem véletlenül keletkezett. Isten terve és akarata eredményeként született meg, tehát Isten teremtménye. Nagyon sok céltalan élet bolyong a világban, akiknek meggyőződésük, hogy életük a véletlen műve, sőt, nem kívánt élet! Saját létükre úgy tekintenek, mint egy hibára, és nem látják magukat értékesnek.

El kell hát hangoznia: Ti, akik itt vagytok a templomban, és mindazok, akik ezen a világon élnek, életetek, életünk értékes és fontos, és nem kevesebbért, mint azért, mert a Szerető és Teremtő Isten akaratából születtünk meg! Isten szánta nekünk az életet!

Isten az embert egyedinek és jónak teremtette. Az Úr a 6. napon alkotta, a teremtési időszak végén, amikor már minden készen állt az ember fogadására. Ebbe talán még bele sem gondoltunk! Akkor teremti Isten az embert, amikor már van világosság és sötétség; boltozat, tehát ég; majd szárazföld, s tenger; növények; világító testek az égbolton; állatok.

S végül következik az ember. Isten tehát készült teremtményei fogadására! Mi meg oly sokszor tesszük fel a kérdést: miért születtünk meg? Hisz oly rossz ez a világ. Aggódnunk kell a globális felmelegedés miatt, vírusok, járványok miatt; van, ahol kidobják az ételt és pocsékolnak, s vannak olyan helyek, ahol kóros elszegényedéssel küzdenek…

Pedig Isten előkészített minden feltételt az embernek ahhoz, hogy jó minőségű életet éljen! De az ember nem becsülte azt… Ennek isszuk ma a levét! Környezetszennyezés óriási mértékben, a fogyasztói társadalomnak megfelelő felhalmozó és ’egyszerhasználatos’, pazarló életstílus…

Isten már a teremtéskor feladatot adott az embernek: gondozni, őrizni és uralkodni a teremtett világ fölött. Úgy lehetne ezt megfogalmazni: az a feladatunk, hogy gondoskodjunk mindazokról, akik, amik ránk lettek bízva, legyen az ember, állat, növény vagy használati tárgyak. Őrizzük azt a sok kincset, akiket, amiket Isten ránk bízott!

De sok kincsünk van nekünk! Házastárs, gyermek, unoka, dédunoka, szülő, testvér, nagyszülő, keresztszülő, barát, lelki testvér, akikért hálát kell adnunk, és becsülni őket, hogy vannak nekünk!

Isten azt is mondja: ’uralkodj!’ Nem tudom hogy vannak vele a Testvérek, de nekem erről a szóról valami negatív dolog jut eszembe. Zsarnokoskodás, leuralás, erőszakos érvényesülés. Pedig az uralkodás azt is jelenti, hogy felelősséget vállalni valakiért, valakikért. Nem leuralni, hanem vezetni, segíteni, terelni a cél felé, a boldogulás reményében.

Nem a leuralás, zsarnokoskodás, és erőszakos érvényesülés hát a feladatunk, hanem az, hogy felelősséget vállaljunk egymásért, és az Istentől kapott bölcsességgel vezérelve segítsük a ránk bízottakat.

Az emberről azt is tanítja a Biblia, hogy Isten egy kockázattal alkotta meg az embert, még pedig azzal, hogy szabad akaratot adott neki… Ennek a szabad akaratnak az volt a célja, hogy az ember ne rabszolga vagy automata legyen Isten kezében, hanem Istennek olyan teremtménye, aki szabad. Tehát nem megkötözött.

Az ember azonban ezt nagyon félreértette, és olyannyira szabaddá akart válni, hogy szinte teljesen függetleníteni akarta magát Teremtőjétől. Erről beszél az első bűneset leírása. Milyen ostoba is a mindenkori ember! Még mindig nem látjuk be, hogy nem tudjuk függetleníteni magunkat Istentől, mert Általa létezünk; Belőle, kegyelméből élünk!

