2015

2015. május 8.: 2.     péntek:        Az ígéret első igazolása: Jézus halála! Mt 16,21-23.

Istenünk, Édesatyánk! Talán most lesz a legnehezebb esténk, amikor Fiad szenvedéséről beszélünk. Segíts meg minket abban, hogy megértsük, megérezzük, hogy mindaz érettünk, helyettünk és miattunk történt.

Kérünk, emelj ki bennünket most a hétköznap zűrzavarából, gondjainkból, konfliktusainkból, és úgy legyünk, mint apostolod, hogy mi most csak a keresztre koncentrálunk, és arra, ami a kereszten történt – miattunk, helytettünk, érettünk. Amilyen mértékben át tudjuk élni, Úr Jézusunk, a Te szenvedésedet, olyan mértékben döbbenünk rá szereteted csodájára. Engedd, sőt végezd el a lelkünkben, hogy ez a szeretet-csoda felragyogjon előttünk. Ments meg minket mindenféle okoskodó tévelygéstől, és le tudjunk borulni a kereszted előtt, a szenvedésed előtt. Mert így hitelesítetted a messiási próféciákat, a szent ígéreteket: amikor azt mondtattad ószövetségi szolgáiddal, hogy eljön a Felkent, az egyetlen messiás, és azt is mondattad, hogy nem emberi ötlet szerint, hanem Atyád akarata szerint, amit ember nem találhatott ki. Lelkeddel érintsd meg a lelkünket, hogy megteljen a Te imádásoddal, szereteted csodálásával, megrendültséggel, hogy ennyire szeretsz minket.

Áld meg a mai alkalmat, hogy még jobban a szívünkbe fogadhassuk a te páratlan szeretetedet, még jobban megérthessük, mi történt a kereszten, és miért történt. Most is kérjük, mint tegnap este: Mindenkinek azt add meg Urunk, amire szüksége van: a kételkedőnek hitet, a gyengének állhatatosságot, a keményszívűnek megtérést, az elesettnek új erőt, az aggódónak megnyugvást, a szomorkodónak vigasztalást, de ezt kérjük: növeld a mi hitünket.

Köszönjük, hogy hallod a mi imáinkat, és köszönjük a Te bölcsességedet, hogy mindig a javunkra cselekszel, Ámen.

Mt 16, 21-23.

²¹Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. ²²Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” ²³Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: „Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”

1.Kor 2,1-5.

¹Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. ²Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. ³És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. ⁴Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; ⁵hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.

Keresztyén Gyülekezet! Kedves Testvéreim a Jézus Krisztusban!

A ma esti szolgálatnak ez a címe: „az ígéret első igazolása: Jézus halála.”

Tegnap este vetettünk egy pillantást Isten ígéretére, a messiási próféciákra. Sajnos tény, hogy a bűneset következtében Isten és az ember kapcsolata megromlott. Baj lett, bűn lett, fájdalom lett, szomorúság, szenvedés, gyász lett, halál lett, - és van a mai napig, és az ember a saját erejébőlnem tud kimenekülni ebből a zsákutcából. És a Szentírás arra tanít minket, hogy Isten a baj megtörténtekor megígérte a Megváltót, aki asszonytól születik és majd a sátán fejére tapos. Elmondtam tegnap, hogy ez az ígéret végig húzódik az egész ószövetségen, egészen addig, amíg egyszer csak Isten Fia be nem lép ebbe a világba (ezt ünnepeljük karácsonykor) és azután bemutatja az egyetlen érvényes engesztelő áldozatot (erre emlékezünk nagypénteken).

Isten Fia, Jézus Krisztus – írja Pál a Filippibelieknek – engedelmesen teljesítette az Atya elhatározását, „ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, ⁷hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; ⁸megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fi 2,2k)

Tegnap arra hívtam fel a figyelmet, hogy bár Ézsiás próféta könyvében benne volt illetve van a prófécia, hogy Isten Fiának szenvedni kell, de ez nem volt benne Jézus kortársainak a fejében, sőt még a tanítványok fejében sem. Pedig igazából az történt, hogy az Atya az ő szeretetét emberi testbe öltöztette, - őt nevezzük a Fiúnak – és emberi testben élte át a szenvedést. Sose válasszuk szét az Atyát és a Fiút!

Soha ne mondjunk olyan botorságot, amit újra és újra hallani, hogy milyen Atya az, aki így hagyja szenvedni és meghalni a Fiát. „Én és az Atya egy vagyunk!” – emlékezzetek erre a jézusi kijelentésre! Jn 10,30 – nem egyenlők, hanem EGY! Egységben! Nem kétségben, egységben. Azaz, aki olyan botorságot mond, hogy miért engedte az Atya, az csak az igazi lényeget nem érti. Jézusban az Atya szeretete van jelen. Amikor megkínozzák, korbácsolják, töviskoronát nyomnak a fejébe, amikor ütlegelik, leköpik… amikor elejti a patibulumot (a keresztgerendát), amikor szögeket vernek a kezébe és a lábába, akkor az Atya szeretete van jelen, mert Jézus Krisztus Isten megtestesült szeretete.

