2013.

Kedves Testvérek!

Sokan, sokféleképpen próbálták már összefoglalni azt, hogy milyen lehetett Barabbás helyében átélni a nagypénteki szabadulás eseményét. Hallottam már filmről, olvastam verset, ami Barabbásról szól, de mégis legfontosabb az, amit a Bibliából, az evangéliumokból olvasunk Róla. Barabbás igazi nagypénteki alak, mert ő megszabadul, Jézus pedig kifizeti szabadságának árát.

Ki is volt ez a gonosztevő? Barabbás egy olyan fogoly volt, aki a zélóták csoportjához tartozott. Ők fegyveres erőszakot alkalmazva szembeszálltak a római hatalommal, és az egyik lázadás alkalmával gyilkosságot is elkövettek, sokan börtönbe kerültek. Velük volt bezárva Barabbás. Tudta, hogy mi vár rá. Tudta, hogy nincs menekülés, nincs többé szabadulás, és érezhette – a korabeli börtönökről szóló leírásokat ismerve – hogy a börtönkapun belépve tulajdonképpen a halál kapuján lépett át, ahonnan nincs visszaút. Ha megpróbáljuk elképzelni, hogy mit élt át Barabbás a börtönben, akármilyen hosszú ideig tartózkodott ott, minden bizonnyal többször végigjárta magában a lázadás napjának eseményeit. Lázadás, gyilkosság, nem tudjuk, pontosan milyen súlyos volt a bűne, de talán végiggondolta, hogy hol kellett volna kiszállnia az események láncolatából ahhoz, hogy megmeneküljön, életben maradhasson, hiszen így a biztos halál vár rá. Talán már bánja, talán már látja, hogy az elnyomó élete is olyan értékes, mint az elnyomottságban élőké. Talán érzi, hogy életért életével kell fizessen, ami így igazságos. Bilincs és mázsás teher a végtagjain és a lelkén is, bűne miatt. Teljes a reménytelenség, a szabadulás ki van zárva. Egészen addig, míg meg nem csikordul a zár a börtönajtón és be nem lép a katona, aki jelenti: „Szabad vagy, Barabbás, mehetsz haza!”. Micsoda öröm, fel sem fogja! Elengedték, mert Pilátus eleget akart tenni a nép kívánságának, aki az ő szabadulását kérte ezen az ünnepi amnesztián. „és szabadon bocsátotta nekik Barabbást.”. El tudjuk képzelni, mit érezhetett, amikor megtudta, hogy valaki más hal meg helyette és neki nem kell bűnhődni? Milyen felszabadító érzés, amikor leveszik kezéről és lábáról a láncokat, bilincseket, kiengedik az utolsó ajtón is és mehet haza. Szabad, beléphet újra az életbe, mert valaki más lép be helyette a halál kapuján.

Azt is olvastuk, hogy Pilátus „megostoroztatta Jézust, majd kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék.” Mit értünk ezalatt, hogy megostoroztatta? Azt, ami történt? Az ólomvégű szíjostor csattogását, suhogását a levegőben, egy véresre sebzett gyenge hátat, melynek gazdája nem sokáig bírja a csapásokat, összeroskad. Kiszolgáltatta, vagy ahogy a régi fordításban olvassuk: „kezökbe adá”. Átadta a katonáknak, mint cafatot a vadállatoknak, átadta, hogy feszítsék meg, akik minden aljasságot el is követtek, hogy megalázzák Jézust és még szerencsétlenebbnek érezze magát, még lehetetlenebb legyen a helyzete. Kezökbe adá – Jézus életének utolsó pillanatai ki lettek szolgáltatva a katonák durvaságának, kegyetlenkedésének. Erre gondolunk akkor, amikor ezt olvassuk: Kiszolgáltatta Pilátus Jézust? És persze Jézus útjának a halál kapuján át, még nincs itt vége, hiszen gúnyolódások és rugdosások, köpdösések közepette kell vinnie a keresztjét a Golgotára, hogy ott megfeszítsék.

