2018

Jézus búcsúbeszédének talán egyik legismertebb, a Szentlélekkel és az Ő munkájával kapcsolatos igeversét hoztam ma közétek. Többször is szóltam e vers alapján az elmúlt években. Beszéltem a Lélekről, mint Pártfogóról, Vigasztalóról. Idén, pünkösdkor, amely nap egyben a konfirmáció napja is, a Lélek egyik csodálatos munkájáról szeretnék szólni, a tanításról.

Lélek tehát a mi tanítónk!

Mennyi minden jut eszünkbe erről a szóról, hogy tanító. Remélem, hogy hozzám hasonlóan nektek is beugrik, emlékeitekbe idéződik egy kedves arc, aki valamikor igazán tanított titeket, akinek tanításán túl emberségével is találkoztatok, aki nemcsak tanított, hanem nevelt is. Remélem, hogy konfirmandus testvéreinknek most gondolatában megjelenik a velük oly sokat foglalkozó lelkész testvérem, Adri néni arca is.

Mi volt, vagy diákként mi a fontos a számunkra a tanítóval kapcsolatban? Először is, a tudásuk nyűgözzön le bennünket. Érezzük, hogy többet tudnak nálunk! De azt hiszem, hogy a tudásukon túl, az is fontos, hogy mennyire hitelesek.

Nos, a Szentlélek igazán hiteles tanító, és nem kisebb személy teszi Őt hitelessé a mi számunkra, mint Jézus Krisztus. Jézus azt ígérte az őt követőknek, még kereszthalála előtt, hogyha majd Ő befejezi itt e földön megváltói munkáját, követői nem maradnak egyedül, nem fejeződik be az a tanítás, amit a Mester megkezdett. Ő folytatja azt, amit egykor Jézus képviselt.

De hogyan zajlik ez a tanítás? Jézus esetében egyszerű volt a képlet, a tanítványok, és minden érdeklődő Jézus köré gyűltek, Ő leültette őket, majd tanította őket, rövid megjegyezhető mondásokban, példázatokban, hasonlatokban, szavaival és tetteivel egyaránt. Szinte látjuk magunk előtt, ahogy az emberek figyelnek rá! Ez a tanítás, mivel Jézus jelen volt testben közöttük, 2000 esztendővel ezelőtt így működött. Most azonban, mivel testben már nincs közöttünk Jézus, így új módszerek kellenek, amely által a Szentlélek tanítja az embert.

1. Ezen módszerek közül az első, a Szentírás. Kezünkben van e csodálatos könyv, a Biblia, amely minden olyan információt tartalmaz, amely örök életünkhöz szükséges. Kézben van e könyv, olvashatjuk, filmek készülnek részleteiből, és mégis, oly gyakran nem szólal meg e könyv. Olyan gyakran, és oly sok ember számára nem több, mint egy egyszerű regény, egy szép erkölcsi tanítás, egy történelmi lecke, vagy egy munka, amely az általános műveltség részét képezi, és ezért érdemes tudni róla. Ilyenkor a Biblia hallgat. A Szentlélek egyik munkája a tanítás terén, hogy a holt betűt élővé teszi, élettel tölti meg a régi kijelentést. Az ő munkája az, hogy érthetővé válnak a történetek, a tanítások, és ami még ennél is fontosabb, hatást tudnak ránk gyakorolni. A Szentlélek tehát így tudja - értsétek jól "segédeszközként" használni a Bibliát, a mi tanításunkban. A Lélek megelevenítő munkája nélkül a Biblia legfeljebb kegyes múlt, tradíció, amelynek nincs mondanivalója a jelen számára. Papír és nyomdafesték. A Lélekkel azonban Isten örök üzenetévé válik!

