Prédikációk

Kedves Testvérek!

A textusként kiemelt igeverset hazafelé indulva, mindannyian elolvashatjuk a főbejárattal szemben, a reformáció emlékművén. A Magyar Református Egyház 1933-ban fogadta el a ma is használatos címert, melyen szerepel a felolvasott igevers, visszaemlékezve reformátusságunk hazai történelmére.

Ugyanis az 1604-06 között zajló Bocskai- szabadságharcban már ezt az igét hímezték zászlójukra a vallásszabadságért harcolók.

Változnak az idők, változnak az emberek, változik a mindennapok kihívása is. Mégis, Isten Szentlelke lehetővé teszi, hogy ez a közel 2000 éves igevers, mely a magyar reformátusság számára oly nagy erővel és reménységgel bírt, ma is fontos üzenetet hordozzon számunkra, 2020-ban itt élő emberek számára.

Ha körülnézünk világunkban, hamar meglátjuk, milyen sok támadás éri a hívő embereket. Szavakkal, döntésekkel, mellőzéssel, vagy épp egyenesen üldözéssel és hátráltatással fejezi ki a világ, hogy a keresztények mások, és az Úr útja nem e világ szerint való.

Akár az is megfogalmazódhat a hívő emberekben, látva egy- egy muszlim vidéken történő templomrobbantást, vagy épp európai templomégetést, hogy nem igaz az, amit a római levélben Pál megfogalmaz. Ennek talán az is az oka, hogy sokan tévedésben vannak. Már kezdetektől voltak, akik úgy értelmezték ezt az igeszakaszt, hogy a hívő emberrel nem történhetnek rossz dolgok.

Gondoljunk csak bele, hányan vannak ma a keresztény köntösbe bujtatott szekták közül, akik azt hirdetik, ha az ő közösségük tagja vagy, és igazán hiszel, semmi rossz nem történhet veled, mert Isten országát evilágon való anyagi áldásként gondolják el.

Azonban az ige nem erről beszél. Sokkal inkább arról tesz bizonyságot a megfogalmazás, hogy attól még van ellenség a mindennapokban, van üldöztetés, és kísértés, és hányattatás. Azonban Istenben bízva felvehetjük ezekkel a harcot.

Akiket Isten elhív, magának kiválaszt, az elmondhatja, hogy az Isten vele van, s nincs mitől vagy kitől félnie. És ezt nem csak úgy a levegőbe mondja Pál sem, hanem saját bőrén tapasztalta, hogy a vele lévő Isten nem hagyta őt cserben. Sok viszontagságon kellett keresztül mennie az apostolnak, nem egyszer volt fogságban, többször megbotozták, megkövezték, hajótörést szenvedett, bíróság előtt állt, és bár erről biztosat nem tudunk, de nagy valószínűséggel mártírhalált halt.

Ha valakinek, akkor Pálnak voltak ellenségei. Zsidók, rómaiak egyaránt kivették a részüket Pál üldözésében.

És az apostol mégis biztos abban, hogy nincs igazi ellensége, nem árthat neki senki, mert az Isten vele van: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? – kiáltja fel az apostol az üdvbizonyosság igéjét. Nem azt mondja ezzel, hogy nincs ellenségünk, mert ugyancsak van.

Természetfeletti hatalmak: angyalok, fejedelemségek, hatalmasságok; démoni hatalmak: a bűn, a Sátán, a halál; egy csábító és kísértő világ szépsége és hiúsága; az élet nagy szenvedései: éhség, meztelenség; üldöztetés: fegyver, zsarnokság; a gonoszok összeesküvése, amely vádolja az Isten választottait – valóban sok és rettenetes ellenség.

Azt hiszem, mindannyian tapasztalhattuk már, a világ az egybemosás után most kezd a szélsőségek világává lenni.

Az egyént eddig oly nagyon egybemosó erők után, most szembenálló erők kezdenek a felszínre törni. A félelem okozta agresszió erőszakosságig fajult a nagyvilágban, és Istennek hála, hogy hazánkban még nem.

Ebbe a kaotikus, lefelé süllyedő világban szilárdan áll az Isten Igéje, és hirdeti: Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?

Majd magyarázza:

Ez a világ saját keretei közé van szorítva. Ezek a keretek azonban nem Isten távlatai. Ő ennél tovább lát, messzebb mutat, és nagyobbat gondol. Elénk adja ezt a Szentírás, ha értő szívvel, Isten Szentlelkét segítségül hívva olvassuk.

