Prédikációk

A mai alkalommal egy olyan húsvéti igerész alapján szeretném Istenünk üzenetét hirdetni köztetek, amelyről inkább az ünnepkör végén szoktunk szólni. Ugyanis e történet nem az üres sírról szól, hanem az üres sír tényét kiegészítő húsvéti találkozások egyikéről.

Az üres sír ugyanis csak a Feltámadottal való találkozások által válik bizonyítottan a feltámadás jelévé! Gondoljuk végig logikusan, ha csak üres lenne a sír, az több mindent jelenthetne. Akár azt is, amit egyébként a főpapok elterjesztettek, hogy a tanítványok ellopták a testet, hogy hazugságban tartsák a népet.

Ha a sírban ott lenne Jézus teste, és így találkoznának vele a tanítványok, az pedig „szellemjárás” lenne. Együtt azonban a feltámadást jelenti. Azt, hogy Jézus áttörte a halál falát!

Szokták még ma is a kétkedők azt mondani, hogy miért ne fordulhatott volna elő, hogy a tanítványok ellopták a testet és aztán máshol temették el. Egyszerű válasz erre a tanítványok mártírsorsa. Minden tanítványa Jézusnak János kivételével,- akit száműztek mártírhalált halt a Jézusba és az ő feltámadásába vetett hit miatt. Ki vállal kínhalált egy saját maga által kreált hazugságért? S

zokták azt is mondani, hogy a feltámadottal való találkozások lehettek hallucinációk is. Elgondolkodtató ötlet, ám ezt is cáfolni kell, mégpedig a pszichológia alapján. Mert olyat, hogy hallucinál valaki, természetesen feljegyez az orvostudomány, ám olyat, hogy csoportosan, egymástól független időben és helyeken emberek sokasága – gondoljunk a több száz atyafira, akiknek szintén megjelent Jézus – ugyanolyan látomást lásson, ugyanazt hallucinálja, még nem jegyzett fel a tudomány. A nyitott sír és a találkozások kiegészítik, igazolják tehát egymást!

Minden ilyen találkozás a Feltámadott Jézus Krisztussal, döntésre hív, útnak indít, valami újnak az elkezdésére sarkall. És, akkor van az embernek igazi húsvétja, ha a Feltámadottal való találkozás után engedelmeskedni tud az Isten akaratának. Nem volt ez másként Péterrel, a tanítvánnyal sem.

A mai igénk az újrakezdésről szól, a történetben pedig két újrakezdés is történik.

Érdekes ez a fogalom, hogy újrakezdés. Számtalanszor fordul elő velünk emberekkel, hogy újrakezdünk valamit.  Valahol, valamit elrontottunk, és megpróbáljuk újrakezdeni azt. Munkát, tanulást, diákok egy dolgozatot. A leggyakrabban az emberek talán kapcsolatokat kezdenek újra. Elromlott egy barátság – mert tönkretettük azt, és próbálkozunk azzal, hogy helyretéve azt újra kezdjük. Sokak szerint nem lehet helyrehozni az elrontott kapcsolatokat, mások szerint igen, és próbálkoznak is ezzel sokan.

 Van aki azt mondja, hogy az emberi kapcsolat egy cérna, amelyet elszakítunk gyakran, és minden egyes békülés, rendezés csak az összecsomózással lehetséges, ami görcsössé teszi a cérnát.

Más szerint minden kapcsolat görcsök nélkül újrakezdhető, csak akarni kell, és kellő energiákat fektetni bele.

Újrakezdés.

Mennyi elhibázott újrakezdés jellemzi az embert.

Egy családterapeuta ismerősöm arról számolt be egy alkalommal, hogy az őt krízishelyzetben megkereső párok tagjai a legtöbb esetben azt mondják, hogy újra szeretnék kezdeni, építemi kapcsolatukat, hogy minden úgy legyen mint régen, Nagyon nehezen tudja nekik azt bebizonyítani, hogy ne a régi után sóvárogjanak,mert az vezetett ahhoz a helyzethez, amiben éppen vannak. Ne újra kezdjék, hanem újat kezdjenek egymással!

Eszembe jutott a nagyhét második napjának megdöbbentő eseménye is, a Notre-Dame pusztulása. És, az is, hogy az emberek most megdöbbenve szemlélik a lángok pusztulása nyomán a romokat, és mindenki újra akarja építeni az Európai keresztyénség egyik szimbólumát. Csak sóhajtva, alig hallhatóan teszem fel a kérdést, hogy előbb nem a lelkekben kellene helyreállítani a keresztyénséget, nem intő jel-e a fellobbanó tűz arra, hogy újra kellene kezdenünk a kapcsolatunkat, nekünk, európai embereknek Istennel? És, ezzel párhuzamosan kezdődjön az újjáépítés, ne ettől függetlenül, és  akkor a Notre-Dame az élő hit temploma lesz, nem pusztán Párizs turistacsalogató látványossága. Csak, egyszerűbb felépíteni a romokat – és tegyük hozzá látványosabb is - mint a lelkekben évszázadokon keresztül keletkezett rombolás nyomán az emberi életekben újrakezdeni a kapcsolatot Istennel!

A felolvasott igerészben Péter kétszer kezd el valami újat:

1. Péter, miután több alkalommal találkozott a Feltámadott Úrral, elhatározza, hogy elmegy halászni. Nem tudjuk, hogy mi oka lehetett erre. Nem tudjuk mi mozgatta Őt, talán a szégyen, talán az önvád, talán az, hogy úgy érezte eddigi élete hiábavaló volt Jézussal, hiszen mellette állt, és mégis elbukott: szégyenletes módon ígérete ellenére háromszor tagadta meg Urát.

