2021.

A tegnapi napra kijelölt újszövetségi igeszakasz alapján szeretném Istenünk üzenetét hirdetni, egy olyan vasárnapon, amikor végre újra kinyithatjuk szent helyeinket, templomainkat.

Jó újra látni az ismerős arcokat, a testvéreket, a mosolyt az arcokon, egymás tekintetének keresését.

A felolvasott bibliai szakasz a jeruzsálemi ősgyülekezet - amelyből a keresztyénség, mint egy fa ágai a törzsből elágazott és kinőtt – életének egy nagyon nehéz élethelyzetébe enged bepillantást. István, a diakónus, a lánglelkű szolgatárs kivégzése után egy kegyetlen üldözés indul a gyülekezet ellen.

Ez az első keresztyénüldözés, amelyet azóta sokezer követett, és amely üldözés ma sem szünetel. Egy tavaly decemberi felmérés szerint a Földön leginkább üldözött vallás, hitrendszer a keresztyénség. Van, ahol nagyon kemény formában, például az iszlám világban vagy Észak-Koreában, Kínában – ahol tavaly elérte az üldözött keresztyének száma a 100 milliót, hanem sokkal kifinomultabb formában sajnos Európában is jelen van ez a tendencia.

A keresztyén gyülekezet tagjai pedig elmenekülnek Jeruzsálemből.

Mennyire szomorú, lehangoló ez az eseménysor, amit felolvastam nektek! Üldözés, menekülés, hajtóvadászat a menekülők után!

Pedig, épp csak elkezdődött a keresztyén gyülekezet gyarapodása, megerősödése, és máris ott kellett hagyniuk Jeruzsálemet! Az első pünkösdkor elkezdődött egy nyitás a világ felé, Péter prédikációjának Isten Lelke segedelmével 3000 megtért és megkeresztelkedett ember volt a következménye, és máris zárni kellett újra, menekülni a szépen csordogáló hétköznapok nyugalmából. A jeruzsálemi ősgyülekezet tagjai Jézus újbóli eljövetelét nagyon közeli időpontra várták, és minden erejüket Jeruzsálemre fókuszálva azt várták, hogy majd a gyülekezetbe hozzájuk mennek a kívülállók, az érdeklődők, és így akartak minél több embert megnyerni Jézus ügyének. És ekkor jött István megölése, majd az üldözés, amely az általuk kigondolt tervet elsöpörte.

De vajon helyes volt a tervük? Ha visszagondolunk arra, hogy Jézus mit parancsolt mennybemenetelekor, akkor azt kell mondanunk, hogy nem! Jézus ezt mondta övéinek: „Lesztek nékem tanúim Jeruzsálemben, Júdeában, Samáriában, Galileában, a föld végső határáig.” Jézus, egy koncentrikus körökben terjedő missziót parancsol, tanítványai ezzel szemben a kör közepén állva, mintegy leragadtak Jeruzsálemben!

Játszunk el egy pillanatra a gondolattal, hogy mi lett volna akkor, ha tényleg Jeruzsálemben maradnak, és nem mozdulnak el innen, az üldözés hatására. Egy nagyszerű Újszövetséges úgy fogalmazza meg, hogy egy idő után ez a közösség nem lett volna több, mint egy zsidó szekta, egy vallási csoport a sok közül, és csak idő kérdése lett volna visszaolvadásuk a zsidóság vallásába. Így, viszont nem várt módon új lendületet kapott a misszió, és tulajdonképpen a tanítványok, ha kényszer miatt is, de elkezdték végezni azt a vándormissziót, amelyre Jézus elhívta őket!

Mindez azt jelenti a számunkra mindenekelőtt, hogy rossz események is beletartozhatnak Isten tervébe! Olyan történések, amelyeknek okát és célját nem értjük, mégis nagyszerűen illeszkednek Isten megváltó tervébe! Próbáltam felfogni, hogy mit érezhettek a tanítványok! Elvesztették egy mértékadó vezetőjüket, majd üldözték őket, ahogy a Biblia írja: pusztították az anyaszentegyházat!

Próbálom megérteni, de a megértés nehéz számomra, hogy a járvány eseményei, hogyan illeszkednek Isten tervébe, azonban abban biztosnak kell legyünk, hogy tudta nélkül nem történhet semmi, és neki célja van mindazzal, ami most fájdalmasan érint bennünket!

Párhuzamot láttam az akkori elkényelmesedett jeruzsálemi ősgyülekezet viselkedése: „itt vagyunk, gyertek ide népek, keressétek nálunk Istent!” és mai elkényelmesedett keresztyénségünk közt is.

Mert, a missziónk miről is szól?

Megyünk, határokat nem ismerve a másik ember után, és hívjuk Krisztushoz, hívjuk megtérésre és örök életre? Sajnos, ez csak a legritkább esetben fordul elő!

Mit teszünk?

