2012.
I. A Példabeszédek 1:7-ben ezt olvashatjuk: „AZ ÚRNAK (JAHVENAK) FÉLELME AZ ISMERET KEZDETE, A BÖLCSESSÉGET ÉS INTÉST CSAK A BOLONDOK VETIK MEG”. Olyan korban született a könyv, amikor az emberek többsége félte Istent, amikor a bölcsességnek tekintélye volt, és az Úr félelmére alapozott intést a többség elfogadta és igyekezett bölcsen élni. Azokat pedig, akik megvetették Istent és a tőle származó bölcsességet, a közvélemény bolondnak tekintette.
DE MIT IS ÉRTÜNK BÖLCSESSÉG ALATT?
- Minden nép – IZRÁEL is – világlátását, értékeit fejezi ki a bölcs mondásokkal. Egy mondatba sűrített, közösségi mércének, életvitel modellnek is lehet tekinteni. Így a magyar nép bölcs mondásai – LASSAN JÁRJ, TOVÁBB ÉRSZ, KI MINT VETI ÁGYÁT ÚGY ALUSSZA ÁLMÁT; AMIT MA MEGTEHETSZ, NE HALASZD HOLNAPRA STB – a magyarság értékítéletét, az évszázadok folyamán kicsiszolódott szellemi gyöngyszemeit tartalmazza. Ugyanakkor vannak olyan bölcs mondások, amelyek más népek értékítéletével találkoznak, más népek bölcsmondásai közt is szerepelnek. Az ókorban is így volt, a Példabeszédek 22-24 fejezetei, részben szó szerinti, másrészt tartalmi átvétel egyiptomi bölcsmondások gyűjteményéből. Vagy a 31. fejezetben Lemuél király mondásai sem izráeli eredetűek, hiszen ilyen nevű királya Izráelnek ismereteink szerint nem volt. Ez arra is tanít, hogy a bölcsesség tekintetében nincs sem nemzeti sem vallási kizárólagosság, vagyis nemcsak a magyar ember lehet bölcs, és nemcsak a keresztyén magyar ember.
STILISZTIKA A forma, amelyben a bölcsesség kifejezésre jut ellentétpárok: 10: „AZ IGAZ TÖRŐDIK MÉG ÁLLATJÁNAK KÍVÁNSÁGÁVAL IS, ezzel szemben A BŰNÖSNEK MÉG AZ IRGALMA IS KEGYETLEN. Vagy gondolatritmus: 14: AMIT MOND AZ EMBER ANNAK GYÜMÖLCSÉBŐL LAKIK JÓL, vagy ugyanez másképp: AMIT TESZ AZ EMBER, AZT FIZETIK NEKI VISSZA A gondolatritmussal egy gondolatot úgy gazdagítanak, hogy más szavakkal is kifejezik ugyanazt a tartalmat, mintegy megerősítve azt.
II. BÖLCSESSÉG ÉS BOLONDSÁG alcímet viseli ez a rész. A bölcsesség nem a filozófiai tudást és a bolondság nem a szellemi fogyatékost jelenti. 13 ellentétpár az Igaz és Bűnös 4 szó szerint a Bölcs és Bolond. Vagyis az igaz egyfajta magatartást, a bölcs emberit testesíti meg, a bolondság másik emberi magatartást, bűnös gondolkozást, bűnös életmódot jelent. A bűnös szó, itt nem egyszerűen rossz embert jelent, hanem azt, akit megvádoltak, és hivatalos bírósági eljárásban rábizonyították vétkét.
