2019.

Szeretett Testvéreim!

Azt szoktuk mondani, hogy az első benyomás nagyon fontos. Értjük ez alatt az öltözködést, viselkedést, a megválogatott szavakat, kifejezéseket. Ezzel a gondolattal félig egyetértve, hozzá kell tenni azt is, hogy az első benyomás nem mindig mérvadó. Ahhoz, hogy megismerjük a másik embert, hogy milyen is valójában, ahhoz szükséges vele időt tölteni. Beszélgetni vele, és az sem hátrány, ha az illetőt látjuk többféle helyzetben, hogy bizonyos szituációkat, akár kínosakat is, hogyan old meg, vagy egyáltalán hogyan kezeli.

Az is köztudott, hogy a leendő munkahelyen adott jól sikerült interjú aranyat ér. Akárcsak egy énekesnek az első dala, amely slágerré válik, és díjakat nyer. Vagy egy színészpalánta első nyilvános szereplése, ahol felfigyelnek tehetségére.

Bizony, szeretett Testvéreim, hiszen legyünk bármilyen élethelyzetben, a környezetünk figyel ránk. Figyeli, hogyan öltözködünk, hogyan viselkedünk, hogyan végezzük a munkánkat, mennyire vagyunk becsületesek, vagy megbízhatók…

Keresztelő János egy különc volt az ő korában. Képzelhetjük, milyen furcsán néztek rá az emberek teveszőr ruhájában, bőrövvel a derekán. Sáskát evett és erdei mézet. Pusztában élt, eleinte elzárkózva az emberektől. De aztán egyszer színre lépett. És elkezdte készíteni minden idők legfontosabb útját! Egyenessé tette az ösvényeket, még pedig azzal, hogy hirdette az emberek között a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára.

Hogy úgy fogalmazzak, mérföldkő volt az ő útépítése az emberek lelkében, hiszen egyre többen mentek hozzá, úgy olvassuk, hogy Júdea egész vidéke, sőt a jeruzsálemiek is mind kimentek hozzá. De nem csak, hogy megjelentek ott, hanem megvallották bűneiket, és János megkeresztelte őket a Jordán vizében.

Mentek hozzá az emberek, mert szükségük volt a lelki megtisztulásra. Kimentek hozzá, mert ők is megtorpantak életük több pontján, és nehéz volt megterhelt szívvel tovább haladni…

János ráadásul valami nagyon különlegesről beszélt nekik, olyannyira, hogy az emberek –méltán- kíváncsiak lettek, kiről is beszél ő! „Utánam jön, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.” (Mk 1, 7-8).

János tehát felkelti az emberek figyelmét, miközben megkereszteli őket a bűnük bocsánatára. A jelenlévők terheiket lerakják, békességre lelnek, miközben ott motoszkál bennük a kíváncsiság: vajon milyen lesz Ő, Akiről János beszél?

„Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.” (Mk 1, 9). Talán mindnyájunkban megfogalmazódott már, hogy vajon Jézusnak mi szüksége volt a keresztségre?! Hiszen a keresztelés a bűnök bocsánatára történt, de tudjuk jól, hogy bár Jézus mindenben emberré lett, kivéve a bűnt. Ő bűntelen, és tiszta volt.

János is valami hasonlót fogalmaz meg a Máté evangéliumában: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” (Mt 3, 14). Igen, Jézus odamegy Keresztelő Jánoshoz, és kéri a keresztséget. Mit mutat meg és ad magából ekkor Jézus? Az alázatot. A példát. Elköteleződését irántunk, bűnös emberek iránt.

Jézus megkeresztelésekor további három fontos dolog történik, melyek az Ő színre lépésének, vagy inkább a világba való belépésének meghatározóivá válnak. E három dolog pontosan bemutatja Őt az embereknek, s nem csak Vele találkozhatunk ebben a képben, hanem a Szentháromság Istennel! Együtt van itt az Atya, a Fiú és a Szentlélek, mely fölöttébb nagy titok a mindenkori ember számára: Isten tehát egy, de létformájában, maga közlése szerint három, úgy mint Atya, Fiú, Szentlélek!

Az imént említett három fontos dolog egyike az, hogy „megnyílik a menny”, amikor Jézus kijön a vízből. Az akkori gondolatvilágban egyértelműen az szerepelt, hogy az égben, a mennyben Isten lakik, lent a földön pedig az emberek. S mivel oly magasan van az ég a földtől, úgyis mondhatnánk, hogy el van zárva tőle, az emberek tudatában nem volt semmiféle átmenet, vagy kapcsolat e két hely között.

Azzal, hogy Jézus megkeresztelkedésekor megnyílik a menny, azzal egy út, vagy inkább egy híd keletkezik újra az ég és föld között. Isten és az emberek között. Az Éden kertjében megtörtént eset kapcsán tudhatjuk, hogy az az idilli, harmonikus és tiszta kapcsolat megszakadt Isten és az ember között. Kiűzettek a kertből, és az emberi szív elhatárolódott Istentől azzal, hogy engedetlenné vált Iránta.

