Prédikációk

Kedves Testvérek!

A mai napra kijelölt újszövetségi igeszakaszt azt gondolom, mindenki ismeri. A Hegyi Beszéd kezdete, a nyolc boldogság, vagy nyolc boldogmondás.

Emlékszem, én akkor találkoztam vele legelőször, amikor még Bibliát nem olvasó, alsótagozatos diákként, Tom Sawyerrel ismerkedtem meg, valamint az ő keserves küzdelmével, hogy ezt a néhány mondatot megtanulja, mert kikérdezték tőle a vasárnapi iskolában. Akkor még jobban értettem Tom álláspontját, aki nem találta az igazi értelmét, az igazi jelentését ezeknek a szavaknak. Olyan kuszának, és igazából jelentés nélkülinek tűnt az egész.

Mert valljuk be őszintén, a boldogmondásokat nem lehet úgy megérteni, ha nincs személyes kapcsolatunk Jézussal.

Tudom, ez szigorúan hangzik, de mindaz, amivel Jézus itt a tanítását elkezdi, az nem közhelygyűjtemény, mint hogy jó tett helyébe jót várj, vagy aki másnak vermet ás maga esik bele. Ennél jóval több. Mert bár az imént idézett mondásoknak is van valóságalapja, mégis, csupán megállapítások, konkrétumok nélkül.

Jézus azonban igenis konkrétumokról beszél. Olyan helyzetekről, melyekben fontos az iránymutatás, a vezetés, a tanítás.

Mindezt azonban úgy teszi, hogy nem kész válaszokkal szolgál, hanem meghív, és elkísér az úton, és személyes jelenlétével adja a megoldást.

Boldogok….

Nem túl provokatív boldogságról beszélni, miközben a világ egy globális traumával próbál megbirkózni? Miközben a szeretteink és a közösség hiánya, az üres templom feletti szomorúság tölti be a lelkünket, és együtt sóvárgunk a zsoltárossal? Miért pont a boldogság, miközben már több mint negyed millióan haltak meg a vírus következtében, és nem tudjuk, mennyi még?

Milyen boldogság lehet az, amire nekünk ma szükségünk van? Milyen boldogság az, melyet lelkiismeretfurdalás nélkül magunkénak tudhatunk még ilyen vészterhes időkben is?

Megterhelt kifejezés a boldogság és az ember gyakran már kételkedik, ha akár csak meghallja ezt a szót. Ígértek már boldogságot politikai rendszerek, ideológiák, személyek, de valójában sohasem következett be.

A Biblia azonban nem ilyen boldogságról beszél nekünk. Valami többet, jobbat mutat be. És bár a legfőbb jó, az örök élet és boldogság még hátra van, annak részletei már itt is átélhetők, és a földi életben is megtapasztalhatók.

Érdekes, hogy az Ige kiket mond boldognak.

Közös jellemzője mind a nyolc boldogmondásnak, hogy külső szemmel nézve semmi okuk nem lenne boldognak lenni. Hiszen kiszolgáltatott, nyomorult állapot az övék. Vagy ha nem is nyomorult, semmiképp nem juttat földi szemmel nézve sikeres, eredményes élethez. Mert a mennyei és a földi sikeresség nagyon távol áll egymástól.

Épp annyira távol, mint a Jézus szerinti boldogság, és a világ szerinti boldogság. Közös tartalmuk, hogy Isten országában nem beérkezett emberek, boldog birtokosok vannak, hanem szüntelenül a megváltásra váró, mindig a cél felé tartó és reménységben élő lelkek.

Azzal kezdtem az igehirdetést, hogy bizony, a boldogmondások értelmetlennek tűnnek Jézus Krisztus ismerete nélkül. És itt most ismeret címén nem a szellemi tudást értem, hanem a lelki közösséget. A Szentlélek jelenlétét, az egyén személyes megváltását.

Mert amíg ez nem történik meg, addig csodálatos szépnek tűnetnek ezek a kijelentések. Még az is elképzelhető, hogy Krisztus nélkül is megpróbálja az ember megvalósítani ezeket az utakat, ahogy azt én is megpróbáltam ifjúságomban. Törekszik az ember jó lenni, szelíd lenni, irgalmas lenni. Közben pedig ott van a vágy a szívében az elismerés után.

