2021.

 Az elmúlt héten kezdtük el olvasni a Királyok első könyvét, amely könyv Izrael és Júda történetét adja elénk, mintegy a Sámuel könyveinek folytatásaként. íjelentős események krónikása a Szentíró. Dávid halálával kezdődik a könyv, folytatódik Salamon uralkodásával és az ország két részre szakadásával. Majd, főként az Északi-országrészre, Izraelre fókuszál. Így ismerhetjük meg a könyvön keresztül Izrael legnagyobb prófétai egyéniségét, Illés prófétát is. A könyv első felének főszereplője Salamon, akivel kapcsolatos a most felolvasott, alapigeként elénk kerülő történet is.

Salamon Izrael 3. királya, Dávid fia, a Dávidi dinasztia második uralkodója volt. Ő az első izraeli király, aki nem képességei alapján, hanem trónutódlás következtében lett király, véres harcok után, ahol bizony testvéreivel és féltestvéreivel is le kellett számolnia, akik Dávid időskori határozatlansága miatt trónra törtek.

Ha Dávidot, mint az egységes zsidó állam megteremtőjét tartjuk számon, akkor Salamonról, mint az államszervezet kiépítőjéről kell szólnunk. Salamon volt az, aki a Dávidi hódításokat készpénzre váltotta, aki megteremtette az izraeli ipart-bányászatot, aki házasságaival (igen házasságaival-többszáz felesége és ágyasa volt, akik egyben túszok is voltak), békét teremtett a környező népekkel, akinek idején soha nem látott építkezések történtek. Ő volt az, aki az izraeli kereskedelemnek rangot adott az egész akkor ismert világon. Ő volt, aki felismerte, noha nem volt hadvezér, hogy a harci kocsik, amelyeket Dávid még elvetett mennyire alkalmasak egy ország védelmére.  Utoljára, de nem utolsósorban Ő volt az, aki a Templomot felépíttette Jeruzsálemben. Azt a templomot, amely a zsidóság első temploma volt, és amelyet nem építhetett fel apja, Dávid. Azt a templomot, amely több száz éven át, lerombolásáig Izrael egyedüli legitim kultuszhelye volt.

Fiatalon került a trónra, és így kézenfekvő a kérdés: vajon, hogy tudta összefogni ezt az államot? Honnan volt mindehhez- fiatal fejjel is látása, érzéke, bölcsessége? Honnan kapta mindehhez a tehetséget, az erőt?

A felolvasott Igéből választ kaphatunk minderre: Salamon, Isten ajándékaként kapta meg mindezt. A felolvasott bibliai rész tanúsága szerint, Salamon uralkodását azzal kezdte, hogy egy álomban Istennel találkozva, Isten kérdésére, hogy mit szeretne Tőle kapni, ezt felelte: "Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között!"

Sok minden kiderül e mondatból:

1. Salamon először is tisztában van, helyével, helyzetével, az Istennel való alárendeltségi viszonyával, hogy noha uralkodó, mégis csak szolga. Milyen furcsa kettősség! Király, de szolga. A földön, élet és halál ura, mégis szolga. Isten akaratából, az ő rendelésére került a trónra, és nem saját tehetségének köszönhetően. Hogy olvashatjuk a Római levélben? „Nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett”. Így, egy uralkodó Isten és ember viszonylatában csak szolga lehet, ahogy az idézett Római levél is megjegyzi: „Isten szolgája ő neked, a jó elősegítésére.” Azt hiszem, hogy ezzel nagyon kevés uralkodó-király-miniszterelnök, miniszter, polgármester volt és van így. Pedig a miniszter szó jelentése, jó ha tudjuk: szolga. Mégis, ha az ember elér egy pozíciót, bekerül egy mókuskerékbe, akkor nincs megállás. Régebbi korokban istenkirályként, ma pedig szinte megközelíthetetlen emberként uralkodnak, és nem vesznek tudomást arról, hogy minden hatalom forrása Isten. Így van ez sok vezérigazgatónál, de sokszor kisebb beosztású embereknél is, olyanoknál is, akiknek esetleg néhány ember felett adatik egy kis hatalom. Mert bizony a hatalom a legtöbb embert elkorcsosítja. Néhány éve beszélgettem édesapámmal, arról, hogy miért változik meg a legtöbb ember, ha hatalomra kerül. A választ nem tudta, ám azt mondta, hogy nagyon érdemes lenne elkapni azt a pillanatot, amikor elindul az ember, hogy megközelíthetetlen uralkodóvá váljék.

