2014.

2014. június 1. vasárnap - Juhász András
2014.06.02
Lectio: Római levél 3. rész 9-18.
Textus: Galata 5:22-23

Pünkösd ünnepére készülünk lelkiekben, és egyházunk, gyülekezetünk életének egyik jeles, évenként ismétlődő eseményén vagyunk ma együtt, gyermekeink konfirmációs fogadalomtételén, és első úrvacsoráján., ahol velünk együtt részesedhetnek a szentségben. A konfirmáció, ahogy a testvérek érzékelhetik is, átalakulóban van, egyre többször fiatal vagy idősebb felnőttek állnak meg az úrasztala előtt, és tesznek vallást hitükről, ahogy erre idén már… alkalommal sor került. Ma, gyermekeink bizonyságtételét hallgatjuk meg, és készüljünk imádságos szívvel az Ő befogadásukra a gyülekezetbe az első úrvacsorai közösség által úgy, hogy közben Isten Igéjére figyelünk, mire is indít bennünket ebben az ünnepi órában.

A Pünkösd, a Lélek ünnepére készülünk, ezért olvastam fel azt az igeverset, amely a Lélek gyümölcséről szól, és azért is, mert ez az a gyümölcs, amely hisszük, hogy gyermekeink életén, és a mi életünkön is terem, teremni fog majd!

Érdekes, hogy egyes számban említi a Szentírás: ez a Lélek gyümölcse, nem gyümölcsei. De akkor miért sorol fel kilencet? Azért, mert ez olyan, mint egy szőlőfürtön kilenc szem. Egy fürt egy gyümölcs, csak több szem van rajta. Vagy egy narancsnak több gerezdje van, de az egy gyümölcs, ami azt jelenti, hogy az újjászületett hívő életében ennek mindnek jelen lehet és jelen kell lennie. Hol az egyik hangsúlyosabb, hol a másik. Isten mindig abból ad többet, amire nagyobb szükség van. Nekünk nem szabad igényteleneknek lennünk, hanem várnunk lehet és kell. Kérnünk kell azt, hogy ez a gyümölcs, így, ahogy van, az újjászületett életünkön megjelenjék. Mert a gyümölcs magától jelenik meg a fán, a fa pedig olyan gyümölcsöt hoz, amilyen. Az ember életében is magától jelenik meg a Lélek gyümölcse, Isten bennünk munkálkodó Szentlelke nyomán! Egyedül képtelenek vagyunk gyümölcstermésre, egyedül arra vagyunk képesek, amit felolvastam a Római levélből, a tegnapi napra kijelölt újszövetséi igeszakaszból. Ez a diagnózis sajnos tökéletes az Isten nélkül élő emberről! Istennel azonban életünk a háládatosság jó gyümölcsét termi!

Az elkövetkező hetek alkalmain ezekről a szőlőszemekről szeretnék szólni, ma a számomra egyik legkülönösebbről, a jóságról, amely gerezdnek vagy szőlőszemnek különleges jelentése van és lehet ifjú testvéreink számára is!

Van egy film, amelyben egy pap, egy lánglelkű lelkész küzd a bűn ellen, minden eszközzel, és szeretné a reá bízott gyermekeket megőrizni. A film címe: "Legyetek jók, ha tudtok!" Véleményem szerint ez a film nagyon jól megfogalmazza  a jóság kérdését, és azt is, hogy mennyire nehéz megmaradni abban.

A görög nyelvben három szó található a jó, jóság magyar szavak megfelelőjeként. Az egyik szót, csak Istenre használja a görög nyelv, ahogy Jézus is kiemeli, a gazdag ifjúval való beszélgetésében: "Miért mondasz engem jónak? Senki nem jó, egyedül az Isten!" Az ókori világban ezt a szót csak az istenre használták. az Ő cselekedeteire, voltára használták ezt a szót. Van egy másik szó, amit használnak Istenre és emberre egyaránt. Az a szó azonban, amely itt találhat a Szentírásban (khrésztosz), mindig az emberi magatartás jelzőjeként jelenik meg.

