2012.

Március első vasárnapja egyházunkban hagyomásnyosan a Biblia vasárnapja. Kicsit furcsának tartom az elnevezést, hiszen minden vasárnap a Biblia vasárnapja, mégis jó, mert van egy vasárnap az 52-ből, amikor kiemelten tudatosítjuk magunkban a Szentírás szerepét, jelentőségét. Azt a tényt, hogy Isten munkálkodik az Írás betűin keresztül, azt a tényt amire a hosszabb igeszakasz is rámutat, hogy Istentől ihletett. Valamint, ilyenkor elgondolkozunk arról is, hogy nem csak részei, de a könyv egésze ilyen! Mit jelent ez? Azt. hogy nem csak egyes, kedvelt és népszerű részek, hanem az egész Írás. Nemcsak azok a részek, amelyek simogatják lelkünket, de azok is amelyek tükröt tartva elénk esetlegesen megítélnek bennünket. Még az olyan részek is hasznosak, amelyek első olvasásra nem tűnnek építő jellegűnek. Ez pedig azt jelenti, hogy Isten a Biblia minden részén keresztül tud munkálkodni, tud tanítani bennünket. Akár egy nemzetségtáblázaton, akár egy átokzsoltáron, akár az Énekek énekén, akár bármi más Igén keresztül. Nekünk csak alázattal kell az ige felé fordulnunk, hogy megszólítson bennünket.

Ma, az egyiptomi szabadulás egy csodálatos és egyben rendkívül félelmetes eseményét fogjuk megvizsgálni, azt amit napokon keresztül fogunk olvasni Bibliaolvasó Kalauzunk vezetését követve az elkövetkező napokban, egy olyan történet folyamatot, amely látszólagosan nem érint bennünket, ám ha a mélyére tekintünk, és hagyjuk hogy Isten Szentlelke a holt betűt megelevenítse, akkor a történet tanítani kezd!

Mindenek előtt nézzük meg röviden, hogy hogyan állt elő a felolvasott történetben vázolt élethelyzet!   Az ősatyák történetének végén József Egyiptomba került rabszolgának, ahol végül fényes karriert befutva a fáraó utáni második ember lett. Egy éhínség alatt Egyiptom megmentőjévé lett, és ezen idő alatt testvérei, valamint családjaik is odaköltöztek. 70 embert említ Mózes első könyvének vége, majd azt olvashatjuk, hogy e 70 emberből nagy néppé lettek.

Mindez a hyksos uralom alatt történt, a hyksosok sémi eredetű népként támogatták a szintén sémi eredetű családot. A hyksos uralom után következő átmeneti korban azonban az új fáraó elkezdte a leszámolást az ellenség barátjaként számon tartott, lassan néppé növekvő családdal. Robotmunka, gabonavárosok építése, a fiú újszülöttek számának radikális csökkentési kísérlete, mind-mind az új hatalom eszközei közé tartoztak. Jákób leszármazottai nyomorogtak, és nyomorúságukban Istenhez kiáltottak, aki szabadítót küldött számukra: Mózest. Mózes pedig Egyiptomba megy, hogy kihozza a népet a szolgaság házából. Nagyjából ezen dolgok a történet előzményei, amelyek ismerete nélkül érthetetlen a tulajdonképpeni történet. Tíz csapás, amelyek 6 részen keresztül, részletesen leírattattak. Tíz csapás, amelyek látszólag nem összefüggőek, amelyek nem kapcsolódnak semmihez, amelyek kegyetlenek és értelmetlenek. Miért ilyen az Isten?

1. Mindenek előtt azt kell kijelentenünk, hogy nem Isten ilyen, hanem mi emberek vagyunk ilyenek. Pontosabban. Olyanok, mint a fáraó. Mielőtt ugyanis a csapássorozat megindulna, Isten több lehetőséget ad a fáraónak, aki folyamatosan megkeményíti a szívét. Sőt, a csapások alatt megroskadva, újra és újra megígéri, hogy teljesíti Isten akaratát, aztán újra és újra megmakacsolja magát, megkeményíti a szívét, és szembeszegül az Úrnak. Több helyütt azt olvashatjuk, hogy amikor megszűnt a csapás, akkor a fáraó visszaesett vétkébe, és konok maradt a szíve.

Mindez azt jelenti először is, hogy Isten türelmes. Késedelmes a haragra. Szólítja az embert, egyszer-kétszer, kéri, hogy hagyjon fel a bűnnel, azaz az ellne való lázadással. Először kér, de, eljöhet az az idő is, amikor  - ha továbbra is megátalkodott marad az ember – vagy mondjam így: megátalkodottak maradunk, akkor Isten keményebb eszközökhöz nyúl. És, az mindig fájdalmas a számunkra! Ha nem hagyjuk, hogy az ő szelíd, csendes hangja megszólítson, akkor kénytelen erőteljesebb eszközöket használni. Másodszor Isten nem örül annak, ha büntetnie kell az embert. Mindig hagy lehetőséget arra, a történet tanúsága szerint, hogy az ember kilépjen a bűn mókuskerekéből. Nem ismerünk e ponton a fáraó viselkedésében magunkra? Amíg tart a csapás, a fáraó mindent megígér, ám ahogy a veszély megszűnik, ott folyatja, ahol abbahagyta. Nem így teszünk mi is? Amikor bűneink, vétkeink következményei elérnek minket, nem összeroskadunk-e a terhek alatt, Nem fordulunk-e Istenhez, és a mikor a veszély elmúlik, akkor hol folytatjuk? Tegyük fel magunknak ezt a kérdést, és válaszoljunk rá nagyon őszintén!

