2015

2015. október 4. vasárnap - Szappanos Kitti
2015.10.05
Textus: 1Kor 3, 18- 23

Kedves Testvéreim!

A Szentírásnak vannak olyan versei, melyek megdöbbentik az embert, elgondolkodtatnak, esetenként kérdéseket ébresztenek bennünk. Ilyen, legalábbis számomra, ez a most felolvasott szakasz is.

Egyszer, az egyik egyetemi előadáson feltett egy kérdést a professzorunk. Mi teszi az embert emberré? Különbbé, mint az állat? Sokféle válasz született, de ami miatt most megemlítettem, az az, hogy sokak szerint a gondolkodás képessége, a bölcsesség az, amitől ember az ember.

Végig gondolva történelmünk folyamán, hogy mi volt az, ami az emberiséget a fejlődésre sarkallta, és a civilizáció mai formájához elvezette, azt láthatjuk, hogy a gondolkodás, a bölcsesség.

Belegondolva abba, hogyan sikerült a betegségekre gyógymódot találni, és az emberiség átlagéletkorát meghosszabbítani, szintén arra jutunk, ennek mozgatója is a gondolkodás volt, a bölcsesség.

Megfigyelve azt, hogy a gazdaság és ipar eltartóképessége évente hány milliárd embert tud táplálni, ruházni és minden jóval ellátni, biztosak is lehetünk benne, ez mind a bölcsesség műve.

Igénkben mégis azt olvassuk, a bölcsek gondolatai hiábavalók. E világ bölcsessége bolondság. Hogy is van ez? Valóban igazuk volna azoknak, akik újból és újból azt emlegetik fel, hogy mindig is az egyház volt, aki a haladás, a fejlődés útjában állt? Valóban, ez volna a bibliai megalapozása a hit és tudomány szembeállításának? Tényleg ez volna a valóság?

Szeretnék megnyugtatni mindenkit, nem erről van szó. Azok, akik erre az igére hivatkozva tartják a kereszténységet elavult, haladásellenes, tudománygyűlölő irányzatnak, azoktévúton járnak.

Hova is jutott a világ azzal a bölcsességgel, amit oly nagyon féltett? Nézzünk csak körül. A Földet az ipar kizsákmányolta, a világ össz javainak 90%-a a világ 10%-ának kezében van. Felborultak az erkölcsi normák, társadalmi értékek, ésmindenből robbanószert, vagy hipermarketet gyártanak.

Ez a világ bölcsessége.

Pál apostol többször s szembekerül ezzel a bölcsességgel, mikor missziós útjai során bizonyságot tett Isten munkájáról az életében. Az akkori kor legnagyobb bölcselkedőin felnőtt emberek pedig a legnagyobb magabiztossággal nevették ki ezt az isteni megnyilatkozásban és értünk szenvedő Istenben hívő furcsa, zsidó- római szerzetet. Fesztusz egyenesen a szemébe is mondja: bolond vagy te Pál!

Igénk fényében tudhatjuk, ez éppen hogy dícséret volt. A Korinthusi levél korábbi versében maga Pál is azt mondja:„Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, akik a világ szemében erőtlenek, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket.” (1Kor. 1,27-28)

Milyen vigasztalás és bátorítás is ez számunkra, akiknek egy olyan világban kell élnünk, és helyt állnunk, ahol a keresztény értékekhez való ragaszkodás éppúgy gúny és nevetség tárgya sokszor, mint Pál apostol idejében volt.

A világ szerinti bölcsesség, a korinthusiak életében a pártoskodásban, az egyes tanítóknak a többiekkel szembeni favorizálásában nyilvánul meg. Ez alapvetően nem volt,és sokszor most sem ismeretlen dolog. Az ókorban a filozófusok tanítványai magukat mesterük után különböztették meg. Nagyon fontos volt, hogy kihez is tartoznak.

Napjainkban, bár nem filozófusok szerint, de szintén csoportosulnak az emberek. Jelszavakat, személyek neveit maguk elé tűzve, egymás torkának, becsületének esve. Még keresztény körökön belül is előfordul, igaz, inkább a kisebb egyházakra jellemző, hogy egyik-másik igehirdetőt jobban kedvelik, és kiemelik a többi közül,és akik a megkülönböztetésben támogatják „híveiket”, ezzel olajat öntenek a széthúzás, pártoskodás és marakodás parazsára.

Erre mondja az apostol, hogy  meg kell ebből térniük és az isteni bölcsesség érték- és magatartásrendjét kell elfogadniuk. Különben, ahogy Pál figyelmeztet, merő öncsalás, önámítás a keresztyénségük.

Ószövetségi idézettel támasztja alá mondanivalóját. Jób 5:12-ből vett idézete erőteljesebb, fordíthatnánk úgy; hogy Isten meghúzza a hurkot, mégpedig saját ravaszságuk kötelét a világ bölcseinek nyaka körül.Mennyire szemléletes a kép. A világ bölcsei saját maguk köré teremtik ravaszságuk hurkát, szinte belegabalyodnak istentelenségükbe.

Azért is ostobaság, ha a gyülekezet a különféle tanítókhoz való tartozással dicsekszik, mert nem ők Páléi vagy Apollóséi, hanem megfordítva: azok a gyülekezetek tulajdonai. Milyen szép lehetőséget mutat fel előttük az apostol! Ahelyett, hogy egy-egy vezető „tulajdonaivá” lennének, ők érezzék magukat az értékes vezetők, tanítók haszonélvezőinek, hiszen az ő kedvükért rendelte legjobb szolgáit az Isten. Továbbfokozza a gondolatot az apostol: nemcsak tanítóit érezheti magáénak a gyülekezet, hanem az egész világot, életet és halált, jelenlevőket és jövendőket. Ez a keresztyén ember csodálatos istengyermeki szabadsága! „Minden a tiétek” – hirdeti Pál, de csak azért, mert ti viszont „a Krisztuséi vagytok”

Luther Márton szavaival élve: A keresztény ember szabadsága abban áll, hogy hit által mindennek ura, viszont szeretete által mindennek szolgája.

Ezt a lehetőséget adja nekünk az Úr ebben az órában. Félretéve emberi büszkeségünket, ragaszkodjunk az Isten bolondságnak tűnő bölcsességéhez, mely által láthatjuk hogy a világ által diktált széthúzás és pártoskodás a valódi bolondság. Ha ezt felismerjük, és elfogadjuk, akkor, könnyű meglátni, hogy Isten mindent a mi javunkra rendelt, mint Jézus Krisztus által megszerzett gyermekeinek.

Most, mikor úrvacsorához készülünk, ne feledkezzünk meg Isten felénk irányuló gondviselő szeretetéről, mely által most is az Ő bölcsessége útján kíván vezetni bennünket. Legyünk hát bátran Isten bolondjai, tudva, ez a valódi bölcsesség.

Ámen

Szappanos Kitti

vissza