2015

2015. december 25. Karácsony I. Juhász András
2015.12.25
Textus: Ézsaiás 7.

Néhány napja egy családlátogatáson a családfő kedvenc viccét mesélte el nekem, a beszélgetésünk egy pontjához kapcsolódva. Engedtessék meg nekem, hogy megosszam ezt a kedves viccet, amelyre jó, ha úgy tekintünk, mint minden jó viccre: minden viccnek fele tréfa, a másik fele igazság. Egy pesszimista, és egy optimista beszélgetnek. A pesszimista így szól: „Ilyen rossz még soha nem volt, ennél lejjebb már nincs is!”. Mire az optimista így válaszol: „Ne csüggedj, ne add fel, biztos, hogy lesz még rosszabb is!”

Miért osztottam meg veletek ezt a kis viccet?

Azért, mert járkálva az adventi forgatagban, testi és lelki értelemben, az elmúlt hetekben emberekkel beszélgetve, nagyon sokszor ezt éreztem kimondva, vagy nem kimondva: merre tart a világ, és benne kis országunk, népünk, nemzetünk hajója? Van még lejjebb is?

A november 13-i merényletek, az iszlám ijesztő térnyerése közben, átláthatatlan nagyhatalmi játszmák közepette, ahol kis országunk a sakktáblán csak a gyalog lehet, ha egyáltalán odafér, a klímacsúcs sötét üzleteinek árnyékában, ahol elvileg felelősen gondolkozó emberek nem akarják a pénz miatt meghozni azokat a döntéseket, amelyek újra élhetővé tehetnék a kék bolygót, felvetődik a kérdés, van-e még lejjebb?

Ha a karácsonyra nézünk, akkor ott is ezt tapasztaljuk!

Az egykor szent ünnep mára szinte teljesen elanyagiasodott.

A boltok októbertől karácsonyi díszekben, karácsonyi vásárok, hihetetlen mennyiségű ízléstelen árúval, bóvlival, az egész ünnepkör összemosva a mikulás angolszász kultuszával, vallási egyveleggé lett.

Ahogy egy lelkész  megfogalmazta:  a karácsonyi szub és konzumkultúra eláraszt bennünket!

A Christmas-ból X-mas lett, hogy még tévedésből se emlékeztessen a Krisztus szóra, amiből angol nyelvterületen képzik a karácsony szót, és káosz az emberi fejekben és szívekben, az ünnep igazi mondanivalóját tekintve.

Formailag szép ünneplés, tartalmi kiüresedéssel.

Van lejjebb?

A felolvasott ige egy hasonló korszakban hangzik el Ézsaiás szájából. Egy ítéletes próféciába zárt üdvjövendölés egy részletét olvastam fel, amely egy a maira kísértetiesen emlékeztető korszakban hangzott el.

Az egész térség, beleértve Izrael és Júda államát is a feltörekvő asszír világbirodalom árnyékában retteg. A félelmetes katonanemzet egyre-másra hódít meg minden elérhető területet. A kis államok pedig a fenyegetésre több módon reagálnak. Formálódik az asszírok elleni Szír-Efraimi szövetség Damaszkusz vezetésével (ugye mennyire ismerős nevek?), amelytől  Júda távol tartja magát, Isten parancsára. Ezért, Kre. 734-ben kitör a Szír-Efraimi háború, amely támadásnak Júda, Jeruzsálem a célpontja. Isten népének királyát ezzel a próféciával erősíti, bátorítja, és irányítja mind az asszíroktól, mind azok ellenségeitől való függetlenedés felé Ézsaiás próféta. Szomorú, hogy a próféta szavát a király ugyan meghallja, de nem akarja elfogadni, ezen keresztül Istennek is hátat fordít. Próbál a világban emberi pártfogót, szövetségest találni, és az asszírok felé kormányozza a népet, amely előrevetíti a későbbi pusztulás árnyékát. Ezért hangzik el a próféta szava: „Kérj jelet az Úrtól”, és ezért válaszol látszólag istenfélő, a gyakorlatban azonban hitetlenül a király: nem akarom az Urat kísérteni! Ám, ha Isten azt mondja, hogy kérj jelet, hogy ez így lesz, akkor az nem az ő kísértése, hanem az ember megerősítése egy nagyon bizonytalan élethelyzetben. Egy lelkésztől hallottam, hogy ha Isten jelet ad, akkor megszólal, és ha ő megszólal, akkor a sötétség oszlani kezd, és lelepleződnek a hazug praktikák, a kicsinyes emberi játszmák. Az ember pedig, éppen a bűn miatt fél a világosságtól, a titkos dolgaink napfényre jövetelétől.

Érdemes megállnunk, és elgondolkoznunk néhány pillanatra, és magunkba néznünk.

Ha Isten megszólít bennünket Igéje által, mint egykor Júda királyát, akkor vajon merünk-e hinni benne, vagy a világ hatásai erősebbek szívünkben, és igyekszünk a földön jó kapcsolatokkal, pénzzel, vagy bármi mással bebiztosítani magunkat, azaz Isten helyett istenpótlékokra támaszkodunk-e?

