2014.

2014. június 8. Pünkösd vasárnap - Juhász András
2014.06.09
Lectio: Apostolok cselekedetei 2.
Textus: Galata 5: 22-23.

Pünkösd ünnepe a Szentháromság Isten harmadik személyének a Szentléleknek ünnepe. Különösképpen is felé fordulunk ezen az alkalmon, és az Ő munkája felé.

Az első pünkösd előtt 10 nappal a mi Urunk Jézus felment a mennybe. Mennybemenetele előtt több alkalommal azt ígérte tanítványainak, hogy nem maradnak egyedül, hanem elküldi a Pártfogót, a  Vigasztalót, a Szentlelket, aki velük marad. Az első Pünkösdkor a tanítványok, amint az a felolvasott hosszabb igeszakaszból is kiderül egy házban voltak együtt, amikor Isten Lelke kitöltetett rájuk, és betöltötte őket. Hatalmas változás állt be a közösség életében, szinte azonnal! Péter vezetésével az utcára mentek az eddig félelemtől elrejtőző tanítványok, és Jézus Krisztusról tettek tanúbizonyságot, amint azt a Lélek adta nekik! Ezen a napon megtért 3000 ember, akik megvallották hitüket, majd megkeresztelkedtek! Belőlük alakult az egyház, az az egyház, amelynek láthatatlan lelki szálon mi is a tagjai vagyunk! A Pünkösd tehát az egyház születésnapja is!

Az elmúlt vasárnap a Lélek gyümölcséről szóltam, arról a gyümölcsről, amely egykor és ma is a hívő ember életében Isten lelkének munkájaként meg kell, hogy jelenjen! Elmondtam, hogy érdekes, hogy egyes számban említi a Szentírás: ez a Lélek gyümölcse, nem gyümölcsei. De akkor miért sorol fel kilencet? Azért, mert ez olyan, mint egy szőlőfürtön kilenc szem. Egy fürt egy gyümölcs, csak több szem van rajta. Vagy egy narancsnak több gerezdje van, de az egy gyümölcs, ami azt jelenti, hogy az újjászületett hívő életében ennek mindnek jelen lehet és jelen kell lennie. Hol az egyik hangsúlyosabb, hol a másik. Isten mindig abból ad többet, amire nagyobb szükség van. Vasárnap a jóságról szóltam, hétfőn lelkésztestvérem a szeretetről, majd pénteken a bűnbánati előkészítő alkalmán az öröm került elő. Ma, egy újabb gerezd kerül elénk: a békesség.

Pál a Galatákhoz írott levelének e részében szembeállítja a testi és a Lelki embert. Két utat láthatunk itt, nincs harmadik-semleges lehetőség. Dönteni, választani kell.  A testi ember cselekedetei: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, részegeskedés, gyilkosság, tobzódás. A Lélek szerint élő ember azonban a Lélek gyümölcsét termi: szeretet, hűség, jóság, öröm, békesség, türelem, szívesség, szelídség, önmegtartóztatás.

A testi ember cselekedetei nem feltétlenül járnak együtt, hiszen aki gyilkos, nem biztos, hogy tolvaj, vagy éppen részeges is. A Lélek gyümölcse, annak szőlőszemei amint az elmúlt vasárnap elmondtam azonban összetartoznak: együtt adatnak az embernek, egy példát mondok csak: ha például áthat a szeretet, az békességet jelent magammal, és környezetemmel.

Nagyon fontos az is, hogy  a testi cselekedetek és a Lélek gyümölcsei abban is különböznek egymástól, hogy a testi dolgokat az ember teszi meg, a Lélek gyümölcseit pedig termi, Isten ajándékaként. A péntek esti alkalmunkon szóba került, hogy tetteinkért, indulatainkért bár szeretnénk másokat felelőssé tenni, mégis csak magunkat hibáztathatjuk!

 

Vasárnap a jóságról szóltam, hétfőn lelkésztestvérem a szeretetről, majd pénteken a bűnbánati előkészítő alkalmán az öröm került elő. Ma, egy újabb gerezd kerül elénk: a békesség. Békesség! Talán ez a legégetőbben hiányzó gyümölcse a Léleknek a mi világunkban.

Abban a világban, ahol a fegyverek szava a döntő, ahol az erősebb nemzet katonái terrorizálhatják a megszállt területen élő polgári lakosságot.

Abban a világban, ahol abszurd módon békeharcról beszéltek évtizedeken keresztül, ahol házakat rombolnak le egy eszme nevében, egy nép életterének kiterjesztésére, ahol akár egy hétközbeni sporteseményen is annak van csupán hírértéke, hogy a szünetben a szurkolók és a rendezők összecsapnak, ahol még egy parlamenti választás is háborút jelent, egy nemzet fiai és leányai közt.

 Ilyen világban élünk, ez vesz körül bennünket. Ezért különösen értékes az, hogy a Lélek gyümölcsszemei között találjuk a békességet is! Hogy jobban értsük, mi a békesség, és hogy kellene békességben élnünk, érdemes Jézus békességgel kapcsolatos szavait, ígéreteit is ujjhegyre szednünk! 

