2014.

Jézus hét alkalommal szólal meg a kereszten, és ebből összesen 4 alkalommal imádkozik, de akkor sem magáért. A többi három megszólalása valaki mással, esetleg másokkal foglalkozik. Mit jelent ez? Azt, hogy Jézusnak még haldokolva is, ég és föld közt kínok közt gyötrődve sem a maga sorsa, a maga dolgai a fontosak, hanem az ember sorsa. Mondhatjuk egy kicsit másképpen is, hogy személyesebbé váljék: a mi sorsunk. A tiéd és az enyém. Ennyire vagyunk tehát fontosak Istennek! Azt gondolom, hogy nagyon jó ezt szem előtt tartani, amikor eluralkodik magunkon a depresszió, a levertség a „se Istenem, se emberem” érzése!

Annyire fontosak vagyunk, mint amennyire az a jézusi megszólalások arányából is látszik! Tartsuk ezt szem előtt, minden élethelyzetben! A ma felolvasott két vers is abba a sorba tartozik, ahol Jézus másokkal foglalkozik:

1. E két vers ugyanis tulajdonképpen Jézus Krisztus végrendeleteként értelmezhető. Végrendeletként, amelyet joga volt tennie még a keresztre feszítetteknek is. Végrendelete - mivel mindenétől megfosztották, tulajdonnal, pedig soha nem rendelkezett ( a rókáknak van barlangjuk, az égi madaraknak fészkük, de az Ember fiának fejét nincs hova lehajtania) – egyedül családi kapcsolataira terjedhet ki. Édesapja, József ekkor már rég halott. Testvérei nem értették –legalábbis még ekkor  -meg küldetésének lényegét. Egy valaki marad, aki kitart mellette, az édesanyja Mária. Elgondolkoztatott, hogy mi késztette erre Őt. Hiszen, aki kereszten hal meg – fára függesztve – az Isten és ember előtt átkozott, kitaszított. Épp ez volt e nagyon kegyetlen halálbüntetés egyik lényege. Máriának pedig a Golgothán való megjelenése hitvalló cselekedet. Kitart kitaszított fia, és annak minden tanítása mellett. Ezáltal az „átkozott követői” közé sorolták őt is, ami kitaszítottságot, otthontalanságot, védtelenséget jelentett. Mi késztette Máriát, hogy mindezek tudatában is vállalja a közösséget fiával? Biztos, hogy közrejátszott az anya és gyermek hihetetlenül erős kapcsolat. Az, ami még egy rablógyilkos börtönben való meglátogatására is elviszi az édesanyát. Biztos, hogy e kötelék, amely az anyaméhben kezdődik szinte felfoghatatlan tettekre sarkallhat édesanyákat.

Ám, hiszem és vallom, hogy ezen túl is van valami, ami motiválja Máriát. Gondoljunk vissza most egy pillanatra Jézus első csodájára, amelyet a galileai Kána városában tett, a borcsodára. Hogy kezdődik a történet? Mária kéri a szolgákat, hogyha a fia bármit kérne, azt tegyék meg neki. A szolgák így is tesznek, és megtörténik a bor csodálatos megszaporodása. Mária már ekkor is tud valamit fiáról. Valamit, ami több, mint amit a többi ember látott belőle. Hiszen még az első csoda előtt vagyunk! Mária tudása tehát még korábbról származik! És ez a tudás, ha logikusan végiggondoljuk, nem eredhet máshonnan, mint a csodálatos születés eseményeiből. Mária tudta egyedül azt 100%-os biztonsággal, hogy Fia nem egyszerű gyermek. Vele beszélt az angyal, és Isten csodálatos tettének így lett főszereplőjévé. Jelen volt a pásztorok és a bölcsek látogatásánál, és tudta, hogy az a gyermek, aki született Isten Fia.

És most, az első alkalommal, amikor teheti – vagy inkább amikor tennie kell, kiáll a felismert hitigazságok mellett, kiáll Krisztus mellett.

Nagyon komolyan szólított meg e szempontból is e rész. Vajon mögöttünk mennyi csodálatos hittapasztalat van? Mennyi azon alkalmak száma, amelyekben Isten személyesen szólított meg bennünket, amelyben kijelentette számunkra fiát Jézust?

Hány meghallgatott igehirdetés, bizonyságtétel van már mögöttünk? Mennyi bizonyítéka az isteni gondviselésnek? És, ezzel párhuzamosan mennyiszer állunk ki Isten ügye mellett? Pedig, nem kell a Golgotára mennünk, és ott bizonyítanunk Jézushoz való tartozásunkat. Istennek legyen hála, nem fenyeget kitaszítás, kiközösítés, kiátkozás sehonnan, ha nem állunk ki Jézus ügye mellett. És mégis. Milyen gyakran maradunk távol azoktól a helyektől, ahol bizonyságot kellene tennünk, vagy hallgatunk olyan élethelyzetekben, amelyekben szólnunk kellene a felismert igazságokról.

Máriának a Golgota hegyén való megállása, a kereszt alatti megállása erre is tanít bennünket: merjük felvállalnai, és odaállásunkkal egyértelművé tenni krisztushoz tartozásunkat!

2. Jézus „jutalmazása” sem maradt el e helyzetben. A zsidó családjog nyelvén, e különös mondattal egymásra bízza Jánost és Máriát. „Asszony! Imhol a te fiad. Imhol a te anyád!” Gondoljuk meg, hogy Mária számára ez mekkora jelentőségű volt. Új életet, új egzisztenciát kaphatott fia gondoskodása által, és bár kitartott Jézus mellett, mégis végetért számára a kitaszított létforma! Tulajdonképpen el sem kezdődött, hiszen idáig Jézus személyes gondoskodása alatt állt, most pedig „új gyermeket” kapott, nagyon is konkrét formában. Nemcsak a lelki szükségre gondolt Jézus, hanem a nagyon is kézzelfogható testi szükségre is. Ennyire mindenre, és mindenkire kiterjedő az Ő figyelmessége és szeretete!

E mondat azonban számunkra nemcsak ezt jelenti, hanem egyfajta új viszonyba, kapcsolatrendszerbe is bevezeti Jézus tanítványait, követőit. Jézus maga mondja egy alkalommal, amikor családi kapcsolatairól faggatják, hogy „az az én rokonom, aki cselekszi az én Atyám akaratát”. Így, a keresztyén közösségeken belül egy más, sokszor a vérségi-rokonsági kapcsolatoktól eltérő rokonság alakul ki: a lelki rokonság. Imhol a te anyád! – mondja Jézus, azaz itt van valaki a közösségen belülről, aki támaszt igényel. Aki odafigyelést, törődést igényel, aki szenved, aki magányos, aki rád szorul, aki nélküled képtelen lelki – de tegyük hozzá testi értelemben is megállni a lábán. Imhol a te fiad! – mondja Jézus. Azaz, itt van valaki, aki erős lelkileg, vagy ha kell testileg, aki képes emelni ha összeesel, aki támogat, ha botladozol, aki melletted lesz, ha magányos vagy.

Imhol a te fiad, imhol a te anyád! Valaki, akire rászorulsz, és valaki aki rád szorul. Megtaláltad már? Meghallottad azt a jézusi hangot, amely vezet téged arra, hogy ki az az ember a környezetedben, aki mellett meg kell állnod segítő szándékkal, és ki az aki téged emel, ha gyenge vagy?

Isten adja, hogy gyülekezetünkben így tudjanak megerősödni a baráti kötelékeken és vérségi kötelékeken túl, amelyekből oly sok van a lelki-család kötelékei is, így, jézusi értelemben. Ámen

Juhász András