2014.
Szeretett Testvéreim!
Az elmúlt napokban olvastuk Bibliaolvasó Kalauzunk vezetését követve e példázatot.
A példázat egy figyelmeztetés. Figyelmeztet bennünket arra, hogy Jézus mennybemenetele óta az utolsó világkorszakban élünk, abban a világkorszakban, amelyben Isten különös intenzitással keresi az embert. Úgy, ahogy a példázatbeli gazda kereste a munkásokat.
Ha csak ennyi lenne a történet mondanivalója, azaz Isten aláhajló szeretetéről tenne bizonyságot, már gazdagok lehetnénk, ám szól az elnyerhető jutalomról is, amely jutalom komoly kérdéseket ébreszt.
E kérdés miatt a hitetlen emberek által leginkább nem értett, és az egyik legtöbbet kritizált-bírált példázatot vettem bizonyságtételem alapjául. Miért támadják ezt a példázatot? Azért, mert mint mondják a Szőlősgazda, aki itt, e történetben Istent jelenti: igazságtalan. Hiszen, hogy lehet az, hogy valaki a nap teljes idejét végigdolgozza, a nap hőségét viseli, fárad, izzad, és ugyanazt a fizetséget kapja, mint aki csak egyetlen órát dolgozik.
Magyarázva mindezt: az az ember, aki csak pillanatokkal halála előtt tér meg, és az az ember, aki élete nagy részét Isten szolgálatában töltötte, ugyanazt a jutalmat kapja: az örök életet.
Gazdaságilag sem logikus az egész, érvelnek tovább a kételkedők, és Isten igazságtalan, ha az Őt szolgálóknak ugyanazt adja, mint amit a többi embernek, akik csak életük alkonyán fordulnak hozzá. Érdekes, hogy némely templomba járó embert, magát hívőnek valló embert is bánt ez a dolog, mondván, én nem élek úgy, mint ahogy a szomszédom él, nincsenek jelen az életemben azok a bűnök, amelyek az ő életét jellemzik, ezért nekem több jár.
Pedig, mindenki a lehető legnagyobb jutalmat kapja, mentességet az örök haláltól, a kárhozattól, az örök életet Krisztussal. Ennél többet és nagyobb dolgot nem adhat és nem kaphat senki. De akkor miért fáj sok embernek az, hogy más is részesül Krisztus kereszthalálának jutalmából, és nemcsak ő? Azért, mert mi önző módon általában csak magunkra gondolunk, és nem törődünk környezetünkkel, Azért gonosz a mi szemünk, mert Isten jó hozzánk.
Jó tudnunk azonban azt, hogy az az ember aki nem képes ezt az emberileg logikátlan gondolkodást elfogadni, az az isteni logikával, szeretettel és kegyelemmel és szuverenitással helyezkedik szembe.
1. Isten ugyanis, mint a példázetbeli szőlősgazda a szőlője, a vagyon felett, korlátlan úr. Isten a teljes teremtés Ura, és az embernek nincs joga Őt felelősségre vonni. Isten mindenkinek azt ad, amit Ő akar. Az embernek nincs joga megkérdőjelezni Isten döntését, elhatározását. Nincs joga javaslatokat tenni, hogy én majd jobban tudom, hogy mi jár nekem, és mi jár embertársamnak.
2. Isten azonban nemcsak korlátlan Úr, hanem szerető Atyánk is. Nem akarja a bűnös halálát, hanem azt szeretné, ha minél több ember jutna el az igazság megismerésére, az Örök életre. Üdvösséget és nem kárhozatot akar. Választás elé állít minden embert, életének több pontján, és megadja a lehetőséget mindenkinek arra, hogy az Ő szőlőskertjében, azaz az Ő szolgálatában munkálkodjon. Lehet elfogadni kinyújtott kezét gyermeki hittel, lehet elfogadni felnőtt fejjel és lehet elfogadni a halálos ágyán is az embernek. A döntő, hogy az ember elfogadja azt. A halálig van esélyünk, lehetőségünk nekünk és minden embernek arra, hogy elkerüljük az örök halált. Gondoljunk arra, hogy a kereszten szenvedő latornak percei, esetleg órái voltak még hátra az életből, amikor megkapta a legnagyobb ajándékot, amit ember elnyerhet: "Még ma velem leszel a paradicsomban." Nem volt már lehetősége arra, hogy embereket vezessen Krisztushoz, nem szolgált Urának egy életen át, mégis ugyanazt kapta, amit Péter az oszlopapostol, János vagy bármely más tanítvány: ÜDVÖSSÉGET. Ez az az Isteni kegyelem, amit sok ember logikátlannak tart, mert Isten úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta éret, ha valaki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Az Úr asztala, amely ma megterítve vár mindannyiunkat, ennek a kegyelemnek bizonyítéka, és az isteni hívogatásnak csodálatos alkalma! Éljünk hát vele!
3. Végezetül arra szeretnék még rámutatni, hogy ugyanaz a jutalma tehát minden hívőnek, mindegy mikor tér meg, mindegy mikor fordul Jézuson keresztül Istenhez, ám mégis vannak különbségek. Gondoljuk meg, hogy azok az emberek, akik egész napjukat végigdolgozták a szőlőben, tudták, hogy munkájuk jutalmaként este a családjuk enni fog. És ez, biztonságérzetet adott nekik egész nap. Míg, azok az emberek, akik csak egyetlen órát dolgoztak, naplemente előtt, egész nap a piacon gondolkoztak sorsuk alakulásáról. Micsoda különbség! Biztonságérzet és bizonytalanság között! Ugyanez igaz azokra is, akik már fiatalként elé tudják fogadni Krisztus kinyújtott kezét, meg tudják ragadni a kegyelmet. Igaz, mert egy életet élhetnek le „biztonságban”, tudva azt, hogy a mennyei Atya szőlőskertjében dolgozik. Beszélgettem idős emberekkel, akik már fiatalon, vagy középkorúként adták át életüket az Úr Jézus Krisztusnak, és azt állították mindnyájan, hogy ennél jobban nem alakulhatott volna életük. Ha e közösség tagjait kérdezném meg erről, azt hiszem, hogy ugyanilyen válaszokat kaphatnék.
Van egy szép ifjúsági ének is, amely így szól: ”Jöjj az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy, életed tavaszát, derűjét neki add. Ó ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté, ne csupán teledet vigyed végül az úr elé.” Éppen ezért, mert bár jutalmunk ugyanaz akkor is ha a halálos ágyunkon fogadjuk el a kegyelmet, mintha fiatalként, középkorúként, idősként ragadnánk meg a lehetőséget, éppen ezért, a minőségileg jobb életért érdemes minél korábban beállni az Úr szőlőskertjébe dolgozni. Adjunk hálát azért, ha mi már az Úr szőlőskertjében dolgozhatunk, az Ő munkatársaiként élhetünk, és végezzük küldetésünket Hozzá méltóan. Ámen
Juhász András