Prédikációk

Az elmúlt két hét, karácsonnyal kapcsolatban leggyakrabban elhangzó mondata, gyermek és felnőtt szájából így hangzott: „Annyira nincs karácsonyi hangulatom!” A gyermekek a nyári napsütéssel, a 14 fokos meleggel és a hó hiányával indokolták. A felnőttek egy része azzal, hogy a boltokban október óta ott vannak a karácsonyi díszek és a díszített fenyők, így számukra egy permanens októbertől januárig tartó hétköznap sorozattá lett a karácsony, ismét mások úgy indokolták, hogy a „sok bába közt elvész a gyermek”, azaz a nagy rohanásban csak beesnek az ünnepbe.

De vajon drága testvérek a karácsony egy hangulat? Egy jó vagy rossz hangulat? Egy kellemes érzés, mint egy meleg vizes lábfürdő? Egy melegség a szív tájékán? Természetesen mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van, mégis, sokszor kísértése számunkra ennek az időszaknak, hogy így gondolkozzunk, így érezzünk a karácsonnyal kapcsolatban.

János apostol evangéliuma, amelynek alapján Istenünk szeretetének jó hírét szeretném ebben az ünnepi órában hirdetni, nem úgy kezdődik, ahogy a karácsonyi történetet kora gyermekségünktől ismerjük, hanem egy nagy ívű felvezetéssel, a teológia nyelvén leírja Krisztus születésének előzményét, okát, és annak eseményét, a prológusban, amelynek csúcspontja a felolvasott vers: „Az Ige testté lett!” . Beszél arról, hogy Jézus kezdettől fogva van, hogy már a teremtésnél jelen van: „Minden általa lett, és nélküle semmi nem lett, ami létrejött”. Öröktől fogva létező, nem teremtmény, személye elválaszthatatlanul kapcsolódik a Szentháromsághoz, hiszen a teremtés leírásában azt olvassuk, hogy Isten Lelke lebegett a vizek felett, itt pedig Jézus, teremtésben való részvételére mutat rá a Szentíró. Ez az előzmény! Ez a kiindulási pont, Jézus a menny dicsőségében van! Öröktől fogva van, örökké létezett és létezni fog. Mi, emberek ezt nem nagyon tudjuk felfogni, hisz a mi időnk véges, földi életünk a fogantatással kezdődik, majd a halállal véget ér. Két évszám közt eltelő hosszabb vagy rövidebb idő. Jézus azonban más. Ő már a földi születés előtt is élt. Ő, már mint teremtő és megváltó jóval azelőtt is működött, mielőtt a világ tudomást vett róla. Jézus Krisztus régibb, mint az emberiségnek Róla való ismeretei!

A testté létel okát pedig így fogalmazza meg az evangélium: a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Azaz, az embervilág a bűn miatt a sötétségben élt, és Isten világossága kell ahhoz, hogy ez a sötétség oldódjék, majd megszűnjön. Ahogy egy autó reflektora előttünk a sötétséget megtöri, úgy kell a bűn sötétsége által megrontott világba Isten világossága, Jézus Krisztus!

És, végül a karácsonyi eseményt így adja elénk: „Az Ige testté lett, lakozott miközöttünk, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal”. Ez a testté létel, az inkarnáció, a karácsony, a maga egyszerű tiszta valóságában, minden külső tartalomtól megszabadítva, amelyek elterelhetik a figyelmünket a lényegről. Ezért nincsenek báránykák, pásztorok, bölcsek, égi csillag, amely vezet, nincs József és Mária, nincs istálló. Egyetlen dolog van: Isten Fia emberi testet öltött magára, egészen emberré lett, hogy az embert megváltsa. Olyan ez, mint amikor egy szép régi szekrényt minden rajta lévő tárgytól megszabadítunk, lepakolunk róla, hogy lássuk, hogy is néz ki valójában. A tárgyak, amik rajta vannak, fontosak számunkra, kedvesek, de a szekrény formájáról, eredeti szépségéről, mondjuk a készítéshez felhasznált fa anyagáról elterelik figyelmünket. ha lepakolunk róla, mondjuk ahogy ezt tettük a karácsonyi nagytakarításnál, rácsodálkozunk eredetiségére, szépségére!

Az, hogy az Ige testté lett, azaz Jézus emberi testben közénk jött, Isten milliárdnyi csodálatos tette közül a legcsodálatosabb és legnagyobb.

Tett, mert amint a Filippi levél is leírja: „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult, megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig”

Isten tette ez, és nem szava. Pedig, az Ő szava is hihetetlen erő, hatalom, és érték! Az ige szó, amelynek héber megfelelője a dábár, ugyanis a szó és tett egységét jelenti. Gondoljunk a teremtéstörténetre: Isten szólt, és lett. Minden szavának ereje által állt elő! Az első karácsonyon pedig ez az isteni szó, emberi testet ölt magára!

