Prédikációk
A mai délelőtti istentiszteleten egy tárgy köré épül az igehirdetés, Izrael történetének legrejtélyesebb tárgya, a frigyláda, vagy más néven a szövetség ládája. Ha az ószövetséget a Bibliaolvasó kalauz szerint olvassuk, akkor pénteken olvashattuk e kultuszi tárgy elkészítésének történetét, a tárgy pontos méreteivel, leírásával együtt.
A frigyláda a mai napig rengeteg képzet és tévképzet okozója. Olyan képzeteké, amelyek túlzott jelentőséget tulajdonítanak egy tárgynak, egy emberek által készített – igaz Isteni parancsra készült tárgynak.
A legnagyobb problémát az emberek számára az jelenti, hogy a frigyládához olyan történetek kapcsolódnak, mint például ez – a most felolvasott, amely szerint e tárgy valamiféle isteni erő, hatalom hordozója volt.
A másik probléma az, hogy a frigyláda eltünt. Az elmúlt évezredek alatt a római császároktól kezdve, náci és kommunista kincsvadászok egyaránt próbálták megtalálni: mindeddig sikertelenül.
Az, hogy az emberek nem túl sokat tudnak kezdeni a frigyláda problémakörrel, mutatja a következő történet: egy kereskedelmi TV-n, az elmúlt évben egy vetélkedőben a versenyző azt a választ jelölte meg helyesnek a frigyláda tartalmát illetően, hogy abban Mária tartotta Jézus csontjait… Nem kommentálnám az eseményt…
Nézzük meg ezzel szemben a valóságot, és próbáljunk egy kicsit közelebb férkőzni a rejtély megoldásához!
A szövetség ládájának készítésére Izrael népe a vándorlás alatt kapott parancsot, de eredete messzebbre nyúlik vissza, mint a Szent-sátoré. Akácfából kellett elkészíteniük, és kívül belül arannyal be kellett vonni. Méreteit tekintve 125 cm hosszú, 75 cm széles, és ugyanilyen magas volt. A négy alsó sarkára négy aranykarika került, amibe a papok az ugyancsak akácfából készült hordozó-rudakat tették.
A fedelét színaranyból kellett elkészíteni, és a tetejére két kerub, azaz angyal alak került, amelyek egymás felé fordulva álltak, kiterjesztett szárnyakkal a láda felett. A láda fedelét kappóretnek, azaz a kiengesztelés lemezének nevezték.
A kiengesztelés lemezének nagyon fontos szerepe volt a kultuszban. Mivel a frigyláda a Szent Sátorban, és az első Templomban is a Szentek Szentjében volt elhelyezve, ahova a főpap is csak évente egy alkalommal léphetett be, a Kiengesztelés napján, ezért ezen nap eseményeihez kapcsolódik a kultuszban betöltött legfőbb szerepe is. A főpap, ezen a napon bement a Szentek Szentjébe, és a frigyláda fedelét vérrel hinette meg. A frigyláda fedeléről, a Kappóretről azt ígérte Isten Mózesnek, hogy ott jelenik meg, és a kerubok közt megállva beszél vele. A zsidó gondolkodás szerint e hely az isteni jelenlét trónusa volt, egyfelől.
A ládába került a tizparancsolat két kőtáblája, Áron kivirágzott vesszeje, József csontjai, időszakosan. A törvény őrizőjének is tekintették, ezen okból a hívő zsidók. Valószínű, hogy Jeruzsálem Kre. 587-es ostromakor tünt el, nyomtalanul…, vayg elpuszult, vagy elrejtették a papok, vagy a babiloni fogságban tűnt el.
Ez az, amit tudhatunk róla, illetve a vele kapcsolatos történetek igazíthatnak el bennünket.
Ezen történetek közül olvastam fel az egyiket, amely a bírák korába visz el bennünket, egy átmeneti történelmi korba, amikor még bírók, és nem király vezette a laza szövetségben élő izraeli törzseket.
A történet szerint Izrael népe ismét háborúba keveredett a létüket állandóan fenyegető néppel, a filiszteusokkal. A filiszteusok komoly veszélyt jelenetettek Izraelre, mert a tengerparti síkságon városállamokban megtelepedve, a belső területek meghódítását tűzték ki célul maguk elé.