Sajnos, mindez nemcsak a világban van így, de egyházunkban is. Némelyek beleszeretnek a hatalomba, képtelenek lemondani róla, és közben mérhetetlen rombolást végeznek, mert már nem szolgának tartják magukat. Elfelejtik, hogy minden hatalom forrása Isten. Salamon nem felejtette el ezt, és ez mutatja szinte kivételes alázatosságát. És jó nekünk is tudnunk ezt, nincs hatalom mástól, csak Istentől, mi pedig, bármilyen pozícióban is vagyunk, csak szolgák vagyunk. Olyan szép volt a református lelkészek régi elnevezése: VDM, ahogy még nagyapám is aláírta e betűket is neve alá: Verbi Divini Minister, azaz Isten Igéjének szolgája. Mit jelent ez? Jelenti az elkötelezettséget és alázatosságot az Írott ige, azaz a Szentírás iránt, jelenti az alázatot a Hirdetett ige, azaz a prédikáció iránt – hogy Isten méltet bennünket méltatlan voltunk ellenére is, hogy üzenetét továbbadjuk, és jelenti a Testté lett Ige, azaz Jézus Krisztus szolgálatát! Amivel nem fér össze semmiféle uralkodás. Jó, hogy alázatról beszélek, a lelkészek kapcsán – gondolhatjátok, és kényelmesen hátra dőlve hallgatjátok, hogy hogy is viselkedjenek a lelkészek. De, menjünk tovább. Mi reformátusok ugyanis valljuk az egyetemes papság elvét, azaz mindenki bizonyságtévő, mindenki igehirdető azon a helyen, ahova Isten őt állította. Mindez azt jelenti, hogy ti is Isten Igéjének szolgái vagytok! Az Írott, a hirdetett és a Testté lett igének egyaránt! Mindannyian Isten szolgái vagyunk, adjunk hálát azért, hogy kiválasztásával méltatott arra, hogy Őt szolgáljuk, és azért is, hogy szolgálatunknak elvehetetlen jutalma van: az örök élet!

2. Ezen túlmenően Salamon jól kért, azaz jó dolgot kért Istentől. Nem hatalmat, erőt, vagyont, hosszú életet, hanem bölcs szívet. 100 emberből 99 ilyen helyzetben nem ezt kérné. Pénzt, hatalmat, egészséget, boldog és gondtalan életet. A legtöbb ember sok mindent többre értékelne, mint a bölcs szív.  Milyen a bölcs szív? Salamon megfogalmazza: amely engedelmes az Úr irányába, és amely ennek következményeként különbséget tud tenni jó és rossz között. Isten pedig nemcsak ezt, hanem még a fentebb említett dolgokat is, mintegy ráadásként megadja neki. Így lehet fiatalként is sikeres uralkodó Salamon! Ez a siker egyedüli forrása! Istenhez fordulni, és tőle kérni! Azonban nem lehet bármit kérni. Illetve lehet, csak nem érdemes.

Néhány hónappal ezelőtt egy istentiszteleten beszéltem arról, hogy csak olyan imádságaink legyenek, amelyek méltók Istenhez. De milyen imádság méltó hozzá? Imáinkat a Jézus nevében való kéréssel szoktuk befejezni, amely képletesen azt jelenti, hogy imádságainkat Jézus Krisztus gyűjti egybe, és helyezi el az Atya lábainál. Tegyük hát bele bizalommal a mi kívánságainkat is az Ő átszegezett kezébe. Abba a kézbe, amelyet miattunk, helyettünk és érettünk szegeztek át. Azonban vigyázzunk, mert csak olyan kívánságokról lehet szó, amelyek abba az átszegezett kézbe beleillenek. Salamon tudta, hogy mit kérhet, és mit nem érdemes kérnie. Tudta, hogy egy király számára melyek az igazán szükséges és fontos dolgok, melyek lényegesek, és melyek lényegtelenek. És csak a lényegesre koncentrál, nem pedig a lényegtelenekre. Nem vakítja el az uralkodás fénye, sem a gazdagság kísértése.

3. Drága testvérek! A mi imaéletünk milyen?    A mi imáink vajon miről szólnak? Miért könyörgünk? Mi az, ami lényeges a mi számunkra? Mi az, ami fontos? Mit várunk Istentől? Salamon engedelmes szívet kért, és mindent megkapott. Egy kicsit összecseng e tény Jézus szavával: "Keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát, és minden egyéb ráadásként megadatik nektek." Salamont is ez tette naggyá. Mi is viszonyuljunk így, a minket körülvevő világ kísértéseihez, vakító ragyogásához, és soha ne vegyük le szemünket az üdvösség útjáról. És tudjunk mi is, Salamonhoz hasonlóan, alázatosan és jól kérni imáinkban. Ámen

Juhász András