MI MEDDIG JUTUNK EL A BÉKESSÉG KÉPVISELÉSÉBEN, ÖNERŐBŐL? Jó példa erre köszöntésünk: Áldás, békesség!, de vajon tényleg áldást és békességet kívánunk? Vagy esetleg valami mást? Az erdélyi reformátusság köszöntése azonban már rávilágít arra, hogy önerőből nem megy a békesség megszerzése, sem megtartása. Az ő köszöntésük így szól: „Békesség Istentől!”. Egy szentesi presbiter nagy alázatról és bölcsességről számot adva ezt mondta nekem: „Tiszteletes Úr, meg kellene változtatnunk egyházunk köszöntését. Legyen békesség, és ha az van köztünk, akkor lesz áldás az életünkön!” De egyedül képesek vagyunk a békességre? Tudjuk azt munkálni?

Mert valóban, igazi békességünk Isten nélkül, Jézus nélkül nem lehet. Az igazi békesség csak Vele élhető meg, és a Lélek közösségében születik. 

Milyen az Ő békessége?

1.  Ő, aki tegnap ma és mindörökké ugyanaz, nem lesz hűtlen hozzánk, az Ő békessége örök, mint az Ő szeretete. Mi, ezt a végtelen békességet, világunkban, amelyben a béke csak a háborúk közti fegyverszüneteket jelenti, elképzelni sem tudjuk. A Trianoni békeszerződésre emlékeztünk június 4-én. Milyen abszurd ez a szó, békeszerződés, amely békétlenség, újabb háború forrása lett! Egy francia marsall egyenesen ezt mondta a Párizs környéki békékről: „Ez nem béke, ez fegyverszünet húsz évre!” De ne menjünk ennyire messzire! Ha valaki bánt bennünket, ha sérelem ér, ha meg is bocsátunk, nagyon jó kifejezés, hogy csak „elássuk a csatabárdot”, nem összetörjük! Elássuk, majd előássuk, és újra harcba lendülünk! Ha a Lélek szerinti békesség hat át, akkor a csatabárdot összetörjük, nem keressük az újabb konfliktus lehetőségét!

2. Másodszor Jézus békessége elűzi a félelmet.  Békesség néktek- köszönt Jézus, amikor feltámadása után megjelent félelemtől elmenekült és összebújt tanítványainak. És, láthatjuk azt is, hogy azok a tanítványok, akik Jézus halála után vert seregként viselkedve zárt ajtók mögött gyűltek össze, a Lélek munkájának eredményeként ajtót nyitottak a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt a világra, és bátran szólták Jézus bizonyságtételét!  Mert, nem félelem lelkét kaptuk, ahogy arról a Timótheushoz írt levél bizonyságot tesz.

Amikor pénteken a hittanosokkal arról beszéltünk, hogy a Lélek megbátorít bennünket a bizonyságtételre, kérdeztem az 5.-es gyermekeket, hogy volt-e már életükben ilyen esemény. Két kislány mondta, hogy volt, amikor egy harmadik, ugyancsak a gyülekezethez tartozó társukkal együtt az osztálytársakat bíztatták arra, hogy a hittant válasszák! Milyen csoda,a mikor 11-12 éves gyermekek ilyen bátran szólnak Isten ügyével kapcsolatban! Mert nem maguktól tették, nem maguktól voltak bátrak, hanem Isten Lelke bátorította őket a szólásra!

3. Az a békesség, amit Ő tud adni, amit általa teremhetünk,  elvehetetlen és a körülményektől független: Keresztyén mártírok ezrei, békében tudtak meghalni. Dietrich Bonhoeffer- "Áldott hatalmak csodás árnyékában"- mondja a koncentrációs táborban. Hogy lehet ezt megélni? Úgy, ha az életünk rendezett Jézussal. Ha bűneink nem választanak el Tőle. Ha közösségünk élő Vele, akkor "ember bánthat és zavarhat, szíved áldott menedék" mondja az énekeskönyv egy szép éneke. Belső menedékünk, békességünk van benne. Ha pedig a kapcsolatom rendezett vele, akkor magammal is rendezett, lelki békességem, nyugalmam van.

4.  Negyedszer, az ő békessége minden értelmet meghalad. Mit jelent ez? Nem többet, és nem kevesebbet, mint, hogy ez a békeség- felfoghatatlan, hiszen halálában megbékéltette az Istent velünk. Isten nem haragszik ránk többet, bűneink ellenére. Nem tulajdonít nekünk bűnt. Ennek legcsodálatosabb, kézzel fogható bizonyítéka a megterített és minket hívogató Úrnak asztala, ahol a bűnbocsánat jegyeit vehetjük magunkhoz!

Milyen tehát a Lélek gyümölcsként megjelenő békesség? Pontosan olyan, amilyennek Jézus megígérte:  mentes a félelemtől,  örökké tartó, független a körülményektől,  minden értelmet felülhalad. Nemcsak békességről szóló beszéd! Azért könyörögjünk, hogy életünk fáján ilyen békesség teremhessen az áldott Szentlélek munkájának következtében! Ámen

Juhász András

vissza