2019.
Textus: ApCsel 2, 36-38
Pünkösdöt ünneplő Gyülekezet!
Tegnap késő este a változásról kezdtem el gondolkodni. Azt a roppant egyszerű kérdést tettem fel magamnak: ’mit csinál a Szentlélek Isten?’ – hitem és tapasztalatom szerint megváltoztat, átformál. Na, igen, de a nagy kérdés mindig az, hogy hogyan?!
Mielőtt ebbe a kérdéskörbe jobban beleásnánk magunkat, én még egy kicsikét filozofálgatnék… Teszem ezt azért, mert minden embernek van véleménye és tapasztalata a változásról. Érdemes ezt is körüljárni!
Ha egy megváltozott élethelyzetre gondolunk, mondjuk arra, hogy valaki özvegyen marad, ő biztos nem szereti a változásokat. Az egyedüllét; a másik hiánya; olyan feladatoknak az ellátása, melyeket korábban a szeretett házastárs végzett el; esetleges költözés, mert a maga fizetéséből vagy nyugdíjából már nem tudja fenntartani a házat vagy lakást. Ezt hosszasan lehet sorolni…
Egy másik megváltozott élethelyzet, például valaki megnősül vagy férjhez megy. Örömteli változások történnek körülöttük, hiszen hivatalosan is egy, közös úton folytatják életüket. Olyan izgalmas, és sejtelmes! Tervezgetnek, boldogok, programokat szerveznek, és kiteljesednek az EGYÜTT-ben. Örülnek annak, hogy ’végre megtalálták a másik felüket’, és minden változás körülöttük boldogsággal tölti el őket.
Megváltozott szokások. Milyen szomorú azt látni, hogy valakit megkötöz a drog, az alkohol, és minden olyan káros dolog, amely függőséghez vezet! És milyen örömteli látni, ha valaki megszabadul ezekből a megkötözöttségekből!
Hasonló a megváltozott viselkedési forma is. Megdöbbentő látni egy jól nevelt fiatalon, hogy kamaszos közömbösséggel, élesen próbálja a határait, és már-már tiszteletlenül viselkedik az őt körülvevő felnőttekkel. És természetesen van ennek egy másik oldala is: amikor egy rossz magaviseletű diák, -ki tudja miért- egyszer csak jobb belátásra tér, és megváltozik a hozzáállása mindenhez és mindenkihez!
Megállapíthatjuk, hogy a változás lehet pozitív és lehet negatív is egy ember életében. Van, amit elkerülhetünk, van azonban olyan is, aminek így is, úgy is meg kell történnie…
Az imént felolvasott Igében felfigyeltem egy kifejezésre: „mintha szíven találták volna őket” (ApCsel 2, 37). Az imént felsorolt, életszerű példák is szíven találhattak bárkit, főleg, ha érintettnek érezte magát…
Szíven találhat minket egy megjegyzés, kritika, elismerés, egy tragikus hír, egy festmény, egy csodálatos zenemű, egy színdarab, egy film, a természet látványa…, hogy csak párat említsek. Summa summarum, ismerjük azt az érzést is, hogy milyen, amikor szíven talál minket valami.
Vagy valaki… mert ugye hatással vannak ránk embertársaink is! Ahogyan szólnak hozzánk, amiket mondanak, ahogyan viselkednek irányunkba! Erre mondjuk azt: „megérintett”! Ha valami vagy valaki megérint minket, az a lelkünkig hatol. Minden porcikánkban megérezzük ezt!
Ha azt mondanám, hogy gondoljunk egy ilyen személyre vagy bármilyen dologra, akik/amelyek a lelkünkig hatoltak, biztos vagyok benne, hogy mosolyogva és/vagy könnyekkel küszködve tennénk ezt! J
Tulajdonképpen ez a pünkösd lényege! Ezt csinálja a Szentlélek. Megérint, átformál, megváltoztat, szívünkig hatol, hatással van a jelenünkre és a jövőnkre. Hogy hogyan teszi?
Úgy, hogy előbb megszólít. Engem, személyesen. Az első pünkösd alkalmával Péter beszélt a tömeghez, de a Szentlélek Isten szólt általa. Miért hallották meg ezt ezrek?! Azért, mert amikor a Szentlélek szól –akár ember, akár a Szentírás által,- annak ereje van. Olyan ez, mint amikor egy számunkra igen csak kivételes és különleges személy a nevünkön szólít. Szinte felgyorsul az ember szívverése, és már-már megáll a levegő. Eltűnik a tér és idő.
Így van ez a Szentlélek Istennel kapcsolatban is! Máris hozzá teszem, hogy a Szentlélekkel nem foglalkozhatunk az Atya és a Fiú nélkül! Mert Ők egyek. Egy az Isten, aki létformájában, maga közlése szerint három. A szombati konfirmációi vizsgán el is hangzott a válasz: A Szentlélek Isten egyenlő örök Isten az Atyával és a Fiúval.
