2019.
Textus: Mt 5, 17
Drága Gyülekezet! Szeretett Testvéreim!
Ma egy szabados világban élünk. Senki nem szereti a kötött dolgokat, a szabályokat, a tiltásokat, és ha valaminek kötelező jellege van, azt alapból elutasítja az ember, mert kényszerítve érzi magát. Minden úgy jó, ahogy van! Mindenki azt csinál, amit akar, és senki ne szóljon bele a más dolgába!
Gyermekkoromra gondolva, rengeteg szabály volt. Persze, így utólag azt mondom, hogy szükségesek voltak ahhoz, hogy rendszert vigyenek az életembe, és meg tanuljak úgy élni, hogy közben segítettek a szüleim, irányt mutattak mindenben.
Régen rossz az, amikor mindent ráhagynak egy kicsi gyermekre, mert akkor minden úgy történik, ahogyan azt ő elképzeli, ahogy ő akarja… Nem csupán a viselkedésére, vagy a szavaira gondolok, hanem akár az egészségére is! Hiszen, ha csak azt eszi, amit akar, abba nem sok egészséges kerül… Ezt egy kisgyermek még nem tudja magától. Meg kell neki tanítani. Példát mutatni, és irányt mutatni neki az életben!
Isten törvénye sem igazán kap túl nagy figyelmet manapság. A Tízparancsolatot érik vádak, például az, hogy már nem érvényes, lejárt a szavatossága. Egészen másként értelmezik ma, mint amit eredetileg jelent.
Vannak emberek –elég sokan-, akik azt mondják, hogy én nem akarom Istent szolgálni! Reflektálva az első parancsolatra, amelyben Isten azt kéri, hogy ne legyen más istened rajtam kívül.
A 2. parancsolat a bálványimádást utasítja el, mégis a ma embere szinte a bálványok bűvkörében él: élettelen tárgyakat éltetnek, -gondolok itt pl. az elektromos kütyükre- amelyek jócskán meghatározzák az emberi kapcsolatokat… Sajnos nem a jó irányba!
A 4. parancsolat például azt mondja, hogy szenteld meg a nyugalom napját, de sokan akkor is dolgozni akarnak. Itt nagyon hangsúlyos, hogy ’dolgozni akarnak’, nem azokról van szó, akik nem tudnak mást tenni, dolgozni kell.
Sokan a házasság intézményében is csak egy papírt, és fölösleges pénzkidobást látnak. A házasság, mint olyan, már nem feltétlenül a szeretetközösséget jelenti, amelyben a hármas fonál jelen van. A házasságért manapság nagyon kevesen dolgoznak, úgy kezelik, úgy tekintenek rá, mintha magától működne. Nem akarják működtetni…
Lehetne még folytatni a felsorolást, de a lényeg mégis az, hogy a Tízparancsolat kirekesztő, mert nem ad teret a szabad akaratnak. Annak a szabad akaratnak, amiről azt hiszi az ember, hogy az, ahogyan él, és amit tesz, neki biztosan jó…
Sokak véleménye tehát, hogy idejét múlt a törvény, hiszen több, mint 3000 éves… Nem élhető, hiszen olyan is van benne, hogy ’ne kívánd’, ami azért betarthatatlan, mert gazdaságunk alapjai pontosan a kívánásra, és a fogyasztásra épülnek. Reklámok, kirakatok, szlogenek mind csak felébresztik az emberben a vágyat, hogy próbálja ki, vegye meg, vegye el (!) vagy szerezze meg, mert megérdemli. És az ember ezt elhiszi, és követi…
Azért is betarthatatlanok ezek a parancsolatok, mert -mondják sokan- magas az isteni mérce! Jön is hamar a reakció: ’Senki sem tökéletes!’ És már nincs is olyan törekvés, hogy esetleg sikerülhet mindezeket betartani.
Aki mégis megpróbálja megtartani, könnyedén válhat képmutatóvá: tudja, hogy neki sem sikerül, mégis törvényeskedik, és ítélkezik mások felett, kihangsúlyozva a másik ember tökéletlenségét.
Aki megpróbálja megtartani, és jól érzi magát benne, teljes nyugalma van, az leginkább önhitt. Elhiteti saját magával, hogy ő bizony jó ember, mert maradéktalanul meg tudja tartani Isten parancsolatait.
Aki megpróbálja megtartani, és megijed a bukásaitól, az a kétségbeesett. Mert hiába törekszik rá, hiába engedelmeskedni akar Istennek, mégis elbukik.