Mert mi is a jóság? Gyakran használjuk, de a legtöbbször nem gondolunk bele a jelentésébe: a jó, jóság szó gyakran nagyon elvont értelmet nyer, gyakran mondjuk valakire, aki valami jót tesz, segít valakin, emberként viselkedik, segítőkész, hogy ez az ember jó, jóságos ember. Előkerül a jó szó, szóösszetételekben: ez vagy az az ember jószívű, jó lelkű.

Használjuk a jó szót – görög alapokon - a szép helyett is: jó volt ez a film, jó volt ez a színdarab, zenekari mű. Mondhatnánk azt is, hogy szép volt, hiszen esztétikai kategóriákban kellene gondolkodni, mégsem azt tesszük, mert több volt a film a számunkra mint szép.

Jól játszott  a Pick Szeged az EHF kupa döntőjében. Miért játszott jól? Mert a támadó és védekező játék megfelelő volt, mert sportszerűen játszott. Mert nagyon tudtak küzdeni a játékosok.

Jó volt az idő május elsején. 

Jó volt egy beszéd, egy prédikáció, mert minden benne volt, megszólított, a lelkész által Isten elérte célját. De ha ennyi mindenre használjuk ezt a szót, hogy jó, jóságos, akkor vajon mit jelent igazán? Mit takar az eredeti jelentés? Hogyan lehetne megfogalmazni, a jó, a jóság fogalmát?

Talán, a legmegfelelőbb, ha azt mondjuk, hogy az a jó, amelyik megfelelő, amelyik alkalmas, amely használható.

Jól játszott a Pick, mert megfelelően játszott. Jó volt az idő május elsején, mert alkalmas volt a sétára. Jó volt a színdarab, mert alkalmas volt arra, hogy elgondolkoztasson, megnevettessen. Jó volt ez vagy az az ember, hasznos volt számomra: segített.

Azt hiszem, hogy mindezek előrebocsátása után meg lehet határozni azt is, hogy itt, ebben az igében mit vár tőlünk Isten: Legyünk jók, jóságosak, azaz alkalmasak, használhatók, megfelelőek az Ő szolgálatára.

Ez egyáltalán nem természetes állapot, hiszen az ember bűnben születik, bűnben él, és ez az állapota alkalmatlanná teszi az embert az Isten szolgálatára. A jóság tehát a megtérés következménye, a felajánlás következménye, annak a felajánlásnak, hogy szeretném magam mindenestől Isten szolgálatába adni. Szeretnék jó lenni, azaz alkalmas eszköz az Ő szolgálatában.

Amikor Pál megtérése előtt üldözte a keresztyéneket, az Úr már tudta, hogy egyszer választott edénye, alkalmas eszköze lesz, jó embere lesz Pál. Aztán Pál megértette az isteni akaratot.

Kedves Konfirmandus Testvérek! A Konfirmációs fogadalomtételben ezt nyilvánítottátok ki! Felajánlottátok magatokat Istennek, és az Ő Fiának Jézusnak követésére! Tulajdonképpen Isten számára jó emberré, neki megfelelő emberré szeretnétek a hitben növekedni! Isten adjon erőt nektek ahhoz, hogy ez valóban így történjen!

Szeretett testvéreim! Keresztyén Gyülekezet! Samikor bennünk van a vágy, hogy szeretnénk jók lenni, azt szeretnénk megtudni,  észrevenni, hogy Istennek mikor, miben van szüksége rám: szeretnék a helyemen lenni. Ott, ahol Isten szeretne látni engem. Alkalmas helyen, alkalmas időben, alkalmas emberként.

Tehát, a jóság is Isten ajándéka, a Lélek ajándéka,  nem kierőszakolható, mert ha magunk akarunk jók lenni, az általában erősen izzadtságszagú. Tőle kaphatjuk meg ezt.

Sokat segít, ha elővesszük azokat az Igéket, amelyek ugyanezt a szót tartalmazzák: Isten igáját jónak, azaz megfelelőnek nevezi az Ige ( Máté 11:30). És ilyen lett megtérése után Onézimusz a szökött rabszolga is, aki alkalmatlan és hitvány szolga volt.

Igyekezni kell a jóra, imádságban könyörgésben kérni az Urat, hogy mutassa meg helyünket, küldetésünket ebben a világban, hogy jók lehessünk, alkalmasak az ő szolgálatára. Ámen 

Juhász András

vissza