Azonban a mindennapok erői, melyeket már felsoroltam, a Kísértő eszköztára mind azt a célt szolgálja, hogy elválasszon bennünket az élet forrásától, és az életnek célt adó jótól, Istentől.

Pál apostol azonban példát ad, és szilárd meggyőződéssel, Isteni ihletéssel vallja: Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”

A keresztyén ember reménysége nem belátáson, és nem a sors szeszélyén alapszik, hanem biztos pont a számára az Isten csodálatosan mély szeretete. A szentháromság, egy, örök Isten ígéretén és szaván nyugszik az élete, ez pedig nem változik meg. Változtathatatlan az Isten szava és ígérete. Az ég és a föld elmúlik - mondja Jézus -, de az én beszédeim nem múlnak el soha.

Ez pedig a világ számára ismeretlen erőt jelent minden hívő ember életére nézve. A világ ezt az erőt nem ismeri. A hívő keresztyének pedig ebből a közösségből, mint erőből táplálkoznak újra és újra.

Ezért tud megállni és megmaradni a hívő keresztyén minden próba és minden kísértés idején Jézus mellett. Így válik legyőzhetetlenné az, aki hisz.

Ezt az az egykor keresztyénüldöző Pál mondja, aki aztán a damaszkuszi úton találkozott Jézussal, megtért hozzá, befogadta Őt, s attól kezdve más emberré lett.

Ezért tudták vállalni a keresztyének, hogy szembeszálltak a mindenkori hatalom arroganciájával, és meg tudtak maradni. Sokszor vállalták a halált is azért, mert Jézussal éltek.

Pál azt mondja, hogy semmi nem választhatja el az Isten gyermekeit az Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban van. Aki hiszi, hogy Jézus érte meghalt a golgotai kereszten, azt Jézus vére megtisztítja minden bűntől. Azt az örökkévaló Isten karjai tartják a mélység színe fölött.

És azt sem égi, sem földi, sem föld alatti hatalom, el nem választhatja az Istentől akkor sem, ha fizikailag megsemmisítik, akár ki is végzik.

Sem az idő végletei, sem a jelen szenvedései, sem a jövendő esetleges nyomorúságai, amiről még semmit sem tudunk, nem választhatnak el minket Istentől, nem állhatnak közé és közénk. Meghiúsul mindenfajta terv, ami az Isten és a hívők közé akarna állni.

Időnként a hívő emberek szájából is elhangzanak aggódó kérdések: de hogyan fogok megállni a hitben, ha ez és ez történik velem? Elég erős leszek-e, hogy a nyomorúságban megmaradjak az Isten mellett?

Azért nem helyes ez a kérdés, mert nem mi maradunk meg az Isten mellett a nyomorúság idején, hanem ha összeköttetünk az Istennel az Ő szereteténél fogva, akkor Ő az, aki megtart minket.

Még mi sem tudjuk elszakítani magunkat tőle, mert az Ő örökkévaló karjai tartanak. Mert az Isten szeretete kiállja a próbákat. Mert ha Krisztus bennünk lakik, akkor aki bennünk lakik, az megtart minket, és szabadságot ad.

Megszabadít a tömegvonzástól, megszabadít a divatőrülettől. Ad gerincet, tartást, világos látást, így tud az ember másokat is tanácsolni és gondozni.

A Krisztus követése mindig kényszer nélküli, szabad életet jelent. Nem elvek mentén, hanem az Istentől kapott lelki szabadság mentén dönt a hívő keresztyén ember.

Akik magukat az örökkévaló Istenhez kötik, akik Jézus Krisztusban elválaszthatatlan szeretettel jól vannak az Isten szeretetébe kapaszkodva, benne elrejtve, azokkal a hatalom soha nem tud semmit sem kezdeni. Megölheti őket, elüldözheti őket, száműzheti őket, leírhatja őket, deklasszálhatja őket, internáló táborokba zárhatja őket, de soha nem fog bírni velük, mert Krisztusban, az Ő elválaszthatatlan szeretetében jól vannak.

Szeretett Testvérek!

E világ nap mint nap láthatatlan erőkkel ostromolja Isten elhívottait. Merítsünk erőt a napi kapcsolatból a mi Urunkkal, és Istenről bizonyságot téve életünkkel, kitartóan maradjunk meg Isten szeretetében. Ne hagyjuk, hogy a körülmények eltántorítsanak, vagy a mindennapok megfélemlítsenek.

Legyen a mi reménységünk Isten szava:

Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?

Ámen

Mándi Kitti