Vajon lelkünk sötét oldala miatt, a bűnök miatt, amelyek olykor vissza-visszatérnek még a legszentebb emberhez is, félünk-e Isten kijelentésétől, és azért nem hallgatjuk nyitott szívvel szavát, vagy ezért nem olvassuk a Bibliát? Akház király példája tanítson, és figyelmeztessen minket, Isten akkor is szól, ha mi nem akarjuk, hogy szóljon, elhallgattatni nem tudjuk!

De, térjünk vissza alapigéinkhez! 

Ebben a helyzetben hangzik el az Immánuel jövendölés: Íme, szűz fogan méhében és fiat szül, akit Immánuelnek neveznek, ami ezt jelenti: velünk az Isten! Ez a jövendölés teljesedett be mintegy 734 évvel később, Betlehemben Jézus születésével. Ízlelgessük ezt a gyönyörű nevet: Velünk az Isten! Mit jelent ez?

1. Mindenek előtt azt jelenti, hogy nem ellenünk van Isten! Pedig, ez lenne a logikus, és ez lenne a törvényszerű. Gondoljuk meg, hogy mi mit teszünk olyan emberekkel, akik folyamatosan ellenünk vannak, akik minden lehetséges módon bosszantanak minket? Előbb, vagy utóbb – de inkább előbb, ellenségeinkké lesznek! Nos, drága testvérek ezt tesszük mi Istennel! Bűneinkkel ellene fordulunk, lázadunk ellene, emberlétünk határait feszegetjük. Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok című igazi református tanításokat és imádságokat tartalmazó könyvét olvasgattam a napokban, ahol a karácsonyi imádságban így szólítja meg Istent: „Kegyelmes Isten, aki harag és megemésztő tűz lehettél volna az ember számára” Valóban, a logikus ez lenne, ha mi emberek az Isten ellen vagyunk, Ő is ellenünk legyen!

2. Ám, Ő annyira szeret bennünket, hogy elküldte Fiát, Jézust a világba, aki emberré lett, hozzánk teljesen hasonlóvá, és nem csak lelki, de fizikai értelemben is köztünk volt, Jézus földi élete alatt, most pedig Szentlelke által lélekben, de ugyanúgy valóságosan! Ezt a szeretetet felfogni sem tudjuk! Szikszai írt le két hasonlatot, amely ugyan sántít, mégis valamit megmutat e szeretet nagyságából. A bányász, alászáll a szénbányába, a föld mélyébe a gyémántért, mert az értékes számára, a gyöngyhalász alámerül a tenger mélyébe, az igazgyöngyért, mert az annyira komoly értéket képvisel számára! Isten Fia is ezt tette! Alászállta a mélybe, emberré lett. Hogy szoktuk énekelni?  „Istenségét elvetette, midőn testünket felvette!”

Eszembe jutott egy megható történet, amely szépen rámutat arra, hogy mi is történt az első karácsonyon, a megható jászolbölcső, az angyalok jelenése, a bölcsek, a pásztorok története mögött. Egy fogyatékos otthonban a karácsonyi jelenet előadására készültek a gyermekek. Máriát egy tolókocsis gyermek játszotta, kezében tartva egy porcelán babát, ami a gyermek Jézust ábrázolta. A kislány beteg kezeiből egyszer csak kiesett a baba, és letört a feje. A kislány sírni kezdett. Az egyik gondozó felvette, és pillanatragasztóval visszaragasztotta a baba fejét. A ragasztás természetesen nem sikerült tökéletesen, és a baba feje furcsán, kissé oldalra nézve állt a testen. A tolókocsis kislány a kezébe vette, elmosolyodott, majd ezt mondta: „Most már teljesen olyan, mint mi vagyunk” Drága testvérek! Ennyire, mint ebből a kis történetből is kiderül, ennyire velünk van Isten Jézusban. Teljesen emberré lett, az emberlét minden gyötrelmét, kínját, nyűgjét, szenvedését magára vette!

3. De mi az értelme ennek a felfoghatatlan isteni tettnek? Az evangélium központi mondanivalója ad választ nekünk ma: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” Isten, Jézusban hatalmas utat tett meg felénk! Egészen közel jött, annyira közel, hogy velünk van benne! Mi pedig e szeretetre egyetlen választ adhatunk, és ez az üdvösséget adja meg, nem mintha ezért bármit is tudnánk tenni: ez pedig Jézus elfogadása, mert nem az az igazi nagy kérdés, hogy Isten velünk van-e, ez tény, az első karácsony óta, hanem az, hogy mi vele vagyunk-e?

Velünk az Isten, de mi vajon vele vagyunk-e?

Krisztus születését ünneplő keresztyén gyülekezet! Legyen ez a karácsony, olyan karácsonnyá, ahol nem csak érezhetjük, átélhetjük, hanem meg is érthetjük, hogy mit jelent: Velünk az Isten! Legyen ez olyan üzenetté, amely elkísér bennünket a hétköznapokba is!

Velünk az Isten, ezért bár rettenetes is ez a világ, nem félek!

Velünk az Isten, ezért bár emberileg nézve magányos vagyok, mégsem vagyok egyedül!

Velünk az Isten, bár elveszítettem valakit a földi valóságra nézve, akit szerettem, de gyászomban mellettem van, vigasztalva!

Velünk az Isten, bár testem sok betegség gyötri, de ő gyógyít, és erősít, és erőtlenségem által is célt ér ereje!

Velünk az Isten, nem csak most, de örökkön-örökké. Ámen

Juhász András

 

vissza