Békés megyében az ottani megyei lap 1994. nagyhetében elmélkedett arról, hogy milyen Isten az, aki engedi a Fiát szenvedni és meghalni, és persze nagyon csúnyán írt a szerző. És nem régen Szegeden is hallottam illetve olvastam ezt a vádat – nem nevezem meg a forrást. Miért vannak ilyen támadások?

A válasz egyszerű, az első messiási ígéretben jelezte az ige: a sátán nem adja fel a küzdelmet. Ennél ez a negatív erő sokkal szívósabb. Sajnos, ezért kell nekünk is újra és újra megerősödnünk Isten kegyelmében, mert veszedelmes ellenségünk van, kételyt akar ébreszteni bennünk: hogy hát az nem egészen úgy van, nem kell azt komolyan venni… ilyeneket sugdos. S amikor ilyen cikkek jelennek meg – és fognak is -, sokak lelki képletét megzavarják. Főleg a keresőkét, de sokszor még a „jó” keresztyénekét is.

Mondom még egyszer, a sátán nem akarja feladni a küzdelmet, bár már a háborút elvesztette, de utócsatározások még vannak. Szörnyű a fantáziája.

Éppen hogy elkezdtem a segédlelkészi szolgálatomat Szegeden, az itteni evangélikus gyülekezetben, kezembe került egy könyv, ami rövid időre megzavart. Arról írt a könyv, hogy Jézus nem halt meg a kereszten, hogy Jézus csak tetszhalott volt, és amikor levették a megbeszéltek szerint levették a keresztről, kialudta a kábítószert (Mk 15,36-ra hivatkoznak, hogy abban neki nyújtott szivacsban kábítószer volt), akkor disszidált. Ezt az elméletet konspirációs teóriának hívják.

És tudjátok mi a meglepő? Hogy ezt a mohamedán testvéreink is így vallják: a híres általuk szentnek mondott írásukban, a Koránban is benne van ez a botor állítás (IV. Szúra, 156-157.).

Forrásaim szerint – már amiket olvastam – ez a vád a Kr. u. VII. században született: Jézus csak tetszhalott volt, és a hűvös sírkamrában feléledt (nem feltámadt), és egyesek még azt is tudni vélik, hogy vagy Indiába, vagy Egyiptomba szökött. Ezt az elméletet a 19. században is felelevenítették. Majd elhalt, majd újra felelevenítették. Mert a sátán nem adja fel egykönnyen a küzdelmet. A tetszhalál elmélet makacsul tartja magát. A modern időkben is. Sőt: a vallásosságáról ismert USA-ban is. Mert, hogy a volt SZU-ban ezt vallották hivatalosan, azon nem csodálkozunk. De az USA-ban 10 évenként jelent meg ilyen tartalmú könyv, életben tartva a konspirációs elméletet. Mintha Jézus megszervezte volna ezeket az eseményeket.

Kezembe került egy Lee Strobel nevű amerikai szerző könyve (A Jézus dosszié címmel,  Harmat Kiadó 2005) és ő említi, hogy egy ausztrál kutató 1992-ben ezt adta ki: Jézus az ember: új értelmezés – és hosszasan akarja bizonyítani a tetszhalál elméletét.

Tehát a lelkészi szolgálatom kezdet kezdetén szembesültem ezzel a konspirációs elmélettel, és kicsit meg is zavart, ezért mindig nagyon érdekelt az ellenérv. Azt pedig az orvosi leírásokban találtam meg. És Isten Lelkének úgy tetszett, hogy az orvosi leírásokon keresztül győzött meg Jézus halálról, és nemcsak meggyőzött, hanem rádöbbentett a szenvedés mérhetetlen nagyságára. Jézus szenvedésének páratlan nagyságára.

Értsük jól: most nemcsak az az érdekes a számunkra, hogy cáfolni lehet – orvosoknak a segítségével – a tetszhalál elméletét, hanem megrendülve rácsodálkozhatunk Jézus szenvedésének mérhetetlen nagyságára. És ne felejtsük: Én és az Atya egy vagyunk – tehát Isten testben szenved. Ezért nem disszidál Jézus.