2. Ha a csapásokra tekintünk, akkor a következő dolgot fedezhetjük fel: 3X3 csapás követi egymást, és e hármas sorozatok egyre súlyosabbak. Majd következik egy utolsó, amely végül a döntést is kikényszeríti a fáraóból. Nem véletlenszerűek, akármennyire is annak tűnnek!

Ha figyelmesen megvizsgáljuk, a következő dolgok tűnhetnek fel: a három csapássorozat gondosan tervezett. Az első: a Nílus vérré változása, a békák és a férgek, a második: rovarok, dögvész, fekélyek. A harmadik: jégeső, sáskák, sötétség. Minden csapássorozat első csapását a Nílus partján jelentik be Mózesék a fáraónak, a másodikat a palotában, a harmadik pedig váratlanul érkezik.

A zsidó írásmagyarázók próbálják magyarázni e csodákat, hiszen a zsidó hit alapvető élményéhez a szabaduláshoz kapcsolódnak. Úgy gondolják, egyes csapásoknak lehetett természeti magyarázata: a Nílus vérré változása egy festékanyagnak köszönhető, ennek következtében elmocsarasodott a folyó, így kerül elő a rengeteg béka, amely a visszahúzódó víz miatt elpusztult, ezzel átadva a helyét a rovaroknak. Ezek terjesztették a betegségeket. Szerintük e jelenségek általánosak voltak, csak intenzitásuk, illetve az isteni időzítés a csoda bennük.

Úgy gondolom, hogy nekünk nem ezen kell gondolkoznunk, nem azt kell keresnünk, hogy a csapások csodák voltak-e vagy nem. Mennyi volt bennük a természetesen megmagyarázható, és mennyi a természetfeletti. Sokkal inkább azt kell kutatnunk, hogy mire mutatnak rá e csapások, ezen belül pedig, hogy a mi életünkben mire akar rávilágítani Isten rajtuk keresztül.

A csapások szolgálhatták egy elvakult zsarnok megbüntetését, megtörését. Biztos, hogy ez is benne van a magyarázatban.

De nem csak ennyi: a csapások kifejezésre juttatják az ember legszilárdabbelhatározásainak tehetetlenségét, ha az Istennel akar küzdeni, valamint az ember minden erőfeszítésének elégtelen voltát, ha az ember Isten céljait akarja meghiúsítani. Isten célja a szabadítás volt, a fáraó ennek a célnak útjába állt. A kor gondolkodása szerint, mint népéért felelős vezető, a népével együtt bűnhődött.

Ám még ez sem minden: a csapások ugyanis nem véletlenszerűek. Olyan valamik képviselik a csapásokat, vagy olyan valamikre súlyt le Isten, amelyek az Egyiptomban lakók számára istenek voltak. A Nílus, a termékenység forrása vérré válik, azaz megszentségtelenítődik. Az istenként tisztelt böglyök, békák, férgek annyira elszaporodnak, hogy az életet veszélyeztetik, az istenként tisztelt állatállomány pusztulása is ilyen jel! De, a legkülönösebb, hogy a sötétség, amely a napot elhomályosítja, végső jelként tekinthető: a napisten volt ugyanis a főisten Egyiptomban. Isten megmutatja, hogy ha Ő akarja, egy pillantás alatt, bejelentés nélkül űzi el őt. Ennyivel hatalmasabb, ennyivel több, mint a bálványok! Isten gyakorlatilag megmutatja hatalmát, és lesújt a bálvány istenekre.

A csapások közül kettő emlékezteti a fáraót a választott nép ellen elkövetett bűneire is: a véres Nílus, és az elsőszülöttek halála, a vízbe ölt zsidó gyermekek vérét jelenti.

Szeretett Testvéreim! Gondolkozzunk el, hogy mindez mit jelent a számunkra: vegyük nagyon komolyan, Istenünk azon parancsát, hogy ne legyenek idegen isteneink előtt. Vegyük komolyan azt, ha Ő halkan szólít, és változást kér tőlünk, ne várjuk meg a hangosabb, erősebb szólítást! Ne próbálkozzunk szembemenni Istenünk akaratával, mert ez úgy sem fog sikerülni, és végezetül, ha a bűneink büntetésében, következményeiben a bűneinkre ismerünk, azt tartsuk egyértelmű isteni jelnek: még nem késő megállni, még most sem késő abbahgyni, és radikálisan szakítani Isten elleni lázadásunkkal. Kemény szívünket vessük el, és kérjünk helyette új szívet a mi Istenünktől. Legyen e mai úrvacsorai alkalom ilyen alkalommá számunkra. Ámen

Juhász András