2017.

2017. december 17. vasárnap - Szappanos Kitti
2017.12.18
Lekció: Zsolt 23
Textus: Ézs 9,1-6:

Kedves Testvérek!

Ha reggelente kinézünk az ablakon, vagy már kora délután felkapcsoljuk a villanyt, mi is érezzük, hogy a sötétség napról napra növekszik. Az éjszakák megnyúltak, és a mostanában felhőkkel takart égbolton nem derül fel napsugár, vagy ha igen, akkor annak az ereje gyenge, nem sok melegséget áraszt ránk.

Majd csak karácsonykor jön el a fordulat, amikor mindez megáll, újra növekedni kezd a fény, és hosszabbodnak a nappalok. Óegyházi bölcsesség rögzítette a Jézus születése ünnepét a naptárnak éppen erre a részére, hiszen Megváltónk világra jöttének csak az évszámát tudjuk pontosan, hónapját és napját évszázadokkal később, utólag határozták meg. Nem is lehetett volna azonban jobb a választás, hiszen karácsonykor valóban a mennyei fény öltözött testbe, és Jézus jöttével olyan személy született, aki Isten örök szeretetét hozta közénk.

Az ő nevénél nincsen fényesebb, dicsőségesebben ragyogó név az ég alatt!

Ezt a nagy és felülről jövő világosságot várta minden nép már az ószövetség korában is, és várjuk mi is, mai emberek, mert mindnyájunknak szükségünk van rá.

Nagy a sötétség ugyanis bennünk, emberekben: hiába van olyan szépen kivilágítva a város, vagy épp az otthonunk, a villamos, és az üzletek, villódznak a képernyők minden lakásban és hiába a rengeteg információ a számítógépek hálózatán.

Elektromos fényben fürdünk, mégis félelem, ellenséges indulatok, hamisság és gyűlölet vesz nagyon sokszor körül minket. Nagy szükség van itt a világosságra. Ezért kell hallanunk az evangéliumot, hogy az égi fény egyszerűen eljön hozzánk. Az örök Atya úgy döntött, hogy ő nekünk adja a Világ Világosságát egy kisfiú születésében – s ha ő így döntött, ez így is van!

Advent az Istennel való találkozás váradalmát jelenti. Belső csendet, lelki készülést, Kijelentés általi megerősödést és vágyódást értünk ez alatt, melyben csendesen megpihen az ember lelke, hogy elkészüljön, felkészüljön a karácsony alkalmára.

Ézsaiás próféciája egy fiúgyermek születését jövendöli, aki megváltoztatja a világot, mert övé lesz az uralom és a dicsőség ezen a földön. A prófécia szerint egy ártatlan gyermek meg tudja változtatni az elrontott, szétzilált, emberi érdekektől megfertőzött világot, melyben elveszítettük élő kapcsolatunkat teremtőnkkel. A próféta szavai láthatóvá lettek az idők teljességében, amikor tetszett Istennek, hogy elküldje önmagát a világ számára.

Mennyire más lett a világ ettől a kicsi gyermektől, pedig szállása is alig akadt, ruhácskája szegényes volt, a körülményeit sem mondhatjuk gazdagnak. Az Ő születésével megváltozott az élet, mert megtanított minket arra a tökéletes szeretetre, amire egyedül Ő volt hivatott bizonyságot tenni. Tanította barátait, követőit, és így sok ezer év távolságából tanít minket, hogy minden mássá lesz, ha hisszük, valljuk és megéljük az Istennek irántunk közölt szeretetét.

A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog“… mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!”

Bárki meghallhatja ezt a nagyszerű evangéliumot: Isten egyszerűen ad. Nem követel, nem vár semmit, nem kér számon, nem ítél – hanem lehajol és ad, mégpedig világosságot.

Advent idején ennyi a dolgunk, ráhangolódni erre a végtelen nagy, ajándékozó jóságra: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog…”

Kedves Testvérek!

Eljöttetek ma a templomba, talán mert harmadik vasárnap van, ezért a cserkészeknek kötelező, vagy, hogy örvendezhessetek a gyermekek szolgálatában, vagy megszokásból, mert ez a program régóta. Fejben azonban nem biztos, hogy mindenki itt van.

Nyissuk ki magunkat Isten előtt! Mindenki el van foglalva közülünk valamivel. Egy éppen aktuális intézni valóval, amit még ma a templom után le kell bonyolítani, egy friss lelki sebbel, ami nagyon fáj, egy elveszett illúzióval, egy frissen ránk tört félelemmel, és ezek mind-mind bezárják a szívünket, és azt mondják, foglalkozz csak magaddal.

