2014.

2014. december 21. Advent 4. vasárnapja - Damásdi Dénes
2014.12.22
2Péter 3,9

Kedves testvéreim!

Advent negyedik vasárnapján – habár nem ismerem a gyülekezetet – már biztos vagyok benne, hogy mindenki halott egy áhítatot, vagy prédikációt, vagy olvasott egy cikket a várakozásról. Arról, hogy az advent a várakozás ideje, felkészülünk karácsonyra és talán még a Jézus visszatérésére való várakozás is szóba került. Olyan sokszor, viszont azaz érzésem, hogy minket is megszáll egy ilyen varázslatos téli hangulat és a várakozást úgy képzeljük el, hogy a meleg szobában ülünk egy bögre teával a kandalló előtt, és várjuk, hogy Jézus visszajöjjön. Péter levelét olvasva viszont nekem úgy tűnik, hogy valami sokkal többről van itt szó.

Péter azzal kezdi a felolvasott részben, hogy habár amit mond ismétlés – már korábban elmondta – mégis elmondja újra mert annyira fontos, és mert ezt nem szabad elfelejteni. És fontos, mert vannak, akik már lemondtak a várakozásról, és Isten ígéreteit elfelejtették. Éppen ezért a gyülekezet valószínűleg elbizonytalanodott és maguk is megkérdőjelezték, hogy akkor tényleg vissza fog jönni Jézus? És ha igen akkor miért késlekedik? És ha a visszajövetele késik, akkor lehet, hogy más ígéretei sem igazak? Egy krízis helyzetbe került a gyülekezet, mivel ők azt várták, hogy Jézus egy pár éven belül, visszajön és ez nem történt meg. Péter pedig ebben a helyzetben akarja megerősíteni őket és emlékeztetni őket az ígéretekre és parancsolatokra.

Az egyik gondolat, ami miatt ezt a fejezetet választottam, az az, hogy nem csak arról szól, hogy nekünk várnunk kell, hanem azt is kimondja, hogy nekünk azért kell várnunk, mert Isten is vár valamire. És ez egy nagyon mély tartalommal rendelkező mondat. Azt olvastuk: "Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen." A Teremtő Isten tehát ránk vár. Jézus nem azért nem jött még vissza, mert késik,  vagy, mert elfelejtett minket, hanem azért mert arra vár hogy megtérjünk. Volt már olyan, hogy valakit megvárakoztattunk? Gondolom, mindenkivel megtörtént már. Nem egy jó érzés. Főleg akkor nem, ha az a valaki felettünk áll, mondjuk szülőnk, tanárunk vagy főnökünk. Gondoljunk hát bele, hogy magát az Istent várakoztatjuk meg. És habár Ő mindenható, mégis úgy dönt, hogy vár, mert szeret minket, mert kegyelmes és azt akarja, hogy mindenki megtérjen. Ez pedig egy olyan alapvető kijelentés Istenről melyet sohasem felejthetünk el. Isten azt akarja, hogy mindenki megtérjen és ezért Ő türelmes. Ezt láthatjuk az egész Biblián keresztül, hiszen olyan sokszor Isten meghirdeti ítéletét és mégis generációkat vár mire azt betölti. Arra vár, hogy hátha népe visszafordul hozzá, hátha elfordulnak a bálványoktól és újra Istent kezdik el követni. Isten természetének része tehát, hogy türelmesen várja a mi megtérésünket. Éppen ezért ez egy jó hír, hiszen minden nap, amíg élünk esélyünk van a megtérésre. És ha van olyan, aki csak azért jött el ezen adventi vasárnapon, mert szokás, vagy, mert a család elvárja azoknak különösen szól ez az üzenet: Isten rád is vár. Szeretne neked örökéletet ajándékozni és családjába téged is befogadni. Ne várakoztassuk hát tovább Istent, hanem menjünk mindnyájan őhozzá és ragadjuk meg kegyelmét, melyet Jézus Krisztusban kijelentett számunkra!

