2021.

Néhány napja olvahattuk a Bibliaolvasó kalauz alapján ezt a nagyon mozgalmas történetet, amelynek ma a végét, a tulajdonképpeni következményeket hoztam el közétek.

A gyógyítás- a 40 éve sánta ember meggyógyítása, akit Péter és János gyógyít meg Jézus nevében a templom Ékes-kapujában, nagy viharokat kavar, mint az a történetből is kiderül. A gyógyítás után nagy tömeg gyűlt össze, akik félelemmel vegyes csodálkozással hallgatták Péter prédikációját, a megfeszített és feltámadott Jézusról. Az igehirdetést alátámasztotta a gyógyítás, hiszen arról a valakiről tettek bizonyságot, akinek nevében gyógyítottak. Ez pedig kellő nyomatékot adott a bizonyságtételnek.

A templomőrség pedig a sadduceusok nyomására letartóztatta őket, a kutatók véleménye szerint a templomőrség parancsnoka ekkor a főpap unokaöccse, aki maga is főpap lesz később, és természetesen azonos azzal a vezetővel, aki Jézus elfogatását a Gecsemáné kertben megtervezte és kivitelezte.

A sadduceusok ekkor a farizeusok mellett a legnagyobb vallási-politikai csoport Izraelben, akik a főpapot is adták tanításaik közé tartozott, hogy csak Mózes 5. könyvét, a Tórát fogadták el isteni ihletettségűnek, vallották, hogy nincsenek angyalok, tagadták a feltámadást. Attól, amit Jézus hirdetett nagyon távol voltak, ezért lehetséges az, hogy Jézus legtöbb vitája a farizeusokkal történt, akik legalább értették és alapjaiban el is hitték, amit mond. A templomtisztítás miatt pedig a sadduceusok a halálos ítélet mozgatói, majd kimondatói.

A gyógyítás után tehát letartóztatták Pétert és Jánost. Egy éjszakát töltöttek a börtönben, és vártak arra, hogy ügyüket vizsgálják (valószínűleg ugyanazon a helyen, ahol Jézust is őrizték). Börtönben, azaz azon a helyen, amelyet a korban csak arra tartottak fenn, hogy addig amíg az ítéletet meghozzák (ez nagyon gyakran halálos ítélet volt), a fogvatartott várakozzon sorsára. Emberileg nézve tehát össze kellett volna törniük, meg kellett volna alázkodniuk, kegyelemért kellett volna fordulniuk vádlóik felé. Mi történik e helyett?

Annás és Kajafás-az Inkvizítor, aki Jézus perében vezető szerepet játszik, a jogtudomány kiemelkedő művelője, és a nagytanács együtt vannak. Ne felejtsük, hogy egy mozdulattal ők ítélték halálra Jézust! Most viszont tehetetlenek. Nem képesek cselekedni, zavarodottság figyelhető meg rajtuk. Mintha meg lenne kötve a kezük. Azok az emberek, akik Jézus perében átlépték a törvényt, megszegték több paragrafusát, akiket az igazság őreként nem zavart az igazság, mert lábbal tiporták azt, most szinte keresik a szavakat

Azon elmélkedtem, hogy mi történhetett velük? Hogy lehet az, hogy Jézust egy éj leforgása alatt elítélték – tehát a mesterrel így tudtak elbánni, és a nála lényegesen kisebb emberekkel, tanítványaival – Péterrel és Jánossal nem tudnak semmit tenni.  Ha ismerjük a nagycsütörtök eseményeit, akkor választ kapunk a kérdésünkre. Jézus imádkozik az Atyához, hogy ha lehetőség van rá, akkor ne kelljen a keserű poharat kiinnia. Az Atya azonban másként gondolkozott, így Jézus kiszolgáltatását megelőzte az Istentől való kiszolgáltatás. Ahogy Jézus mondta a perben: semmi hatalmatok nem lenne felettem, ha felülről nem adatott volna nektek. Istennek azonban a golgotai áldozat után mások a tervei, így a hatalom képviselői tehetetlenek. Ez is mutatja azt a tényt, hogy nincs hatalom mástól, csak istentől!  A Római levél 13. részének első nyolc verse csodálatosan mutat rá erre: „Nincsen hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett.” Sokan ezt a politikusok közül nem hiszik, pedig így van. Isten addig tart valakit hatalomban, amíg Ő akarja. Eszembe jut Ceaucescu arca a kivégzőosztag előtt, amin az tükröződött, hogy még akkor sem hitte el, hogy ez vele, a Kárpátok géniuszával megtörténik.

És az, amit egy lelkész mondott el nekem, aki egy időben egy egyházzal ellenséges képviselőtestületben képviselőként igyekezett Isten ügyét szolgálni. Egy alkalommal a város szegényei számára fenntartott alapba több pénzt kért, amiért kinevették, és mondták neki, hogy nem tesznek az alapba több pénzt. Felállt, és azt mondta bátran képviselőtársainak, hogy ha az az Isten akarata, hogy az alapba szegénygondozásra több pénz kerüljön, semmit nem tehetnek ellene. Ismét kinevették, majd pár nap múlva ellenszavazat nélkül szavazták meg javaslatát. Nincsen hatalom mástól, csak Istentől!

Ezért is kell mindenkori vezetőinkért imádkoznunk, hogy el ne feledkezzenek a hatalomtól esetlegesen eltorzulva lelkükben, hogy minden hatalom forrása Isten, és minden döntésüket annak a tudatában hozzák, hogy olyan döntéseket kell hozniuk, amelyek nem hoznak szégyent arra a tényre, hogy minden hatalom Istentől van!

