2014.
A pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódva, előtte és azóta is több alkalommal szóltunk istentiszteleti alkalmainkon a Lélek gyümölcséről.
Arról a gyümölcsről, amely a hívő ember életén terem, mint egy fán a jó gyümölcs! Arról a gyümölcsről, amely bár egy, amint arra az egyes szám is figyelmeztet, mégis a felsorolásból következően több, mint a narancs gerezdjei, mint a szőlő szemei a fürtön.
A gyümölcsöt Pál a Lélek szerint élő ember jellemzőjeként adja elénk, amely gyümölcs megtermése egyetlen dologtól függ, miben azaz kiben gyökerezik az ember. Ha Krisztusban van, ahogy arra Jézus is tanít egyik önkijelentésében, amely így szól: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” Az önkijelentésből kiderül, ha Jézusban vagyunk, benne gyökerezik, mint egyetlen IGAZ szőlőtőben az életünk, akkor van termés, akkor van gyümölcs, akkor jelennek meg a Lélek gyümölcsének szőlőszemei életünkben!
Pál arra is rávilágít, hogy önerőből mire vagyunk képesek. Megdöbbentőek azok a szavak, amelyek elénk kerülnek, mint a test szerint élő ember cselekedetei: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, részegeskedés, gyilkosság, tobzódás. A Lélek szerint élő ember azonban a Lélek gyümölcsét termi: szeretet, hűség, jóság, öröm, békesség, türelem, szívesség, szelídség, önmegtartóztatás.
Ma szeretnék egy újabb szőlőszemet megmutatni, amelynek neve: türelem.
Türelem! Egy kedves barátom mondta: „Türelmes ember vagyok én, csak minden legyen úgy ahogy akarom, és akkor amikor én akarom!” Úgy vélem, hogy ebben a mondatban minden benne van, ami a türelmünket jellemzi! Úgy ahogy én, és akkor amikor én: AKAROM! Azaz, ha a dolgok a kedvem szerint alakulnak, türelmes ember vagyok. De vajon ilyen élethelyzetben van egyáltalán szükség türelemre? Alapvetően testvéreim egy türelmetlen világban élünk, amelyben mindent áthat a rohanás, a türelmetlen kapkodás. Mindent áthat a türelmetlenség. Türelmetlenség egy adott élethelyzetben, amikor várakoznunk kellene, türelmetlenség lelki-testi szenvedésben, türelmetlenség az emberi kapcsolatokban, és türelmetlenség Isten felé.
De vajon Igénk milyen türelemről beszél?
Ha a bibliai görög nyelvet nézzük, akkor a türelemre két szót találunk. Ezek közül az egyik általában a türelemről szól, szenvedésben, tárgyi körülmények közt, vagy egyéb ügyekben, míg a másik az emberek iránti türelemről.
Ez utóbbi, görögül a „makrotűmia” szó található e helyen. Azaz a türelemnek az embertárs, a felebarát felé kell megvalósulnia! Sőt, nem is akármilyen formában! Nagyon beszédes görög szó ez a „makrotűmia”, ugyanis megtalálható benne a „makrosz”, szó, aminek jelentését mindannyian ismerjük: hosszú, időben és térben egyaránt! Hosszan tűrni, időben hosszadalmasan, hosszú ideig tűrni a másiknak! Szép, és a jelentést jobban visszaadja a Károly fordítás, ami a hosszútűrő szót adja elénk!
Nehéz feladat, nagy kihívás a másik ember iránti türelem! Minden életkorban nehezen tűrünk a másiknak! A kisgyermek, szinte már az első szavak kimondásával egyidőben türelmetlen szülei iránt.
Eszembe jut öcsém, aki amikor kért valamit, beszélni ugyan még alig tudott, édesanyámnak pedig mindkét keze tele volt munkával, és türelemre intette, azt kiabálta: „azonnaj add ide!” Majd amikor édesanyám azt mondta légy türelmes, és szépen kérd, a válasz ugyanez az „azonnaj add ide” mondat volt, csak lágy hangon, másként hangsúlyozva!
Kamaszként türelmetlen a gyermek a szülőkkel, a kamaszt nevelő szülő a sokszor lehetetlen viselkedést produkáló kamasszal.
Türelmetlenek vagyunk a munkahelyen a munkatárssal, idősként a fiatallal, fiatalként az időssel.
Családban, barátságokban, minden életterületen! Egész életünket végigkíséri a másik ember iránti türelmetlenség! És, természetesen mi is nagyon sokszor ezt kapjuk a másik embertől, egy-egy ideges hangsúllyal kimondott választ, türelmetlen, és ismételten feltett kérdést. Fontos hát az, hogy a Lélek gyümölcseként a másik ember iránti hosszútűrés is megjelenjen életünkben! És, szeretett testvéreim, tapasztalatból tudjuk, hogy ha önerőből gyakoroljuk a hosszútűrést, az csak ideig-óráig működik, előbb vagy utóbb az ember robban!
Nagyon érdekes, és fontos tény, hogy Pál apostol a türelmet nem csak mint a Lélek gyümölcsét adja elénk, hanem a Szeretet himnuszában is, mint a szeretet jellemzőjét!
Mégpedig első helyen: a szeretet türelmes, a szeretet hosszútűrő! Miért kell a szeretethez is türelem? Azért, mert a szeretet állandó harcban áll. Kétfrontos háborút vív: saját magával harcol, hiszen nem tudunk mindenkit ugyanúgy szeretni, és harcol a másikkal: nem mindenki engedi, hogy szeressék. Ezért a szeretethez kapcsolódó első tulajdonság a türelem.
A türelmet sok dolog próbára teszi: érdektelenség, értetlenség, sikertelenség, hálátlanság, hiábavaló áldozat, és a sort a végtelenségig folytathatjuk! Ha azonban Jézusban vagyunk, és benne maradunk, akkor a türelem lehetséges! Jézus türelmes szeretete áthat bennünket, és Jézus Krisztus példája tanít bennünket, Jézusé aki a végtelenségig türelmes.
Ezt kell megtanulnunk Tőle. Ezt kell gyakorolnunk, ezt kell megélnünk! Gondoljunk arra türelmünket, szeretetünket próbáló időkben, hogy Ő mennyire türelmes hozzánk! Minden bűnünk után, minden botlásunkban, minden tőle való eltérésünkben, értetlenségünkben nem elfordul tőlünk, hanem újra és újra türelmes szeretettel hozzánk fordul, felénk fordul!
Ha Ő így szeret bennünket, a mi szeretetünket is a hosszútűrésnek kell áthatnia! Ha ő így fordul hozzánk, nekünk is így kell embertársainkhoz fordulnunk!
Imádkozzunk azért, hogy a Lélek munkájának eredményeként a türelem is jellemezzen bennünket, mint drága szőlőszem, mint a Lélek gyümölcse! Ámen
Juhász András