2017.

2017. február 5. Juhász András
2017.02.06
Lectio: 51. zsoltár
Textus: Lukács 5. 12-16.

Február első vasárnapja egyházunkban hagyományosan a szeretetszolgálat vasárnapja. A szeretetszolgálat a reformátori teológia szerint az igaz egyház egyik ismertetőjegye az ige tiszta és elegyítetlen hirdetése a sákramentumok kiszolgáltatása és az egyházfegyelem gyakorlása mellett.

De mi is a szeretetszolgálat? Vajon minden jó cselekedet szeretetszolgálat?

Nem!

Amikor az ember a saját lelkiismeretének megnyugtatása miatt tesz jót egy rászoruló embertársával, az nem tartozik ide, az csak egy jó tett.

Azt sem sorolnám ide, amikor az ember mintegy érdemeket akar szerezni jó tetteivel Isten szemében, mert akkor meglátásom szerint egy üzletről beszélhetünk Isten és ember közt, azaz én jót teszek, Isten pedig számon tartja.

Az otthonaiban unatkozó amerikai milliomos középosztálybeli asszonyok klubokban összegyülekezését sem sorolnám ide.

Akkor mi a szeretetszolgálat? Az, amikor az ember embertársával, felebarátjával a szükséges, éppen megfelelő jót teszi, és mindez abból fakad, hogy érzi, tudja az ember, hogy Isten mennyire szereti őt, és mintegy hálából erre válaszként sugározza tovább, adja tovább Isten szeretetét az embertárs felé Tulajdonképpen a szeretetszolgákat a megváltott ember hálaadásának egyik módja. Az ilyen szolgálaton van Isten áldása, és olyan jó látni, tudni, hogy közösségünkben oly sok formában gyakoroljuk ezt, és világít ez a szeretet mások felé, példaként is, valamint hitelessé téve a Krisztus követését ebben a világban.

Két példa jutott eszembe az elmúlt hetekből. 2016-ban, az utolsó szegénygondozásunk kenyerét nem a testvérek adományából, nem önerőből fedeztük, hanem a pékség ajándékozott meg bennünket a kenyérrel. El is mondták, hogy ez az ő felajánlásuk szolgálatunkhoz!

Pénteken egy gyászoló jött a lelkészi hivatalba és látta, amit asszonytestvéreink a szegények ügyében tesznek. Megindulva rajta, még gyászában is, egy pénteki kenyerünk árát fizette be, a szegénygondozás javára. Mert, hogy Jézus szavát idézzem, a szegények mindig köztünk lesznek, és nekünk kötelességünk az ő szükségeiknek enyhítése.

Az elmúlt vasárnap a Lepramisszió világnapja volt, amikor a világban mindenhol e nagyon nehéz és nagyon szükséges szolgálati ágra hívták fel az emberek figyelmét. Szolgatársam is erről prédikált, sőt ugyanezt az igét helyezte szívetekre. Láttam arcotokon, a csodálkozást. nem beszélnek egymással a lelkészek, hogy miről szól a prédikáció? Tisztelettel jelentem, beszéltünk a prédikációról előtte, utána is sőt, olvastam is! Szeretném most más oldalról, Jézus szeretetszolgálatának oldaláról megvilágítani e gyógyítási történetet, egy kicsit más szemszögből szívetekre helyezni azt.

Jézus meggyógyított egy leprást! El sem tudjuk képzelni milyen nagy dolog ez! Mintha ma azt mondanánk, valaki meggyógyított egy végső stádiumban lévő rákos beteget, úgy, hogy a betegségnek  semmi nyoma nem maradt.

Miért ilyen nagy dolog? Mi ez a lepra? Mycobacterium leprae bacillus terjeszti, 10-12 millió ember fertőzött vele ma is. Gyógyszere van, de hatékonyabb lenne a megelőzés, sokan pedig csak végső stádiumban jutnak orvoshoz. A fertőződés idegkárosodást okoz: két fajtája van. Szörnyű betegség ez, a végtagok lerohadnak, orrszövet elrothad, test érzéketlenné válik az idegvégződések elhalása miatt a bőrben. Szemhéj bénulása, vakság is eléri a beteget. Az is szörnyű, hogy 5-6 év lappangási idő jellemzi a betegséget, ami alatt fertőz a leprás beteg.

Jézus korában nincs gyógyszere, aki megkapta, arra kiközösítés és halál várt. El kellett hagynia családját, barátait, és a városokon kívül felállított lepratelepeken kellett nyomorúságos életét tengetnie, ha elhagyta ezt a telepet kiáltania kellett az úton menve a törvény szerint: „Tisztátalan!”. A testi kínok tehát lelki gyötrelmekkel fokozódnak. Jézus több leprást gyógyít meg, egy alkalommal 10 leprás meggyógyulásának lehetünk tanúi egy csodálatos történetben, ám ez a történet, amit három evangélium is feljegyez más.

