Prédikációk

Az elmúlt héten fejeztük be Bibliaolvasó kalauzunk vezetését követve Mikeás próféta könyvét.

Mikeás könyvét viszonylag ritkán olvassuk, esetleg karácsonykor kerül elő, egy verse, az 5. rész 2. verese, amely vers a Megváltó születésének helyét Betlehemben jelöli meg, ősi próféciaként. Mikeás a 12 kispróféta egyike. Na nem azért kispróféta egyikük sem, mert kisebb prófétai egyéniségek lennének, vagy kevésbé hasznos eszközök Isten kezében, hanem azért, mert könyvük rövidebb a nagypróféták műveinél. Mikeásról keveset tudunk. Nevének jelentése már beszédes, egy csodás hitvallás: „Ki olyan mint Isten?” Már neve is Isten csodálatos dolgaira mutat rá. Móresetben született, Ézsaiás próféta kortársa, ám nem a fővárosban, hanem vidéken tölti be küldetését. Ellenszenves számár a nagyvárosi létforma, elítéli azt, és keményen szól ellene. Szociális helyzetét tekintve a szegényebb néprétegek közül való, talán innen is ered mély szimpátiája a szegények felé. Könyve nagyon pontosan datált. Azt olvashatjuk, hogy Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében. Ez az időszak Kre. 737-686-ig tartott, és meglehetősen komoly történelmi események szemtanúja így a próféta. Az asszír hódítás a két részre szakadt Izrael északi országrészét elsöpri, Kre. 722-ben, majd Júda ellen fordul, és hatalmát jelentősen megnyirbálja. Szemtanúja lehetett Jeruzsálem Kre. 687-es ostromának is, amikor Isten csodája menti csak meg a várost a pusztulástól. Könyvének első három része ítéletes próféciákat tartalmaz, majd a 4-5. részben üdvjövendöléseket olvashatunk, ez után ismét ítéletes próféciák következnek, de már tanító formában. A 7. rész pedig, amelyből alapigénket vettem egy panaszének.

Hihetetlenül aktuális szavakat hallottunk az igéből! Olyan, mintha ezek az igék ma íródtak volna és az emberiség mai életét adnák elénk, Magyarországon, de bárhol az Európai kultúrkörben és azon kívül is. Megvallom nektek, hogy mindig alázatra int Isten igéjével szemben annak minden időben érvényes mondanivalója. Nincs még egy olyan könyv, amelynek szavai minden korban, minden nép és nemzet számára, vagy egyénileg, az egyes ember számára ennyire konkrétak, ennyire minden időben időszerűek lennének! Már ez a tény is arra mutat, hogy a Szentírás nem egy egyszerű, emberek által írt könyv, hanem Istentől ihletett, általa az ember számára adott, életre, az örök életre vezérlő mester! Ez az, amire Jézus rámutat a Lukács evangéliumában (Lukács 21:33.): „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el!” Először, hálás szívvel ezt vigyük ma magunkkal: Isten a mi üdvösségünket szent Fiában tökéletesen elkészítette számunkra, és ahogy Luther Márton mondta egykoron: a Szentírás egy bölcső, amelyben Jézus fekszik, azaz megismerhetjük e könyvön keresztül Istenünk minden értelmet meghaladó szeretetét és kegyelmét!

De milyen is az a korkép, amelyet Mikeás vázol, bár úgy gondolom, hogy joggal nevezhetnénk kórképnek is! Ha elolvassa az ember, szinte az életkedve is elmegy. Két szolgatársamnak olvastam fel az utolsó vers nélkül e verseket, és az arcuk a szavakat hallva magáért beszélt! Sőt, meg is kérdezték, hogy mi volt a célom azzal, hogy e nyomasztó igéket szívükre helyeztem!

Mit ad elénk Mikeás? A rész, amely egy panaszének, a prófétát úgy adja elénk, mint aki megkívánt egy fürt szőlőt, vagy egy finom, érett fügét, de nem talál ilyet. Ismerős a kép előttünk, talán mindannyian jártunk már így! Vágyódtunk a friss gyümölcsre, amely külsőleg akár már érettnek, zamatosnak tűnt, ám amikor megkóstoltuk, szinte ki is köptük, mert nem azt az ízt kaptuk, amire vártunk. Nem jó gyümölcs volt, hanem ehetetlen számunkra!

