Prédikációk

Kedves Testvérek!

A pünkösdöt követő vasárnap egyházi évünkben a Szentháromság vasárnapja.

Mit is jelent ez? Miért pont ez a vasárnap, és egyébként is, mihez kezdjünk mi ezzel?

Nagy ünnepeink igazítanak el bennünket ebben a kérdésben. Hét főünnepünk közül az aratásért és új kenyérért való hálaadást augusztus végén, a szüretért, új borért hálaadást a reformáció emlékünnepével együtt október végén ünnepeljük.

Mindkét hálaadó ünnepünk Isten teremtő, atyai jóságát ábrázolja ki, vagyis azokon az ünnepeken őrá, mint Atyára gondolunk. Aztán következnek Istenről, mint Fiúról szóló ünnepeink: adventben várjuk érkezését, karácsonykor ünnepeljük születését. A húsvéti ünnepkör is róla szól: virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe, nagypénteken kereszthalált halt, húsvétkor feltámadott. Áldozócsütörtökön átment az Atya mennyei, számunkra láthatatlan világába, pünkösdkor pedig elküldte tanítványainak az ő lelkét, ezért ebben az ünnepben már Istent, mint Szentlelket imádjuk.

Az Atya és a Fiú után tehát a Szentlélekről hallunk, őfelé fordulunk, és így válik teljessé az egyházi év, aminek mintegy összefoglalása számunkra a Szentháromság-vasárnap, amikor már minden együtt van, amit csak az Atya, Fiú, Szentlélek értünk tett.

Így lesz teljessé Isten önkijelentése. Isten, aki egy és oszthatatlan, többféle módon mutatkozik meg számunkra: megismerhetjük Őt, mint Atyát, aki alkot, fenntart és gondoskodik; mint Fiút, aki Jézusban a testvérünkké lett, és elvégezte megváltásunkat; és mint Szentlelket, aki mindenütt jelen van, és Isten minden ajándékát érzékelhetővé teszi számunkra.

A Heidelbergi Káté 25. kérdés-felelete a Szentháromságot így foglalja össze: „Isten lényege szerint egy Isten. Miért említettél akkor három nevet: az Atyát, a Fiút és a Szentlelket? Azért, mert Isten az ő igéjében úgy jelentette ki magát, hogy ez a három különböző személy: az egy, valóságos és örök Isten."

A felolvasott igeszakasz, az evangélium pont erről beszél nekünk. Illetve sokkal inkább arról, hogy hogyan működik ez a mindennapokban.

Azt gondolom, megérteni a Szentháromság titkát, egy egész élet feladata. Hiszen itt e földön olyan homályos a mi látásunk. Gondolkodásunk pedig korlátokba ütközik. Azt tudjuk csak megérteni, feldolgozni, ami a mi fogalmainkkal leírható, megfogalmazható.

Éppen ezért használt az Úr Jézus oly sokszor példázatokat, vagy épp szavak helyett tettei tanítottak.

Az Atya, Fiú és Szentlélek mibenléte is leginkább munkájukban bontakozik ki.

Mai igeszakaszunk is ennek az egységnek és hármasságnak gyönyörű kiábrázolója.

Hiszen velünk való viszonyában, önmagában egy.

Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat…

Ez az alap. Az Istennel való kapcsolatunk szeretetkapcsolat. Nem működhet semmi mással. Nem lehet valakit megfélemlítéssel, vagy zsarolással, vagy kötelező jelleggel beparancsolni Isten országába. Ugyanakkor nem működik alkudozással, vagy színleg, vagy fél gőzzel sem. Számomra mindig is csodálatos volt megélni az Istennel való kapcsolatot úgy, mint egy édes szülővel. Néha vitatkozva, néha akadékoskodva, néha bűnbánóan, mégis tudva, bármit is teszek, Ő mellettem van. Ha elrontom, újrakezdhetem, ha megbotlok felállít.

Szeretetkapcsolat, mely a bizalom alapul. Bizalmon egyrészről, hogy az Úr soha nem hagy el, és nem csap be. Másrészt az Úr bizalma abban, hogy én előbb vagy utóbb mégis csak Őt választom életem összes egyéb dolga helyett.