2. A másik segédeszköz, amelyen keresztül a Lélek tanít, a prédikáció. A prédikáció, amelyet neveznek hirdetett Igének is. Istennek tetszett, hogy az igehirdetés által tartassunk meg. Méltatlan embereket bíz meg azzal, hogy az Ő szavait emberi szavakban továbbadják.  A Lélek nélkül azonban a legszebben megfogalmazott prédikáció is csak egy szép szónoklat, egy szép beszéd. A Lélekkel azonban elevenné válik, megszólít, lelkiismeretfurdalást ébreszt azzal, hogy rámutat életünk visszásságaira, mozgásba hoz, szolgálatba állít, gyönyörködtet és megindít. Személyesen hozzánk szólóvá válik. Ezért lehet az, amit oly sokszor érez az ember: ez a prédikáció éppen nekem szólt! Nem véletlen tehát, hogy oly gyakran könyörgünk a Lélek áradásáért, hogy töltse be az igehirdetőt és igehallgatót egyaránt. Ha a Szentlélek „veszi pártfogásába” az igehirdető és a hallgatóság szívét, akkor el tudunk vonatkoztatni attól is akár, hogy ember szólja Isten szavát. Ez is a Lélek munkája!

3. De taníthat a Lélek minket egy áldott beszélgetésen keresztül is. Amikor érezzük, hogy ebből a beszélgetésből lelkileg nagyon sokat épültünk, szinte biztosak lehetünk abban, hogy Isten Szentlelke munkálkodott.

Taníthat életünk eseményein keresztül is bennünket, amikor láthatóvá teszi a miérteket, amikor segít feldolgozni az emberileg feldolgozhatatlant, amikor utat mutat egy-egy útelágazásnál számunkra a Lélek.

Tanít úgy is, hogy az eszünkbe idéz valamit. Mi az, amit eszünkbe idéz?

Jézus tanítása, amelyet ismerünk, de nem tudjuk, hogyan használjuk azt.

Konfirmandus testvéreink hónapokon át tanulták  Krisztus mindenre kiterjedő csodálatos tanítását. Lehet, hogy ez még számotokra nem megélt, csak megtanult igazság. Ám, a Lélek által hiszem, hogy eljön majd a nap, amikor eszetekbe jut, amit tanultatok, és az, amire tudom, hogy most időt áldoztatok szabadidőtökből, telózásból, kockulásból, barát-barátnővel való találkozásból lecsípve, tanultatok, egyszer kimondhatatlanul fontos lesz számotokra, mert rájöttök, hogy az üdvösség útjára vezet az, amit megtanultatok, a Lélek által!

És, mi történik velünk, akik régebb óta követjük Jézust? Ránk hogy vonatkozik az ígéret? Biztos előfordult már az veletek, hogy egy nehéz helyzetben kellett Isten ügyét képviselnetek, és nem jutott semmi hasznos az eszetekbe. Aztán történt valami, és Isten eszetekbe idézett egy Igét, egy gondolatot, amellyel meg tudtatok felelni a kihívásban. Ez is a Lélek munkája- a mi passzív lelki „szókincsünket” aktívvá teszi azzal, hogy a megfelelő időben a megfelelő bibliai rész jut eszünkbe. Ahogy az Ószövetség szépen jegyzi meg: „Mint az aranyalma ezüsttálon, olyan a helyén mondott Ige!” Tőlünk legfeljebb az telik ki, amit sokszor meg is teszünk, hogy Isten igéjét kardként fejünk fölé emelve lesújtsunk vele másokra. Ez nem a Lélek munkája, az azonban igen, amikor elcsendesedett szívvel, magunkat megüresítve tudunk arra várni, hogy mit is akar rajtunk keresztül másoknak Isten a szívére helyezni.

Mire tanít minket a Lélek? János evangéliumában, a felolvasott részben azt olvashatjuk, hogy mindenre. Mindenre megtanít bennünket. Vajon mi lehet ez a minden? Én azt hiszem, hogy először is megtanít igazán élni. Megtanít közösségben élni Istennel, az előbb felsorolt eszközök által. Ezen túlmenően megtanít a hívő élet számos fontos oldalára bennünket. Hogy szoktuk énekelni?  „Hinni taníts, Uram, kérni taníts!” Nem véletlenül fohászkodunk így hozzá! Megtanít hinni bennünket, megtanít kérni, azaz helyesen kérni, mert kérni tudunk. Megtanít helyesen imádkozni, hálaadással-dicsőítéssel-kéréssel. Munkálkodása az emberi élet minden területére kiterjed!

Könyörögjünk ma szép pünkösdi énekünk  szavaival: „Te szentségnek új világa, igédnek vezérlj útjára. Taníts téged megismernünk, Istent Atyánknak neveznünk. Őrizz hamis tudománytól, hogy mi ne tanuljunk mástól!” Úgy legyen, Ámen

Juhász András