Elég sokféle szempont hangzott el ahhoz, hogy elbizonytalanodjunk a Tízparancsolattal kapcsolatban, ill. a ránk vonatkozó érvényével kapcsolatban…
Szeretett Testvérek, a mai, Nyugati társadalmakban nincs már mérce, és nincs érték. ’Valósítsd meg önmagad!’ ’Élj szabadon!’ ’Te többet és jobbat érdemelsz!’ –és ehhez hasonló hazugságok terjengnek. Ebbe az életfilozófiába tényleg nem fér bele az Isten által adatott Tízparancsolat…
Mi tehát 2019. május 19-én az irányadó nekünk? Nézzük csak meg jobban az 1. parancsolat 1. felét! „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” (2Móz 20, 2). Ez egy bemutatkozás. Isten úgy mutatkozik be népének, mint Szabadító Úr! Olyan Isten, aki már cselekedett a népéért, hiszen megszabadította őket a kényszermunka alól, és a biztos haláltól!
Lám, Isten törvénye Isten szabadításában adatik! Ha megszabadította őket a nyomorúságból, akkor vajon az azt jelenti, hogy nem szereti őket? Hogy olyanra akarja kényszeríteni őket, amelyben ők nem érzik jól magukat; amelyben ők gyakorlatilag rabszolgák?! Nem! Isten kegyelmének ajándéka a Tízparancsolat.
Gyakorlatilag, ha megnézzük a 2. kőtáblát, olyan parancsolatok vannak megfogalmazva benne, melyek minden fontos életterületet védenek! Védi a szülőket, az életet, a házasságot, a magántulajdont, és ösztönöz az elégedettségre. A Tízparancsolat Isten útmutatása az életre!
Anélkül, hogy az ember Istenre figyelne, nem lehet megérteni ezeket a sorokat. A Tízparancsolat személyes, még pedig Isten Önmaga iránti engedelmességre hív minket! Igen, mert az engedelmesség nem más, mint az Isten szabadítására adott válasz! Nem egy papír vagy valami szigorú szabály, amelyet betűről betűre, görcsösen be kell tartani!
Amikor a konfirmandusokkal a Tízparancsolatot vesszük, arra a kérdésre válaszunk, hogy ’Miben mutatta meg Isten az Ő akaratát?’ A válasz: ’A Tízparancsolatban.’ Kérdezem én: ki akarja Isten akaratát cselekedni az életében?! … Az, akit Isten megszólított! Aki Istennek elköteleződött. Az, akinek személyes kapcsolata van Istennel.
Szeretett Testvérek! A törvény azoknak adatott, akik már tudnak arról, hogy Isten megszabadította, megváltotta őket! A törvény megtartása tehát nem egy kötelező szabályrendszer, hanem bizonyságtétel lesz, a Szabadító Istenről!
Semmiképpen sem mondhatjuk tehát, hogy a törvény kirekesztő, hiszen azoknak szól, akik átélték Isten szabadítását. Nem mondhatjuk, hogy elavult, hiszen nem csak egy 3000 éves dokumentum, hanem útmutatás az életre!
A Hegyi Beszédből, a törvény magyarázatából olvastam fel pár sort. Jézus mondja: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” (Mt 5, 17).
Jézus új értelmet ad a törvénynek: nem a törvény betűje a lényeg, hanem a lelkiség, amit a tanítványai elé ad. Így foglalja össze Jézus a Tízparancsolatot: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Valamint: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Mt 22, 37 és 39).
Jézus tehát roppant egyszerűen azt mondja: ’Szeress!’ Szeresd az Istent és szeresd embertársaidat. Ennyi! A Tízparancsolat egy útmutatás, egy belső, lelki irány, ami segít nekünk eligazodni az élet sokszínűségében és útvesztőiben. Tény, hogyha megvizsgáljuk pontról pontra a parancsolatokat, azzal szembesülünk, hogy a törvény minket elítél.
Elítél, mert nem a saját igazságunkat érvényesíti. Elítél, mert tényleg nincs ember, aki képes mindezeket maradéktalanul betartani. De a törvény, miközben elítél, Krisztushoz vezet minket! Amíg nem nézünk szembe az elveszettségünkkel, addig nem nézünk szembe a szabadításunkkal sem!
Krisztus az életét adta, hogy az ítélettől megszabadítson minket! Magára vette a törvény átkát, helyettünk. Krisztus nem engedte, hogy a törvény terhe ránk nehezedjen, és összeroppantson minket. Krisztus meglátta porszemnyi létünket, bűnös voltunkat, és megváltott minket. Vajon jelent-e ez nekünk valamit?!
Kívánom, hogy a Tízparancsolat, mint az életünkre nézve tökéletes élet-program tudjon megvalósulni minden élet területünkön, de ne a betűk miatt, hanem a lelkiség miatt! Tanuljunk meg jól szeretni, és a szeretet Forrásából minden nap feltöltekezni!
És végül, éljük át azt, hogy a törvény nem kényszer, hanem Isten iránti engedelmesség, s ha így élünk, akkor az egész életünk Róla szóló bizonyságtétel lesz! Legyen mindez valósággá! Ámen.
Lovász Adrienn