Ez a kép összecseng Ézsaiás próféta könyvének 5. részéből ismert panaszénekkel, ahol a szőlősgazda mindent megtesz azért, hogy a szőlőföldön megjelenjen a jó termés, de a szőlő elfajzik és vadszőlőt terem.

És, hasonlít mondanivalójában Keresztelő János prédikációjára, ahol a megtéréssel kapcsolatban azt mondja János: „A fejsze már a fák tövére vettetett, és amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt kivágattatik és tűzre vettetik!” Mindkét hasonló igehely mondanivalója az, hogy Isten keresi az emberek életén a jócselekedeteket, amelyek hálából az ő szeretetére magától jelennek meg, és ha nem találja, akkor az a fa, azaz ember nem tölti be küldetését, rá ítélet vár. És, a próféta folytatja a panaszéneket, annak felsorolásával, hogy a jócselekedeteket megélő emberek helyett mit talált, mit tapasztalt, mit látott!

Ha a felsorolást olvassuk, és mai életünkre alkalmazzuk, látni fogjuk, hogy az ember, és az a vétke-bűne, amellyel folyamatosan Isten ellen lázad, és embertársa ellen tör, semmit nem változott! Pedig a szavak több mint 2700 évesek! Sőt, megvallom nektek, hogy jelenlegi életünket, a vírus második hulláma alatt még inkább jellemzik! Míg, az első hullám alatt az összefogás, az egymásra figyelés, a gondoskodás megható példáival találkoztunk, addig most a széthúzás, a káosz, a másikon való átgázolás jellemzi az emberiséget, éppen úgy, mint a felolvasott igeversekben!

Kivesztek az országból a hívek – kezdi a próféta. És, ha körülnézünk, vajon mit látunk? Egy napilap karikatúrának álcázott Krisztus-gyalázást követhet el, minden következmény nélkül! A keresztyén értékeket nyíltan felvállaló tiszti főorvosba akartak ezzel belerúgni, és a máskor a más vélemény szentségét hirdető véleményformáló média még csak fel sem szisszen, nem határolódik el!

Alattomban mindnyájan vért ontanak, hálóval vadásznak egymásra! – folytatja Mikeás! Ugye, ez is ismerős? Sunyin, alattomosan – na nem nyíltan, hiszen ahhoz bátorság kellene – vadásznak egymásra a különböző politikai oldalak kis és nagy emberei, a celebek sunyi módon járatják le a másikat a nagyobb nézettségért, és a gazdasági élet szereplői is ugyanezt teszik, nagyobb profitért!

Jól használják kezüket a rosszra – mondja tovább a próféta! Milyen szomorú ez is! Azt a kezet, amelyet arra teremtett Isten, hogy a másikat megsimogassam vele, hogy ételt adjak az éhezőnek, italt a szomjazónak, hogy dolgozzak vele, azt a kezet rosszra használja az ember! Mit jelent ez a kép? Azt, hogy távolról sem tölti be a teremtésben kapott küldetését az emberiség!

Majd, a próféta ki is bontja a képet!

A vezető ember követelőzik! – ismerjük ezt is, akinek hatalom adatott, nem mindig tud élni azzal, gyakoribb a visszaélés, az uralkodás a beosztottak felett, mint a kapott hatalom jó gyakorlása, a vezetés karizmájának jó gyakorlata!

A bíró fizetségre vár! Ez is ismerősnek tűnik, határokon belül és túl! Korrupciónak nevezik, megvesztegetésnek. Nincs olyan nap, hogy az írott vagy elektronikus sajtóból ne értesülnénk ilyen esetekről!

A főrangú ember kimondja, amit akar, és csak csűrik, csavarják az ügyeket. Jogász keresztapám kérdezte, hogy tudom-e miért úgy néz ki a paragrafus jele, mint ahogy kinéz. mondtam, hogy nem tudom, mire nevetve annyit mondott, ha akarjuk erre, ha akarjuk arra csavarjuk, és máris más az értelme! Bizony így van ez, csűrik-csavarják az ügyeket, minden szinten, és a munka végzése helyett, a gyors és értelmes ügykezelés helyett bizottságokat látunk, majd a bizottságok munkáját segítő albizottságokat, amelyek a jogi és egyéb csűrés-csavarás helyei! A próféta pedig nem dícséri e gyakorlatot, hanem azt mondja, a legjobb ember is köztük olyan, mint a tüske vagy tövisbokor!