Jézus megkeresztelkedésekor adatik az akkori és a mai embereknek egy újabb lehetőség. Hiszen ez a különleges égi jelenség azt mutatja, hogy Jézus maga válik híddá, úttá az ember számára. Az Atya Jézusban hívja magához a bűnös szíveket, melyeknek még a magasság vagy távolság sem képez akadályt!

Az említett három dolog másik fontos mozzanata ez: „és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb…” (Mk 1, 10b). Egy galamb formájában leszáll a Szentlélek Jézusra. Jelenti ez azt, drága Testvérek, hogy a Lélek Vele van, támogatja Őt, és Általa lehet közvetlen, személyes kapcsolata az Atyával.

Akiben a Szentlélek munkálkodik, az érezheti Isten vezetését az életében. A Szentlélek Pártfogónk, Közbenjárónk, Ő az Igazság Lelke. Ő az, Aki tisztázza helyzetünket az Atyánál. Ő az, Aki formál minket, és folyamatosan hámozza le rólunk a szívünkbe nem való szennyeződéseket. A Szentlélek Isten vezet minket, és irányt mutat, amikor a magunk bölcsessége nem elég a tovább haladáshoz.

A Szentlélek segítségével lehetünk mi is az Atyával közvetlen, személyes kapcsolatban. Az Ő jelenléte életünkben kölcsönöz számunkra egy biztonságérzetet: hogy bár már Krisztus nincs velünk testben, de nem hagyott minket árván, és így elküldte hozzánk Szentlelkét!

S annak a három dolognak az utolsója ez: „a mennyből pedig hang hallatszott: ’Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.’ ” (Mk 1, 11). Tehát a hang. Merthogy Istennek van hangja! Hogy milyen? Fölöttébb nagy titok ez is, drága Testvérek! De az bizonyos, hogy szól az emberhez!

Az ószövetségi időkben gondolhatunk a pátriárkákra, ősatyákra. Szólt Ábrahámhoz, Izsákhoz és Jákóbhoz. Hangja vezette őket, és általuk is az Ő szent neve dicsőíttetett! Vagy ott vannak Izrael királyai. Voltak közülük olyanok, akik nem figyeltek erre a drága hangra, és azt tették, amit rossznak lát az Úr. És voltak olyanok, akik megnyitották szívüket Isten előtt, megtartották parancsolatait, és azt tették, amit jónak lát az Úr.

És ott vannak a próféták. Próféták, akiket Isten kiválasztott, hogy továbbítsák a népnek az Ő üzenetét. Az ószövetségi próféták egytől egyig a Messiást hirdetik. Isten vezetése alapján beszélnek születéséről, nagyságáról, még szenvedéseiről is a népnek. És ott van az utolsó próféta, Keresztelő János, aki már a jelen, és elkezdi az emberek szívében építeni az utat, hogy Krisztus beléphessen életükbe.

Szeretett Testvérek, de Isten ma is hallatja a hangját! Ma is szól hozzánk, például Igéjében! Micsoda kiváltság az, aki meghallja a Szentírást olvasva meghallja benne Isten hangját! Mert bizony a Szentlélek képes megeleveníteni azokat a holt betűket a Biblia lapjain!

Szólhat Isten hozzánk egy embertársunkon keresztül, üzenhet a természet által. Szól hozzánk most is, amikor halljuk Isten szavait, és Igéjének magyarázatát. Szól, mert kapcsolatba akar velünk kerülni. Szól, mert fontos üzenete, egy tökéletes terve van az életünkre nézve! Szól, mert közel akar jönni hozzánk!

És ezt meg is tette Jézusban! Akkor, amikor az Ige testté lett. Oly szépen fogalmazza meg János evangélista: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1, 14).

Jézus megkeresztelkedésekor ezt látjuk. Az Atya szól szeretett Fiához, és gyönyörködik Benne! Benne, Aki úttá lesz azért, hogy minél több ember eljuthasson Hozzá. Mert Ő maga mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14, 6).

Jézus megjelenése, az Ő megkeresztelkedése sokkal többet jelent, és sokkal többet ad nekünk, mint gondolnánk! Lehet, hogy sokszor az első benyomás meghatározó. Akik ott voltak akkor, a Jordánnál, tudták és érezték, hogy Jézus más, mint a próféták, a papok, vagy írástudók!

Más, mert Benne maga Isten van jelen, és Általa a mi életünkben is szeretne jelen lenni! A menny megnyílt, a Lélek kiáradt, és az Atya megszólalt. Akkor is, és most is. A kérdés az, hogy észrevesszük-e Őt az életünkben? Ámen.

Lovász Adrienn