Éppen azt, mint egykor Jeruzsálem keresztyén közössége! Várunk, várjuk, hogy emberek jöjjenek kintről templomainkba! Elkényelmesedtünk, hátra dőltünk keresztyéni létünkben, ahelyett, hogy felállnánk, és a másikért érzett és megélt felelősséggel cselekedni kezdenénk! Istennek pedig csak a vallását hanyagoló, vagy alig gyakorló reformátusból is nagy népe van Szegeden, közel 10 000 ember! Hát még azokból az emberekből, akik meg sincsenek keresztelve, és esetleg semmit nem hallottak a Jézusban megjelent kegyelemről!

Miért várjuk, hogy ők jöjjenek hozzánk? Nekünk kellene utánuk mennünk!

Isten közel 2000 évvel ezelőtt elkényelmesedett népét egy üldözéssel bírta nyitásra, a távolabbi környezet, a komfortzónán kívüli környezet elérésére!

Most is nyitott ki kapukat, több hetes bezártság után. De, hiszem, hogy nem azért, hogy kényelmesen éljük meg hitünket, és várjunk arra, hogy ránk nyissák az ajtót, hanem azért hogy sokakat elérjünk, és hozzávezessünk! Éljünk hát jól a nyitás adta lehetőséggel, hogy egy lélekért se érjen vádja téged, hogy temiattad nem látta meg Őt!

A Jézuskövetők akkor, jól éltek a tágra nyitott kapukkal. Nem elrejtőztek, nem sebeiket nyalogatták, hanem belesimulva Isten megváltó tervébe elkezdték a missziót. Fülöp egyenesen Samáriáig ment, és ott hirdette a Krisztust! Samáriába, amely a zsidókkal szemben ellentétes érzelmekkel terhelt tartomány volt! Nem barátok közé. Isten pedig Fülöp bátorságát annyira megáldotta, hogy, a samáriaiak egy szívvel és egy lélekkel hallgatták szavát, majd mint a későbbi tudósításból kiderül, egész Samária befogadta Isten igéjét! Milyen csoda ez testvérek! Gyászból, fájdalomból, veszteségből, üldözésből nem összeomlás következik, hanem az egyház épülése a Lélek által!

E nehéz időkben bátorítson minket ez a történet! Isten a számunkra rossznak tűnő dolgokból is tud jót kihozni, és nem a vak végzet vezeti ezt a világot, hanem az Ő bölcsessége kormányozza azt a nagy cél, az Ő országának eljövetele felé!

De, azt is megtanulhatjuk a történetből, hogy Isten előtt a misszió szempontjából nincs alkalmatlan idő. Ha az üldözést nézzük, emberileg nézve teljesen és tökéletesen alkalmatlan állapot ez a misszióra. Mégis mi történik? Gyarapszik, növekszik az egyház a bátor bizonyságtévők Isten Lelke által megáldott szolgálata nyomán! Ezt is vigyük el magunkkal, Isten alkalmassá tudja tenni a számunkra alkalmatlannak tűnő időt is, csak legyünk nyitottak arra, hogy észrevegyük!

És mi lett később Fülöppel, a bátor bizonyságtévővel?

Két történetben találkozunk még vele. Isten Lelke a lánglelkű igehirdetőt Samáriából tovább vezeti, egy járatlan útra, ahol egy általa előkészített alkalomban Fülöp találkozik az Etióp kincstárnokkal, akinek megtérésében Isten eszközeként működik közre. Engedelmeskedett, ismét Istenre bízta magát, emberileg nézve szinte értelmetlennek tűnik, hogy mit keres a járatlan gázai úton, de Isten tervében ott volt a találkozás, amely által Afrika felé is elindult a misszió! Mindez arra mutat rá, hogy nincsenek alkalmatlan helyszínek sem, az emberileg nézve alkalmatlan időkön túl!

A harmadik vele kapcsolatos történetet hosszabb igeszakaszként olvastam fel. Ebben a történetben jó házigazdaként, gondos vendéglátóként kerül elénk, aki a vendégének vendégét is fogadja.

És, még valamit megtudunk róla. Volt négy leánya, akik prófétáltak, azaz igehirdetők, bizonyságtévők voltak, édesapjuk szolgálatában részesek.

Azon gondolkodtam el, hogy vajon, hogy lettek ezek a lányok Isten szolgái.

Persze tudjuk a választ: Isten elhívásából adódóan. Meglátásom szerint azonban az is közrejátszott abban, hogy Istent szolgálják, hogy ezt látták édesapjuktól. Hiteles emberként állt előttük, így örömmel tudtak igent mondani Isten szolgálatba állító elhívására.

Anyák napja van ma, az a nap, amikor édesanyánkért hálát adunk Istennek, amikor megköszönjük nekik, hogy emberi mértékkel nézve életet adtak nekünk, hogy vállaltak minket, hogy felneveltek, hogy gondoskodtak rólunk. És, hálát adunk azért is, hogy mint Fülöp lányai előtt hiteles emberként álltak, vagy még ma is állnak előttünk. Ha pedig hitünket emberileg nézve nekik is köszönhetjük, legyen még hálásabb a szívünk értük, és törekedjünk arra, hogy akár szülőként, akár nagyszülőként, akár lelki szülőként úgy állhassunk mi is az utánunk következő generációk előtt, hogy keresztyén életünket megkívánják, példaként kövessék! Ámen

Juhász András