Tehát, amikor arról beszélünk, hogy a Szentlélek Isten megszólít, az azt jelenti, hogy ismer. Hiszen az Atya teremtett meg és tervezett el minket. Azt is jelenti, hogy szeret, és bár látja botlásainkat, mulasztásainkat, vétkeinket, mégis önmagát adta értünk, hogy vérével kifizesse a váltságdíjat.
Amikor a Szentlélek megszólít, akkor mindezt magamra veszem, és szívvel megértem. Megértem azt, hogy az életem nem csak úgy lóg a levegőben, és felfogom, hogy képtelen vagyok én, egyedül koordinálni a dolgaimat… Megértem azt, hogy nem vagyok tökéletes, de van Valaki, Aki engem már előbb szeretett, Aki képes megbocsátani, Aki nem rest áldozatot hozni értem.
Aki azt súgja a fülembe, hogy nem kell árválkodnod ezen a világon. A Szentlélek érteti meg velem azt, hogy az Úr Jézus érettem, miattam, helyettem vállalta a kereszthalált. De azt is Ő érteti meg velem, hogy a gyászos nagypénteket egy dicső, győztes húsvét követ, mert Krisztus legyőzte a halált!
A Szentlélek Isten munkálkodását, miszerint szíven talál minket, nem képzelhetjük el az evangélium, azaz a Krisztusról szóló örömhír nélkül.
Amikor Péter kiáll a tömeg elé, mit tesz? Krisztusról tesz bizonyságot. Nem is akárhogy, hiszen szent határozottsággal kijelenti, hogy „Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: AZT A JÉZUST, AKIT TI KERESZTRE FESZÍTETTETEK.” (ApCsel 2, 36).
Micsoda bátorság ez a kijelentés, drága Testvérek! A Lélek erősítette, és indította arra, hogy szembesítse a jelenlevőket a történtekkel.
Hogy mi történt? A bűnbánatra hívás, Krisztus halálán keresztül! Mert a megszólítás után, miután rádöbbenek, hogy ez az Isten szeret, és számon tart engem, ezt követően bűnbánatra is indít. Úgy is mondhatnám, hogy összetör.
Rávilágít arra, hogy bár nem is éltünk, amikor Krisztus már az életét adta értünk, mégis én magam vagyok az egyik, aki oda juttattam! Mert irigy vagyok. Hűtlen vagyok. Folyton elégedetlenkedem. Mindig ’kiskapukat’ keresek, már-már törvénytelen utakon járok. Hiú vagyok. Nagyképű, beképzelt. Zsugori.
Kegyetlenül képes összetörni a Szentlélek Isten! De csak azért, hogy rádöbbenjek arra is, hogy az életem porszemnyi élet az Isten hatalmas kezeiben! A Pétert hallgató tömeget a hallottak szíven ütik, és kétségbeesnek először. Olyannyira, hogy ezt kérdezik Pétertől és a többi apostoltól: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” (ApCsel 2, 37).
Ez a tanácstalanság, reménytelenség kérdése. De Péter nem hagyja őket, sőt minket sem kétségek között: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és MEGKAPJÁTOK A SZENTLÉLEK AJÁNDÉKÁT.” (ApCsel 2, 38).
Amikor már valaki ezt a kérdést teszi fel, hogy ’mit tegyek?’, akkor az tényleg megszólítva érzi magát, és rádöbben hiányosságaira… És milyen csodálatosan elkészíti a Lélek a következő fokozatot: nem csak szíven talál, és összetör, hanem gyógyulásra hív! Még pedig azzal, hogy megtérésre indít!
Már valamennyien megkeresztelkedtünk, de tudjuk jól, hogy a megtérésnek saját döntésnek kell lennie. Ez az a döntés, amikor nem helyettünk kell valakinek döntenie, hanem nekünk kell kimondanunk: ’Én a Krisztusé vagyok! Krisztus megváltott gyermeke vagyok!’
Lám, micsoda változás megy végbe ilyenkor egy ember szívében! A Szentlélek elhívja, megszólítja, bűnbánatra és megtérésre indítja! Ez az igazi ajándék, amikor megkapjuk a Szentlélek ajándékát!
Van még valami, amit a Szentlélek Istennel kapcsolatban mindenképpen ki kell hangsúlyozni. Ő nem csak az egyházon belül munkálkodik, hiszen Ő az, aki az embert fogékonnyá teszi minden jó, igaz és szép iránt!
Ezt azért jó tudatosítani magunkban, mert oly sokszor rácsodálkozunk, hogy hogyan lehetnek emberek olyan jók, segítőkészek, jószívűek, ha nem is ismerik Istent… Ha a Szentlélek csak az egyházon belül munkálkodna, akkor az csak azt bizonyítaná, hogy Neki is vannak határai, és Neki nem minden lehetséges! De Ő egyenlő, örök Isten az Atyával és a Fiúval, így a Szentlélek Istennek semmi sem lehetetlen!
Imádkozzunk azért, hogy minket is személyesen megszólítson, átformálja szívünket, és tudjunk elindulni olyan emberek felé, akik még nem tudják, hogy a Szentháromság Isten milyen nagyon szereti őket! Így legyen! Ámen.
Lovász Adrienn