2014.
A Lélek ünnepe utáni harmadik vasárnap reggelén, folytatva sorozatunkat, a lélek gyümölcsével foglalkozunk e reggelen is, azzal a gyümölccsel, amely Isten ajándékaként jelenhet meg életünkben.
Pál a Galatákhoz írott levelének e részében szembeállítja a testi és a Lelki embert, illetve a hozzájuk kapcsolódó cselekedeteket, tulajdonságokat. Két utat láthatunk itt, nincs harmadik-semleges lehetőség. Dönteni, választani kell. A testi ember cselekedetei: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, részegeskedés, gyilkosság, tobzódás. A Lélek szerint élő ember azonban a Lélek gyümölcseit termi: szeretet, hűség, jóság, öröm, békesség, türelem, szívesség, szelídség, önmegtartóztatás.
Elmondtam az elmúlt hetek alkalmain, hogy a testi ember cselekedetei nem feltétlenül járnak együtt, hiszen aki gyilkos, nem biztos, hogy tolvaj is. A Lélek gyümölcse, annak gerezdjei, vagy szőlőszemei azonban összetartoznak: együtt adatnak az embernek: ha például áthat a szeretet, az békességet jelent magammal, és környezetemmel.
Nagyon fontos az is, hogy a testi cselekedetek és a Lélek gyümölcsei abban is különböznek egymástól, hogy a testi dolgokat az ember teszi meg, a Lélek gyümölcseit pedig termi, Isten ajándékaként. Nem mi tehetünk róla, ha termőképessé válik a mi életünk, és a háládatosság jó gyümölcseit teremjük, hanem kegyelemből, Isten kegyelméből alakulhat így életünk. Ugyanerre mutat rá a Galata levél szerkezete is, amely visszatükrözi a Római levél felépítését: először a dogmatikai kérdések kerülnek elő, azaz miben hiszünk, mit hiszünk, majd az etikai, hogyan válaszol életünk helyesen Isten Krisztusban testet öltött szeretetére.
Imádkozzunk ma reggel ezért, hogy termő életünk lehessen, és vizsgáljuk meg a Lélek gyümölcse közül a többi gerezd után ma a hűséget.
Hűség! Nem divatos dolog ma, filmek, regények szólnak arról, hogy ki hogyan csalja férjét feleségét. Népszerű, sokak által látott filmek torzítják látásunkat, természetessé téve a természetellenest. Talán sokan látták az Angol beteg című világhíres filmet, amelyben a jóképű gróf barátjának feleségét szereti el, és a történet úgy van beállítva, hogy az ember egy idő után a főhős helyébe képzelve magát, szinte már szorít azért, hogy szerelmük győzzön! Sóhajtva tettem fel baráti körben a kérdést, de mi van, ha nem a főszereplő szemszögéből nézzük a történetet, hanem a férj szempontjából? Vajon miért nem vele azonosul az átlag mozilátogató?
Ezen túlmenően torzult a szó jelentése, és rengeteg tévképzet kapcsolódott hozzá, amelyek közül kettőt idézek:
- Az SS jelmondata így szólt: "a hűség a becsületem!", ezt vésték tőrükbe, és e hűség jegyében hajtották végre rémtetteiket. Hűek voltak ezek a katonák? Kétségkívül, csak nem nemzethez, nem hazához, hanem Hitlerhez, akire felesküdtek, és e hűség jegyében gyilkoltak könyörtelenül.
- Több boltban feliratként jelent meg: "A vásárlói hűséget jutalmazzuk!". Gondoljunk bele e mondat jelentésébe. Ki a hű? Aki náluk vásárol, vagy aki az adott terméket választja, és hosszasan fogyasztja, többször vásárolva belőle. Nevetséges! Legyünk hűek egy bolthoz? Egy termékhez?
