Prédikációk
A mai napra kijelölt ószövetségi igeszakasz alapján szeretném Istenünk üzenetét hirdetni. A felolvasott igerész a Deuteronomiumban, a Törvény megismétlésében, annak kibővített, sok helyütt magyarázó részletekkel ellátott egységében található.
Alapigénk az ún. „Sömittáh-ról”, az Elengedés esztendejéről szól.
Ahogy olvastam az igeszakaszt, egy meglepő dologra figyeltem fel. Jézus, két részletét is idézi ennek a szakasznak. Mint rabbi, híres tanítómester ismerte a Törvényt, nem meglepő tehát, hogy hivatkozik rá, mégis az, hogy két helyen is idéz belőle, számomra azt jelenti: nagyon fontos üzenetet hordoz ez a bibliai szakasz.
Először, a Hegyi beszédben utal rá Jézus, amikor azt mondja: „Aki kér tőled, annak adj, és aki hozzád fordul, attól semmiképpen el ne fordulj!”
Másodszor, akkor idéz belőle, amikor halála előtt lábát a bűnös nő megkeni, és a tanítványok rosszallásukat fejezik ki e cselekvéssel kapcsolatban, arra utalva, hogy a szegények számára kellett volna értékesíteni a kenetet, és azzal segíteni, nem pedig pocsékolni. Jézus ekkor idézi újra ezen szakaszt: „ a szegények mindenkor veletek lesznek”
Elgondolkodtatott Jézus írás-ismerete, vagy mondom kicsit másképp: Biblia ismerete, hiszen korában az Ószövetség már meglévő részei, a Törvény és Próféták iratai képezték a Szentírást. Jézus, számtalan módon kapcsolatban volt az Atyával, mint Isten Fia, emberként is. És, mégis fontos neki az a kapocs Isten felé, amit mi is kaptunk: a Szentíráson keresztül minket megszólító isteni Ige! Elgondolkoztam rajta, hogy ha neki fontos volt, akkor ezzel példát ad elénk, a Biblia tanulmányozására, olvasására, azért való könyörgésre, hogy megkapjuk életünkben minden élethelyzetben a vezetést! Legyen hát drága számunkra Isten Igéje, a Biblia! Olvassuk gyakrabban, szánjunk rá időt, mélyüljünk el üzenetében, és könyörögjünk azért, hogy Isten megszólítson rajta keresztül minket!
De, térjünk vissza az igeszakaszhoz. Minden hetedik esztendő, az Elengedés esztendeje volt. De, mit is jelent az elengedés szó? Akkor beszélhetünk elengedésről, amikor valaki a megragadott személyt vagy tárgyat kiengedi kezéből, vagy nem követel tovább valamit.
Az elengedés esztendejében három fő formában mutatkozott ez meg:
1. A hetedik években a földeket pihentették, nem művelték. Ami termett, az a szegényeket illette. Előtte pedig Isten gazdagon megáldotta még a termésben is a földeket! (halkan jegyzem meg, hogy kezdünk visszatérni erre a gyakorlatra a huszadik század földeket is kizsákmányoló rablógazdálkodás után, és időről-időre parlagon hagynak területeket, a föld pihentetése miatt.
2. A hetedik esztendőben, ha valaki az izraeliták közül saját földjén rabszolgává lett, fel kellett szabadítani.
3. Valamint, ha valaki eladósodott, annak adósságát el kellett engedni. Erre utal az a mondata igénknek, hogy ha valaki kölcsön kér, akkor ne az éveket méregesse az, akinek van miből adnia, azaz ne azt nézze, hogy annak, aki kér lesz-e módja visszaadni, hanem a rászorulót nézze!
Volt ezen éveken kívül is egy ünnepi éve, a 7x7. évre következő év, az 50. év, amit Jóbél évnek neveztek. Ebből ered a mi „Jubileum” szavunk. Az ötvenedik esztendő volt a kürtöltetés éve, a kezdetét kürtök megfúvásával jelezték. Ez volt a nagy elengedés esztendeje. Jézus az ő messiási küldetését éppen egy ilyen esztendőben kezdte, amit így is nevez: az Úr kedves esztendeje, amikor messiási programját a názáreti zsinagógában meghirdeti. És, valóban benne az Úr kedves esztendeje, a nagy elengedés vette kezdetét! érdeméért nem tulajdonít bűnt nekünk az Úr, elengedi bűneinket, háta mögé veti, elengedi a büntetést is!
A 7. esztendő gyakorlata egy szociális parancs volt Isten részéről. Az írásmagyarázók szerint azonban nem gyakran gyakorolták. Hogy miért? Anyagi megfontolásból! Az akkori ember ugyanúgy ragaszkodott anyagi javaihoz, mint a mai, miért engedte volna el, a pénzt érő rabszolgát, az adósságot, a földet miért hagyta volna műveletlenül?
Pedig, a Törvény megtartásához áldások ígérete kapcsolódik! Ha megtartod a parancsot, szól Isten szava, akkor megáld téged az Úr!
