Prédikációk

Szeretett Testvéreim!

Egy olyan világban élünk, melyben szégyenkezésre késztetik az értékest. Egy olyan világban élünk, ahol minden fontos életterületen felcserélődnek a sorrendek. Egy olyan világ vesz körül minket, ahol az embertársaink közömbösek és érdektelenek. A világ, amiben élünk folyamatos veszélyhelyzeteket jelez a médián és a világhálón keresztül. Ebben a földi világban láthatatlan ellenséggel kell szembenéznünk. Mai világunkban nincs már idő az igazán fontos dolgokra. Jelenünkben rengeteg ember fél…

Amikor tavasszal leállt minden körülöttünk, és alig lehetett találkozásunk szeretteinkkel, el kezdtek átalakulni kapcsolataink. A családi viszonyok, barátságok, klub tagságok, osztályközösségek… Valaki nagyon jól élte meg, és örült a kötetlen időbeosztásnak, és a nyugalomnak; van, aki magába zárkózott, mert ránehezedett a csend; s van, aki összetört, mert az összezártság egy más milyen valóságot mutatott be neki.

Azóta próbál mindenki tovább munkálkodni, és visszatérni megszokott életéhez, kisebb-nagyobb sikerrel… Ha most körülnézünk, eszünkbe juthatnak drága arcok, akikkel együtt szoktunk a padban ülni, és együtt hallgatni az igehirdetést. Nincsenek itt, hiányoznak. Elővigyázatosságból otthon maradtak, és a médián, a világhálón keresztül hallgatják Isten Igéjét.

Nehéz bölcsnek lenni az iskolákban, tömegközlekedéseken, boltokban… Eddig csak távolról hallottunk a vírus okozta betegekről, azóta már egyre közelebb jött, és ismerős ismerősét is elérte a betegség.

Szeretett Testvérek! Igen csak széles spektrumon haladva, vizsgálva a körülöttünk lévő történéseket és veszélyhelyzeteket, egyre erősödik bennem egy szó: KEGYELEM! Ahogyan nap napot követ, és viszonylag zavartalanul eltelik a feladatok elvégzésével, az nem más, mint KEGYELEM!

Kegyelem az, hogy felkeltünk, kapunk levegőt, ellátjuk magunkat –értem ezalatt az étkezést, tisztálkodást, ruházkodást-, feladatokat végzünk el –az iskolában, munkahelyen vagy otthon-, jöhetünk a nyitott templomba, lehet találkozásunk egymással… Még ha óvatosan, vigyázva is egymásra, de megy az élet tovább. Mindez KEGYELEM, drága Testvérek!

Nem azért tehetjük meg mindezt, mert így akarjuk. Nem tudjuk befolyásolni a körülményeinket, a fizikai és lelkiállapotunkat, mert nincs képességünk rá! Azért tehetjük meg mindezt, mert Isten engedi! Nem ezt érdemeljük, de mégis megkapjuk.

Ahhoz, hogy az ember fejlődni tudjon, és boldog lenni a jelenben és a jövőben, ahhoz meg kell vizsgálnunk mindazt, amink van! Mindazt, amikért hálásak vagyunk, hogy még inkább tudjuk értékelni és megbecsülni!

Óriási üzenetet hordoz a 2. korinthusi levél mai szakasza! „úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét.” (1b). Ez az egy rövid mondat a jelenről szól, és a jelenben buzdít.

Mintha azt sugallná, hogy történt, ami történt veled, testvér; átéltél, amit átéltél; most már a jelenre kell koncentrálnod! Úgy élj, mint aki nem hiába kapta Isten kegyelmét! Úgy élj, hogy nehogy eltékozold azt az időt, szeretetet, egészséget, áldásokat, amelyet azért kaptál, hogy teljes legyen az életed!

Hogyan lehet teljes az életünk? Csak úgy, ha Annak a Személynek ajánljuk az életünket, aki megalkotta azt! Csak úgy, ha úgy szólunk, cselekszünk, vagy gondolkozunk, hogy Aki szánta nekünk az életet, gyönyörködhessen benne! Csak úgy élhetünk teljes életet, ha erőtlenségünkben hagyjuk, hogy Ő legyen a mi Erőnk! Ha gyászunkban engedjük, hogy Ő legyen a mi Vigasztalónk! Ha betegségünkben engedjük, hogy Ő váljon Áldott Orvosunkká! Ha bűn-lepte szívünket engedjük, hogy Krisztus vére mossa tisztává!

