2012.

Mai nappal kezdődően egyházunkban a teremtés hetét ünnepeljük. Olyan hét ez számunkra, amikor különösképpen is megvalljuk, hogy az egész teremtett mindenség alkotója, teremtője a mi Urunk, az Ő akaratából, szent rendeléséből állt elő minden.

Ebből következően pedig nekünk, a teremtményeknek feladatunk van a teremtett világban. Kötelességünk keresztyén emberekként felelősen élnünk a világban, a teremtett mindenség iránti felelősségtől vezérelve kellene berendeznünk életünket: azaz sokkal környezettudatosabban élnünk, takarékosabban, nem feltétlen csak kényelmi szempontoktól vezérelve, vigyázva arra, hogy az utánunk jövő generációknak is jusson víz, levegő, föld, és ne rettegve kelljen szembenézniük globális környezeti katasztrófákkal, amelyeket a felelőtlenségünkkel mi idézünk elő!

Országunk iskolában, már az alsó tagozatban a teremtéssel ellentétes nézetekkel ismerkednek meg gyermekeink, és meggyőződésem szerint ezzel maga ellen dolgozik a társadalom. Hiszen ha minden csak úgy véletlenül állt elő, nincs felelősségem. Ha azonban tudom, hogy mindent isten teremtett, mindent jónak teremtette, és mindent az ember számára teremtett, ahogy konfirmációs káténkban a gyermekek megtanulják, akkor tudatosul bennük az, hogy felelősek a teremtés parányi, reájuk eső zugáért! érdekes, hogy egy keresztyén alapokat megkapó gyermek ösztönösen tiltakozik a véletlenszerűen létrejövő világ gondolata ellen!  Nagyobbik fiam egy alkalommal azt mondta tanárának, hogy nem hiszi az evolúciót, ő a teremtést hiszi el, mert ha létezne evolúció, akkor a majmok egyszer csak felegyenesednének, és lassan emberré változnának, nem lennének a majmok a földön. A tanár erre az egyszerű gyermeki logikára, amely tulajdonképpen hitvallás volt, nem tudott mit válaszolni, csak mosolygott.

A teremtés hete alkalmából olvastam fel most a Biblia első sorait, a teremtéstörténetet, hogy Isten Szentlelkét segítségül hívva és várva az ezen átszűrődő tanítást életünkre alkalmazni tudjuk, és, a jó gazda gondosságával forgolódjunk a teremtett világban!

Sokan képtelenek arra, hogy a teremtésről szóló tanítást elhiggyék? Miért?

1. Azért, mert ellentmondani látszik a teremtéstörténet jelen természettudományos ismereteink egy részének! A ma embere pedig szeret természettudományos alapokon gondolkozni!

Mindenek előtt tehát azt kell kijelentenünk, hogy a teremtés leírói nem egy minden időkre érvényes természettudományos ismerethalmazt akartak közölni, hanem a kor emberének ismereti szintjén akarták megfogalmazni azt, hogy honnan jövünk, mi a világ eredete.

Egyetlen példát szeretnék csak annak érzékeltetésére elmondani: a 4. napig szó sincs más égitestről, csak a földről. Vajon miért van ez így? Azért, mert az akkori emberek, de még évszádokkal később élők is egy geocentrikus, azaz földközpontú világképet vallottak. Az érdekelte őket, hogy mi van a földön, és kevésbé foglalkoztatta őket az, hogy a földön kívül mi van. Így, teljesen érthetővé válik, hogy miért nem foglalkozik a Szentíró az első három teremtési nap leírásában mással, csak a földdel.

Ezért, mérhetetlenül cinikus és tudománytalan viselkedés az, amikor valaki a jelen természettudományos ismeretekkel támadja a teremtéstörténetet.

Ezen túlmenően, ez a történet nem pusztán leírása a teremtésnek  a kor embere természettudományos igényének megfelelően, hanem hitvallás is. Hitvallás, amit szintén a negyedik nap történéseivel tudunk leginkább érzékeltetni. A negyedik napon Isten az égre helyezte a napot, a holdat, csillagokat, hogy legyenek az éjszakának és nappalnak jelzői. Tehát az égitestek is teremtmények! Miért fontos ez? Azért, mert a napot, holdat, csillagokat a környező népek istenként tisztelték, imádták. a teremtéstörténet megfogalmazza, hogy a környező népek istenként tisztelt égitestei is pusztán teremtmények, akik létüket az Istennek köszönhetik! Az első lapon szembeszáll a Biblia a hamis istenképekkel, a bálványokkal tehát! Az első történetben már annak lehetünk tanúi, hogy Isten egyedül Úr! Ugyanerről olvashatunk a Tízcsapás leírásában is, amikor Isten a csapásokban lesújt Egyiptom isteneire, az utolsó előtti csapásban, amikor elsötétül a nap, különösképpen is megfigyelhető ez, hiszen Egyiptomban a főisten a nap volt a korszakban.