Számtalan helyén olvashatjuk a Törvénynek ezt! Ha, megtartod, megáld az Úr, és boldog leszel!
Hogy lehetséges ez?
Hogy lehetsz áldott, a törvény megtartása által? Gondoljuk együtt végig!
Ha csak a Tízparancsolatot megtartaná az emberiség, mennyire boldog világban élnénk! A teljesség nélkül csak néhány gondolatot vegyünk ujjhegyre!
Ha nem lopna, ölne senki, akkor nem lenne szükség börtönökre!
Ha nem kívánnánk a másik tulajdonát, az azt jelentené, hogy elégedettek lennénk azzal, amink van, nem folyamatos sóvárgásban, mindig többet és mást akarva törtetnénk!
Ha valóban tisztelnénk a szülőket, az a gyakorlatban is megmutatkozna! Mennyivel kevesebb könny lenne a földön, mennyivel kevesebb magányos ember!
Ha nem rágalmaznánk, nem vennénk nyelvünkre a másik embert, annak becsületét, mennyivel kevesebb lelki szenvedés lenne, és mennyivel kevesebb, az egymás szeretetlen megítélésből fakadó testi- lelki betegség.
Ha pedig, csak a törvény summáját megtartanánk: „Szeresd az Urat a te Istenedet, és szeresd felebarátodat mint magadat!”, az olyan világot hozna el, amit leírni sem tudunk.
A boldogulás, a boldogság titka tehát Isten rendeléseinek, törvényeinek betartása!
Gondoljuk végig, ha Izrael népe betartotta volna a hetedik év törvényét, az mit eredményezett volna: hét évenként minden rabszolgasorba jutott zsidó ember újra szabaddá vált volna. A földek pihenése miatt a többi esztendőben gazdagabb lett volna a termés, a nép szegényei ehettek volna a földekről, az adósság elengedése miatt pedig csökkentek volna a vagyoni különbségek, a gazdag nem lett volna még gazdagabb, a szegény pedig még szegényebb.
És, ez ma is igaz!
Ha a szegények szavára, a szegény népek szavára hallgatna a világ közvéleménye, akkor nem lenne ekkora nyomorúság a Földön! Mert, a világ anyagi javainak 90%-a nem a világelit 1% kezében összpontosulna, akik a kölcsönök kamataival emberek millióit és népek-nemzetek százait kötik gúzsba. Nem kerülne kidobásra annyi élelmiszer a Föld gazdagabb és szerencsésebb részein, még hazánkban is, hogy 100 háztartás szemetének vizsgálatakor kiderült, hogy abból még 50 háztartást lehetne ellátni…
Ha csak a közvetlen közelünkben élők felé lennénk nyitottabbak anyagi javainkból, akkor a körülöttünk élő világ szebbé válna. Ahogy Szentgyörgyi Albert egy imádságában megfogalmazta: a Teremtés parányi, reánk eső piciny zugát tennénk szebbé!
És, gondoljuk tovább lelki téren is az Igét, a szociális oldal felvillantása után!
Mert, mint mondtam, az elengedés azt jelenti, hogy valaki a megragadott személyt vagy tárgyat kiengedi kezéből, vagy nem követel tovább valamit.
Így, az elengedés átvitt, lelki értelemben vonatkozik arra is, amikor el kellene engednünk valamit, amit nem vagyunk képesek elengedni! Elengedni egy bűnt, egy bűnös gondolatot, egy életünkben bálvánnyá lett valamit, a pénz szerelmét, szenvedélyeket, vagy mást, amiről azt hisszük, mi tartjuk megragadva, de közben oly módon fonódtunk össze vele, hogy már az a valami nem enged…
Vagy elengedni valakinek valamit: MEGBOCSÁTANI. Amikor azt imádkozzuk, hogy bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, akkor tulajdonképpen azt imádkozzuk: engedd el adósságunkat, miképpen mi is elengedjük mások adósságát, akik nekünk tartoznak!
Az elengedés legfontosabb formája, amikor elengedjük a másik ellenünk való vétkét. Amikor nem jegyezzük fel azt, amit vétett ellenünk, amikor megbocsátunk, de úgy, hogy tényleg nagyvonalúan elengedjük a másik bűnét. Elengedjük, a hátunk mögé vetjük, és nem veszünk róla tudomást. Vagy a homokba írjuk és hagyjuk, hogy a szél vigye el!
Drága Testvérek!
Minden okunk megvan erre a nagyvonalú cselekvésre, mert nekünk is megbocsátott Isten! Kötelességünk nekünk is az elengedés, mert nekünk is sok vétket engedett el! Minden vétkünk, bűnünk, mulasztásunk ellenére is szeretetben jött közénk, hozzánk, emberek közé Jézusban! Fia vérének érdeméért könyörült rajtunk! Jézusban tehát hozzánk is eljött, elérkezett az Elengedés ideje, az Úr kedves esztendeje! Mi is töltsük be hát az elengedés törvényét! Ámen
Juhász András