Ha körülnézünk magunk körül kicsit, mit látunk? Széthulló családokat; lelkileg sérült gyermekeket; szenvedélybeteg kamaszokat; megkeseredett nagyszülőket. Családtagok támadnak egymásra, sokszor csak követelőznek, és szemrehányást tesznek egymásnak, és elfelejtik egymást megölelni és azt mondani, hogy „fontos vagy nekem”, vagy „szeretlek”…

Amikor most végig gondoljuk életünket; átgondoljuk emberi kapcsolatainkat, jusson eszünkbe még Valaki… Lehet, hogy összevesztünk a házastárssal; vitáztunk a szülőkkel; várjuk az unoka bocsánatkérését, mert szeretnénk tisztázni kapcsolatainkat, DE…

De van Valaki, aki a Legdrágábbat adta értünk, mert szeret minket. Valaki, aki ebben a felfordult világban, melyben minden változó és bizonytalan, azt mondja, hogy „veled vagyok”, „csak bízz bennem”, „én nem változom”, „újjá teremtek mindent”!

„úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét…” Az Isten által kapott kegyelem azt jelenti, hogy kaptunk egy új esélyt. Esélyt arra, hogy őszintén megbánt bűneinket letegyük a kereszt alá, és megújuljunk lelkünkben. Esélyt arra, hogy betöltsük Krisztus parancsát, hogy „szeressük egymást”, mert arról ismer meg minket a világ, hogy Jézus tanítványai vagyunk, ha szeretjük egymást. Esélyt arra, hogy úgy számláljuk napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk, hogy miután eljön a „mi időnk”, mienk lehessen az „élet koronája”.

Sokszor megfeledkezünk arról, hogy amikor eljön a halál órája, már nincs lehetőség változtatni sem az életünkön, sem a döntéseinken; nincs lehetőség kapcsolatainkat helyrehozni.

Gondoljunk csak a gazdag és Lázár történetére. Ó, de vágyott a gazdag vissza a földre, hogy figyelmeztesse családját! Azt mondja a gazdag Ábrahámnak: „arra kérlek atyám, hogy küldd el őt {mármint Lázárt} apám házához, mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére.” (Lk 16, 27-28). Ábrahám így válaszolt neki: „Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!” (29).

Isten üzen ma is nekünk. Igéjén keresztül, vagy egy ember által, esetleg egy tragédia által. Folyamatosan üzen nekünk, hogy tart még a kegyelem ideje! Ma még lehet változtatni az életünkön, de nem tudjuk, hogy mi lesz holnap, vagy akár a következő pillanatban!

Azt mondja az Ige folytatása: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (6, 2). A Prédikátor könyve így fogalmaz: „megvan az ideje minden dolognak az ég alatt…” (Préd 3, 1b).

Az élet, drága Testvérek nem csak aggódás, félelem, bizonytalanság és fájdalom! Hanem áldás, öröm, csoda, lehetőségek végtelen tárháza és alkalom szeretni. Olyan kár, hogy a külvilág eltereli figyelmünket a lényegről! Nem éri meg rettegve és kétkedőn túlélni, sokkal inkább hálával és reménnyel megélni! Mindennek megvan az ideje! MOST VAN A KEGYELEM IDEJE!

Egy vers idézetet olvasok, Őri István tollából:

„Jer hát hozzám most! Ne késlekedj!
Szívem irgalmas, lelkem szüntelen szeret
ne legyen szavam pusztába kiáltott szó,
ember vagy, szabad és gondolkodó
érző szíved van, mit én adtam neked,
szárnyaló lelked, kereső szellemed! -
Vedd most a Szentlelket, énem egy csillagát."

Isten adjon nekünk bölcs szívet ahhoz, hogy ezt a kegyelmi időt méltóképpen ki tudjuk használni, hogy amikor lejár földi életünk ideje, folytatódhasson örök életünk Jézus Krisztus által, Isten Országában! Ámen. 

Lovász Adrienn