1. Péter ebben a helyzetben bizonyságot tesz a nagytanács előtt. Az a Péter, aki háromszor tagad, aki visszamegy halászni, aki egyszer fenn van, egyszer lenn, aki rettegve bújik el pünkösd előtt, most bátran megszólal, mert már a helyén van, most már az Úr útján jár.

Péter a Tanács előtt Jézusról, mint sarokkőről beszél:

Mi is volt ez a sarokkő? Az írásmagyarázók kétféleképpen gondolkoznak erről: vagy az alap egy óriási köve lehetett, amely nélkül lehetetlen volt építeni – több méter hosszú, és széles kemény, masszív kő, amely sziklaszilárd fundamentumot biztosított, vagy a csúcsív záróköve volt, amely az egész épületet lezárta. Igazán nem tudjuk, hogy a két értelmezés közül melyiket kövessük, de bármelyiket is fogadjuk el, ki kell jelentenünk azt, hogy mindkettő a legfontosabb kő volt az adott épületben, amely nélkül nincs épület. A nagytanács pedig, a zsidóság e követ elvetette.

Pedig, ahogy Péter folytatja: Nincs üdvösség másban. Bontsuk ki, hogy mit is jelent ez! János evangéliumának központi igeverse azt mondja: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő Egyszülőtt Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen!”

  Hogy aki hisz őbenne! Csak benne, nem másban! Mindez azt jelenti, hogy nincsenek más utak, nincs más mód az üdvösségre. A törvény megtartása kevés, a böjt, az imák, az áldozatos élet  kevés, a jócselekedetek nem elégségesek-ezek legfeljebb a hívő élet velejáróiként érnek sokat! Azt jelenti ez a mondat, hogy Jézuson kívül nem kellenek közbenjárók, nem kellenek extra vallási cselekedetek-CSAK Jézus által van üdvösség! Istennek ez az út és mód tetszett, így vitte végbe megváltásunkat, akkor is, ha ezt sokan képtelenek felfogni, vagy elfogadni.  Akkor is, ha divatos ma üdvuniverzalizmust hirdetni, és a nagy vallási katyvaszban minden világvallást úgy ábrázolni, mintha a vallások képviselői egy hegycsúcsra tartanának, mint a hegymászók, csak más úton akarnak feljutni a csúcsra. Nincs más út, nincs más mód: higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz!

2. Nagyon érdekes az is, hogy Péterék egyszerű emberek: mondjuk ki bátran: eszközök, edények, Isten háztartásában Mit jelent ez? Azt, hogy tudása, származása, kora, neveltetése miatt senkinek nincs oka a szégyenkezésre. Egy kedves fiatal testvérünk, aki nagyon lenézte magát, kicsinek gondolta, butának érezte magát, szembesülve az isteni kiválasztással imádkozott sokszor az imaközösségeken úgy, hogy hálát adott Istennek azért, hogy nem személyválogató. Nem csak erősek, jók, szépek, okosak-hanem mindenki hasznos embere lehet. Pált, a műveltségében, sokoldalúságában használja, Pétert a kicsit erőszakos rámenős stílusában, Tamást a tudálékosságában, a válaszokat kereső gondolkodásában, Andrást a háttérben maradó lelki alkatában. Mindenkit. Tudóst és tudatlant. Férfit és nőt, időst és fiatalt. Erőst és erőtlent! Úgy kellünk neki, ahogy vagyunk. Bátorítson ez bennünket a szolgálatok felvállalásában!

3. A főpapok megtiltják a Jézus nevében való bizonyságtételt. Mit tehet ilyen helyzetben a keresztyén ember, hiszen ő engedelmes polgár. Amint elétek adtam a Róma 13.1-8-at: „Nincs mástól hatalom, csak Istentől.” Ezen logika alapján Péteréknek hallgatniuk kellett volna, és mégsem hallgatnak. Vajon miért?  Azért, mert ha a hatalom mást mond, másról beszél, mint amiről nekünk Jézus szólt, mint amit Jézus parancsolt, akkor itt az idő az ellenállásra. Akkor az államhatalom már nem a Róma 13. felettes hatalma, hanem a Jelenések könyvének fenevada.

 Péterék is ezt teszik. Szólnak, bátran ellene szegülnek olyannyira bátran, hogy nem tudnak ellenük mit tenni. Péter szava pedig minket is megszólít, amikor ezt mondja:

Nem tehetjük, hogy amit láttunk és amiről hallottunk, arról ne szóljunk: Drága Testvérek!  Mi vajon, hogy vagyunk e kérdéssel? Szólunk Isten csodálatos dolgairól, vagy hallgatunk róla? Egy ószövetségi próféta azt mondta: csontjaimba rekesztetett tűz. Nem hallgathatok. Készek vagyunk-e a bizonyságtételre, amit valaki találóan úgy fogalmazott meg, hogy a bizonyságtétel nem más, mint amikor az egyik koldus elmondja a másik koldusnak, hogy hol kapott enni.

Gondoljunk arra, hogyha tudunk egy jó akcióról, egy leárazásról, jó boltról, egy jó programról, akkor arról gyakran beszélünk róla barátainknak, rokonainknak, ismerőseinknek. Vajon arról az örömhírről, amit Krisztusban kaptunk miért nem szólunk? Miért hallgatunk?  Isten adja meg nekünk azt a bátorságot, és főként Lelket, amely által bizonyságot tudunk tenni. Ámen

Juhász András