2017.

Szeretett Testvéreim, Pünkösdöt Ünneplő Gyülekezet!

Igen rövid Igét olvastam fel. Nem egy kijelentés ez, nem is óhajtás, hanem egy felszólítás: „…teljesedjetek be Szentlélekkel…” (Ef 5, 18b). Az jutott eszembe, hogy sok ilyen felszólítás van a mi életünkben is! A szülő mondja a gyermeknek: ’Csinálj rendet a szobádban!’ A gyermek mondja a szülőnek: ’Vedd meg nekem!’ A pedagógus szólítja fel a diákot: ’Tanuld meg!’ Egyik kolléga a másiknak: ’Hozd ide!’

Persze, hamar megtanítjuk a gyermekeknek, hogy illendő használni a ’kérlek’ szócskát. Mennyivel másabb így: ’Kérlek, csinálj rendet a szobádban!’ ’Kérlek, vedd meg nekem!’ ’Kérlek, tanuld meg, mert csúnya következményei lesznek ellenkező esetben! A te érdeked!’ ’Kérlek, hozd ide, ha már úgy is ott vagy!’

Nos, Igénkben nincs ilyen szócska. Elég határozott a felszólítás: „…teljesedjetek be Szentlélekkel…” (Ef 5, 18b). Úgy gondolom, parancsszóra nem lehet betelni a Szentlélek Istennel! Pál írja le ezeket a szavakat, az a Pál, aki megjárta a „hadak útját”. Ismerjük az ő történetét! Ha valaki, hát ő ismeri a Szentháromság Istent, és azt is nagyon jól tudja, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, s ha valóban ez az Ő akarata, akkor teremt lehetőséget és körülményeket, hogy ez a három szócska valósággá legyen életünkben!

Vajon kiknek szól ez a mai felszólítás, hogy „…teljesedjetek be Szentlélekkel…”; Isten mi célból akarja ezt és hogyan hajtja mindezt végre az emberi életben?

I. Kiknek szól? Lássuk csak! Krisztus azért született erre a világra; azért élt; azért szenvedett és halt meg; azért támadt fel a halálból; és azért ment fel a mennybe, hogy lehetővé tegye a pünkösdöt. Lehetővé akarta tenni, hogy a Szentlélek Isten szabadon áradhasson ki a földön élő emberekre.

Krisztus megváltói munkája előtt az egész teremtett földön nem volt egy olyan hely, sem az embereknek valamilyen közössége, ahol a Szentlélek tartósan lakozhatott volna! Mindenütt a bűn volt az, ami akadályozta a Lélek munkálkodását.

Jézus azonban az Ő bűntörlő vérével tisztított egy ilyen területet. A feltámadással és a mennybemenetel alkalmával maga az Atya nyilatkoztatta ki, hogy Krisztus áldozatát elfogadta, és a tenger fenekére vetette az emberiség bűneit, s azokról többé meg nem emlékezik!

Kijelenthetjük, hogy a mennybemenetel óta van már olyan terület, amelyik bűntől mentes, s a Szentlélek Isten végre lakozást vehet! Jézus megépítette ezt a lelki templomot, melyet a Lélek megtölthet az Ő állandó jelenlétével! A Szentlélekkel való betöltekezés a hívő élet legmagasabb foka!

Igen, szeretett Testvéreim, mert a hitéletben különböző fokozatok vannak! A teljes hitetlenségből a hit első és egyben legalacsonyabb fokára juthat el egy emberi lélek, amikor rádöbbent arra, hogy mégis létezik Isten! Persze, gyorsan hozzá teszem, hogy idáig az ember józan ésszel is eljuthat! Ne feledjük, hogy a Szentírásban is benne van, hogy az ördögök elhiszik, hogy van Isten, és rettegnek Tőle…

A következő fokozat a Jézus Krisztusban való hit. Amikor valaki Benne felismeri személyes Megváltóját! Ez a hit az, amely képes elfogadni a bűnbocsánatot, a megváltó kegyelmet és az örök élet reménységét. A harmadik, s egyben a legmagasabb fokozat a Szentlélek Istennel való betöltekezés.

Az első fokozat tehát: ’VAN ISTEN’; a második: ’Immánuel, VELÜNK AZ ISTEN’; a harmadik pedig ’BENNÜNK AZ ISTEN’. Minden emberben munkálkodhat a Szentlélek, hiszen ezt még konfirmált fiataljaink is megtanulták: ’Nem csak az egyházban munkálkodik a Szentlélek, hiszen Ő teszi az embert fogékonnyá minden jó, szép és igaz iránt, és az egész teremtett világot a teljes váltság felé vezérli.’