Akármi is történik a nagyvilágban, akármilyen betegség árnyékában élünk, bármilyen külső körülmény szorongat, és veszélyezteti biztonságunkat, mi akkor is Isten gondviselő szeretetében, óvó kezeiben vagyunk! Ez független attól, hogy ki az, aki hiszi ezt és ki az, aki nem… Mert Isten minden teremtményéhez, gyermekéhez ragaszkodik, és meg akarja váltani az örök életre!

Dávid zsoltára pont arról szól, hogy álmélkodik azon, milyen nagy szeretettel veszi körül a Teremtő a teremtményét. „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, MICSODA A HALANDÓ –mondom-, HOGY TÖRŐDSZ VELE, ÉS AZ EMBERFIA, HOGY GONDOD VAN RÁ?” (Zsolt 8, 4-5).

Ugyan kik vagyunk mi, akik megkapták azt a kiváltságot, hogy Isten teremtett világának részei vagyunk? Ugyan kik vagyunk mi, akikről az Úr folyamatosan gondoskodik, törődik velünk, és óv minket? „Micsoda a halandó, hogy törődsz vele…?” – Kik vagyunk mi? Halandó, porszemnyi emberek ebben a nagyvilágban, akiket Isten feltétel nélkül szeret, és ragaszkodik hozzá!

Hadd legyek személyesebb: olyan porszemnyi ember vagy, akit az Úr Isten nagyon szeret, és akihez ragaszkodik! Mert életed nem hiábavaló élet, nem a véletlen műve. Isten felkészült a te fogadásodra és minden adott egy jó minőségű élethez!

Ha ennek ellenkezőjét érzed, minden bizonnyal a világ ordító hangjára figyelsz, aki elhiteti veled, hogy nem vagy elég jó! Nem tudsz bizonyos szinteknek, elvárásoknak megfelelni! Ha nem érzed életedet értékesnek, valószínű engedsz a sátán hazugságának, és elhiszed, hogy te jobb és gondtalanabb életet érdemelsz! Ami van, az nem elég jó…

Az a csodálatos Istenben, hogy bármely külső körülmény ellenére nem változik, nem inog meg, nem bizonytalanodik el. Az Ő ragaszkodása hozzád állandó, és Ő mindig készen áll a veled való beszélgetésre, sőt arra is, hogy kegyelmét neked adja! Készen áll a megbocsátásra, és nincs olyan pillanat, hogy ne vágyna a veled való közösségre!

Drága Testvérek! Azzal kezdtem igehirdetésemet, hogy ’Minden érdekli az embert, és foglalkoztatja a körülötte lévő temérdek történés. Miért? Mi célból? Hogyan? Miért nem amúgy? Biztos, hogy úgy történt?’ Nos, lehet, hogy a válasz már rég megvan, csak nem vettük észre elkeseredésünkben, vagy nem akarjuk tudomásul venni, mert nekünk több kell, konkrétabb válasz kell…

Azt tudom, az Igéből és személyes tapasztalatom alapján, hogy rengeteg hittitok vesz minket körül, amelyről nem tudhatunk, mert Isten nem akarja kinyilatkoztatni nekünk. De amit kinyilatkoztatott, és kijelentett, azzal nem foglalkozunk elég komolyan, és túl könnyedén vesszük.

Legyen ez másképp, és foglalkozzunk azokkal a dolgokkal, amit biztosan tudhatunk! Azzal, hogy Isten gyermekei vagyunk, Ő gondunkat viseli és megőriz a bajban, soha nem hagy el, és folyamatosan formál minket és szólítgat azért, hogy hívását meghallva életünket újra a kezébe tegyük, és elfogadjuk az Ő legnagyobb ajándékát, az Úr Jézus Krisztust!

A Szentlélek Isten segítsen minket ebben! Ámen.

 

Szabó-Lovász Adrienn

 

vissza