Isten tette a testté létel, nem Isten érzése, érzülete, hanem szemmel látható, kézzel megfogható cselekvése! Ezért helytelen, ha a karácsony hangulatát keressük, helyette Isten karácsonyi tettére kellene emelnünk szemeinket! Ha a hangulatot keressük, akkor ugyanis nem jutunk el a lényeghez! Akkor csak karácsonyi érzésünk van, nem pedig karácsonyi hitünk, aminek létrejötte pedig Isten szándéka, éppen Jézus emberré létele által!

De miért éppen emberi testben jött el erre a világra? Miért emberi testet öltött magára? Mindenek előtt azért, mert ebben a mienkhez teljesen, mindenben hasonlító egyszerű emberi testben kellett valamit véghezvinnie. Azért, hogy Isten bűn ellen való haragját magára vegye. Oly sokszor elmondtam, és oly sokszor el kell, még mondjam, mert ennek megértésén áll vagy bukik üdvösségünk: Isten végtelenül szeret bennünket, embereket. Ám, a bűnt, amely az első emberpárral bejött az embervilágba, nem tudja elfogadni, gyűlöli, mint ellene és az általa teremtett jó rend elleni lázadást. Így, az ember bűnére büntetésnek kellene következnie, amibe mi emberek nyomorult módon elpusztulnánk. Ha nem büntetne, igazságossága szenvedne csorbát. Ha büntet, akkor elpusztulunk a büntetés súlya alatt. Jézus hozzánk mindenben hasonlatos volt emberként, egy dolgot kivéve: a bűnt. Jézus, a helyünkre lép, helyünkre áll. Isten Őt bünteti, miattunk, helyettünk és értünk. Ártatlanul hal meg a kereszten, és mindezzel elhordozza az embervilág bűnét, és Istennek a bűn ellen való haragját. Egyszeri és tökéletes áldozatának engesztelő ereje van! Isten benne megengesztelődött az ember iránt! Egyetlen dolgot kíván tőlünk, a Jézusban való hitet! Erre mutat rá alapigénk: testté lett, köztünk lakozott, láttuk dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal! Isten kegyelme és igazsága egyszerre, az Ő szent személyében öltött testet azon az első karácsonyon!

Mindebből az következik, hogy a testté lett Igében, Jézusban, Isten ment utána annak, aki elveszett. Személyében nem csak közel jött, velünk van! Az Ószövetségi jövendölés az Ő nevét Immánuelnek adja elénk, ami azt jelenti: Velünk az Isten! Testvérünkké lett Jézusban az Isten! Által szólíthatjuk Atyánknak az Urat! Emberi formát vett magára, hogy közénk jöjjön, a bűnös emberhez, ide, hozzánk!

Egy nagy igehirdetőnél olvastam erre nézve egy szép példát: egy nyugat-indiai misszionáriusról, aki annak idején rabszolgák között hirdette az evangéliumot. Amikor aztán azt kezdte érezni, hogy szabad ember létére nem tudja elérni ezeket a nyomorultakat, ő maga is rabszolgává lett, közöttük végezte ő is a rabszolgamunkát, minden fájdalmukban, nehézségükben, szenvedésükben sors és életközösséget vállalt velük. És akkor azután hallgattak rá a rabszolgák, elfogadták, amit hirdetett, mert közülük valónak érezték.

Talán érzékeltet ez valamit abból a hatalmas nagy, könyörülő szeretetből, amit alapigénk hirdet: “Az Ige testté lett és lakozott köztünk!” Mit tudtunk volna megérteni, felfogni Isten láthatatlan dicsőségéből, ha nem jön közénk?

Ő megmutatta nekünk Istent, ahogy kijelentette magáról-aki engem látott, látta az Atyát, és megmutatta nekünk Isten kegyelmét és szeretetét a bűnös emberrel szemben. Ezért is lett testté az Ige, hogy olyan módon nyilatkoztassa ki Isten láthatatlan dolgait, amit megért az ember!

Drága Testvérek! Ha így gondolunk a karácsonyra, mint Isten legcsodásabb tettére, nem a karácsonyi életérzést, nem a karácsonyi hangulatot fogjuk keresni, hanem hálatelt szívvel tekintünk Istenre, aki megváltásunkat tökéletesen és teljesen elvégezte! Akkor a karácsony, független lesz minden külsőségtől. Minden szépsége, ajándéka, csillogása, a találkozások és a finomságok mind-mind eltörpülnek Isten csodálatos tette mellett! Vágyjunk ilyen igazi karácsonyra, és fohászkodjunk, hogy ne érzést keressünk, de lássuk meg Isten szeretetét és kegyelmét a testté lett Igében, Jézus Krisztusban! Ámen

Juhász András