Prédikációk

Egy új sorozatot szeretnék indítani, a reformáció hónapjában,  a Sola Scriptura, az Egyedül a Szentírás elvét járhatjuk körül istentiszteleti alkalmainkon. Sok szó esik a Bibliáról, sok szempontból értékelik különböző emberek. Vannak, akik a könyvre, illetve bizonyos részeire úgy tekintenek, mint egy történelmi forrásmunkára. Tegyük hozzá, nagyon helyesen, mert semmiféle emberi krónika királyokról nem tartalmaz ennyire hiteles emberábrázolást!

Vannak, akik azt mondják, ismerni kell ezt a könyvet, hiszen az európai kultúrkör alapjait tekintve keresztyén kultúrkör, a keresztyénségnek pedig szent irata ez a könyv. Sokan vannak, akik azt mondják, hogy éppen ezért a Bibliát ismerni, az általános műveltséghez tartozik. És, valóban, nem érthetünk meg szinte egyetlen képzőművészeti alkotást sem, Európában, a jelentősebbek közül. Munkácsy Krisztus trilógiájára legfeljebb azt mondhatnánk, a passió ismerete nélkül, hogy jól kezelte a mester az ecsetet, vagy jól alkalmazza a fény-árnyék ellentétet. Thomas Mann József és testvérei című munkáját vajon értjük-e a József történet ismerete nélkül? Vagy a Máté passiót? Azt hiszem, szegényebbek vagyunk már kulturális szempontból is, a Biblia ismerete nélkül!

Mások azt mondják, hogy a Biblia egy az emberiség nagy tanító művei közül, amelyek erkölcsi értelemben komoly tanítást hordoznak. Jó, ha valaki így látja a Bibliát, de kevés!

A Biblia ugyanis Isten kijelentése, Isten örök érvényű, élő és ható szava! Éppen ezért számunkra több, mint történelmi lecke, mint erkölcsi tanítás, mint kultúrtörténeti alap!

Luther Márton mondta egyszer, hogy a Szentírás bölcső, amelyben Krisztus fekszik. Számunkra a Biblia, Isten írott Igéje, amelyből tökéletesen megismerhetjük a Testté lett Igét, Jézus Krisztust, és az Ő ismerete által, a benne való hit által örök életünk, üdvösségünk van!

A mai alkalommal a Szentírásról, mint a bölcsesség forrásáról szeretnék szólni.

De mi is a bölcsesség?

Az Ókori-keleten a  bölcsesség kísérlet arra, hogy az ember az őt körülvevő világot megértse, úgy a társadalmi mint a természeti jelenségeket. Az a bölcs, aki alkalmazkodik. Izraelben, mint a térség egyik államában, hasonlóképpen gondolkodtak.

Azonban van egy döntő különbség az Ókori-Keleti és a zsidó gondolkodás között: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme!”

Mit jelent ez? Azt, hogy a bölcsességet az ember elnyerheti, ajándékként megkaphatja Istentől. Nem magunk vagyunk bölcsek, nem velünk született adomány ez, hanem Isten szeretetének következménye, ami kialakulhat életünkben.

Mi a bölcsesség az Újszövetségben? Kétféle bölcsességet különböztet meg az Újszövetség. van egyrészt emberi bölcsesség, ez tulajdonképpen bölcselkedés, amely élettapasztalatból vagy éleslátából fakad.

És van Isten bölcsessége, amit az övéinek ajándékozhat az Úr. Az Istentől jövő bölcsesség egy a kegyelmi ajándékok közül. A kegyelmi ajándékok a következők: bölcsesség, ismeret, hit, gyógyítás, isteni erők munkái, prófétálás, lelkek megkülönböztetése, nyelveken szólás, nyelveken szólás magyarázata.

Mi tulajdonképpen a bölcsesség az ószövetségi és újszövetségi alapok gyors áttekintése után?

A bölcsesség nem más, mint az Istenről való legmagasabb ismeret, de nem intellektuálisan, hanem a vele való közösség által. Nem tanulás, nem észbeli képességek, nem műveltség, hanem az Istennel megélt közösség alapján!