• Ó, végre, ha sikerül megtartanom, akkor majd mások is észreveszik, mennyire jó vagyok, és az elismerésüktől leszek igazán boldog!

De végül nem történik meg a katarzis, elbukik a próbálkozó, elveszett az ügy. Mert nem mi tesszük magunkat boldoggá!

Olyan félreértett a boldogság az emberi gondolkodásban. Próbálkozunk, kutatjuk, keressük, meg akarjuk szerezni magunknak. Elraktározni, vagy épp világgá kürtölni.

Azonban az a boldogság, melyről Jézus tanít, nem megszerezhető. Az a boldogság: adatik. Ajándékba. Annak, aki nem kutatja, nem keresi.

Boldogok a szegények? Mitől lennének boldogok? Attól, hogy tudják, semmijük sincs, minden ajándék számukra. És elég.

Boldogok a sírók? Miért lennének boldogok? Attól, hogy összetörtségükben semmit nem tudnak felmutatni. De az a semmi épp elég.

Boldogok a szelídek? Miért boldogok? Azért, mert nem vágynak nagyra törni, mégis Isten trónusa elé vitetnek.

Boldogok az igazságra éhezők és szomjazók? Mi okuk lenne rá? Mert Jézusnál van az élet vize, és Ő a mennyből alászállt kenyér.

Boldogok az irgalmasok? Miért lennének azok? Azért, mert nekik sokkal több lesz megbocsátva, mint amennyit ők valaha el tudnak képzelni.

Boldogok a tiszta szívűek? Miért? Azért, mert Isten Szentlelke tisztítja meg őket.

Boldogok, a béketeremtők? Miért? Azért, mert Krisztusban Isten megbékéltetett minket Önmagával.

Boldogok, akiket az igazságért üldöznek? Hogy lenne az? Mert üldöztetése útját már Jézus előre bejárta.

Összességében azt mondhatnánk, hogy boldogok a hit emberei. Boldogok, akik élő kapcsolatban vannak az élő Istennel az Ő Fián, Jézus Krisztuson keresztül. Boldogok, akik ezáltal a lényegest a lényegtelentől meg tudják különböztetni.

Boldogok vagyunk mi, Testvéreim?

Boldogok, akik a vírus idején interneten hallgatják Isten Igéjét?

Miért lennénk boldogok?

Azért, mert bár nem találkozunk, Krisztus fejének akkor is tagjai, így egy test részei vagyunk, a mi Urunk irányítása alatt.

Mert cselekvésre buzdít az Ige, keresésre, Jézussal együtt való elindulásra. Felelősségünk és küldetésünk van az Ige alapján megélni mindazt, amit kaptunk Istentől.

Nem lenne azonban teljes ez a képe, ha nem beszélnék még egy dologról. Arról, hogy ez az Ige teljes egészében akkor teljesül majd be, ha majd színről-színre látjuk a mi Urunkat. A végső választ majd akkor kapjuk kérdéseinkre, a cél ott vár ránk. Mindezt pedig hittel várjuk, hit által ragadhatjuk meg.

A végső beteljesedésig, tisztán látásig pedig maradnak olyan kérdéseink, amikre lehet, hogy nem kapunk választ. Maradnak kérdőjelek. De csak addig. „Most tükör által, homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.”(1Kor 13,12) Ez a keresztyén reménység forrása: Isten teljes megismerése az örök boldogságban.

Bezártságunkban merjünk Hozzá kiáltani, Tőle kérni el a gyógyulást, a változást. Imádkozzunk a Zsoltárossal együtt.

Őszinte harcainkban, keresésünkben érezzük, tapasztaljuk, hogy velünk az Isten. Mellettünk van. Bíztat és erősít. Meg akar ajándékozni: önmagával, áldásaival, boldogsággal. Legyünk minden időben nyitottak Rá.

Ámen

Mándi Kitti