Bevallom, mikor ezt a sor leírtam tegnap az igehirdetésbe, majdnem kitöröltem. Hogyan lehetne Istennek bizalma mondjuk Bennem! Bennem, aki annyiszor letértem már az Ő útjáról, és indultam rossz felé, viselkedtem bántóan, hazudtam másoknak, tettem rosszat.

Azután mégis meghagytam ezt a sort, a tényt, hogy Isten bízik bennünk, mert hiszen pont ez a keresztény létünk lényege. Isten többet lát bennünk, mint amit tetteink, vagy körülményeink sugallnak. Ő jóval hamarabb kezdett el bízni bennünk, és jóval erősebben teszi azt, mint ahogy mi valaha is tudnánk felé fordulni.

Ez a szeretetkapcsolat, mely a teremtéskor fennállt, de a bűnesetben megsérült, újra megszületett, amikor Jézus, feltámadásával legyőzte a halált. A tanítványok számára világossá vált, Isten Krisztusban, a Fiúban a legvégsőkig elment, hogy helyreállítsa a megrendült viszonyt. Ez a Krisztus az, aki így fogalmaz:

én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké:

Mert bár Jézus nem maradt testben a földön, nem is hagyta abba munkáját. Ő ugyanis híd az emberiség, és Isten között. Híd, a mi érdekünkben.

Teremtő Atyánk, aki Jézus Krisztusban megváltott bűneinkből és feltárta önmagát előttünk, nem akarja, hogy újra elvesszünk. Felajánlja Szentlelkét számunkra, hogy vezetőnk, erőforrásunk és tanítónk legyen a mindennapok küzdelmeiben, hogy végül biztosan célba érhessünk. Hálásak lehetünk az Úrnak ezért a nem mindennapi ajándékért! Szentlelke nélkül erőtlenül állnánk a kísértésekkel szemben, nem értenénk Jézus tanításait, nem tudnánk megcselekedni mindazt, amire példát adott életével. Sőt Szentlelke nélkül nélkül nem tudnánk Isten új szövetségének a részesei lenni.

Úgy folytatja az ige: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.”

Megkapjuk és velünk lesz. Nem a mi érdemünk, hogy megkaphatjuk a Szentlélek ajándékát, hanem az Úr kegyelméből és szeretetéből adja nekünk.

Ez a legnagyobb csoda, ami az ember életében csak történhet. Gondoljunk bele, testvérem, hogy a világ teremtő Ura, aki mindenek felett van, megajándékoz önmagával minket. De nemcsak úgy, hogy közöttünk van, hanem ahogyan Jézus mondja: „bennetek lesz”. Hogy mi is történik itt, valójában felfoghatatlan az emberi értelem számára. Annál inkább érezhető azonban a mindennapokban.

Nagy szükségünk van a Szentlélek megerősítésére, mert sokszor érezzük, hogy erőtlenek vagyunk a mindennapok harcaiban, és inkább feladnánk, minthogy tovább küzdenénk.

Nagy szükségünk van a Szentlélek vezetésére azért is, mert sokszor érezzük bizonytalannak a járásunkat, nem tudva hogyan döntsünk, mi lenne a helyes. A mennybe ment Krisztus látja a mi erőtlenségünket, bizonytalanságunkat, és ezért közbenjár értünk a mennyei Atya előtt, és nem vonja meg tőlünk Szentlelkének ajándékát, ha kérjük. Velünk van minden napon a világ végezetéig.

Hogyan tudnám összefoglalni mindazt, amit ebből a mai igéből megtudunk a Szentháromság Istenről?

Talán úgy, hogy az Isten, Aki öröktől fogva mindörökké szeret bennünket, minden követ megmozgat értünk, teremtményeiért. Gondot visel rólunk, Fiát adja mellénk és Lelkét adja belénk, hogy mi is szeressük Őt, és ragaszkodjunk Hozzá, és amikor véget ér e földi létünk, Vele lehessünk együtt, színről színre láthassuk.

Testvéreim!

Ez az a cél, mely életünk alapja és összessége, Isten terve velünk. Keresztény emberként ez a mi életünk. Egy élet, Isten örök szeretetében. Ez az élet pedig már most a miénk lehet, ha elfogadjuk Tőle.

Örvendezzünk hát, és örvendezéssel járuljunk a kegyelem asztalához, az Úrvacsorához!

Ámen

Mándi Kitti