Akkor vagyok bölcs, ha látom, hogy mi Isten szándéka az életemmel, ha látom, hogy mi a különbség jó és rossz közt, melyik az élet útja, és melyik a halálé. Ha látom, hogy mi vezet üdvösségre, és mi a kárhozatra. Akkor vagyok bölcs, ha el tudok igazodni földi életem eseményei közt, ha képes vagyok döntéseket hozni, és azok a döntések helyes döntések. Hihetetlen nagy ajándéka ez Istennek!

A felolvasott zsoltárvers is erre mutat rá! A zsoltáros Isten Igéjét négy szóval írja le: az Úr törvénye, az Úr intő szava, az Úr rendelkezései és az Úr parancsolata. És, azt írja az Igéről, hogy az felüdíti a lelket, megörvendezteti a szívet, ragyogóvá teszi a szemet és bölccsé teszi az együgyűt! Vajon ezt érezzük testvérek, amikor olvassuk az Igét? Ezen dolgok jellemeznek bennünket, amikor halljuk Isten szavát? Ha igen, akkor jó úton járunk!

Isten intő szava bölccsé teszi az együgyűt!

Elgondolkoztató, hogy mennyi ember néz bele a Bibliába, idézi boldog-boldogtalan például a szeretet himnuszának sorait a facebookon, mennyien hivatkoznak rá, sokan el is dicsekszenek vele, hogy elolvasták, elejétől a végéig. Vajon rájuk miért nem gyakorol ilyen hatást a Szentírás? Miért nem érzi minden ember a Biblia olvasásakor, az Ige hallgatásakor azt, hogy választ kaptam kérdéseimre, utat mutatott számomra az ige, hogy bölcs döntést tudok hozni azok fényében, amit ott olvastam?

Miért nem érzi minden Bibliaolvasó ember azt a vezetést, ami képessé tesz arra, hogy lássam mi a rossz és mi a jó, és a rossztól őrizkedjek?

Azért testvéreim, mert a Biblia nem egy magától ható varázskönyv, amibe ha bárki belekukkant-beleolvas, akár át is rágja magát rajta elejétől a végéig, akkor az bölccsé teszi!

Hogy foglalható össze a bölcsesség megszerzésének kulcsa? A bölcsesség kezdete, az Úrnak félelme!

Ha félem az Urat, akkor Ő vezetését adja számomra. Ha kell, akkor szava bátorító, erősítő szó, ha kell, dorgál, megfedd, de mindenképpen az örök élet felé vezet! Ha élő közösségem van az Úrral, akkor vezet! Ha nem, akkor megmarad számunkra a Szentírás egy szép olvasmánynak, amely akár meg is hat, el is gondolkoztat, erkölcsi útmutatást is adhat, tudást közölhet, de az örök életre nem vezet!

Ha viszont élő és naponkénti a közösségünk az Úrral, akkor,  ha egyszerű embernek is gondoljuk magunkat, vagy annak lát környezetünk, akkor is bölccsé tesz az Ige, hiszen olvasom a történeteket, és megdöbbenve látom, hogy ennek vagy annak a királynak, vagy apostolnak éppen az jelentett problémát, ami nekem is gondot jelent egy adott élethelyzetben. Látom, és ez által vezetést kapok. Kérdések vannak szívemben, olvasom az evangéliumokat, vagy éppen egy levelet, és a holt betű a Lélek által élő üzenetté áll össze számomra!

Kérdéseimre választ kapok.

Ott állok egy útelágazódásnál életemben, nem tudom, hogy merre forduljak, imádságos szívvel, illő alázattal kézbe veszem az Írott Igét, és türelmesen értelmezem Isten éppen nekem szóló üzenetét!

Ez az élő kapcsolat pedig csak Jézusban lehetséges: benne és általa kerülhetek közel Istenhez.

Ha már Jézusban vagyunk, adjunk hálát érte, ha még nem, de vágyakozunk hozzá, akkor őszinte szívvel könyörögjünk azért, hogy tegyen minket gyermekeivé, hogy a vele való kapcsolatban bölcs szívhez juthassunk. Ámen

Juhász András