Prédikációk

Ünneplő Gyülekezet!

Az Ószövetség lapjain találkozunk a világ teremtésével, az első bűn leírásával, testvérgyilkossággal, özönvízzel, és hosszan, részletesen leírva a zsidó nép hitének és Istennel való kapcsolatának alakulásával. Azt látjuk már a Szentírás első lapjain, hogy az ember engedetlen, mérhetetlen sok bűn és büntetés veszi kezdetét, amelynek talán csak kezdete van, de vége alig.

Isten folyamatosan próbálja nevelni az övéit. Amikor látta, hogy egyetlen ember igaz és feddhetetlen Előtte, családjával együtt, bárkát építtetett és özönvizet bocsátott a földre. Miért? Mert istentelenné váltak sokan.

A Tízparancsolatot is azért adta a népnek, hogy az alapján is Neki éljenek és ne kövessenek el újabb bűnöket. Ehhez képest, amíg Mózes imádkozik a Sínai hegyen, a zsidó nép aranyborjút csinál, hogy imádhassák és hódoljanak neki. Pedig a kőtáblák nekik adatattak, azért, hogy Isten megmutassa akaratát nekik!

A próféták is eszünkbe juthatnak, akiknek az volt a feladata, hogy előre vetítsék Isten szándékát, akaratát, és közöljék Isten üzenetét a néppel. Volt, amikor egy egész város megtért az Úrhoz, és volt, amikor pusztulnia kellett mindazoknak, akik bezárták fülüket és szívüket Isten szava előtt.

Isten folyamatosan benne volt, benne van ebben a világban, melyet Ő teremtett, de teremtményei, mi, emberek sokszor süketek és tétlenek maradunk az Ő teremtő, gyógyító és szabadító szava előtt!

Történt egyszer, hogy Kelet-Afrika széles pusztaságán, Daudi, a kórház gyógyszerésze földimogyoró-ültetésre magával vitte kis kutyáját. Megmunkálta a földet, ő a kapával, kutyája a hátsó lábával. Amikor eljött az ültetés ideje, Daudi barázdát húzott, és úgy ültetett bele. Egy idő után arra lett figyelmes, hogy amit ő elültetett, kutyája szépen kikaparta. Megfenyítette, és elmondta neki, hogy ebből a mogyoróból fognak élni, amelyet most ültet, így ha kikaparja, akkor nem lesz aratás. Akkor mindketten éhen fognak halni. A kutya megcsóválta a farkát, és Daudi megnyugodott, hogy szeretett kutyája megértette szavait.

Másnap ugyanúgy kikaparta, amit elültetett, így fülön fogta Daudi, és alaposan rávert. A kutya felüvöltött. Farkát szomorúan húzta be a lábai közé. Pár perc múlva a kis kutya odament gazdájához, és a lábához dörgölőzött.

Harmadik nap Daudi vitt magával egy csontot, melyen hús is volt. Úgy gondolta, hogy megjutalmazza kutyáját, aki immáron megtanulta a leckét. Tovább ültette a földimogyorót. Amikor az első sorral készen lett, és hátra fordult, észrevette, hogy kutyája már kaparni kezdett, amikor odaadta neki a csontot. Farkát csóválta örömében.

Az ültetés utolsó napján a kutya ismét erőteljes kaparásba kezdett. Daudi megdöbbent, és szomorú volt. Leült egy fa alá, és gondolkozni kezdett: vajon hogy bírhatná jobb belátásra szeretett kutyáját? Barátságos is volt hozzá, és szigorú is. Megajándékozta őt. Mindent elkövetett, hogy megértse… de nem történt semmi.

Pár perccel később, Daudiban felötlött egy gondolat: „Ha magam is kutya lennék, és kutyanyelven beszélnék, talán megértethetném vele a dolgokat!”

Szeretett Testvérek! A Mindenható Isten is ezért küldte a földre Jézust! Emberré lett, mint mi. Született, mint mi. Felnőtt, mint mi. Köztünk élt, hogy megérthessük Istent!

Az imént elhangzott történetet talán kicsit megmosolyogtuk, de talán csak a vége felé szembesültünk azzal, hogy az engedetlen kis kutya, mi magunk vagyunk! Olyan sokféleképpen próbálta megszólítani, és tanítani Isten az embert! És mégsem történt semmi!

Egészen az első karácsonyig. Az első karácsony alkalmával jelent meg Isten kegyelme Jézus Krisztusban, amely nem azt hirdeti, hogy megfedd Isten minket, és elfordul tőlünk, hanem azt, hogy lehajol hozzánk, és fel akar emelni!

