2014.
Az elmúlt hetekben és az előttünk lévőkben Bibliaolvasó Kalauzunk vezetését követve Jób könyvét olvashatjuk. Jób könyve egy olyan könyve a Szentírásnak, amely nagyon nehéz olvasmány, mert a szenvedésről szól. Sőt, nem egyszerűen az ember szenvedéséről, hanem az igaz szenvedéséről. Ahogy ma mondanánk, a „jó ember” szenvedéséről. Mert azt még csak-csak értjük, sőt tegyük szívünket kezünkre néha még helyeseljük is, ha egy gonosz embert utolér bűneinek következménye, na de egy jó embert? Miért szenved a jó ember? Mindenek előtt fel kell tegyük a kérdést az az ember, akit mi jónak látunk valóban jó? Vagy csak nem követ el kirívó bűnüket? Van igaz ember? Vagy a Zsoltárossal kell, egyet értsünk, aki ezt mondta egykoron: „Nincs igaz ember egy sem!” Ma, egy héttel húsvét után, szeretnék visszakanyarodni még egy gondolatsor erejéig a nagypéntekhez, amely nap az egyetlen igaz ember Jézus Krisztus szenvedésérő szól!
Jézus haldoklásának eseményeit a négy evangéliumból tudjuk összerakni. Jánosnál e mondat szerepel utolsóként, míg Lukács egy másik mondatot ír utolsónak le. János jelen volt a keresztnél, míg Lukács mások elbeszéléseiből – hiteles szemtanúk elmondása alapján ismerte az eseményeket. Tehát, mindkét beszámoló hiteles. A kutatók úgy vélik, hogy e megszólalása az utolsó előtti, és még egy alkalommal szólal meg a kereszten. Mindezt, a zsidó liturgia ismeretéből gondolják így: a sabbat imát ugyanis időben korábban mondták, mint az éjszakai imádságot.
Ahogy arról már szóltam nagypénteken, Jézus imádkozik a kereszten. Szenvedése közben - hogy az erőtelen emberi test, ahogy arról maga Jézus is szól (a lélek kész, a test erőtelen) tudja vállalni a szenvedést – élő kapcsolatban van az Atyával. Imádkozik, könyörög. Ez az egyetlen szó: elvégeztetett! - is egy imádság részlete. Ez az imádság, az úgynevezett szombati imádság, amelyet abban az időben, amikor Jézus a kereszten haldoklik, egész Izrael imádkozott. A szombati imádság tulajdonképpen egy hálaadó ima volt, egy olyan imádság, amelyben az ember hálát adott a nyugalom napjáért, és amelyben emlékezett az imádkozó arra, hogy mi az alapja a szombatnak.
Ez az ima egyben hitvallás is. Megdöbbentő, hogy Jézus a kereszten egy hálaadó imádságot mond, amely hitvallás is egyben. Haldoklik, kimondhatatlan kínok közt, gyötrődik, és közben imádkozik – hálaadással. Ismerve Jézus hét megszólalását a kereszten tudjuk, hogy Jézus nem szokványos szavakat mond: könyörög ellenségeiért, akik e rettenetes helyzetbe juttatták, könyörög a világért, gondoskodik édesanyjáról rábízva Jánosra, megbocsát a mellette függő latornak, de azt hiszem, hogy e megszólalás a leginkább elgondolkoztató: hogy lehet hálát adni ilyen helyzetben? Hogy lehet szenvedve, kimondhatatlan kínok közt is imádkozni, Istent dícsérni, megvallani a hitet? Egyáltalán van miért imádkozni?
Mindannyian tudjuk, hogy a szombat napját Izraelben a teremtés hat napja utáni nyugalomból vezetik le. Isten hat nap alatt megteremtette az eget, a földet, és mindent ami azokban van, beleértve az embert is. A hetedik napon pedig Isten megnyugodott. A sabbat ima is utal erre, van egy részlete amely így szól: „Így végződött be a teremtés …Isten bevégezte…és megnyugodott.” János ebből egyetlen szót ír le: elvégeztetett! E szóból az értő olvasó azonnal tudta, hogy mire gondolt János, tudták, hogy Jézus mit imádkozott. Elvégeztetett!