Az ige viszont azt mondja, feledkezz el magadról! Nyisd ki a szívedet a téged kereső világosság számára. Ez a világosság meggyógyítja majd a szíved sebeit, megvigasztal majd a szomorúságodban és ki tudja oldani belőled a negatív érzéseket.

Csak éppen ne zárkózz el előle, mert ez a világosság egyszerűen eljön hozzád. Ott van, körülvesz téged, úgy kell becsukd a szemedet, hogy ne vedd észre.

A világ is sötét körülöttünk, hiszen számunkra teljesen ismeretlen erők tartanak rettegésben és fájdalomban népeket, nemzeteket, félelemben tisztes állampolgárokat.

 

És mégis, ilyen világban élve is, hittel hihetjük: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” Ahogyan eljött a világba a Jézus születésével a nagyszerű, Istentől való világosság, úgy hozzánk is eljön és semmi meg nem akadályozhatja, hogy itt legyen velünk.

Hogyan munkálkodik ez a világosság ebben a világban? Sajátos utat választott magának: az egyes ember lelkén át! Nem kerül meg minket, nem száll el a fejünk felett diadalmasan, hanem bekopog hozzánk és azt mondja, jobb lehet ez a világ, amiben élsz, de csak egy feltétellel, ha előbb te magad leszel jobbá. Rajtad át, a te lényedet felhasználva akarom ezt a világot nemesebbé, ezt a sötét világot világosabbá tenni. Ha te ezt nem akarod, akkor marad minden a régiben. De ha kinyitod a szívedet, akkor rajtad át én magam is bejövök ebbe a világba, egész fényemmel.

És ezt a csöndes szót, Isten adventi szavát nem is olyan nehéz meghallani. Aki tényleg nem zárkózik el a Jézusban közénk jött világosság elől, az egyszer csak csodálkozva tapasztalja, hogy már nem is tudja a világ dolgait e nélkül a világosság nélkül nézni. Nincs olyan félelem, ami mellett ne lenne ott az a Jézus, aki meghódoltatta még „ama félelmek királyát” is, a mulandóságot és annak rettegését. Beteg vagyok? Mi jót tudsz Uram kihozni ebből a mostani állapotomból, te meg tudod ezt mutatni számomra, a benned jött fény még erre is elég! Összetorlódtak a dolgaim, ki sem látszom a terhek alól? – te biztosan készítesz valami jót és hasznosat még az ilyen nehéz idő által is. Érthetetlen emberek, akik mindig másként reagálnak, mint szerintünk kellene? Ők is elkezdenek érthetőbbé válni, mert egyszer csak ott áll mellettük a szenvedő Jézus, és már nem csak a furcsa vagy ellenséges embereket látom bennük, akiket nem tudok megérteni, hanem észreveszem a szenvedésüket is, mert valaki ott áll mellettük egész fényében, és erre emlékeztet engem a lényével.

A nép, amely sötétségben jár úgy lát nagy világosságot, hogy élete dolgait elkezdi más fényben látni, immár a Jézus fényében, és így a dolgok más jelentést kapnak.

Átértelmeződnek a megszokott ítéletek, amikkel mások felé fordulunk, mert kiderül róluk, hogy mennyi önigazolás bújt meg mögöttük.

Átértelmeződnek a terhek is, mert áldott eszközöknek bizonyulnak valami eddig el nem jött jó napvilágra hozásában. A nagy világosság, ami „eljön hozzánk”, minket magunkat akar először világosabb belsejű emberekké tenni. Velünk akarja kezdeni, nekünk akar békességet adni, bennünk akar tiszta és erős hitet látni. És ha ezt elvégezheti bennünk, akkor még nagyobb dolgok is történhetnek.

Honnét lehet valakinek ereje ahhoz, hogy már ne csak saját magára gondoljon, ne csak saját maga miatt igyekezzen világos, fénnyel teli, ragyogó életre, hanem embertársai érdekében is? Kizárólag attól, akinek neve Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme. Ahol ő ott lehet, ott az emberek kigyógyulnak egoizmusukból, és elkezdik látni mások érdekeit is. Ő egyszerűen kinyit bennünket, kiszabadít az önzésünk fogságából. Elkezdjük örömünket lelni az összetartozásban, abban, hogy egymásra is odafigyelünk.

Legyen ez a mostani advent megújulásunk abban, hogy a fény eljön. A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Ő azt akarja, hogy rajtunk kezdődjön el a világosodás, és rajtunk keresztül mások felé is terjedje az a fény, ez az áldott világosság. Fogadjuk be ezt a mennyei világosságot a szívünkbe, hogy Isten szeretete ott tündököljék. Ahol ez megtörténik, ott emberek egymás életét is fényesebbé, ragyogóbbá teszik. Így legyen! Ámen.

Szappanos Kitti

vissza