Megjelent Jézus ezen a földön azért, hogy minden embernek új lehetőséget, új esélyt adjon az életre! Egy olyan életre, amelynek nincsenek határai, mert örök és Istennél van.

Jézus még meg sem született, de máris az elutasítást látjuk az emberek részéről, amikor egy várandós kismamával közlik, hogy nincs számukra hely. Mária világra hozza az Úr Jézust, akinek nincs bölcsője és takarója, de van az istállóban egy jászol, és meleg szalma.

Jézus egész élete a szenvedésről szól, mert kisgyermekként már üldözik, menekül szüleivel Egyiptomba. Felnőttként állandóan méregetik, és próbálják csőbe húzni a farizeusok, az írástudók, hogy elkaphassák. Támadják, mert szombaton betegeket gyógyít; támadják, mert csodákat tesz, és Isten Fiának mondja magát.

És eszünkbe juthatnak a nagypénteki események is, amikor végül elfogják, mielőtt egyik tanítványa elárulja, és miután másik tanítványa megtagadja Őt. Szavakkal gyalázzák; ütésekkel bántják; rágalmazzák. Végül keresztre feszítik, és az a sokaság, aki virágvasárnap pálmaágakat dobál elé, és kiáltja, hogy „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében!” (Lk 11, 9b), nagypénteken azt üvölti, hogy „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” (Mk 15, 13 és 14)!

Szeretett Testvérek, Jézus mindezt értünk vállalta! Átélte, milyen a megkísértés, amikor a sátán, böjtje idején háromszor kísérti. Átélte a gyász érzését, amikor Lázár barátja halálával szembesül, és könnyekre is fakad. Átélte, hogy milyen a társadalom szélén, kitaszítottnak lenni. Tudja, milyen a testi-lelki fájdalom, mert átélte!

Megjelent a kis Jézus a jászolbölcsőben, és ebben a gyermekben jelent meg Isten üdvözítő kegyelme is, mert akarta, hogy mi, bűnös emberek megértsük az Ő szavát! Jézus tanította a sokaságot, és a Szentírás alapján tanít minket is, de nem mint távoli Isten, aki a távolból figyeli az eseményeket, hanem meg akart jelenni teremtett világában, és tovább megyek…: MEG AKAR JELENNI A MI ÉLETÜNKBEN IS!

Nem azért ünnepeljük karácsony ünnepét évről évre, hogy szabadságra menjünk; ajándékozzunk; a családdal legyünk; és 2 napra kicsit jobbá váljunk… Sokkal többről szól a karácsony!

Megjelent az Isten! Azt mondja Igénk: „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban…” (Tit 2, 11-12).

Ma is nevelni akar minket. Szeretné, ha nem lennénk tovább hitetlenek, és reménytelenek, mert Ő elhozta nekünk a reményt, azáltal, hogy végig járta az emberi élet rögös útjait. S miután a végére ért, felment a mennyei dicsőségbe, és ott könyörög értünk az Atyához, miközben Szentlelke vezet, és átformál emberi szíveket.

Sokszor vagyunk süketek Isten Igéjére; sokszor jobban vágyunk világi dolgokra, mint Isten lelki ajándékaira, de ha ezen a szinten megrekedünk, az az állapot következik be, ami a Daudi esetében.

Ha kikaparjuk az Igemagvakat, el fogunk pusztulni… és nem marad belőlünk semmi. Jézus örök életet kínál, melyért ma kell cselekednünk!

Úgy, hogy engedjük Krisztust megjelenni az életünkben. Úgy, hogy megnyitjuk Előtte füleinket és szívünket, hogy Igéje és Szentlelke által vezetni és tanítani tudjon bennünket. Úgy, hogy nem csupán karácsony ünnepe alatt gyakoroljuk a szeretetet, és békességet, hanem életünk minden napján!

Szeretett Testvéreim! Isten szól, beszél hozzánk. Beszél Igéje által, melyet olvashatunk a Szentírásban. Beszél a hirdetett Ige által, amelyet hallgathatunk. És beszél hozzánk a látható Ige által is, melyek arra emlékeztetnek minket, hogy Krisztus áldozata által VAN BŰNBOCSÁNATUNK; VAN ÚJ ESÉLYÜNK; ÉS ÖRÖK ÉLETÜNK MÁR EL VAN KÉSZÍTVE a számunkra!

Azt kívánom, hogy mindnyájan átélhessük az ünnepen, és az ünnep elteltével, az áldott találkozást üdvözítő, Jézus Krisztusunkkal! Ámen.

Lovász Adrienn