1. A gyógyulás kulcsa a leprás kiáltásában van: "Uram, ha akarod.” Mit jelent ez a mondat? Úgy gondolom, hogy a feltétel nélküli hit kinyilvánítása. A leprás tudja, hogy Jézusnak mindenre van hatalma. Tudja, hogy Jézus az Úr. Tudja, hogy nincs lehetetlen előtte. De e mondat kimondásához mégis igazi hit és alázat kell: Uram, ha akarod. Mert mi derül ki mindebből? Az, hogy Isten mindenható. Isten mindent meg tud tenni, de nem mindent akar megtenni! Egy kis hittanosom panaszkodott, hogy egész éjjel nem aludt, mert ugatott a kutyája, és hiába imádkozott, nem hallgatott el. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte Istennek mindig meg kell hallgatni könyörgésünket? Mi irányítjuk Őt? Olyan Ő, mint egy automata, amibe bedobjuk a pénzt és kidobja az általunk kiválasztott édességet? Mosolyogva mondta, hogy nem, és tovább tudott lépni, a nem megvalósuló imameghallgatás kérdésében is, és bátran imádkozik tovább fontos és kevésbé fontos ügyekben, tudva azt, hogy ha az Isten akarata, akkor a könyörgést nem csak meghallja, de de teljesíti is a kérést.

Jó példa erre a hitre az Ószövetségből a tüzes kemencében álló Sidrák, Misák és Abednégó története, akik így szóltak: Isten meg tud szabadítani, a kezedből oh király,  de ha nem tenné is…. Nem más mindez, az Ő szájukból, mint HITVALLÁS

Vajon, mi ki tudjuk-e mondani ezt a mondatot: Uram, tudom, hogy megteheted, de az én  akaratommal szemben a Tied érvényesüljön. Hányszor imádkozzuk el az Úri imádságban:"legyen meg a Te akaratod!", de vajon komolyan gondoljuk ezt? Komolyan gondoljuk, hogy az Ő akarata érvényesüljön, ne a mi nagyra nőtt énünk akarata?

2. De, menjünk tovább a történethez: Jézus megérinti őt. Gondoljunk vissza testvérek Jézus gyógyításaira! Az esetek többségében érintés nélkül gyógyított a mi Urunk. Amint  Isten szava teremtő erő, Jézus szava: gyógyító, bűnbocsátó erő. Most  azonban megérint egy tisztátalan embert! Vajon miért teszi? Kétségkívül demonstratív ugyanis az ő tette! Egyrészt, úgy gondolom, hogy ez az igazi szeretetszolgálat! Pontosan tudja, hogy mi az ami kell a szenvedőnek, és azzal ajándékozza meg őt! Érintésében ott van a szenvedő mellé állás, a közösség vállalás, és ott van a LELKI gyógyítás is. Vállalom a közösséget veled, enyém vagy. Nekem fontos vagy, számomra nem vagy kitaszított. Úgy kellesz, ahogy vagy, minden nyomorúságoddal, szenvedéseddel, szerencsétlen állapotoddal együtt. Egész élete erről szólt: a betegek orvosa, a nyomorultak felemelője, pártfogója volt.

Ma is így fordul Jézus minden emberhez. Oda teszi az Ő kezét, ahol fáj a mi életünk, ahol a bűn nyomorulttá tesz, és meggyógyíthat minket. Csak tudjuk kimondani, ha akarod, megtisztíthatsz engem.

És, hogy miből tisztíthat meg? Nem véletlenül olvastam fel Dávid király egyik bűnbánati zsoltárát, ahol a bűnt, amely emészti őt, a lepra nyomorúságához hasonlítja! A kultuszban használt izsóp, amely által való megtisztulást kér, a tisztátalanság minősített eseteiben volt használatos! Ebből a halálos helyzetből, amely lelkünkben okoz a leprához hasonló károsodást, ebből hozhat ki bennünket Urunk, ebből tisztíthat meg bennünket! ennek a megtisztulásnak kézzel fogható bizonyítéka az Úrnak asztala, amely arról beszél, hogy Jézus értünk, miattunk és helyettünk kiontott vére mossa el bűneinket! Járuljunk hát így a szent asztalhoz, és mondjuk ki csendes szívvel, őszinte vággyal, mert akkor biztosan teljesíti szívünk kérését a mi urunk: ha akarod, megtisztíthatsz engem! Tisztítsd meg életem Jézus Krisztus! Ámen

Juhász András

 

vissza