A hitetlen is a Szentlélek hatására válik hívővé; a Szentlélek az, Aki bűnbánatra és megtérésre indít; és Ő az, Aki megláttatja velünk Jézusban a Krisztust, a mi Megváltónkat, Szabadítónkat! Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy teljesen mást jelent az, hogy valakit megérint a Szentlélek, és más az, ha valaki betöltekezik Szentlélekkel!

Ezért szól olyan határozottan most MINDENKINEK Isten Igéje: „…teljesedjetek be Szentlélekkel…” (Ef 5, 18b). Mindenkinek szól, mert mindenkinek szüksége van a Szentlélek Istenre!

II. Mi célból akarja Isten a Szentlélekkel való betöltekezést? Nagyon hétköznapin megfogalmazva: azért, mert nem akarja, hogy Krisztus csupán vendég legyen a szívemben, életemben, hanem azt akarja, hogy egész életem kormányzását átvegye, s Ő munkálkodjon életem minden területén!

Ha valaki megtelik Szentlélekkel, akkor tulajdonképpen egy teljes uralomváltás történik: az ÉN szerepét, funkcióját felváltja Jézus Krisztus. Arról az ÉN-ről van itt szó, aki minden bajnak okozója, mert mindent önmagához mér; önző módon ítél meg; önmagának igényel és mindenütt saját magát helyezi előtérbe… Ha ez meg tud valósulni, Krisztus él, és uralkodik abban a szívben.

Az Atya Isten azért akarja adni nekünk a Szentlelket, hogy igazán kiteljesedjen az életünkben Jézus személyisége! Hogy a szó szoros értelmében krisztusivá tudjunk válni! Hogy minden szavunkban, gondolatunkban és tetteinkben kiábrázolódjék Krisztus!

Félre értés ne essék: nem azért akar megajándékozni Szentlelkével, hogy ennek a krisztusi életnek a szépségével dicsekedjek és tetszelegjek akár önmagam, akár embertársaim előtt! Itt már nem az a fontos, hogy milyen nagy vagyok én, hanem az, hogy milyen nagy a Krisztus!

A Szentlélek Isten tehát azért szólít meg, és hív el minket, hogy Vele betöltekezve Krisztusról tudjunk bizonyságot tenni az emberek előtt! És látjuk is a pünkösdi történetből, hogy nem volt akadály a más nyelv; más kultúra, hiszen a Lélek mindent érthetővé tett a számukra!

Azért fontos, szeretett Testvérek megtelnünk Szentlélekkel, hogy bennünk és általunk maga Krisztus tudjon minél több szívet meghódítani; bűnöktől, terhektől megszabadítani és örök életet ajándékozni!

III. A harmadik fontos kérdésünk, hogy Isten vajon hogyan hajtja végre mindezt az emberi életben? Ismerjük jól a János evangéliumából az Igét: „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” (Jn 3, 8).

A Lélek így munkálkodik: hirtelen támad, felfrissíti a levegőt, majd megint elül. A lelki életünkben is vannak ilyen szélcsendes időszakok… Amikor elhalkul az ének; megerőtlenedik az imádság; bizonytalan zengésűvé válik az Ige; üres szokássá degradálódik a templomba járás; és nincs semmi megmozdulás…

Aztán hirtelen újra feltámad a szél, felfrissül a levegő és szinte hallani lehet a Lélek zúgását! Mit tehetünk, mi, akik vágyódunk a Szentlélekkel való betöltekezésre?

Álljunk be a széljáratba! Ott, ahol vagyunk, kezdjünk el imádkozni, ahogy azt az apostolok is tették! Nem az imádságunkért, de az imádságunkra (!) fog fújni újra a Szentlélek megelevenítő, új életet hozó szele!

Ne parancsként, vagy felszólításként fogadjuk tehát mai Igénket, melyet meg kell csinálnunk! Lássuk meg ebben a drága, szeretetteljes felszólításban, hogy Isten használni akar minket abban, hogy minél több ember megismerje az Úr Jézus Krisztust; Általa minél többen nyerjenek bűnbocsánatot és üdvözüljenek!

Legyen ennek az ünnepnek ez az üzenete: ’Légy kisebb, hogy Krisztus nagyobb legyen benned! Légy eszközzé, hogy a Lélek használni tudjon téged!’ Így legyen! Ámen.

Lovász Adrienn