2017.

Szeretett Testvéreim!

Amikor Isten Igéje hirdettetik, bizony a sátán sem marad tétlen. Ha Isten embere prédikációival felkelti az emberek érdeklődését, akkor azon nyomban egy álpróféta is támad, aki kiváló szónoklataival lenyűgözi hallgatóságát. Ha Isten embere csodákat tesz, egyedül Krisztus nevében, a hamis tanító varázslattal, vagy más démoni erők segítségével ámulatba ejti a sokaságot.

Mai Igeszakaszunkban szinte rögtön azt olvassuk: „Már régebben élt abban a városban egy Simon nevű férfi…”. Fülöp csak utána érkezett. Simon mágus igen büszke volt magára, és az emberek nagyra tartották erejét. Azt gondolhatnánk, hogy ez komoly akadály lehet az emberek szívében, amely elzárhatta volna az evangéliumot a samáriaiaktól. Fülöp, Isten segítségével áttörte ezeket az akadályokat, hiszen igehirdetései alkalmával a város apraja-nagyja hallgatott rá.

Simon kapcsán eszembe jutott: milyen nehéz is az emberek lelkéből kiirtani a tévelygést! Olyan tévelygést, mely már hosszú idő alatt gyökeret vert. És milyen nehéz józan belátásra bírni azokat, akiknek a szíve már megkeményedett!

Ma is vannak tévtanítók, akik ráadásul Jézus nevében szemfényvesztéssel ejtik ámulatba az embereket. A látványosságra, minél nagyobb felhajtásra törekszenek és miközben az ostoba nép éljenzi őket, addig Jézus a háttérben marad… Elhangzik az Ő neve is, többször, még sem hitelesek azok a csodák, melyeknek előre megvan az időpontja, „előadás vagy evangelizáció” néven, és a tömeg szinte csak a pazar látvány és szenzáció miatt megy…

Lám, milyen könnyű félrevezetni az embereket! Ahogyan Simon követői, úgy a mai természetfeletti erőkre oly kíváncsi emberek is ámulatba esnek. Ez arra taníthat minket, hogy sem az éles elme, sem a bennünk levő értelem és okosság nem elég ahhoz, hogy megvédjük magunkat a sátán ravaszságával szemben!

Ugyanakkor Fülöp példaként, még pedig az állhatatosság példájaként van előttünk. Bár az elején még nem látja az utat, mégis töretlen szívvel végzi az Úr által rábízott munkát, olyan sikert várva, amilyet Isten akar adni. Azért lehet példa ő előttünk, mert követhetjük abban, hogy állhatatosak legyünk akkor is, amikor próbálkozásaink hiábavalónak tűnnek. Azért kell erre a bátorításra, buzdításra ráállnunk, mert amit Isten bíz ránk, ahhoz megkapjuk a szükséges erőt és bölcsességet is!

Éles váltás történik akkor, amikor Simon maga is hívő lett. Aki csalásaival az egész várost elvakította, az a többiekkel együtt elfogadja Isten igazságát. Aki azzal dicsekedett, hogy ő Isten hatalmas ereje, az meghódol Krisztusnak. Ez a nagy lelkesedés azonban csak ideig-óráig tart.

Simon lelkében, ami végbemehet, az hasonló a Márk által leírtakhoz: az Ige magja megfogan a lélekben, de hamar elfojtják a különféle világi gondok vagy bűnös érzések, hogy sohasem hoz termést, hanem csak haszontalan növény lesz belőle.

Nem tudatos képmutatást láthatunk tehát Simonban, csupán hite olyan volt, hogy érezte az evangélium igazságát, de nem volt hitének alapja, az önmegtagadásig már nem jutott. Csatlakozott Krisztus seregéhez, de közben megmaradt önmagának. Már pedig az igaz hitet önmagunk megtagadásának kell követnie!

