2018

A karácsony az az ünnepünk, amelynek tényleges üzenete a szekularizáció következtében leginkább deformálódott. Mert mi is ma a karácsony a legtöbb ember számára? Például: a szeretet ünnepe, azaz szeressük egymást kicsit jobban ezekben a napokban, legyünk egymás irányában szelídebbek. Egy keresztyén pszichológus például fél órát beszélt úgy a rádióban a karácsonyról, a szeretetről, hogy Jézus nevét ki sem ejtette! Utána ugyan rátért, de a műsoridő, ami a bizonyságtétel koncentrált alkalma lehetett volna, zömében Jézus nélkül telt el!

Másoknak a tárgyiasult szeretet ünnepe, azaz az ajándékozásé. Őrült tömegeket vonzott idén is a karácsonyt megelőző időszak a fogyasztás számára szentelt templomokba, a plázákba, bevásárlóközpontokba, ahol időt, pénzt, fáradtságot nem kímélve, sorban állva, cipekedve vásároltak szeretteiknek és maguknak az emberek.

Új vonás pár éve, de sokak számára az ünnep nem több, mint a gasztronómia egyik ünnepe, amely egy adott ünnephez kapcsolódó ételek minél divatosabb, vagy,  ahogy mondják „újragondolt” formában való elkészítését, annak tálalását és TV műsorokban való megjelenését jelenti.

Ismét mások a karácsony hangulatát emelik ki, a villódzó fényeket, a feldíszített városokat, a városkák adventi vásárait, és ahogy valaki mondta pár napja: „Imádom a karácsonyt, bele vagyok bolondulva a hangulatába!”

A TV-ben minden évben az egyik adón szinte teljes adventben, amikor a karácsonyi műsorokat kezdik reklámozni, elhangzik egy mondat, amely egy film beharangozója, azonban mindennél jobban rávilágít, arra, hogy mennyire is torzult a karácsony ünnepe: „Nincs karácsony Kevin nélkül!”

Én, ezzel, és minden eddig felsorolt kellékkel szemben határozottan azt mondom: Nincs karácsony Krisztus nélkül!

Mert, drága Testvérek ez az ünnep valójában nem is lehetne ünnep, ha Jézus az első karácsonyon nem lesz emberré. A szép szokásaink, amelyeket sokan csak tudattalanul gyakorolnak, mind-mind hozzá kapcsolódnak!

Az, hogy ajándékozunk, arra vezethető vissza, hogy Jézusra, mint Isten ajándékára emlékezünk ezen a napon. Hogy a városok fényárban úsznak, azt jelentette egykoron, hogy Ő a világ világossága. A karácsonyi terített asztal bősége a mennyei lakoma, az üdvösség egyik szimbóluma. Az pedig, hogy a szeretet ünnepének tartjuk, abban gyökerezik, hogy Jézus születése Isten szeretetének ünnepe. Ahogy János evangéliuma elénk adja. „Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”

A felolvasott igei rész is erről a szeretetről szól. A testté létel, az inkarnáció, a karácsony csodáját és az egész Krisztus eseményt adja elénk. Ez is egy karácsonyi történet, csak hiányoznak belőle a báránykák, a pásztorok, József és Mária, a bölcsek és Heródes, mégis benne van minden. Illetve mindenki, akinek ott kell lennie: benne van ugyanis nagyon tisztán, érthetően a Jézus esemény, csodálatos formában, egy himnuszban, amit úgy is nevezünk: Krisztus himnusz.

Kicsit olyan ez a Himnusz, a karácsonyi történet egyéb leírásaival összehasonlítva, mint az ajándék, amit nem csomagolnak be. A karácsonyi történet megható történései, a jó vagy éppen gonosz szereplők lennének a csomagolópapír, amit előbb le kell szednünk, azaz kicsomagolni, hogy meglássuk magát a lényeget, az ajándékot. Itt, ebben a néhány versben tisztán, mindenféle olyan dologtól mentesen kerül elénk Krisztus emberré létele, amely a lényegről elterelné figyelmünket. És, a néhány versben Jézus Krisztus testté lételének oka, célja és annak következménye is benne van.

Mi az oka?

Az, hogy Isten nem akarja azt, hogy az ellene lázadó ember nyomorult módon elpusztuljon a bűn következtében.

Mi a cél?