KI TEHÁT AZ IGAZ? (5) Akinek gondolatai helyesek. Ha az Úr félelme minden ismeret forrása, akkor a helyes gondolat az, amelyik úgy tekint a világra, benne az emberre mint Isten művére, tehát a róla való helyes gondolkodás elfogadja a teremtettséget. (11) Az igazak mégis gyökeret vernek. Ez csak az ellentétpár melléállításával érthető meg igazán. Noha vannak gonoszak, akik eleve becstelenséggel, csalással, sikkasztással, mások letiprásával akarnak vagyont, elismerést, dicsőséget szerezni, az igazakat ez nem lehetetleníti el. Ők gyökeret vernek, vagyis biztosan, kiszakíthatatlanul állnak meg az életben. (17-19) Az ajak, mint a két vagy sok ember közti kommunikáció jelképe jelenik meg. A szó „veszélyes fegyver”, ahogy az egyik közismert együttes dalolja. Nem mindegy, hogy minek a szolgálatába állítjuk szavainkat, lehet tőrdöfés, lehet gyilkolni vele, a hamis tanú szava, amennyiben hitelt adnak neki, bűnössé teheti az ártatlant, a hazug nyelv követhetetlen, nem lehet elmenni rajta, nem lehet bízni benne, megosztja hallgatóságát, megtéveszti a naivakat. Míg aki az igazat mondja el, derűt, békességet, biztonságot kölcsönöz hallgatóságának, a bölcsek nyelve, pedig orvosság a betegnek, megszabadít félelemtől, szorongástól, visszaadhatja az elvesztett hitet, visszaadhatja az elvesztett önbizalmat, az igaz ajak állhatatosságával felülkerekedik a bizalmatlanságon, az elbizonytalanodáson, a hazugságok alattomos hálóját széttépi. (26) Az igaz utat tud mutatni másnak is, erre szükség is van, mert sokan nem bíznak eléggé önmagukban, várják, hogy elképzeléseiket, terveiket megerősítse valaki, sokan pedig, nem ismerik ki magukat a bonyolult világban, éhezik és szomjúhozzák a megbízható útmutatást, miközben a bűnösök, nemhogy másokat nem tudnak eligazítani, hanem maguk is tévelyegnek, maguk számára sem találnak kiutat. De még tragikusabb helyzetet teremtenek a bűnös szavai, ha elbizakodottan útmutatást akarnak adni, ha bort isznak és vizet prédikálnak.
ÉS KI A BÖLCS ÉS KI A BOLOND? (16-15) A bölcs hallgat a tanácsra, mert tudja, hogy „több szem többet lát”, mások tapasztalatát is figyelembe véve, jobb döntést lehet hozni, mintha csak a saját tudására támaszkodik, miközben természetes szégyenérzete azt diktálja, hogy amikor tévedett, és emiatt bajai támadtak, azzal ne dicsekedjen el a nagyvilágnak, ne akarja úgy feltüntetni, mintha hibája erény lenne. Bolond az, aki nem vesz figyelembe semmit, nem fogadja el senki észrevételét, csak megy a maga véleménye szerint helyes úton, a bosszúságait szétkürtöli a világban, sajnáltatja magát, miközben mindenki látja, bosszúságáért csakis önmagát okolhatja. (23) És végül az okos ember nem fitogtatja a tudását, mert felismeri, hogy milyen kevés az, a teremtett világ végtelenségével összevetve, amit az ő agya befogadni képes, nem fitogtatja a tudását, mert tudatában van annak, hogy milyen végtelenül kevésre van rálátása az emberiség sokezeréves közös tapasztalatához viszonyítva. Az viszont, aki dicsekszik azzal, hogy ő ehhez is ért, meg ahhoz, mindenkit letorkoll, azt híve, nincs nála okosabb a világon, az a Pld. szerint esztelen.
III. INTELEM ELFOGADÁSA/ELUTASÍTÁSA ÉS ANNAK KÖVETKEZMÉNYEI: Az 1. vers szerint a tudás alapja az intelemnek nemcsak elfogadása, hanem egyenesen szeretete. Aki nem szereti a kritikát, a feddést, az ostoba marad. A bibliai igazság a társadalomban is tettenérhető. Minden változás, a már meglévő kritikájából fakad. Az, amit fejlődésnek szoktunk nevezni, az intelem, a feddés elfogadását feltételezi. A társadalmi harc azok között dúl, akik intelmeket mondanak, és azok közt, akik az intelmeket gyűlölik. Az is megfigyelhető, hogy azok a társadalmak maradnak fenn sokáig, amelyekben az intelemnek helye van, mert ott a tudás és a türelem az úr. Azok, ahol csak a talpnyalást, csak a dicsőítést, a kritika nélküli engedelmességet fogadják el a társadalmi együttélés szabályaként, vagyis a diktatúrák, azok előbb-utóbb megbuknak, mert ott az ostobaságé a hatalom, az ostoba hatalom pedig előbb-utóbb végzetes hibát követ el.