De nemcsak torzult a hűség jelentése világunkban, hanem devalválódott a hűség értéke világunkban, az emberek képtelenek hűek maradni egy eszméhez. (gondoljunk a leginkább ismert jelenségre a pártok és választók kapcsolatára - egy felmérés szerint, egyszerű ígérgetéssel át lehet csábítani az egyik táborból a másikba embereket, és ha megkérdezzük az embereket egy választás után, sokkal többen mondják azt, hogy a győztesre szavaztak, mint amennyien ezt ténylegesen tették, vonzódva a győzteshez utólag).
És gondoljunk arra, hogy kapcsolatainkra mennyire jellemző a hűség: hogy viszonyulunk egymáshoz, ez a barátságokra, rokoni kapcsolatokra is értendő. Felnőttként jót mosolyogtunk két kisfiún, akik a gyermekhéten egymással megszakították barátságukat, de belegondolva a mélyébe sírni támadt kedvünk, amikor mindkettő megindokolta, hogy miért is fordít hátat a másiknak, mennyire kevés elég ahhoz, hogy már ne barátként tekintsenek a másikra!
És, Testvéreim, ez nem csak a kisfiúkat jellemzi, de a felnőtteket, minket is…. Eszembe jut egy film: temető, kinek mennyi ideig volt egy igaz barátja).
Szeretett Testvéreim! Bármennyire is szomorú, a hűség, amely egykor családok, nemzetek, országok alapját képezte, ennyire értékét vesztette világunkban!
Úgy vélem azonban, hogy nemcsak az emberek felé való hűségünk ingott meg, hanem az Isten felé való hűségünk is, sőt először az! Ebből fakad az emberi kapcsolataink megromlása is! Így szükségünk lenne e gyümölcsszemére a Léleknek, mégpedig égetően nagy szükségünk lenne rá.
Mennyiszer fordul elő az, hogy hátat fordítunk Istennek, azaz mondjuk ki bátran: hűtlenek vagyunk Hozzá! Azt tesszük, ami nem kedves szemében, hitetlenkedünk, kétségeskedünk hatalmában-erejében, más támaszokat igyekszünk keresni, vagy egyszerűen csak nem figyelünk szavára!
És, ebből a hűtlenségből fakad emberek, ügyek, eszmék iránti hűtlenségünk!
De, hogy lehet az ember hű Istenhez? Úgy, ha próbál rendeléseiben járni, parancsait megtartani, akaratát kikérni, elfogadni, ha minden körülmények között megmarad élete alapjának Jézus Krisztus. Minden körülmények között! Mit jelent ez?
- jóban,
- rosszban (mindkettő veszélyes! – jóban függetlenítjük magunkat Istentől, rosszban pedig ellene lázadhatunk)
Ez az, ami nem megy magától. Próbálhatja az ember, de az kudarcra ítélt vállalkozás. Isten ingyen kegyelemből azonban, a Lélek gyümölcseként megkaphatjuk! Megkaphatjuk, ha benne vagyunk, benne gyökerezik életünk, ha mint a fa gyümölcsének, kapcsolatunk van a fával!
Amikor készültem, eszembe jutott egy másik újszövetségi rész is, amely a hűségről szól. A Jelenések könyvének 2. részében, az Isten bíztatja Szmirna sokat szenvedett keresztyéneit:" Légy hű mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját!". Biztos mindannyian hallottuk már, ismerjük e csodálatos sorokat!
Szmirna keresztyén lakossága hű maradt. Tudjuk ezt egyik püspökük, Policarpus életéből. A 101 éves embert a törvényszék elé rángatták, és követelték Tőle, hogy tagadja meg Krisztust. Ennyit felelt: "86 éve szolgálok az én Uramnak; mindig hű volt hozzám; hogyan tagadhatnám meg Királyomat, aki meghalt értem?" Amikor a levél íródott, Ő volt a gyülekezet pásztora, vagy ahogy a levél írja: angyala.
E levél alapján megtudhatjuk, hogy aki a Lélek munkájának eredményeként termi a hűség gyümölcsét, ahhoz az Isten is hű marad, arról az emberről el nem feledkezik.
Imádkozzunk hát, napról napra e gyümölcsért is, hadd legyen Istennek tetsző a mi életünk. Ámen
Juhász András