Az, hogy megmentsen minket! És ennek egyetlen lehetséges módja van, amit az általam gyakran idézett Szikszai György így írt le karácsonyi imádságában: Tulajdon szent Fiadra bíztad, hogy az isteni igazságnak, amelyet a bűn megsértett, eleget tegyen helyettünk, bűnös emberek helyett!” Azaz, Jézus a helyünkre állt, azért lett emberré, hogy amint a Krisztus himnusz is elénk adja: engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.  Isten Fia azért lett emberré, hogy az embert megváltsa! Ez a célja a karácsonynak, hogy neked és nekem ne kelljen elkárhoznunk, hanem Jézus Krisztus emberré létele által, akit miattunk, helyettünk és értünk súlyt Istennek az emberek bűne ellen való jogos haragja örök életünk és üdvösségünk legyen! A jászolbölcső érthetetlen a kereszt nélkül! A karácsony a nagypéntekben csúcsosodik ki, majd a húsvétban tétetik rá pecsét!

Ma, néhány gondolat erejéig a következményekről szeretnék szólni, és ha címet kellene adnom a prédikáció ezen részének, ezt a címet adnám: „A karácsony következménye életünkre”. Mert bizony drága testvérek, ennek a felfoghatatlan isteni tettnek következménye van a mi életünkre!

Akik el tudják fogadni Jézust uruknak, akik nevét segítségül hívják őszinte szívvel azok számára a karácsonynak igazi következménye van, amit Pál így fogalmaz meg: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” Mert milyen is volt Krisztus indulata? Pál egyetlen példát hoz fel, de e példa által tovább gondolhatjuk az Ő indulatát. Ez az egyetlen példa pedig a végtelen alázat útja. Istenként lemondott istenségéről, a menny dicsőségét felcserélte a földi életre, a végtelen és tökéletes létformát a szenvedésekkel teli, véges emberi életre. Mi ez, ha nem a legteljesebb alázat?

Ez az indulat legyen bennünk, minden Krisztus követőben! Az a szerénység, az alázat, a másokért való életnek indulata, amely Jézusban volt meg. Sőt, benne volt meg egyedül teljesen!

Gondoljuk együtt végig, hogy mindez, hogy nézett ki az ő életében, és ez mire vezet bennünket! Odaállt a kitaszított, a lenézett, a mások által megvetett emberek mellé, ahelyett, hogy a nagyok, az erősek, a hatalmasok pártájára állt volna.

Azon bűnös emberekkel, akik tudatában voltak elesett állapotuknak, közösséget vállalt, ahelyett, hogy a magukat igaznak vallókkal tartott volna.

A beteget, a reménytelen helyzetben lévőt gyógyította, az 5000 embert kenyérrel lakatta jól, megindulva nyomorúságukon.

A bűnös embereket nem elítélte, hanem ráébresztette őket helyzetüknek kétségbeejtő voltára, és megszabadította őket a bűn hálójából!

A nemtelen támadásokra nem válaszolt, inkább hallgatott. Gonosz indulatra szeretettel felelt.

Ezt az indulatot, a krisztusi indulatot kellene követnünk, mert ez a karácsony következménye azok számára, akiknek számára megjelent Istennek benne testet öltött kegyelme, és akik elfogadták azt! Úgy kellene élnünk, ahogy arra Bódás János verse rávilágít:

Minden embernek megjelent
az Isten kegyelme.
S ez mindenre elég annak,
ki hinni mer benne.
 
Kegyelmet nyert? Kegyelmezhet!
Áldást mond, nem átkot.
Az bocsáthat meg, kinek már
Isten megbocsátott.
 
Kiért Krisztus vérét adta,
nem gyűlöl, nem ont vért,
elvet fegyvert, erőszakot,
s másokkal jó szót ért.
 
Minden embernek megjelent,
s ha mind elfogadnánk,
felvirradna a világra
a rég várt szabadság.
 
Latrok, paráznák, gyilkosok
tőle tiszták lesznek:
újjáteremtő hatalma
van a kegyelemnek!
 
A bűnösöknek jelent meg,
nem az "igazaknak",
kik a halál posványába

mélyen beragadtak.
 
Akkor tiéd, ha úgy érzed:
nem vagy méltó erre...
Nézd: még nékem is megjelent
az Isten kegyelme!

Ezért a kegyelemért, a karácsony csodájáért legyen nagyon hálás a szívünk, és az az indulat legyen bennünk e kegyelemre válaszként, amely megvolt a Krisztus Jézusban. Ámen

Juhász András