Prédikációk

Szeretett Testvéreim!

Amióta ez a járványügyi helyzet „beállt” életünkben, a média és minden létező platform arra bíztat, hogy vigyázzunk egymásra; együtt megcsináljuk; alaposan mossunk kezet; fertőtlenítsünk; viseljük az orrunkat és szánkat eltakaró maszkot; és bizony volt idő, amikor oly sokszor felhangzott a jól ismert mottó: „Maradj otthon!”

A közösségi oldalakon is hamarosan érkeztek a vicces képek, vicces mondatok, melyek próbálták az amúgy nagyon komoly és szigorú óvintézkedéseket humorosan felfogni. Az egyik ilyen az volt: „Ha már meg tanultunk helyesen kezet mosni, akkor meg tanulhatunk köszönni is!” Megmosolyogtató, mégis elgondolkodtató, hiszen egy valós tükröt tart elénk.

Bizony életünkben vannak szabályok, olykor korlátozások, melyeket betartva óvjuk testi épségünket. Amennyiben valaki nem veszi figyelembe a közlekedési szabályokat, hamar egy baleset elszenvedője lehet. A szabályok azért vannak, hogy segítsék és óvják törékeny életünket.

Jézus korában is voltak ún. vallási törvények és szabályozások, melyek be nem tartása komoly büntetést vont maga után. A felolvasott történetben egy rabbinikus hagyománnyal kapcsolatos gyakorlattal találkozunk, amelynek be nem tartása egyenesen törvényszegésnek bizonyult.

A farizeusok és írástudók vádjai közvetlenül Jézus tanítványaira vonatkoztak, akik nem vették figyelembe az ősi hagyományok szerinti szertartásos kézmosást, mielőtt étkeztek. Ez a zsidó hagyomány bonyolult mosakodási szertartásból állt, amibe nemcsak a kezek, hanem a poharak, korsók és rézedények megmosása is beletartozott.

Amikor szavaival Jézus tanít, és válaszol a vádlóinak, semmiképpen nem a kézmosás feleslegessé nyilvánítását közli, hanem arra mutat rá, hogy a tisztátalanság kérdése elsősorban a szívből, a lélekből indul, nem pedig a testből. Ha ugyanolyan lelkesedéssel és figyelemmel foglalkoznánk a lelki tisztasággal, lelki higiéniával, mint a testivel, egészen másképp nézne ki az életünk…

Egy református lelkipásztor egyszer azt mondta: „Kézmosásonként mondjunk el egy rövid imádságot. Mosogatás közben ne csak azt nézzük, hogy a mosogatószer miként hat, hanem az is jusson eszünkbe, hogy Krisztus ereje miként tudja tisztára mosni az életünket. Amikor a porszívó zúg, akkor elénk kerülhet az is, hogy mi az, ami a lelkünkben elporosodott, amit régen használtunk, de mégis előre vinné az életünket. Ha a ruhákat betesszük a mosógépbe, akkor azon is gondolkozzunk el, hogy mi az, ami rajtunk kimosásra szorul.” (Dr. Szabó Előd).

Jézus azt mondja: „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.” (Mt 15, 11). Bizony a farizeusok tévedtek, amikor azt gondolták, hogy a mosakodás lelkileg is tisztán tartja őket.

Szeretett Testvéreim, az ember beszennyeződése nem kívülről következik be. Ami kívülről származik, az átmegy az emésztési rendszeren, és végül eltávozik. Ami azonban a szájból jön ki, nyilvánvalóvá teszi, hogy mi van belül, az ember szívében, és az teszi tisztátalanná.

A Máté evangéliuma legelején található a Hegyi Beszéd. Abban is látszik, hogy Jézus soha nem a tettről beszél, hanem már arról is, ami a szívben megjelenik.

Gyilkosság már a harag is. Paráznaság már a kívánság is. Lopás az, hogyha valakinek a megkárosítására akár gondolni is merek. Lehet, hogy csak elterveztem, hogy a másik emberről nem a teljes valóságot mondom, de ezzel már hamisan tanúskodtam ellene. Előfordulhat, hogy éppen csak egy kósza gondolat futott át az agyamon, hogy milyen jó lenne, ha mindent én irányíthatnék, és nem kellene mindig Isten törvényeihez igazodnom, máris megszegtem ezeket a törvényeket.