A jog igazságos ítélete szerint ez Barabbásra várt volna. Emberi, de isteni ítélethozatal szerint egyaránt. A pokol, melyet Jézus kijárt, a gyötrődés, lelki és fizikai értelemben egyaránt, mind Barabbást kellett volna érje. A szörnyű kínokat a lázadó, gyűlölködő gyilkosnak kellett volna átélnie, de Jézus ártatlan áldozatként kifizette azt a hatalmas árat, hogy Barabbás megszabadulhasson, újrakezdhesse életét és új esélyt kapjon. Vajon lelkének mázsás bilincse, bűnének súlya lehullott-e? Ezt nem tudjuk pontosan, de ha volt alkalma látni a megfeszítettet, ha fel tudott nézni a keresztre, akkor biztosan megfogalmazódott benne a következő: „Nekem kellene ott függenem azon a keresztfán. Nekem kellene bűnhődnöm, nem annak az ártatlan embernek.” Ha eljutott idáig, ha látta, vagy később hallotta az evangéliumot, melynek része Jézus kereszthalála, ártatlan áldozata, akkor meglehet, hogy lehullottak lelkéről, szívéről a bűn terhét jelző mázsás súlyok, bilincsek. Ha nem találkozott Jézussal, akkor csak a földi életre szabadult meg, nem a bűnöktől. Akkor nem tudta igazán értékelni Jézus tettét, akkor az Ő áldozata csak úgy kapóra jött Barabbásnak. Mert ahhoz, hogy testi-lelki bilincs lehulljon és új életre kapjunk esélyt és lehetőséget, ahhoz találkozni kell Jézussal, fel kell nézni a keresztre, bűneink terhétől meg kell szabadulni a kereszt alatt, mert máshogy nem lesz miénk sem az új élet, az örök élet, az igazi szabadság.

Mi hogy állunk ezzel? Hogyan vagyunk jelen a nagypénteki istentiszteleten? Mint aki tudja, hogy bűnei miatt egyértelműen kárhozat vár rá, vagy úgy, mint aki már találkozott a Megváltóval, aki kifizette mindnyájunk szabadulásának, új és örök életének árát a kereszten? Hogyan csengene a szánkból: bűnös vagyok, kárhozatot és nem mennyet érdemlek.

A gyermekekkel a húsvétra készülő családi napon, az áhítat részeként arról beszélgettünk, hogy ki juthat a mennybe. A gyermekek csillogó szemmel válaszolták kérdésemre: Az, aki jó tud lenni, kedves és aranyos szívű. Megkérdeztem, hogy mégis mennyire kell jónak lenni ahhoz, hogy a mennybe jussunk és mit jelent ez. Beszéltek a kicsik segítőkészségről, templomba járásról, arról, hogy nagyon jónak kell lenni. De arra a kérdésemre, hogy tudnak-e mindig ilyen jók lenni, természetesen az volt a válasz, hogy nem, nem tudnak. Ezek szerint nem biztos, hogy a mennybe jutnak. Elmondtam nekik, hogy én sem tudok mindig jó lenni, nekem is vannak bűneim, melyekre oda kell figyelnem, hogy óvakodjak azoktól. De mégis szeretnénk a mennybe jutni – megállapítottuk – melynek egyetlen módja, ha hiszünk Jézusban, megváltásában és odavisszük elé imádságban a bűneinket. Csak a hit üdvözít, ez szerepel az úrvacsorai liturgiában: hit által üdvözít. Nem jócselekedetek, nem adakozás vagy templomlátogatás, vagy egyéb dolgok: hit Jézusban. A többi a hit következménye, ami leoldja lelkünkről a bilincseket, képessé tesz arra, hogy engedjünk saját nyakasságunkból, meg tudjunk bocsátani és tudjuk azt mondani: Ne haragudj! Mert Jézus, ma, Barabbás történetén keresztül nekünk üzeni: Szabad vagy! Lehet, hogy nem vagy lázadó, rabló, gyilkos, hanem csak hazug, gőgös, önző és irigy. Isten előtt ezek is bűnök, elszomorítják a Hatalmast. De most azt mondja: Valaki más halt meg helyetted. Nem kell átélned a megostorozást, a kiszolgáltatottságot, a megszégyenítést, a gyötrelmeket. Csak hinned kell. Ha Barabbásban magunkra ismertünk már, vagy éppen ma, akkor megértettük, hogy mi a nagypéntek üzenete, miért lehet Barabbás a nagypéntek igazi alakja. Mert ő megszabadul, Jézus pedig kifizeti helyette az árat. Adja meg Isten ezt a lelkületet mindenkinek. Ámen.

Matosné Bokor Anikó