Két ütőkártya volt a kezükben: ismerték a vas megmunkálásának titkát, és ezzel a kor hadászati szinvonalához mérten komoly fegyvereket tudtak készíteni, valamint, katonai arisztokrácia vezette e népcsoportot, összefogva a városállamokat. Ismerjük a városállamok nevét is: Ekron, Asdód, Askelon, és Gáza. Ez utóbbi biztos ismerős mindenkinek, a Gázai övezet ma is hadszintér! És hogy kik háborúznak ott? Zsidók, palesztinokkal, akik leszármazottai az egykori filiszteusoknak! 3000 esztendős harc, gyűlölet, még belegondolni is szörnyű! A filiszteusok Isten büntető akaratának eszközeiként érkeztek az országba.
Izrael vezetője ebben az időben Éli főpap volt, akiről azt olvashatjuk, hogy gyenge kézzel nevelte gyerekeit Hofnit és Fineást, akik ezért mindent megengedtek maguknak. A fiak erőszakkal elvettek az áldozatra felvitt állatok húsából, az emberekkel lekezelően bántak, akik emiatt nem csak a fiakat utálták meg, hanem az Istennek való áldozatot is.
1. Álljunk meg e helyen egy pillanatra, és gondolkozzunk el ezen! Milyen tipikusan emberi, akár mai emberi viselkedés a nép reakciója! A kultuszban részt vevő Hofni és Fineás miatt az Úrnak bemutatandó áldozatot, azaz az istentiszteletet utálták meg!
Nem ismerős ez ma is? Mennyire tipikus emberi viselkedés, mennyire tipikus emberi kifogás akkor, amikor az ember az Isten ügyétől távol akarja magát tartani! Hány ember szájából halljuk: nem megyek templomba, mert az egyház ilyen, meg olyan.
Hány ember mondja: nem érdekel az istentisztelet, mert a lelkész, a presbiter, a püspök, az esperes nem jó ember, nem megfelelően viselkedik. Igen, előfordul ez is sajnálatos módon – ám ne Istent utáljuk meg ezekben a helyzetekben!
Figyelmeztessük azokat, akik az Úr útjáról eltértek-legyenek akár az egyház szolgái is, hisz ők is csak emberek, de ne az Isten tiszteletének fordítsunk hátat! A testvéri intést, dorgálást lehet, sőt kell használnunk ezekben a helyzetekben, de szigorúan jobbító szándékkal, indulatoktól és az ítélkezéstől távol tartva magunkat, mindig a Krisztusi szeretetet alapul véve!
Hogy még kellemetlenebb legyen az egész a számunkra, gondoljunk bele olyan helyzetekbe is, amikor nem mi vagyunk azok, akik esetleg az egyház bűneire, az egyházi tisztségviselők, gyülekezeti tagok bűnei miatt fordítunk hátat Isten ügyének, hanem mi vagyunk azok, akik miatt ezt megteszik mások.
A mi cselekedeteink, a mi indulataink, viselkedésünk, a mi gondolkozásmódunk az, amely megbotránkoztat, amely másokat elfordulásra késztet!
Testvéreim! Nem kellene ennek így lennie! Igyekezzünk mindennap arra, hogy olyan életet éljünk, amely Krisztusról szól, amely róla tesz bizonyságot!
Van egy kifejezés, amely a médiában nagyon elterjedt az elmúlt években: reklámarc. Igyekszik minden cég, hogy termékeit még eladhatóbbakká tegye ismert, és főként hiteles arcot találni a termék reklámozásához. Ha hiteles az „arc”, a felmérések szerint sokkal többen vásárolják az adott terméket…Nos, igyekezzünk arra, hogy mi vagyunk Isten „arcai” ebben a világban. Mi vagyunk azok, akikről tudják, hogy hozzá tartozunk!