2.  Nagyon nehézzé teszi sokak számára a teremtéstörténet elfogadást az is, hogy Isten a semmiből, szavának erejével teremt. Mi emberek hozzá vagyunk szokva ahhoz, mert ez egy földi törvényszerűség, hogy semmiből nem lesz valami. Istenre azonban nem vonatkoznak a földi lét korlátai, a földi gondolkodás Őt be nem fogadhatja, hiszen a végtelen befogadására nem képes a véges emberi elme!

Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a ma oly divatos teóriák, amelyek földünk keletkezését taglalják, nem tudnak arra meggyőző magyarázatot adni, hogy hogyan indult el minden, mi a kiinduló pont, ahogy azzal sem tudnak igazán mit kezdeni, hogy ha a szervetlen létforma már létrejött, abból hogy alakulhatott ki szerves élet.

Azt, hogy Isten a semmiből teremtett, valóban nehéz elfogadni, de nem lehetetlen.

Egyetlen dolog kell hozzá: az ő csodálatos nagyságába, korlátlan hatalmába vetett őszinte hit! Annak a bizonyossága, hogy előtte nincs lehetetlen, és bár én porszem emberként nem látom a nagyobb összefüggéseket, ez akkor is így van, mert Ő jelentette ezt ki! Imádkozzunk ilyen hitért, amely nem kételkedik Istenben és az Ő csodálatos nagyságában, dicsőséges hatalmában!

A semmiből való teremtés szavának ereje által történik. Szólt, és lett! Ez is elképzelhetetlen az emberek többsége számára, hiszen a szónak, a kimondott szónak olyan sokszor nincs értéke! Egy olyan világban élünk, amelyben ha valaki csak szavakban kap ígéretet valamire, mondjuk egy üzlet kapcsán, jobb ha nem veszi azt készpénznek. Sokszor hallottam én is cinikus kérdésként, a becsapott ember kérdésére válaszként: „Le van ez valahol írva?” Az a világ, amelyben a teremtéstörténet leírattatott, egy olyan világ volt, amelyben a szónak több értéke volt, az Isten szava pedig mindenki által elfogadott erő volt!

Isten szava által előállt minden, élő és élettelen! Nem ismerős ez? Érdemes párhuzamba állítani Jézus szavát a teremtő isteni szóval! Jézus szólt, és szavának ereje által a vihar lecsendesedett. Jézus szólt, és a leprás beteg, vak ember, a járásképtelen nyomorék meggyógyult! Jézus szólt, és démoni lelkek elhagyták a megszállottat! Jézus szólt, és egyetlen mondatával bűnt törölt el, amely által helyreállt a beteg ember testi és lelki egészsége! Ugyanaz az isteni erő mutatkozik Jézus szavában, mint az Atya szavában! Az Atya szava teremtő erő, Jézusé gyógyító, újjáteremtő, mindent helyreállító erő! Ilyen hatalmas a mi Urunk, szava és cselekvése közt teljes az összhang!

3.  Ugyancsak megbotránkoztató tény sokak számára, hogy a teremtés idői intervallumát is leírta a Szentíró. Hat nap alatt teremtette az eget és a földet és mindent, ami azokban van, a mi Urunk.

Hat nap? Kapja fel a fejét a XXI. századi, magát felvilágosultnak és gondolkodónak  valló ember? Hat nap? 6X24 óra? Mire elég ez? Egy kisebb lakás kifestésére, a mázolás nélkül…

Igen, testvérek, teljesen igaza van annak, aki így gondolkodik. Emberileg ennyire elég a hat nap.

De Istennél? Sokan próbálják ezt a képet úgy magyarázni, kiindulva a zsoltáros gondolkodásmódjából, mivel Isten előtt az idő teljesen relatív fogalom, így fohászkodott egykor a zsoltáros: „Mert előtted ezer esztendő annyi, mint egy őrváltásnyi idő!”, hogy a hat nap, tulajdonképpen nem 144 órát jelent, hanem ennél lényegesen többet. Mások hat világkorszakról beszélnek.

Úgy gondolom, hogy ez spekuláció! Nem szabad gyengítenünk ezt a képet! Ha ezt tesszük, akkor Istent nem mindenhatóként ismerjük el, hanem egy olyan úrként, aki előtt van lehetetlen! Ez a hat nap is a hit próbája. Látom-e olyan hatalmasnak Istent, hogy hat nap alatt megteremtse az egész mindenséget, mindennel, ami benne van, vagy nem? Korlátlan Úrként tudok-e rá tekinteni?

Végezetül, egy történet jut eszembe, amely ismét megvilágít valamit számunkra a teremtés csodájából: Egy nagyon komoly bűnöket elkövető férfi mondta el nekem egy alkalommal, megtérése után évekkel, amikor életén már bőven látszódtak a jó gyümölcsök, hogy nem az az igazán nagy csoda, hogy Isten hat nap alatt megteremtette a világot, hanem az, hogy engem újjáteremtett, és megváltoztatott!

Szeretett Testvéreim! Valóban, ha Krisztus előtti életünkre tekintünk, ha életünk nyomorúságai eszünkbe jutnak, a mi megváltozásunk, megtérésünk is hatalmas csoda! Ha azt, a mi újjáteremtésünket el tudjuk fogadni, miért kételkednénk Isten teremtő erejében?

Juhász András