Mai világunkban azonban a Példab igazságát már alig fogadják el. Semmi sem egyértelmű, bizonyos dolgok mást jelentenek, mint régen, sok régebben elfogadott fogalom, ma már más tartalommal bír, sok helyen komoly hangsúlyeltolódás történt. Még a keresztyén egyház sem tulajdonít fontosságot például a bűnnek. A mai magyar társadalomban azért folyik vita liberálisok és konzervatívok között, mert a liberálisok a gyilkosságot, rablást, lopást stb nem bűnnek, hanem botlásnak tekintik. Ha valami nem bűn, akkor azt nem szabad büntetni, vagy csak nagyon óvatosan. A rabló hamar kiszabadul. Mivel a liberális felfogás szerint az ember alapvetően szabad, és felelősséggel bíró lény, nem tartja helyesnek a befolyásolást, a nevelést, a szabadult új lappal kezdhet, elengedik a kezét, rábízva, hogyan boldogul a szabadsággal. Ez önmagában szép és emberi megközelítés lenne. De a sok negatív tapasztalat a társadalomban előítéletként összegződik: a rabló, ha akarja sem biztos, hogy új életet tud kezdeni, nem kap munkát, vagy ha kap, az sokkal nehezebb, sokkal kisebb haszonnal jár, mint rabolni. És sajnálatos módon, az esetek több mint 70%-ban újra bűnözni fog. A szép elképzelés a szabadságról, újabb rabságot eredményez. A nyugati keresztyén egyházak többsége, nem beszél a bűnről, így sem a bűnbánatnak, sem a bűnbocsánatnak nincs helye. Az istentelenség sem bűn tehát, így juthatott oda az ún. keresztyén Európa, hogy dicsekedjen istentelenségével.
De nézzük meg csak egy esetben, az 1. vers tanítását szem előtt tartva, hogyan alakul korunkban a régi értékek értelme. Intelem és feddés terén sem olyan egyértelmű a helyzet, mint az ókorban. Az egykor értékként elfogadott tekintélytisztelet, ma már szétfoszlott, mint az unos-untalan használt, csattogtatott ostor.
Kezdjük a családon! Egy családban kik szoktak hagyományosan intelmet megfogalmazni? A szülők. Észrevételeket tesznek gyermekük megnyilvánulásaira. Vannak olyan gyerekek, akik elfogadják, vannak, akik elutasítják az intést. Ahol elfogadják a szülői intést, ott általában békesség honol. Ahol nem, azt hívják családi darázsfészeknek. Az intelem azonban káros is lehet. Ha az intést alkalmazó nem lát semmi jót, ha mindenben a rosszat látja, sőt keresi. Ha nem a jobbítás szándéka vezérli, hanem a kötözködésé. Ha nem szeretettel gondolják és mondják. Az intelem hatásának legbizonyosabb lerombolója, ha szó és tett nem fedik egymást. Ha az intő, legyen az apa, vagy anya, nagyapa, vagy nagyanya, képmutató. Hatalmas mennyiségű regény, novella, vers, szociográfia, pszichológiai tanulmány foglalkozott azzal a témával, hogy a hagyományos családi kapcsolatok, hogyan lazultak meg, hogyan vált az értékes értéktelenné, hogyan lett tekintélytiszteletből tekintélyrombolás. Ebben a folyamatban a legbomlasztóbb erő majd mindig a képmutatás.
Az intelemből nem meríthet tudást az, aki nem akar változtatni magán semmit. Akkor is, ha tudja, vannak hibái, de szereti azokat a hibákat. Akkor tartja magát eredeti figurának, ha bizonyos hibáihoz ragaszkodik. Én például fiatal koromban nagyon szerettem csúfolódni, kifigurázni embereket. Úgy gondoltam, jogom van erre, ha ostobasággal találkozom. Szerettem csipkelődni, s nem akartam észrevenni, ha ez valakinek nem tetszik, ha ez valakinek fáj. Voltak, akik ezt bátorságnak tekintették és tetszett nekik, bizonyos körökben népszerű voltam emiatt, ugyanakkor sok ellenséget is szereztem magamnak. Sok csapást kellett elszenvedni, amíg beláttam, mennyire helytelen ez a viselkedés. Az ilyenfajta intelem, a csúfolódó, mások érzelmeire tekintettel nem lévő intelem, inkább káros, mint a tudás forrása.