Záróénekként kántorunk játszani fogja a csodálatos dicséretet: „Ó Sion ébredj!” Ennek egyik sora így szól, a dallamot hallva jusson majd eszünkbe: „Egy lélekért sem érjen vádja Téged, hogy temiattad nem látt meg Őt!. Általában ezt a gondolatot azokra az élethelyzetekre szoktuk alkalmazni, amikor a bizonyságtétel, a hivogatás lehetőségét elszalasztja az ember. Helyes, ha erre gondolunk, amikor énekeljük e sort, de van egy másik jelentése is: ha viselkedésünk, életünk, szavaink és tetteink miatt nem jut el valaki Jézushoz!
Éljünk hát úgy, hogy a létforma, amit képviselünk, hiteles, követhető, vonzó, és értékes legyen mások, a kívülállók számára!
2. A történet szerint Isten elhatározza, és kijelenti Éli fiainak elvesztését. Ezért érkeznek a filiszteusok, hogy ennek az isteni rendelkezésnek érvényt szerezzenek! Izrael ezért megy háborúba, és az első ütközetben elesik 4000 ember. A vének összegyülekeznek, hogy ezt a szokatlan eseményt értékeljék, megtárgyalják.
Pontosan látják – és meg is fogalmazzák - hogy Isten valamiért megverte őket, a filiszteusok által.
Ám, ahelyett, hogy a vétket, a bűnt, a lehetséges okot kutatnák, előhozzák a szövetség ládáját. Azt a ládát, amelyet az isteni jelenlét helyeként hittek, amelynek jelenlététől győzelmet reméltek.
Súlyos hiba volt! A következő csatában 31000 gyalogos esett el, a filiszteusok megölték Hofnit és Fineást is, és a Szövetség ládája is a kezükbe került. Az eredmény, finoman szólva is katasztrofális!
Mert mi is történt? Istent bele akarták kényszeríteni háborújukba, Istent „magukkal cipelve” a ládán keresztül arra akarták rávenni, hogy adjon nekik győzelmet. Ez pedig nem így működik!
Tegyük át ismét a zsidók gondolkodásmódját a mi életünkre!
Az elmúlt évezredei az emberiségnek ugyanis erről szóltak! Erről szólt a keresztyénség 2000 esztendejének sok katasztrófális balfogása is!
Istent jelképekben hordozva, magukkal akarták vinni az emberek olyan területekre, ahova Isten nem akart belépni! Istent befolyásolni igyekeztek, az ő nevében tüzet vezényelni a másik hadseregre, nevében máglyákat gyújtani, népeket karddal téríteni. Nem az Ő útjai ezek, az ember azonban újra és újra megpróbálja kicsinyes világába belerángatni Őt!
És mi is hányszor és hányszor akarjuk Istent lehúzni, lehozni a magunk kicsinyes játékaiba! Hányszor gondoljuk úgy, hogy magunkkal vihetjük Őt, aki esetleg nem akar velünk jönni, mert az út, amelyre léptünk nem szíve, nem akarata szerint való út! Hányszor próbáljuk befolyásolni Őt! Elindulunk valamerre, és tulajdonképp kész helyzet elé állítjuk Őt, nem kérve véleményét, de követelve támogatását. Nem ismerős a kép? Nekem nagyon!
Szeretett Testvéreim! A Szövetség ládája, az isteni jelenlét trónusa akkor és ott kiüresedett jelképpé vált. Azonban Isten, amikor úgy gondolta, újra tartalommal töltötte meg, újra használatba állította népéért. Akkor, amikor nem a nép akarta kisajátítani, bálványként tekintve rá, sem nem ezen keresztül akarva megragadni Istent, és a saját szintjükre lehúzni Őt.
Ezt azonban őszinte bűnbánat előzte meg! A nép belátta azt, hogy ez így nem mehet tovább. Megkeresték az isteni büntetés okát, és szakítottak a bűnnel. A frigyláda ekkor újra erővel telt meg, Isten akaratából. Isten visszatért népe közé! Szuverén Úrként, akkor amikor Ő akart.
Vegyük példának ebben is Isten népét, ne csak a rossz cselekedetinkben: tartsunk őszinte bűnbánatot, szakítsunk radikálisan a bűnnel, hogy ne mimiattunk káromolják az Úr nevét ebben a világban, és ekkor Isten újra harcolni fog érettünk. Ámen
Juhász András