A második fontos gondolat, ami benne van ebben a kijelentésben, hogy itt nem egy passzív várakozásról van szó. Isten nem dől hátra a székében és várja, hogy hányan mennek be a templomba hétről-hétre. Ő türelmesen munkálkodik az Ő igéjén keresztül, hogy minél több embert elérjen. Ő jön az Ő Szentlelke által és keres minket, hogy minél többen megtérhessenek. Már Ószövetségben is láthatjuk, hogy ő türelmes, de közben aktív. Sámuelhez háromszor szólt mire ő meghallotta, Jónást is újra elhívta mikor ő elfordult tőle, és a makacs Izráeli népet is türelemmel vezette a pusztaságban. Az ő türelmének és küldetésének a jele az is, hogy Jézus eljött és meghalt a kereszten, hogy nekünk örök életünk lehessen. Ő volt az ezt mondta: "én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." majd később megjelent Pálnak a Damaszkuszi úton, a tanítványok betöltekeztek a Szentlélekkel és Újszövetség nagy részében azt láthatjuk, ahogy Isten maga vezeti és küldi a hívőket, hogy őróla bizonyságot tegyenek. A Szentháromság Isten nem csak várja, hogy az emberek megtérjenek, hanem tesz is azért.

És éppen e miatt a mi várakozásunk se lehet passzív. Nem dőlhetünk hátra karácsonyra várva, mert Jézus parancsot adott, amikor elment. És nem azt mondta a tanítványainak, hogy "Mennyetek haza és várjatok türelemmel!" azt mondta nekik: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet!" És ebben a parancsban ugyanaz az Isten cél fogalmazódik meg, hogy Isten nem akarja, hogy az emberek elvesszenek, hanem hogy megtérjenek. És ezt a küldetését velünk együtt akarja véghezvinni. Jézus nagyon egyértelmű volt ebben a kérdésben, hogy amikor ő elmegy, akkor nekünk feladatunk van. Az egyik példázatban, amikor visszajöveteléről tanított ezt mondta: "Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! bizony mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig az a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram és verni kezdené szolgatársait, és együtt enne és inna a részegesekkel; megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."(Mt 24,46-51). Ne hallgassunk azokra, akik azt mondják, hogy késik az Úr! Tegyük mi is munkánkat melyre elhívott minket Istenünk. Ezen az adventen és karácsonyon is hirdessük, hogy Jézus nem csak azért jött el a földre, hogy nekünk legyen egy kedves családi ünnepünk, hanem mert Isten akarata hogy mindenki megtérjen és az eljövendő világban vele együtt élhessünk. Ez az egyház és benne minden keresztyén ember feladata, hogy bizonyságot tegyünk Isten mindenkit megváltó kegyelméről és másokat is Jézus tanítványaivá tegyünk. Ott ahova Isten helyezett bennünket: családban, munkában, iskolában bárhol is vagyunk. Mindeközben pedig ne felejtsük, hogy nem vagyunk egyedül, Ő is itt velünk és velünk együtt munkálkodik a lelkek megmentésén.

A péteri gyülekezetben a probléma az volt, hogy túlságosan nagy hangsúlyt fektettek Jézus visszajövetelére, és amikor az nem történt meg nem tudták mit is tegyenek. Nálunk talán pont az ellenkező a szituáció. Annyi idő eltel, hogy elfelejtkeztünk arról, hogy Jézus megígérte visszajövetelét és arról is, hogy mi a feladatunk, amíg visszatér. De az üzenet mind nekünk mind Péter gyülekezetének ugyanaz: Jézus vissza fog jönni, de mivel azt akarja, hogy minél többen megtérjenek még vár. És ebben a várakozásban feladatunk van, hogy életünkkel és szavainkkal hirdessük a Kereszt életet adó üzenetét. A második péteri levél utolsó szavaival szeretném befejezni igehirdetésemet:

"Ti tehát, szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!" (2Pét 3,17-18) Ámen

Damásdi Dénes

 

vissza