Ugyanide tartozik a mi időnkben a modellek kérdése. Különösen a fiatalok életmodellt keresnek. De gyakran a családi mintát, épp a képmutatás miatt, az olyan feddések és intelmek miatt, aminek nincs erkölcsi fedezete, nem fogadják el, és máshol keresnek követhető modelleket. Többnyire a maguk korosztályában. De kérdés, hogy azok a minták hasznosak-e, célravezetőek-e, az élet vagy a halál felé vezetnek? A legkézenfekvőbb modellek az énekesek, együttesek, akiket sokan tartanak életük fényének, kiegészítőjének. A fiatalokat fülhallgatóval a fülükön lehet látni, utcán, vonaton, autóbuszon, villamoson, kerékpáron, kocsiban a kormány mellett. Mintha a különféle szerkezetekből áramló gépzenével, el akarnának zárkózni a környező világtól. Sokszor azt a benyomást keltik, hogy nem tartják elég érdekesnek a természetes dolgokat, magát a környező természetet. Nem ismerik, mert nem hallják a madarak százféle hangjelét, a vonat ritmusát, a szél zúgását, a villamosvezetékek csengését-bongását, a jegenyék leveleinek fémes zörgését ha szél jár az ágak között, nem hallják a folyók csobogását, a városi élet zajait, a villamos sikongó hangját a kanyarban, a gépkocsik idegesítő fékcsikorgását, a nyitott ablak mögött vitatkozó párt vagy, a takarítás közben éneklőt, netán a fütyörésző szobafestőt, a különféle gépkocsik különféle motorhangját, a kutyaugatást, macskanyávogást és így tovább. Egy jellemző példa a példaképre: a híres The Doors együttes énekesét, Jim Morrisont, nem sokkal 27 éves korában bekövetkezett titokzatos halála előtt, megkérdezték, mit üzen a híveinek, mire azt mondta, ne az életét kövessék, hanem a dalait. Minthogy drogos és alkoholista lett huszonévesen. De feltevődik a kérdés, ha őt nem tudták megtartani a dalai, miért tartanának meg másokat? Aki szereti az intelmet, szereti a tudást, aki pedig gyűlöli a feddést, ostoba marad mondja a Példabeszédek. De érti-e még valaki?
A bölcsesség és bolondság tartalma is megváltozott. Nem szeretik a bölcsködőt. Olyan embert értenek alatta, aki mindent jobban tudni vél másnál. DE nagy bölcs vagy, mondják némi irigységgel, s némi gúnnyal, annak aki jelentkezik az osztályban, hogy tudja a választ a tanár kérdésére. Sokaknak szimpatikusabb az, aki nem tud, és ostobának nevezik a törekvőt, a szorgalmast. Az őrült szerelmes a lányok kedvence, az öntudatos, célratörő, kiegyensúlyozott fiú, unalmas hapsi, sőt ostoba. Bölcsesség és Bolondság, vissza tudunk-e térni eredeti értelmükhöz, akarunk-e egyáltalán visszatérni a gyökerekhez, vagy beletörődünk a káoszba?
AZ IGAZSÁG ÖSVÉNYÉN ÉLET VAN, ÉS ÚTJA NEM A HALÁL FELÉ VEZET – figyelmeztet a Pld. De mi az igazság? – kérdezi korunk embere Pilátussal? Pilátusnak nem válaszol Jézus, ám korábban, kijelenti: Én vagyok az út, az igazság és az élet. A Pld beszédek embere számára a Bölcsesség volt az igazság, az életet jelentő ösvény. Korunkban a bölcsesség bolondságnak minősül, a bolondság meg bölcsességnek. Korunk embere számára az igazság Jézus követése lehet. Ha nem akarjuk átváltoztatni, átértelmezni, ahogy korunk embere, mindent a maga képére akar átalakítani. Ha elfogadjuk annak, akinek ő mondta magát, ÚTNAK, IGAZSÁGNAK és ÉLETNEK, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Ámen
Dr. Molnár János