2013.

2013. böjtjének első vasárnapján gyűlhettünk össze Istenünk tiszteletére. A böjt, minden kultuszban jelen volt és jelen van valamilyen formában. A böjt, eredeti biblikus értelmezés szerint tartózkodást jelent valamitől, hogy az így felszabaduló erőt, időt, anyagi javakat Isten szolgálatába állítsuk. Nem öncélú dolog a böjt, nem is értelmezhető lelki tartalom nélkül, hiszen akkor csak egy a ma oly divatos diéták, fogyókúrák közül.

Lehet böjtölni étellel, idő másra való odaszánásával, erőink átcsoportosításával, lehet böjtölni úgy, ahogy egy kedves iskolás mondta el, hogy nem eszek néhány napig csokit, és amit arra költenék, odaadom egy szegény embernek. Az viszont nem böjt, amit egy másik gyermek úgy fogalmazott meg, nem nézek TV-t a böjt alatt pár napig, hanem számítógépezek.

Nagyon érdekes, hogy Jézus a böjtöt a keresztyéni élet egyik alapvető oldalaként tartja számon. Három ilyen oldalról beszél a Hegyi beszédben, a legfontosabbról, az imádságról, az alamizsnálkodásról, azaz az adakozásról, és a böjtről.

Érdemes tehát böjtölnünk, nem úgy, ahogy katolikus testvéreink teszik, bár kétség kívül ebben is nagyon sok erőt, értéket talál az ember, hanem református módon, egy-egy alkalommal, ahogy a II. Helvét Hitvallás őseink és jelen egyházunk hitvallása is elénk adja.

A II. Helvét Hitvallás, a húsvét előtti 40 napos böjtről, amelybe most mi beléptünk így ír: „A negyven napi böjtre nézve vannak ugyan bizonyságok a régi korban, de éppenséggel nincsenek ám az apostolok irataiban: tehát nem kell és nem is lehet ezt a hívőkre ráerőszakolni.” Ugyanakkor más helyen hozzáteszi, hogy eleink válságos időkben „visszatartóztatták magokat teljesen az eledeltől egészen estig. Ezt az egész időt buzgó könyörgésekre, istentiszteletre és bűnbánatra fordították.”

Nagyon érdekes, de számunkra, XXI. századi emberek számára a böjt és a nélkülözés fogalmai szinte összekapcsolódnak. Mai szóhasználatunkban, értelmezésünkben, aki böjtöl, az nélkülöz valamit.

Mivel nálunk, reformátusoknál nemigen szokás a húsvét előtti böjti időben tartózkodni húsételektől, italoktól, háttérbe került ennek a szónak a vallási értelmezése, így csak a naptári értelme maradt meg, hogy a farsangi időszak és a húsvét közötti időt így nevezzük, valamint a már említett értelemben használjuk, hogy a nélkülözést nevezzük böjtnek.

Két kifejezést, szólást szeretnék megemlíteni, az egyik az, amikor azt mondjuk, hogy meg lesz még ennek a böjtje.

Értjük ezt legtöbbször úgy, hogy ha valaki könnyen szerzett javakban dúskál, vagy olyan életvitelt folytat, ami rövid távon ugyan szépnek és jónak tűnik, de nem tartható hosszú ideig, amikor valaki csak folyamatosan tékozol. Ilyenkor szoktuk mondani, hogy meg lesz még ennek a böjtje.

A másik böjttel kapcsolatos kifejezésünk, amikor azt mondjuk, hogy kiböjtölte. Amikor hosszú várakozás, hosszú nélkülözés után eléri valaki azt, amiért küzdött, amire várakozott, amikor meglett az eredménye a szűkös időknek. Kiböjtölte.

Persze tudjuk és érezzük, hogy mai böjtről való gondolatainknak is az alapjai a Szentírásban vannak, onnan gyökereznek. Sok mindennel vagyunk így, hogy használunk szavakat, kifejezéseket, gondolatokat, és szinte elfeledkezünk arról, hogy mindezeknek az alapjai Isten Igéjéből tárulnak elénk. Életünk, szívünk, sorsunk alapjai is Isten szent akaratában gyökereznek, még ha mi olykor el is feledkezünk erről és másra építjük életünket.

Nézzük meg most a Szentírásban az alapjait mai, XXI. századi böjti fogalmainknak.

1.Meglesz még ennek a böjtje.

Ha más szavakkal is, de ez a figyelmeztetés nagyon sokszor hagyta el a próféták ajkait. Akik Isten akaratát szólták a választott népnek, akik hányszor de hányszor figyelmeztették a népet, hol szerényen, szinte könyörögve szánakozva, hol határozottan és keményszavakkal, hogy ha nem térnek le Isten nélküli útaikról, ha nem hagynak fel a gyűlölködéssel és mások nyomorgatásával, ha a bálványistenektől nem térnek vissza a Mindenható Isten szolgálatához, akkor nem kerülhetik el a büntetést.