Miért éppen ezt az imádságot mondja Jézus?
Látszólag semmi köze ugyanis a szombat ünnepléséhez, ugyanis e szavaknak. Ha azonban a szavak mögé nézünk, meg fogjuk látni, hogy nagyon szorosan kapcsolódnak ezen imádság szavai a kereszten szenvedő Jézus életének utolsó pillanataihoz.
Mi történik a teremtésben? A teremtésben Isten szép rendben, szavának teremtő erejével előhívta az eget és a földet a semmiből, megteremtette az életfeltételeket, benépesítette a szárazt és a tengert növényekkel, és állatokkal, végül pedig megteremtette az embert. Minden egyes teremtési nap után Isten megállapította, hogy ami elkészült, az jó. Végül pedig, a hatodik nap után ezt olvashatjuk Mózes első könyvében: „A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.” Elkészült a teljes teremtés, Isten evégezte munkáját: a teremtett világ olyan lett, amilyennek Isten akarta, jó, és az ember számára megfelelő. Isten megnyugvása arra utal, hogy kész a nagy mű! Olyan ez egy kicsit, (ha Istent emberi módon próbálnánk megfogalmazni), mint amikor az ember becsületesen befejezett valamilyen munkát, legjobb tudása és akarata szerint, majd pedig jó lelkiismerettel a megérdemelt pihenés ideje következik. A teremtésben is ez történik, hat nap teremtő munka után Isten megpihen és megnyugszik. Ez nem azt jelenti, hogy innéttől kezdve nem érdekli a világ, hanem azt jelenti, hogy amit teremtett, az tökéletes, az nem szorul korrekcióra.
Erre emlékeznek a zsidók a sabbat liturgiában.
Jézus is emlékezik erre, hálát ad a teremtésért, de szavai már ennél többet jelentenek: szavai rámutatnak arra, hogy az ő munkája is lassan véget ér. Rámutat arra, hogy Isten nagy munkáját, a jó teremtést, amely a bűn következtében elkorcsosult, az ő áldozata helyre teszi. Rámutat arra, hogy áldozata nem más, mint az új teremtés. Ez a szó, hogy elvégeztetett, arra utal, hogy semmilyen kísértés hatására nem tért le az útról, amelyre a mi megváltásunk miatt lépett rá. Hiába kísért a sátán számtalan módon, Jézus nem változtatja meg elhatározását. Hiába ajánltatik fel neki a "földi királyság", a szenvedésmentes élet: Jézusnak a szenvedés útja kell. A kereszt, a megalázás, a halál útja. Miért teszi ezt? Mi a tét? A mi örök létünk! Ha Jézus ugyanis letér a szenvedés útjáról, akkor a mi megváltásunk nem történik meg. Azonban, Ő vállalta a szenvedést "engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig". Van egy szép katolikus ének, amely arról szól, hogy a kereszten szétzúzatott a sátán. Igen, szeretett testvéreim: ez történt-Jézus legyőzte a sátánt! Ott, a kereszten, áldozatával.
Ha a teremtés után Isten megnyugodott, és tudjuk hogy ez a nyugalma a tökéletesen elvégzett munkának szólt, akkor a kereszten szenvedő Jézus is ezt üzeni, az „elvégeztetett” felkiáltással: Isten a mi megváltásunkkor is tökéletes munkát végzett. MEG VAGYUNK VÁLTVA! A megváltás munkája is tökéletesen, az isteni tervnek megfelelően ment végbe. Biztosak lehetünk abban, hogy örök életünk lehet. Hogy miért mondom azt, hogy lehet? És miért nem azt mondom, hogy örök életünk van? Annak egyetlen oka van: Isten már mindent gondosan elvégzett, e pillanattól kezdve tehát már csak rajtunk a sor: hogy válaszolunk a megváltásra?
Adja meg Isten, hogy engedelmes szívvel, elfogadva Krisztus érettünk való áldozatát, őszinte bűnbánattal tegyük meg ezt. Ámen
Juhász András