Mindezek, az előbb felsorolt dolgok súlyos kórképet adnak elénk a ma társadalmáról! De, a legsúlyosabb dolgok még csak ezután következnek! Hiszen az eddig elénk kerülő jelenségek a mindennapi életünk egy-egy külső, sokszor minket csak alig érintő területét adják elénk. Azonban, ami ez után következik, az igazán érint, igazán megsebez.

A következőkben ugyanis a próféta a hagyományos emberi kapcsolatok teljes megromlásáról ír, amikor azt mondja: ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a jó ismerősben! És, bizony mindez nem csak a diktatúrák világában igaz manapság, hanem szinte mindenhol. Barát támad barát ellen, ismerős fordul jó ismerőse ellen! És az erkölcsi züllés még itt sem áll meg! A családokat is pusztítja, rombolja! Nem bízhat meg az ember a házastársában, - írja a próféta, és sokszor még a gyermek is atyja vagy anyja ellen tör. Eszembe jut Észak-Korea, ahol buzdítják a gyermekeket saját szüleik esetlegesen meggondolatlan kijelentéseinek feljelentésére! De az is, amit egy apuka keserűen elmondott nekem, akit gyermeke feljelentéssel fenyegetett meg, ha jogosan is, ám de kezet emelne rá. A gyermek nem volt több 10 évesnél. Vagy, amit egy magát humorosnak gondoló embertől hallottam az öreg szülők „hasznával” kapcsolatban: „Az öreg azért van, hogy míg él adjon, ha meghalt, akkor meg hagyjon!”

Drága Testvérek! Végtelenül szomorú ez a kép, amelyet idáig vázoltam, lehangoló, összetör bennünket. Nem találunk magunkban erőt a továbblépésre, hasonlóképp két szolgatársamhoz, akiknek szívét ezen igékkel „örvendeztettem” a héten. De mit is mondtam erről az esetről? Azt, hogy felolvastam neki ezen igét, az utolsó vers kivételével. Mikor azt felolvastam nekik, az arcuk felderült! Felolvasom újra, nektek is! „De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem, meg is fog hallgatni Istenem!”

Ízlelgessük a sok nehéz mondat feloldását e csodás bizonyságtételként is értelmezhető összetett mondat tagmondatokra szedésével!

De én az Urat várom! Mikeás, Jézust megjövendölő prófétaként a válság feloldását abban látta, hogy várja rendületlenül az Eljövendőt, a Messiást, akinek eljövetele majd feloldja, megoldja a jelenlegi problémákat! Mi pedig abban látjuk, hogy várjuk a mi Urunk Jézus Krisztus újbóli eljövetelét! A Jézus-várás pedig kötelez! Nem húzhat le a világ, nem gabalyodhatunk bele a hétköznapi élet küzdelmeibe, hanem fél szemmel mindig előre tekintve kell megfutnunk életpályánkat!

Szabadító Istenemben reménykedem – folytatja a próféta. Számára e mondat azt jelentette, hogy a Messiás országlása elhozza a békesség világát, és a társadalmi egyenetlenségek megszűnnek, az emberek közti ellentétek eltűnnek. És a számunkra mit jelent? Emlékezzünk egy pillanatra Jézus nevének jelentésére! Igen, már neve is ezt jelenti Szabadító! Egész földi élete erről tett tanúbizonyságot! Hát még, amire emberré létele rámutat! Emberré létele által szabadított meg bennünket Isten a bűn rabságából, az örök kárhozat gyötrelmétől! Jézus nem csak a földi életre nézve szabadítónk tehát! Drága jelenléte maga a szabadítás földi életünkben és azon túl is!

A próféta egy előtte még ismeretlen Úrban reménykedik, mi pedig ismerhetjük Istent, hiszen Jézus azt mondta: aki engem látott, látta az Atyát is! Általa és benne ismerhetjük meg Istent, és lehet vele közösségünk! Legyünk hát jó bizalommal a minket körülvevő, sokszor káoszba fulladni látszó világban is, merjünk hozzá kiáltani, azzal a bizalommal ahogy Mikeás is tette: meg is fog hallgatni Istenem! Ámen

Juhász András