Mi ostobaságnak – sátáni hazugságnak – tartjuk a tetszhalál elméletét, de mégis (használva az értelmünket) orvostudománynak köszönhetően nézzük meg egy kicsit közelebbről Jézus szenvedését (és közben sose felejtsük: Én és az Atya egy vagyunk!). Hogy lássuk annak a rettenetét. És Jézus ezt önként és tudatosan vállalta. Vegyünk néhány esetet.

Jézus az utolsó vacsora után (szereztetési igék) a Gecsemáné kertben egész az elfogatásig imádkozott, és olyan nagy volt a lelki küzdelme, hogy Lk 22,44 arról ír, hogy Jézus vércseppeket izzadt, a verejtéke, mint vércseppek. Erre azt mondták a vádlók: hogy ez csak költői túlzás. Túlfűtött képzelgés. És az orvostudomány kimutatta, hogy van ilyen, ha ritkán is: HAEMATIDROSIS neve = a hatalmas lelki feszültség hatására a szervezetben olyan vegyi anyagok szabadulnak fel, amelyek megkárosítják a verejtékmirigyek hajszálereit, és így vér kerülhet a verejtékbe. A vér színezi a verejtéket. De ehhez óriási lelki feszültség kell. Micsoda drámai gyötrelem (miattunk, helyettünk, érettünk). Ezt Jézusnak át kellett élni. És még a fizikai gyötrelem csak ezután jön.

Ahogy elmondom, ne megbotránkozzatok, hanem rendüljetek meg. Ugyanis az is a sátán trükkje, hogy Jézus szenvedéseinek a rettenetét a sátán el akarja takarni a szemünk elől. Á, ugyan már – suttogja – nem kell azzal annyit foglalkozni.

Emlékeztek? Pár éve egy Mel Gibson nevű színész filmet rendezett a Passió címmel. Az ábrázolás döbbenetes volt. És nagyon sokan eltakarták a szemüket – jaj, erről ne beszéljünk. Hát persze, ha bedőlsz a sátán trükkjének, akkor erről ne beszéljünk. De ha meg akarod érteni, hogy mit tett érted Jézus és általa az Atya, akkor csak nyisd ki a szemed, a füled, a lelked, és azzal hallgasd, hogy helyettem, érettem, miattam történt mindez.

Mert nemcsak azt értjük meg, hogy Jézus olyan szenvedésen, fájdalmon, kínon ment át, hogy képtelenség a tetszhalál elmélete, hanem azt is megérthetjük, megérintheti a szívünket, hogy ekkora szenvedést, fájdalmat vállalt értünk. Igenis gyere velem, nézd meg mit csináltunk.

Mert amikor a HAEMATIDROSIS fellép, akkor annak egyik következménye a bőr nagyon érzékennyé válása. És mi következett nem sokára, a letartóztatás és a kihallgatás után? Hát a korbácsolás. És következett 39 korbácsütés. Amikor ezt elmondom, ne botránkozzatok meg, hanem rendüljetek meg.

A sokágú, a végén nehezékkel ellátott római korbács zúzódásokat, sőt mély sebeket ejtettek a testen. Az egész testen. Itt ott a csontok is kilátszódnak. Egy keresztyén történetíró, Euzébiosz a III. században ezt írja (jaj szörnyű, de helyettem érettem, miattam): „Feltárultak az elítélt erei, és minden izma…” És részletesen leírja a szörnyű látványt, de ettől szeretnélek megkímélni titeket, de attól nem, hogy átéljétek: Jézusnak ezt át kellett élnie. És ennek a következményét is.

Mert a korbácsolás következménye a HYPOVALAEMIÁS sokk! Ez magyarul: súlyos vérveszteség. A szív hevesen ver, mert pótolni akarja a vérveszteséget. Leesik a vérnyomás, ájulás történhet, megszűnik a vese működése, és irtózatos szomjúság gyötri a megkínzottat. Csoda, hogy a Kálvárián Jézus összeesik?

Ne botránkozzatok meg, hanem rendüljön bele a lelketek: mit is köszönhetünk Isten Fiának! Mert ezután még a szögek (ugye ezt, azt kihagytam, hogy ne terheljelek túl titeket, a gúny, a sátáni kacaj, bíborpalást a töviskorona…). A megfeszítés a szögekkel. Csak egy történelmi adalék: jeruzsálemi régészek (írja Lee Strobel) 1968-ban feltártak egy tömegsírt, és abban olyanok maradványát lelték meg, akik Kr. u. 70-ben a rómaiak ellen lázadtak fel, és megfeszítették őket, és a tömegsírban 18 cm hosszú szögeket is találtak – bizony volt ilyen). Ez a régészeti lelet csak megerősíti az evangéliumi beszámolók hitelességét. Azt nem is részletezem, hogy verték a szögeket kézbe és lábba, szinte elviselhetetlen fájdalom, és nem részletezem Jézus halálának a beálltát. De annyit mondani kell a teszthalál ellen, hogy olyan szörnyű szenvedéseken ment át, hogy a halál hamarabb állt be, mint a másik két megfeszített embernél.