De nagy akadály tud lenni az EGO, az ÉN, csupa nagy betűkkel! Én szeretnék csodát tenni! Én szeretnék a középpontban lenni! Én akarom megoldani a problémáimat! Én tudom csak, nekem mi a jó! Én-én-én…

A Krisztusba vetett hit pontosan arról szól, hogy megalázom magam, hogy Krisztus naggyá lehessen bennem. Én nem tudom egyedül megoldani a problémáimat, mert nem látom át az új döntések következményeit. Én nem tudom, hogy mi a jó számomra, mert mindig azt csinálnám, ami élvezetes, ami szórakoztat, ami mámorít. Ezért is van szükségem/szükségünk Krisztusra!

Amikor Krisztusra bízom az életem, akkor már nem magam körül forgok, hanem az lesz a fontos, amit Isten akar. Hogyan lehetek engedelmes Iránta? Hogyan találom meg az Ő akaratát? Ez a fajta új élet látszólag sok lemondással jár, ugyanakkor sokkal több áldást enged átélnünk, mint korábban.

Ha Istenre tekintek, már nem az lesz a lényeg, hogy én milyen eredményt értem el, hanem hálát tudok Neki adni azért, hogy eljuttatott idáig. Ha emberek gratulálnak nekem, akkor tekintetemet felfelé emelem, és megemlékezem arról, hogy egyedüli segítségem csak a Szentháromság Isten!

Kicsit később azért láthatjuk Simon máguson, hogy nem egészen látja tisztán a történéseket, legfőképpen a Szentlelket ajándékozó apostolokat… Simon azon a ponton is téved, amikor azt gondolja, hogy Isten kegyelme megvásárolható. Milyen könnyű lenne pénzért megvásárolni az erőt, az isteni hatalmat, és úgy kerülni a figyelem középpontjába!

Valamiért csábító a Szentlélek hatása és ereje. Valamiért Simon nem új varázsigéket, és különféle új praktikákat akar alkalmazni, hanem neki egyenesen a Szentlélek kell! Egyrészt elkeserítő, hogy pénzzel akar hozzá jutni, ami csak Isten ajándéka lehet; azonban örömteli az, hogy Simon megérzett valami különlegeset és hatalmasat a Szentlélek erejében!

Bárcsak a ma embere is belátná, észrevenné, hogy a Szentlélek ma is munkálkodik! Bárcsak a ma embere is küzdene azért, hogy a Lélek munkáját közvetlen közelről érezze! Micsoda csodák történhetnének akkor a betegágyakon, az elhidegült szívekben, a nélkülöző otthonokban és a magányosság celláiban!

Félreértés ne essék, ma is történnek csodák. Megtapasztaltuk, és folyamatosan tapasztaljuk mi is. Az utóbbi időben különösképpen is oly hosszú lett az imalistánk, mert oly sok nyomorult élet került kritikus helyzetbe, és oly sok szerettünk került kórházi ágyba… Ha a Lélek nem munkálkodna, az igehirdetés is csak egy egyszerű szónoklat lenne; és az imádság pedig egy kötelező tevékenység, amelyet kipipálhatnánk, hogy „letudva”…

Fülöp szolgálata tehát hitre vezeti Samária lakóit. Azonban Isten Pétert és Jánost is odarendeli, hogy részesedjenek a Lélek ajándékaiban. Ők bizonyságot tettek, és azért, hogy Fülöpöt megerősítsék szolgálatában, a samáriaiakat pedig hitükben. Az apostolokat, akiknek Jézus azt a megbízást adta, hogy az egész világon hirdessék az evangéliumot, azzal a kiváltsággal akarta kitüntetni, hogy mindnyájan összeforrjanak az evangélium közös hitében.

Isten Lelke ma is működik, munkálkodik. Ő az, aki elhív minket, újjászül, bűnbánatra és megtérésre indít, megigazít, megszentel és megdicsőít. Legyünk készek a Szentlélek befogadására, és ne engedjük magunkat elcsábítani olyan erőknek, melyek szemmel láthatóak, szenzációt keltenek, és nem mellesleg a sátán aljas eszközei. Legyünk bölcsek, és kérjük az Ő vezetését, mert a Lélek az, aki eszünkbe juttat mindent, amit Jézus tanított nekünk! Ámen. 

Lovász Adrienn