Valószínű, hogy úgy érezte: nincs tovább. Kezdjük újra, térjünk vissza oda, ahonnan eljöttünk egykor, folytassuk e hároméves kitérő után a halászatot. Kezdjük újra azt, hiszen tulajdonképpen ehhez értünk!

A többi tanítvány pedig követi őt. Érdekes mindez, ha meggondoljuk. Jézussal jártak 3 éven keresztül, Őt hallgatták, az Ő tanítványai voltak, most azonban feladják. Visszatérnek eredeti szakmájukhoz, amit Krisztusért elhagytak, a halászathoz. Halásznak, és a történet tanúsága szerint semmit nem fogtak, akárcsak az első halfogás alkalmával.  Megpróbálják tehát újrakezdeni az életüket, de nem jól teszik azt. Maga a gondolat, hogy kezdjük újra az egészet egy szép, és magasztos gondolat. Ám, a kivitelezésbe hiba csúszik. A tervet Jézus nélkül készítik el.  Olyan ez a fajta újrakezdés, mint a Szilveszter éjszakáján félig becsípve mondott fogadalmak: nem érnek semmit.

Újat akartat, ám erejük ehhez kevés volt.

Az eredmény is ehhez mérhető: egy éjszaka megfeszített munka, idegtépő várakozás, reménység- és üres hálók, fáradtság, csüggedés.

Ebben a helyzetben jelenik meg Jézus. És ebben a helyzetben is megszólítja őket, mégpedig azon a nyelven, amelyen értenek.

És megismétlődik a nagy csoda: halaknak nagy sokaságát fogták ki, jóllehet nem volt halfogásnak ideje.(János megjegyzi a halak számát: 153- ennyi nép élt az akkor ismert földön, már a halak száma is jelképe az eljövendő nagy szolgálatoknak, nem csak egy szimpla halfogás.).

Ez a találkozás pedig még tökéletesebbé teszi Péter csődélményét: hiszen gondoljuk meg: az a Jézus áll ismét mellette, aki az első halfogásnál megszólította, aki akkor értelmet adott életének, az, akit Ő háromszor megtagadott. Péter újrakezdési kísérlete kudarcba fulladt: kiderült, hogy már a halászat sem megy neki egyedül, ha Jézus nincs a hajóban.

2. Azonban ez a halfogás nem azért történik, hogy Péter még inkább meginogjon, hogy összetörjön, hanem egyenesen Péterért:  Fontos Jézusnak ez a lelkesedő, de lelkesedésében hamar ellankadó tanítvány, fontos neki az, aki háromszor tagadta meg, annak ellenére, hogy emberi mércével nézve a legtöbbet tudhatta róla, fontos neki az, aki annyi csodálatos megtapasztalás ellenére, az üres sírt látva is visszamegy halászni. Kell neki ez a kemény, tagadó, makacs-önfejű ember. Kell neki az, aki ennyi csoda ellenére a saját útját járja. Fontos volt neki, és csak érte mozdul ezen az alkalmon. Péter ekkor már valóban újrakezdhette az életét, és ez az igazi újrakezdés. Krisztus háromszor teszi fel neki a kérdést: „Simon, Jónának fia Jobban szeretsz-e engem ezeknél?” Háromszor kérdez, és Péternek háromszor kell megvallania Krisztushoz való tartozását, akárcsak nagycsütörtök éjjelén háromszor tagadta meg őt!

Gondoljuk meg, hogy mennyire csodálatos ez a Krisztusi pedagógia, és mennyire a szeretetre épül: halászatba menekülés-csodálatos halfogás, három tagadás-három hitvallás, nem tapossa bele lelkileg Pétert a sárba, ahogy mi azt gyakran megtesszük az ellenünk vétkezőkkel, megbocsátás címszó alatt, hanem valóban megbocsát neki, és valóban megadja az újrakezdés lehetőségét neki!

Péter a halászatban akarta életét újra kezdeni, és végül az emberhalászatban Krisztus eszközeként kezdhette újra azt!

3. Szeretett testvéreim!

Péter igazi húsvétjának története minket is tanít.  Arra hívja fel a figyelmünket hogy a számunkra is van újrakezdési lehetőség:  ha elbuktunk, ha szavainkkal, életünkkel Krisztus ellen fordultunk, ha Péterekként tagadtunk, ha Júdásokként elárultuk, ha gyáva tanítványokként hátat fordítottunk neki, ha ellankadt a mi hitünk, ha összeroskadtunk a terhek alatt, ha közönyösekké is váltunk. Egyszóval: mindig ebben az életben.

Újra kezdhetjük életünket, de vigyázzunk: az újrakezdés ne saját erőnkből, saját ötleteink szerint történjen, mert akkor könnyen úgy járhatunk, ahogyan járt Péter a halászat éjjelén: csak a levegőt markoljuk, és még mélyebbre süllyedünk.

Ha azonban a Feltámadott Krisztussal való találkozásban kezdjük újra életünket, akkor Ő kegyelmesen hozzánk hajol, és az újrakezdés valóban az új élet kezdete lehet a számunkra. Legyen áldott, életünk egészére kiható találkozásunk a Feltámadottal! Ez legyen húsvéti imádságunk! Ámen

Juhász András