De sokszor szólt feléjük Ézsaiás vagy Jeremiás próféták szava.

„Nem féltek-é engem? – ezt mondja az Úr… És még szívükben sem mondják: Oh csak félnénk az Urat, a mi Istenünket, aki esőt, korai és késői záport ad annak idejében, az aratásnak rendelt heteit megőrzi számunkra.”  Istentől, aki áldásaival és jóságával kísérte választott népét, elfordultak.

És meglett a böjtje, az ország pusztulása és a 70 évig tartó babiloni fogság, az önálló államiság elvesztése, nyomorúság, szenvedés.

Így van ez ma is szeretett testvérek.

Leginkább az Istentől elforduló életnek van meg a böjtje, vagy lesz meg a böjtje. Annak, amikor Isten akaratát semmibe veszik.

Ahol szeretetlenség van szeretet helyett, ahol irgalmatlanság van irgalom helyett, ahol nincs megbocsátás, ahol az imádság helyett káromlás hangzik, ahol hamisságból építenek várat, ahol nincs hit az Istenben, csak önzés van, ahol a duhajkodás hangosabb, mint az Isten dicséret hangja, ahol nincs alázat, csak gőg, ahol nem akarják tudni, hogy minden az életben Isten kegyelmének ajándéka, nem pedig érdem. Az ilyen életnek lesz meg a keserű böjtje. Amikor az Úr azt mondja, hogy elég. És nem marad sem hit, sem szeretet, sem reménység.

2.Annak is megvannak a bibliai alapjai, amikor azt mondjuk, hogy valaki kiböjtölt valamit, valaki nélkülözött és eredménye lett.

Csak az tudja ezt megtenni, aki hisz, aki bízik. Így készültek az ószövetség nagyjai a feladatukra sokszor, hogy böjtöltek, imádkoztak, és sikerrel jártak az Úr nevében. Így készült Jézus Krisztus 40 napig böjtölve a pusztában, hogy Isten Fiaként elvégezze messiási küldetését. Így böjtöltek Pál apostol és munkatársai, amikor elindultak a világba Krisztus evangéliumát terjeszteni, hirdetni Isten csodálatos tetteit!

És így van ma is, aki sokat szenved és nélkülözik, de imádsággal kéri Istentől, hogy reménysége beteljesüljön.

Így tapasztalja meg az Úr kegyelmét, amikor gyógyulást kap betegségéből, amikor nehéz műtét után megerősödik.

Így áldja meg Isten gyermekét, amikor hazahozza szerettét messzi távolból, akit rég nem látott, akit nélkülözni kellett. Így áld a mi Urunk, amikor elérjük azt a célt, amiért sokat kellett dolgozni, nélkülözni, amiért oly sokat imádkoztunk.

Így áldja meg azt, akinek társat ad, akinek békét ad szívébe-lelkébe, amire annyira vágyott.

A nélkülözés, legyen az testi vagy lelki szükség, imádságaink nyomán beteljesedett reménnyé lesz Istennek kegyelméből.

Szeretett Testvérek!

A naptár böjti ideje nagypénteken át húsvéthoz vezet. A kereszt után a feltámadáshoz visz. Életünk keresztjei után Isten felragyogó kegyelme felé vezet az az út, ahol nem az Úrtól elforduló élet akar tündökölni, hanem a hozzá való imádság mellett járja az ember életének – sokszor próbákkal teli - útját.

A felolvasott Igében Jézus Krisztus tanítása megerősíti mindezt. Amíg velük van a vőlegény nem böjtölnek a tanítványok. De amikor elvétetik tőlük a vőlegény böjtölnek. Addig volt böjtje a tanítványoknak, amíg Krisztus a sírban volt. Életünk böjtje az, amikor nincs Krisztus a szívünkben, életünkben, amikor elveszítjük őt, amikor szavának és akaratának hátat fordítunk, a Hozzá való imádság pedig hiányzik a szívből és a lélekből.

Mert az Istent nélkülöző életnek csak böjtje van. De ahol az Úr jelen van, ahol Krisztusban reménykedve telik el ez a földi vándorút, ott szeretet van, áldás van, ott van erő és van vigasztalás a próbák alatt is, mert a böjti út végén a feltámadás ragyog.

Annak az útját, akinek szívében élő hit van, még ha próbák is nehezítik, Isten gondviselő szeretete kíséri, és minden nehézség ellenére célhoz ér: a Mennyei Atya kegyelmében eltelő élet után örökre Vele marad. Így legyen! Ámen

Juhász András