És azt is csak említem, hogy nagy orvosi tanulmányokat írtak a haláltusáról, ami lassú és kegyetlen volt, ACIDÓSIS alakult ki, azaz savtúltengés a vérben, egyenetlen szívverés, és ebben a helyzetben: Atyám, a Te kezedbe… Én és az Atya egy vagyunk!

És még egy római dárda ezután… a szívéig hatol!

Mindezt végig hallgatva – jelzem, csak nagyon kis adagot hoztam elétek – mindezt végig hallgatva, felvetődik az emberben, a hívő emberben is a kérdés: nem lehetett volna ezt egyszerűben? Miért kellett ez a rettenetes szenvedés? Mondjuk – okoskodó ember – mondjuk: jön egy angyal és kihirdeti a megváltást. Nem lehetett volna?

Persze, minden lehetett volna, ahogy az Istennek tetszik. Neki minden lehetséges, de Ő ezt az utat választotta. Szeretetét egy emberbe testesítette meg, a Fiában, aki asszonytól született emberi módon, és rettenetes halált halt.

Miért? Mert van egy megható törvénye ennek a világnak! Ez a törvény pedig így hangzik: a szenvedés és a szeretet összefüggnek egymással! Ha szeretünk valakit, készek vagyunk érte szenvedést vállalni. Érted már? A szeretet és a szenvedés – Isten így akarja belekiáltani a szívedbe: ember, ennyire szeretlek! És egyenként itt ma este: ennyire szeretlek téged! Értsd meg és szívleled meg.

Tetszhalál? Jézus ezek után nem volt olyan állapotban, hogy csak eljátssza a halálát, senki se tudja sokáig imitálni, hogy nem kap levegőt. És a szívébe döfött lándzsa…

És mindez az ószövetségi messiási ígéreteknek a hitelesítése. Minden úgy történt, ahogy ezt Isten megjövendölte az Ószövetségben. A próféciák egészen aprólékosan leírják, és bekövetkezik: hogy a csontját nem törik el, hogy szomjúhozni, hogy az ellenségeiért imádkozik.

Nemcsak azt lehet megállapítani, hogy a tetszhalál konspirációs teória tarthatatlan, hanem azt is, hogy ez a megdöbbentő történt bizonyságtétel Isten szeretetéről. Ennyire szeret minket. Hát mi lehet a mi válaszunk?

Én nem tudok mást mondani, ez a történet abszolút hitelesít a számomra mindent, amit Isten ígért. Az Ő ígérete nemcsak szép szó, hanem valóság. S ezért vagyok bátor az örök Országra, az örök üdvösségre gondolni, mert Ő megígérte… és azt is, hogy ne nyugtalankodjék a mi szívünk… Jézus - az előbb elmondott módon - helyett készített ott nekünk és azt ígérte, hogy visszajön és magához vesz minket, hogy mi is ott legyünk, ahol ő van. (Jn 14,1kk) Jézus minden szavát hitelesíti a kereszt! A keresztet pedig Isten, aki feltámasztotta Jézust a halálból! Ámen.

Drága urunk, megrendítő, amit tettél értünk. Bocsásd meg nekünk, hogy mi oly sokszor közömbösek vagyunk szereteteddel szemben. Sokszor nem szívleljük meg a te szeretetedet. áldozatodat, pedig nagyon nagy árat fizettél értünk. De mi igyekszünk… csodálunk, imádunk, szeretünk Téged, és nagyon hálásak vagyunk neked, de tudjuk, nem elégségesen… könyörgünk, az ősellenség ne tántorítson el bennünket ettől semmiféle látszólagos kifogással, érvvel, mellébeszéléssel, gyanúsítással. Növeld a mi hitünket, hogy még elkötelezettebben kövessünk téged értelemmel és szívvel, így mutassunk meg Téged ennek a világnak. Könyörgünk szeretteinkért és minden emberét, a teremtett világodért. Segítsd meg a katasztrófát szenvedőket, az éhezőket, a félelemben és üldözésben élőket, könyörülj rajtunk. Könyörülj szegény hazánkon, fogyatkozó és sok minden miatt rogyadozó nemzetünkön, adj ébredést az egyházainkban, és ajándékozz meg minket azzal a csodával, hogy egyre közelebb kerüljünk Hozzád, és ez által egymáshoz is. Mondjuk el az Úrtól tanult imádságot: Mi Atyánk…

Ribár János