Vegyük nagyon komolyan szívünk állapotát, és ne hagyjuk annyiban lelki tisztátalanságunkat! Ahogy a testi tisztátalanságnak, igénytelenségnek is vannak következményei, úgy a lelkieknek is! A lélek bekoszolódása az a folyamat, amikor nem vagyok képes mással foglalkozni, csak a saját életemmel, a saját érzéseimmel, a saját gondolataimmal, tehát kizárólag önmagammal.

Egy alkalommal a rabbihoz ellátogatott egy ember, és ezt mondta neki: ’Ha szükségem van valamire és egy szegény emberhez fordulok, barátságosan fogad és amennyire tud, segít. Ha egy gazdaghoz megyek, szóba sem áll velem. Mondd, miért ilyen furcsa ez a világ? Gyere az ablakhoz és nézz ki! –mondta a rabbi látogatójának. –Mit látsz? Hát mit látnék! –válaszolta türelmetlenül a látogató. Látom az utcát, a fákat; a járókelőket, egy fiatalasszonyt a gyerek kocsijával, a botjára támaszkodó öregembert... És most gyere ide a tükörhöz –szakította félbe a rabbi– Mit látsz? Micsoda kérdés, rabbi –fakadt ki a látogató –mit látnék, ha a tükör előtt állok? Természetesen magamat. Látod, így van ez. Üvegből van az ablak is meg a tükör is. De ha rákensz egy kis ezüstöt, már csak magadat látod...

Szeretett Testvéreim, bizony a szívünk-lelkünk is egy ilyen ablak, melynek segítségével megláthatjuk az igazán fontos dolgokat az életben. Ha ez az ablak bepiszkolódik, akkor nem tudunk másokat észrevenni rajta keresztül, csak önmagunkat!

Ekkor válik a szív önző szívvé, amely soha nem másokért dobban, csak önmagáért. A bepiszkolódott szív az érdekeket keresi, mindig többet és jobbat akar, s végül annyira képes vágyakozni, hogy a végén teljesen magára marad, és belebetegszik.

Nem véletlenül könyörög a Magasságoshoz Dávid, egyik zsoltárában: „Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsolt 51, 12). Erre önmagunktól nem vagyunk képesek, de Isten segítségével képesek vagyunk rá!

Ezért nem mindegy, hogy naponként megtisztítjuk-e szívünket; hogy nap mint nap ápoljuk-e és engedjük-e kiszellőzni, levegőzni! Az imádság olyan, mint a lélek lélegzetvétele. Ha nem tartjuk rendben a lelkünket, bizony beszennyeződik, és lelki fulladáshoz vezethet…

Jézus mai tanításával nem kétségbe akar ejteni minket, hanem Igéjén keresztül, és Szentlelke segítségével rámutat arra, hogy Vele együtt megtisztulhat az életünk! Bátorít arra, hogy sohasem késő Elé járulni, és beszennyezett, bemocskolódott szívünket megtisztítani.

Erről beszél Krisztus áldozata: élete sem volt drága azért, hogy minket, bűnös embereket kimentsen az örök kárhozatból, abból az állapotból, hogy elveszünk. Az Ő vére által lehet nekünk új életünk, örök életünk!

Megváltó Urunk arra hív minket, hogy amilyen gondossággal fertőtlenítünk, kezet mosunk és vigyázunk egymásra, ugyanilyen gondossággal óvjuk szívünket is. Szívünkön keresztül láthatjuk meg Isten csodáit is az életünkben.

Ő folyamatosan kijelenti Önmagát számunkra, de csak akkor vehetjük észre, ha személyes kapcsolatban vagyunk Vele, és keressük az Ő áldott Személyét!

Legyen most Dávid imádsága, a mi imádságunk is: „Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.” (Zsolt 51, 12-15).

Ámen.                                                                                                                 

Lovász Adrienn